Brassói Lapok, 1927. április (33. évfolyam, 73-95. szám)

1927-04-01 / 73. szám

2. oldal, 73. szám. r*1 BRASSÓI LAPOK Mégis megszüntette a nagykövetek konferen­ciája Magyarország katonai ellenőrzését Az ellenőrző bizottság március 31-én befejezi működését PARIS. (A Brassói Lapok tudósí la­­­4t­51.) Néhány nappal ezelőtt híre jött annak, hogy a nagykövetek tanácsa meg­szüntette Magyarország katonai ellenőrzé­sét. A MI akkor korainak bizonyult, teg­nap azonban végleg döntött, s a katonai ellenőrző bizottság jelentése alapján el­határozta, hogy Magyarországon megszünteti a katonai ellenőrzést. A­ határozat értelmében­­m­árci­us 31-én a működ­és befejeződik, s a­­bizottság tag­jai május tizenötödikéig tml.kradnak Buda­pesten, hogy ügyes, még teljesítésre váró a kötelezettség végrehajtásán őrködje- Gyárfás Elemér dr. erélyesen visszautasítja Tatarescu vádjait A magyar szenátor beszéde a lakásproblémáról, a pénzügyi kérdésről, a munkaadói szindikátusról és más aktuális ügyekről BUKAREST. (A Brassói Lapok tudó­­sítójától) A bukaresti szenátus éjszakai ülésén Gyárfás Elemér szenátor elsőnek szólalt fel az építkezések támogatásáról szóló törvényjavaslat vitájában. Gyárfás Elem­ér­­beszéde, a­m­ely a szenátus tagjai között nagy hatást váltott ki, a követ­kező: Tisztelt szenátortársunk, Tatarescu volt miniszter úr a kisebbségi kérdésről szóló nagyjelentőségű beszédében azt mondotta, hogy majt csak a saját kisebbségi kívánságainkkal és sérelmeinkkel foglal­kozunk, de nem érdeklődünk az országos kérdések iránt. Kétségbe kell vonnom Tatarescu sze­nátor úrnak ezt az állítását, legalább­­is pártomat és sze­m­élyem­et illetően. A par­lamentbe való belépésünk óta mindig élénk érdeklődést tanúsítottunk az összes kérdések iránt, melyek itt tárgyalásra­­ke­rültek és igyekeztünk ezeket tárgyilagos és emelkedett szempontból vizsgálni és megvitatni. Mi nagyon jól tudjuk, hogy a miként nem lehet boldog ez a gazdag és term­té­­keny ország, ha lakosságának jelentős része — a kisebbségek — szenvednek és szerencsétlenek, éppen így mi kisebbsé­giek sem lehetünk boldogok ezen a Föl­dön, ha az ország nem­ tud konszolidá­lódni s ha az állam’ netal tudja megoldani függő kérdéseit. Ennek jeles tudatában őszintén felajánlottuk önöknek egy­­hosszú alkotmányos poliik­ai élet során szerzett­­ tudásunkat és tapasztalatainkat s remé­lem*, hogy a tat. őszinte közreműködésünk bizonyára a közjó érdekeit fogja előmoz­dítani, így nevezetesen én m­aga­m* m­ár a fel­irati vitában majdnemmi kizár­ólag* rsak gazdasági kérdéseinkről beszéltem’ s első­sorban az égető pénzügyi problémáról s a lej stabilizálásáról. Társaim­mlil együtt részletesen foglalkoztunk a munkáké tatá­rak kérdésével, az iparosok és kereske­dők szociális gondozásával, a csekk­rend­szer bevezetésével, beszéltünk az alkoho­lizmusról, a lőfegyverek viseléséről és áru­sításáról, és így továbbá anélkül, hogy ki­éleztük volna e kérdéseknek kisebbsége­ket érintő részleteit, noha kötelességünk­nek érezzük, hogy mindenek­előtt né­pünknek, fajunknak és kultúránknak ér­dekeit védjük és támogassuk,­­mert hi­szen elsősorban ezért küldettünk ide. Ez a különleges feladatunk azonban sohasem­ akadályozott tnteg­mánket abban, hogy teljes objektivitással