Brassói Lapok, 1927. március (33. évfolyam, 48-72. szám)

1927-03-10 / 55. szám

1927. máárcius 10. BRASSÓI LAPOK KÖZGAZDASÁG rimáit kereskedelmi és iparkamarák nem járultak hozzá az iflevéltrizma eltörléséhez BRASSÓ. (A Brassói Lapok tudósítójától.) Tudvalevő, hogy a nemzetközi kereskedelmi és iparkamara megbízásából Richard Ridl, volt osztrák miniszter, s a nemzetközi kereskedelmi akadályok elhárítására kiküldött bizottság elnöke emlékiratot készített a melyet véleményezésre és hozzájárulásra a többek között a román kereskedelmi és iparkamaráknak is megküldték. Az emlékiratban két előterjesztést dolgozott : a nemzetközi gazdasági akadályok és nehézségek elhárítására az egyik az útlevél-vízumkényszer megszüntetése, a másik a külföldi munkásoknak a belföldiekkel leendő teljes egyenjogúsítása. Az előterjesztésekkel a többi román kamarához hasonlóan a brassói kereskedelmi és iparkamara igazgatótanácsa is foglalkozott legutóbb tartott ülésén s az ország gazdasági érdekeinek az ipar terén a belföldi alkalmazottak által elért előnyök figyelembe vételével úgy határozott, hogy a nemzetközi kereskedelmi- és iparkamara román bizottságának azt a választ adja, hogy a két előterjesztéshez való hozzájárulásával nehogy feladja a román nemzeti termelés és munka további megvédésének és támogatásának elvét Anélkül, hogy a magunk álláspontját e téren ez alkalommal kifejezésre juttatnuk, felsoroljuk azokat az indokokat, amelyeket a kamara igazgatótanácsa válasziratában a fenti eljárás igazolásául felemlít. A világháború teljességgel feldöntötte a nemzetközi gazdaságierőviszonyok egyensúlyát és elpusztítottta a nemzet termelés tényezőinek egyensúlyát. A jelenlegi irányzat, mely a kereskedelmi politikában a legszélsőbb védelmi rendszert valósította meg, csak természetes következménye annak a gondnak, amely az államokat a háború után eltölti a nemzeti termelés és munka védelemében. Az EgyesültÁllamok is elfogadták a nemzeti termelés védelmének elvét az 1922- ben életbe léptetett vámtarifában. A fejlett iparú nyugati európai országok veszélyeztetve látják azért jövőjüket, elhelyezési piacaik napról-napra szűkebbre szorulnak, mert az iparvédelmi irányzatot a keleteurópai mezőgazdasági államok is felkarolták, úgy, hogy ma a piacokért való küzdelem élesebb, mint bármikor. Az iparos államok különböző eszközökkel igyekszenekelhárítani gazdasági terjeszkedésük útjából az akadályokat. A nagybankárok manifesztálna, melyben az európai vámunió eszméjét felvetetik, szintén a fenti állításra szolgál bizonyítékuk Magától értetődik, hogy annak az előterjesztésnek a kiinduló pontja, mely a külföldi munkásoknak a belföldiekkel leendő egyenjogú kezelését propagálja, jórészt ugyancsak a nagy ipari államoknak ama törekvésében leli magyarázatát, hogy a saját termelésüket és munkafeleslegüket a nemzetközi piacon helyezzék el. Románia, mely megkétszereződött területtel és lakossággal került ki a világháborúból s melynek pénzügyi terhei nagyok, mert csak a külföldi adósságok szelvényeinek fedezésére évente 7 milliárd lejnél nagyobb összeg szükséges, nem térhet el az általánosan elterjedt ipartámogató rendszertől. Románia is felkarolta azt a törekvést, melynek célja a minél fejlettebb és függetlenebb gazdasági élet megteremtése volt. Gazdasági törvényei ennek ellenére elég szabadszelleműek, a nemzeti és külföldi elemek közti különbség igen kevés. Külföldi vállalatok alapítása csaknem ugyanazon rendelkezésektől van függővé téve, mint belföldi vállalatok alakítása. Amennyiben Románia az előterjesztés egyezményeihez hozzájárulna, ez azt jelentené, hogy gazdasági tekintetben nem lenne különbség a román és idegen állampolgárok között éppen akkor, amikor a nemzeti termelésnek és munkának általános támaszra lenne szüksége. A nyerendő előnyök és hozandó áldozatok összehasonlításából felveti a kérdést a válaszbrat, hogy nem volna-e Romániára