Brassói Lapok, 1927. február (33. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-09 / 30. szám

í®27. február 0. OlDASSftJ LAI’OK 9. old M- 30. 'zára­ KÖZGAZDASÁG Arabele utasítások a mezőgazdasági ingatlanok és épületek megadóztatásának keresztülvitelére BRASSÓ. (A Brassói Lapok tudósítójá­tól.) A pénzügym­iniszter a pénzügyigazga­­tóságokhoz az alábbi körrendeletet ká­dte a mezőgazdasági és épületadók revízióról szó­ló törvény végrehajtására vonatkozó tag, a­mely az eddigiek meg’é újabb f­el­világosít­á­­­sokat és utasításokat tartalmaz. Mikor módosíthatják az adókat? Az 1—6 csoportba tartozó mezőgazda­­sági ingatlanoknál, amelyekben változás ál­lott be felosztás útján, a tulajdonos megvál­tozása, a kihasználás módja, a tulajdonos távolléte, vagy más körülmények révén, ame­lyek indokolják az adók módosítását, akár az egész birtoktestre nézve, akár annak egyes részeire nézve, ezeket a módosításokat csak­is az előírt bizottságok hajthatják végre. A törvény célja­­a revízió tekintetében az, hogy az 1923-ikii összeírás alkalmával meg­állapított jövedelmeket megháromszorozzák s ezt az elvet még azokban az esetekben is meg kell tartani, midőn az megadózás egyéb feltételei is módosulnak. Az olyan mezőgazdasági ingatlanrészek adójának m­ódosl­ása, amelyeket bérf bladtak, illetőleg kisajátítottak, s amelyek abszentis­­ták tulajdonát alkotják, hivatalból történik azokban az esetekben, ha nem adtak be utánuk adónyilatkozatot. Azokat a módosí­tásokat azonban, amelyek az ingatlanok ter­jedelme, vagy a tulajdonosváltozás miatt szük­ségesek, csak a beadott adónyilatkozat s a 94 szakaszban előírt okiratok alapján lehet megtenni. Ezekben az esetekben a felek megidé­­zése s az adókivető bizottság határozatainak közlése is a 98. szakaszban megállapított elő­írás szerint történik. Falusi-városi épületek adója Az eddig küldött utasítások egyes pont­jaiból kitűnik, hogy olyan városi épületek­nél, amelyek a közigazgatási törvény végre­hajtása révén községekké lettek, a falusi in­gatlanokra alkalmazott rendszer követendő, viszont azoknál, amelyek falusi ingatlanok­­ból városiakká lettek, a városi épületek in­­tézkedései alkalmazandók. Ami az első csoportbeli épületeket il­leti, azok értékelésében és megadóztatásai­ban nem fordulhatnak elő nehézségek, a­mennyiben az adott utasítások megszabják az eljárást. Ami azonban a második csoportbeli épü­leteket illeti, azokat tudniillik, amelyek köz­ségiek voltak s aztán városiakká lettek, itt előfordulhatnak nehézségek, amelyek főleg az értékeléshez és megadóztatáshoz szüksé­ges adatok hiánya miatt állanak elő, ameny­­nyiben ezeknek az épületeknek javarésze adó­mentes volt a törvény 18. szakasza s az uta­sítások 30 %-a alapján. Adómentességek Az ingatlan tulajdonosok ama csoport­jával szemben, akiknek adómentessége meg­­­szűnik s akiket adóval terhelnek, szükséges, hogy úgy járjanak el, hogy ez a változás ne jelentsen túlságos nagy terhet. Magától értetődik, hogy a 17. szakasz­ban megállapított adómentesség nem alkal­mazható többé. Mégis azok az épületek, a­melyek falvakból lett városban vannak, s a­melyek földmivesek tulajdonai, továbbra is adómentesek, természetesen csak akkor, ha három szobánál kevesebb van bennök. E tekintetben az utasítások 39. paragrafusát k­ell követni. Városi ingatlanok A többi épületeket, amelyekben több van három szobánál, vagy amelyeket kereskede­lemre, és iparűzésre használnak, s nincsenek benne az előbb felsorolt csoportban, városi épületeknek kell