tárgyaljuk a szőnyegen levő kérdéseket és szemünk előtt tartsuk az állam* és ország m­agasabb érdekeit. E magasabb* érdekek teszik kötel­essé­gemmé, hogy ezúttal is szives figyelmü­ket kérjem az épitkezési törvnévjavaslat­ra vonatkozó észrevételeim* és ki­fogásaimat iránt, melyre nézve kötelessé sietülnek ére­tem . s legi­lletékesebb­ gazdasági szerveze­tek véleményét is előzetesen kikérni, fektív veszteséget jelent. Gazdasági váls­á­­­gunk csak a lej stabilizál­ásaival s a nem­zetközi pénzügyi forgalomba való belé­pésünkkel nyerhet megoldást. Elismerve tehát a miniszter úr jószándékait, m­eg kell állapítanom*,­­hogy München adminisz­tratív intézkedést megelőzően az állalmi­nak olcsó és hosszú lejáratú külföldi köl­csönöket kellene szereznie az építkezők­ számára vagy legalább* is elősegítenie és megkönnyítenie ezek­­m­egszerzését, üveg­­felelő hosszúlejáratú olcsó kölcsön nél­kül nem felel.Illetjük, hogy jelentős mér­vű építkezések történjenek s annál­­k­e­­vésb­é lehet bárkit is építkezésre kény­szeríteni. Az állami építkezések A lakás kérdés harmadsorban szo­rosan összefügg azzal, hogy az állam, a legnagyob­b munkaadó, melynek száz­ezrek állnak szolgálatában mi­ként szándé­kozik eleget tenni annak a­­kötelességé­nek,­­hogy egyfelől lakásokat építs­en csa­ládos alkalmazottjainak,­tafásfelől és el­sősorban a saját hivatalai számára, me­lyek ma is a bérházak jelentős részét foglalják el. Megvagyunk győződve, hogy a problám­a nagy részben­­m­eg volna oldva, ha az álla­m­ összes hivatalait saját épü­letében helyezné el és eleget tenne szo­ciális kötelességének nagyszámú alkal­mazottaival sze­mben legalább fél olyan mértékben, azt mint ezt e javaslatban, a ma­a­­gánvállalatoknak előírja. Jól tudjuk, hogy a költségvetés keretei nem* engednek M­eg ily nagy befektetést s nem­ is volna indo­kolt és jogos, hogy az adlózókat e célra uj terhekkel terh­eli­k m­eg. Az álla­­mii épít­kezések céljára szükséges telkét külföldi kölcsönből kellene­­megszerezni és épen az állam tudja ezt a legkönnyebben má meg­­szerezni. Kérnünk kell tehát, hogy első­sorban az állam* teljesítse kötelességét al­kalmazottaival szemben és ürítse ki foko­zatosan a 'hivatalai 'által elfoglalt bér­­háza­k­at.­­ Indokolatlan központosítás Szerény nézetem* szerint teljesen! (indo­kolatlan, hogy a javaslatiban lefektetem előnyök elnyerése az építkezési központ­nál val*5 hosszadalmas és nehéz kérvénye­zéstül tétessék függővé minthogy ennek szervei nem* L:(m­erik' sema! a kérvényezőket, sem' a helyi viszonyokat. A terveknek a központi hatóságokhoz jóváhagyás végett való fel­terjesztése csak akadályozná azo­kat, akik valóban építeni a­karnak s az egész engedélyezés csak egyszerű, de rendkívül nehézkes form­al­itású lesz, mely alk­almat fog szolgáltatni visszaélé­sekre és jogosulatlan előnyökre. Néze­tem­ szerint a helyi hatóságok és pedig a Városi és megyei miérnöki hivatalok vol­nának hivatva e kérdésekben dönteni. Az előnyök és kedvezmények A tervezet I. és II. fejezetei tartalmaz­zák az új épületeiének nyújtott kedvezmé­nyeket. Nézetem szerint nem kellene különb­séget tenni az építkezők között, mert ez in­dokolatlan előnyt jelent a tisztviselők számá­ra és nem felel meg a jogegyenlőség elveinek. A tapasztalat