jobb, ha megfelelő formában visszautasítaná az egyezményhez való csatlakozást az ipari államok csak nyerhetnek ezen az egyezményen, viszont a mezőgazdasági államok ipari érdekeit veszély fenyegeti. Ami a szakmunkások behozatalát illeti, akikre az itteni iparnak szüksége van, e téren az útlevelek vízumának eltörlése nagy könnyítéseket hozna magával. A román kereskedelmi és iparkamarák a fenti értelemben adtak választ a nemzetközi kereskedelmi és iparkamara román bizottságának. A MAI PÉNZPIAC Kedd, március 8 . A világpiacon: Alig érezhető árfolyamhullámzás. A belföldi piacon: Kissé lanyhább árfolyamok, meglehetős élénk üzletkötéssek. Délben: egy olasz líra 7.50 lej, egy dinár 6.02 lej, egy francia frank 6.70 lej, egy osztrák shilling 24.15 lej. Zürich. Devizák (zárjelben a tegnapi zárlattól való eltérések). Nyitási árfolyamok svájci frankban: száz német márka 123,25, száz holland forint 20810, egy dollár 5.190a (—07), egy angol font 25.2318 (—97), száz francia frank 20,33 és egy fél (—fél, száz olasz Ura 22,87 és fél (—5), száz cseh korona 15.40 száz dinár 9.13 és egynegyed (—egynegyed, száz leva 3.75, száz lej 3.10, száz pengő 91.90, tízezer osztrák korona 0.7315. Budapesti értéktőzsde. Hétfőn Jól tartott árfolyamok. Zárlati árfolyamok pengőben: Magyar Hitel 82.2, Osztrák Hitlel 11.9, Salgó 59.2, Rima 16.4, Délivasut 16.9 ,Államvasut 37.4, Kohó 25, Atlantida 1.9, Ganz-Danubius 194.5, Kőszén 5.9, Papíripar 3.9, Nasici 18, Szlavónia 3.2, évöldhitel1 bank 92.6, Viktória malom 3, Kereskedelmi Hitelbank 75, Pesti Magyar Kereskedelmi 107.1, Beocsini 173, Urikányu 163.5 Láng 131, Lipták 25, Schlick 81, Brassói 49, Zabolai 1, Cukoripar 211, Hungária műtrágya 64.7, Olasz iBank 62.4, AngolaMagyar 98, Leszámitoló 98, Magyar-Cseh 1.1, Nova 37.3, Csáky 33, Izzó 122, Magnezit 201 Viktória bútor 6.16, Ófa 104, Pesti Hazai 208. (—) Állandó jellegű vámpolitikát akarnak Románia részére kidolgozni Bukaresti Jelentés szerint szombaton az ipar- és kereskedelemügyi minisztériumban a vámpolitikai irányt kidolgozó bizottság tanácskozást tartott. Ez alkalommal a háború előtti és háború utáni vámszerződéseket vizsgálták át azzal a céllal, hogy határozott vámpolitikai irányt állapítsanak meg. A bizottság munkálatait befejezésük után a kormány gazdasági szaktanácsa elé terjesztik. (2) Németország nagymennyiségű gabonát akar vásárolni Romániától. A földmivelésügyi minisztérium nagymennyiségű gabonának Németországba leendő kivitelére kapott ajánlatot, viszont egy másik ajánlatot, mely a gabonakivitel ellenében jelentékeny számú mezőgazdasági gépnek Németországból való behozatalára vonatkozik. A földmivelésügyi miniszter az ajánlatok tanulmányozásával Carp államtitkárt bízta meg. Az ajánlat keresztülvitelét a népbankok útján akarják eszközölni. Az első tanácskozások ebben az ügyben már megkezdődtek. (2) Csökken az áruforgalom. A közlekedésügyi minisztérium jelentése szerint január hó folyamán a román államvasutak öszszes vonalain 112 ezer vagont raktak meg különböző áruval, az 1926. évi januári 100732 vagonnal szemben. Február hó első tíz napján 38693, vagont raktak meg, a második tíz napon 36576 vagont. Látnivaló, hogy a forgalom az utóbbi időben csökkenőben van. (—) Emelkedik a német széntermelés^ Berlini jelentés szerint a széntermelés január hóban az egész birodalomban, a Saarvidék kivételével 133550 tonna szén, 12161733 tonna licit, 2675651 tonna koksz, 479829 tonna szénbrikettre és 3 millió 44970 tonna signibrikettre emelkedett. Ezek a mennyiségek mind felette állanak a múlt év januárjában termelt mennyiségeknek. Gm) Leszállmolták a lengyel szénkiviteli illetéket. Varsóból érkezett jelentés szerint a lengyel kormány elhatározta, hogy a szén kiviteli díját leszállítja 12 zlotiról 9 zlotyra. 