tekinteni, s ezekre nézve a jövedelem megállapítás s a megadóztatás az adott utasítások értelmében történik. A meg­adóztatásnál itt figyelembe kell venni azt a lajstromi beírást, amelyet az 1923. évi számbavétel alkalmával jegyeztek be, azon épületek jövedelméről, amelyek akkor r­egis adóztathatók voltak. Ugyancsak számbave­­endők a jelenlegi jövedelmek, amelyek az érvényben lévő bérszerződésekből megálla­píthatók, összehasonlítást kell tehát tenni ezekkel az épületekkel. Figyelembe kell ven­ni azt a különös helyzetet, amelyben ezek a most megadóztatásra kerülő ingatlanok van­nak, s a megadóztatásnál az adott utasítás szerint kell eljárni. Ajánlatos azonban, hogy az értékelés mérsékléssel történjék. A MAI PÉNZPIAC Hétifi, február 7 ._l 'AI világpiacon: Alig érezhető árfolyam! hun Hámozás. A belföldi piacon: A helyzet változat­lan, az árfolyamok tovább lanyhulnak Délben: egy olasz líra 7.48, egy francia frank 7.13, egy osztrák shilling 25.60 lej. Zürich. Devizák (zárjelben a szoimbáli zárlattól való eltérések. ) Nyitási árfo­lyamok svájci frankban: száz némimet márka 123.20 (—1 fés fél), száz holland forint 207.95, egy dollár 5.1993 féls három­negyed (negynegyed1), egy angol font 25.21 féls háromnegyed, száz francia frank 20.44 (—fél), száz olasz líra 2. 20 (—2 és fél), száz cseh korona 15.39 és fél, száz­­dinár 9.13 és fél, száz leva 3.75, száz lej 2.95, száz magyar pengő 90.90, tízezer osztrák korona 0.7330. (—) A zsirkő kiviteli dija. A Monitorul Oficial tegnapi száma rendeletet közöl, m­ely szerint a zsirkő kiviteli dija vagononként 190 lej. Ez a rendelkezés február 10-én lép életbe. (—) Tulsu­lyban van a kínálat a magyar pénzpiacon. Budapestről jelen­ik. A januári ultima, mint előrelátható volt, erősen pró­bára tette a pénzpiacot. A vidék már na­pokkal ezelőtt fedezte hiteligényeit, a bu­dapesti bankok és cégek részéről azonban a benyújtások nagy része az utolsó napra maradt és ezzel kapcsolban a Pénzintézeti Központot és a Nemzeti Bankot erősen igénybevették. Ennek ellenére simán ki le­hetett elégíteni az igényeket, sőt a pénzpia­con most is a kínálat volt túlsúlyban, ami mindenesetre nagy és tartós pénzbőségre vall. Ennek lehet betudni azt is, hogy a kamattételek árnyalati eltérések után a régi színvonalon maradtak és magasabb kama­tot nem sikerült elérni az utolsó napon sem. (2) Magyarország naponta csak 100 tenz­­esenvagont küld exportcélokra Romániába Miután a magyarországi exportra az előjegy­zések csökkenőben vannak, a magyar állam­­vasutak vezérigazgatósága a kötött egyez­­m­ény értelmében február 15-ig naponta leg­feljebb csak 150 kölcsönvagont fog küldeni Romániába. Ezekben a vagonokban fát visz­nek ki, általánosságban feldolgozatlanul, va­lamint műtrágyát.­­—) Gyorsvonatokkal is szállíthatók a bérmentesítő bélyeggel ellátott csomagok. Az államvasutak vezérigazgatósága úgy rendel­kezett, hog­y a bérmentesítő bélyeggel ellá­tott csomagokat nemcsak személy-, hanem gyorsvonatokkal is lehet szállítani. Ez a ren­delkezés február 15-én lép életbe. — Meghűlésnél, náthánál, torokfájás­nál,idegfájdalmaknál, szaggatásnál napon­­­ta fél pohár természetes „Ferenc József" keserűvíz rendes gyomor- és bélműkö­­dést biztosít. Egyetemi orvostanárok vé­leménye szerint a Ferenc József víz hatása gyors, kellemes és megbízh­ató kapható gyógyszertárakban, drogériák­ban és fű­szerüzletekben. 