azt mutatja, hogy a tisztviselő­­osztály amúgy sem vesz jelentős részt az építkezésben.” Ha tehát őszintén óhajtjuk az építkezések fellendülését, akkor a kedvez­mény­eket meg kell adnunk mindenkinek, a­ki építeni akar. Szállítási kedvezmények Az eredeti tervezet az építési anyagok 10 százalékos szállítási kedvezmény­ét helyezte kilátásba. Az előttünk fekvő szövegből ,ez a kedvezmény, hiányzik. Minthogy pedig az építési anyagok magas szállítási tarifája egyik fő oka az építkezések drágaságának, kér­nem kell, hogy e kedvezmények — ha más for­mában is — feltétlenül biztosíttassanak. Építkezési telkek kiosztása A 19. §. c. pontja kötelezi az államot, városokat és községeket, hogy alacsony áron építési telkeket adjanak a tisztviselőknek és a hasonló kategóriájú alkalmazottaknak. Ez fö­lötte aggodalmas, s éppen ezért ehhez sem­­miképen hozzá nem járulhatunk. Az agrár- A lakásprobléma tel­jes mértékben Im­éltá­nylom a mun­kaügyi miniszter úr szép céljait, öntuda­tos munkáját s a társadalmi harmónia s a szociális sebek begyógyítása érdeké­ben kifejtett dicséretes tevékenységét. A jelen törvényjavaslattal felvetett prob­léma elsőrendű szociális jelentőségű, tazért a mostani lakásínség társadjalzmfi, erkölcsi és higiénikus szempontból egyaránt sú­lyos k­öve­t­k­e­zmsén­ye lékés jár, tatelynek tahgy oldására ezért Mindnyájunknak töreked­nünk kell. ÜdvözlöM* a ta miniszter úr szép és jó kezdeményezését, de kérem*, hogy ha a kifejtendőkben kénytelen leszek né­hány kifogást emelni, eltérő javaslatot tenni s a tervezet egy éles intézkedéseivel szemben objektív kritikát gyaloorolni, le­gyen meggyőződve a m miniszter úr, hogy ezt csakis a probléma jobb és­­helyesebb megoldása érdekében tesze tú. A házbérleti szerződések Az építkezés fellendülése elsősorban a házbér kérdés rendezésével van szoros összefüggésben olyannyira, hogy egyik nem­ oldható ír­log a ta másik nélkül. építke­­zés nem­ less, vagy legalább is metal lesz jelentős és kielégítő mértékben addig, a­míg a tulajdonos neta­ rendelkezhetik sza­badon ingatlanával, míg a selmi valósul meg­­ nálunk is az angol közmondás, hogy »az én­­házam, az én várak !­s pedig a lakások nem­ lesznek Mfentesitve mindem rekvirá-­lás és kényszerbérlet alól. Másfelől pedig amiig a városi lakosság jelentős része szép és jó lakásokban helyezkedhetn­k­ el való­ban nevetséges bérért, ezek a príviligézál­­tak nemi fogj­ák Im­agukat skrémyszerűve érezni arra, hogy nagy költséggel saját házat építsenek maguknak N Afml várhatunk tehát jelentős fellendülést az egyéni kez­deményezés részéről — a ma­­niszter úr minden jó törekvése dacára — miig a tulajdonos szabad rendelkezési joga min­csen biztosítva. A pénzügyi kérdés Másodsorban szoros összefüggő, áll a lakásprobléma megoldatlan p­é­n­z­­ügyi válságunkkal és a lej stabilizálásával. A mostani pénzügyi válság és ennek követ­kezményei a pénzhiány és a rendkívül magas kasmu­tok a valódi okai és alkadilysai az építkezésnek. A lakóházaik­ sohasem­ jövedelmeztek 6—7 százaléknál többet s következőleg. Ma, ra mikor kontoly bánok 16 százalékot fizetnek a betétek után és 24—32 százalékot kérnek a kölcsönök után, nyilvánvaló, hogy mntindem építke­zés a jövedelmezőség szem­pontjából ez- 1927. április­­.

Next