9. oldal, 53. szzím FAIMUS Regény Irta: JUSTH ZSIGMOND 89 -- Amám azt tanította, — mondta mosolyogva Erzsébet — hogy útban soha se legyek, sőt toljam a mások szekerét, ha tehetem. Parasztosan van mondva, de tán a grófnék megértik, szegény anyám földműves leánya volt, ő csak igy tudta. Tőle sokat tanultam, azért... ezt is. Ha majd a grófné imádkozni fog ma este — mondjon el érte egy imát. Tudom... megkönnyebbülésére vállt és én hálás leszek érte. És Erzsébet kezet nyújtott neki, a melyet a leány, ki alapjában jó teremtés volt, hevesen megragadott s aztán könnyes szemmel össze-vissza csókolta Erzsébet nyugodt mindig derült arcát. _• 1 , 26. :r'v' Estét midőn már mindenki lefeküdt Nifforné szokása ellenére bejött Gáborhoz. Az még fenn volt, kinézett ablakán a holdvilágos éjszakába. — Fiam, jere — mondta az öreg asszony — jere menjünk át Lőrinchez. Ezt az estét töltsük együtt, még egyszer, hárman. S a Sötét nehéz bársony ruhába öltözőit erős szivű nagy asszony ment előre — gyenge szivű, beteg lelkű fia követte. Lőrinc is fenn volt még. Agya szélén ült s fejét kezébe temetve gondolkozott. — Átjöttünk hozzád, búcsúzni tőled fiam — mondta az öreg asszony. S rátette kezét vállára. Lőrinc hevesen megragadta és könyéivel áztatta azt a jóságos kezet, a melynek csak áldásait ismerte eddig és fogja ismerni mindig. Gábornak odanyujtotta jobbját, így maradtak csendben sokáig, keresve azt a szót, ami ki tudja fejezni azt, amit mindegyik érez s keresve azt a szót, ami azért azt a másikat ne bántsa, ne sértse. Az öreg asszony szólalt meg. — Gábor, öcséd holnap házasodik meg. De azért teneked vele kell lenned mindig. Ne feledd, hogy egy hús, egy vér veled... ne feledd, hogy tán majd meg ezután szorul csak igazán reád... — Az anya ajka kiejtette az igazságot, nem bírt a szivével. — Jöhetnek rossz napok, jöhetnek pusztító idők, midőn majd a fiatalabbnak szüksége lesz öregebbjére. Ne hagyd életet Gábor — ne hagyj el minket. Én már érzem az elmúlás fagyos lehelletét. Hisz csak abban éltem, a mit szeretek s egy gyermekem már kirepült szárnyaim alól, a másik meg... repül, mindig repül — és Isten tudja, hol talál Fészket. Ne hagyjátok el az anyátokat, ne ezt az anyaföldet a mely szült, táplált benneteket. Látod Lőrinc — s most feltárta az ablakot a melynek holdfényénél ide világlott a Niffor nemzetség ősi temploma, az, a melynek kriptájában a vajda óta annyi Niffor és annyi Nifforhoz ment Márfay leány van eltemetve ... Látod, ott az a templom vár téged fiam, ott lesz az esküvőd. Ott esküdtünk mi is örök hűséget s őseid egymásnak századok óta... Ez a templom vár engemet... ide temetnek el minket mind... mind. Ment unnom miért, de most félek attól a templomitól... Pedig hányszor, de hányszor találtam ott pihenést, megnyugvást a nehéz órákban. Fiaim támogassatok... S az öreg asszony, ki egyenes derékkal, emelt fővel ment át annyi bajon, most, mintha összeroskadt volna. Egy székre rogyott és kezeibe temette arcát. A két fiú csak nézte, nézte őt, aztán némán, szó nélkül kezet nyújtottak egymásnak, tekintetükkel némán megtették az ígéretet, amelyet az öreg asszony esdve kért tőlük. És az öreg asszony felemelkedve ülőhelyéből, átfonta karjait két fia nyakán s hoszszu fátyoléval leboritotta őket... szinte megvédte őket a bajtól... az élettől. Aztán ... szótlanul, némán mindegyik szobájába vonult. Most már mindegyik mosolygó arccal, de azért összeszorult szívvel — érezve, hogy az a néma ígéret sohasem leszen beváltva, hogy az a kézszorítás nem jöhetett a szívből, hogy az az öreg asszony fejéről leomló , csipkefátyol ma már gyenge arra, hogy a két fiút a modern idők pusztító szelétől megvédelmezze. Késő, késő, a fátyolt elrongyolja a szél, a feudális templom romba dől, porrá omlik az oltár, a mely előtt örök hűséget esküdtek, betemetve azt a sírboltot is, a melyben az ősök feküsznek s a templom romjainak utolsó porszemét elkapja a jövő idők szellője magával és sodorja, sodorja az enyészet tengerébe... (Folyt köv.) _ «0u4q. »ureMU Legott nxvtudnJI«.