5385 Hirdessen a Brassói Lapok­ban! Kiadó: a Grass­ói Lapok könyv nyomtatta. FAIMUS Regény Irta: JUSTH ZSIGMOND 65 Az öreg asszony nem evett. Könnyei egyenként hulltak a tányérjára. Maga se tud­ta miért, de sírt. Tán megérezte e percben a közeledő szakadást a két fiú között. Lőrinc komoran, szemlesülve evett, egy­szerre odaintette Johannt és súgott neki va­lamit. Johann lehozta a viola d'am­ourt, Lő­rinc csendesen elvette tőle s félre ült a fal mellé egy magas székre és elkezdett egy egy szomorú, régi Tinódi-féle nótát játszani, de olyan keservesen, mint tán meg soha azelőtt. Meg akarta engesztelni őket. Szóval so­hase bírta volna kinyögni azt, a­mit hege­dűjén olyan mesterileg fejezett ki. A szen­vedést, a­melyet okozott, a saját keserűsér­gével, bánatával akarta eloszlatni. Édes­anyja csak sírt, Gáb vor pedig kér reste, kereste öcscsének tekintetét, a­mely azonban el volt távolodva még e percben is tőle, még e percben is, midőn bocsánatát kérte. Soká ültek így, addig mig csak a csön­des szomorú dal hangzott A közeli nyomorr­­ól — csak a lángok fénye jutott el idáig, — de ez a másik nyomorr,­a­mely e percben a három ember lelkén keresztül iramlott, tán még vigasztalanabb volt az amazok szenve­désénél is. Nyiftorné homlokon csókolta fiát, midőn kiment, Gábor megfogta a két vállát, s erő­sen megrázta. — Lőrinc szeretsz még? — kérdt­e ke­serűen. És Lőrinc hegedűjén elhalt a hang s udvariasan, sok szóval felelt a kérdésére, de azért most már szembe nézett bátyjával. 3. Egy­ szép júliusi reggelen Mici jött át Lollyval látogatóba. Mici tökéletesen az öreg­asszonyt foglalta le, hogy­ így Lolly egye­dül maradhasson a két fiúval. — Rég készültünk átjönni, de hát MV elvei nem jöhettem, félt — féltette a gye­rekeket, hogy elkapják a kanyarót, papa meg Hanzi Bécsben voltak s így­ várnom kellett. — És mit csinált Lolly grófnő azóta? — kérnie Gábor. — Untam magam, mint Újváron rende­sen. Mit tehettem volna mást? Azt hiszik, mulatság ez az élet? — Hát milyen életet szeret a grófnő? — szólalt meg Lőrinc. — Szeretem a szabadságot s mindent, a­mi a szabadsággal jár... lássa, férfinek szü­lettem.­­ — Hiszen szabad — annyira, mint sen­ki. — Maga is azt találja Lőrinc, hogy any­­nyira szabad vagyok? — Nem tudom, nem ismerem még még­gé. — Pedig azt szeretném, hogy megismer­jem Márfay jobban ismer, magyarázza­ el a karakteremet öcscsének. — Én — neki? — És Gábor maga sem tu­dta, hogy miért, de az utóbbi szót erősen hangsúlyozta. — Jól van grófnő, de fán ül­jünk itt le egy kicsit.­­ A park nagy fűzfáához értek, a hatal­mas fát körülvevő gombaalakú kis land­k­­e­ttekre telepedtek le. Lolly egy pillanatig élesen szembe nézett Gáborral, szinte kihí­vóan, aztán közönyösen a porondot kezdte piros napernyőjével pisz­kálni — Hát igazán elmondjam, mit tartok magáról. — Tán csak nem hiszi, hogy­ félek a kritikájától?! — Tudom, a grófnő semmitől se fél .. — De igen, önmagamtól félek... — Ezt értem — mondta félhangon Gá­bor s aztán beszélni kezdett, de most már határozott erős hangon. — Erősen moder­­­nizált kisasszony... és pedig osztrák kiadás­ban. Tiszta, mint a kristály, s azért nem átlátszó. Hideg-e, vagy csupa érzés? Ki tud­ja, ki felel erre?" Talán az, a ki majd a szi­vébe írja a nevét? Vagy az se. Mert annak majd nem b­ocsájt meg... hisz sokkal büsz­kébb, semhogy megbocsájtana annak, a­k­i lenyűgözte... Uralkodik még önmagán is, annyira uralkodásra született.. . .­­­ogy tűrné el a más uralmát? -7- Beau naysage d’un beau pay .. Nem, nem vagyok ilyen szubli is lény, mint a mi­lyennek csupa irántam való jóakaratból öcs­csének lefest. (Folyt . köv.)

Next