Brassói Lapok, 1927. június (33. évfolyam, 121-144. szám)

1927-06-18 / 134. szám

rozv. Junius jen._ IIKALISM LAKOK 11HIsd.134. ­ll tartan­­m a mini Szormány beadványa a Hasvai-román döntőbíróság ügyében? A magyar állampolgároknak szerzett jogait a nemzetközi jog védi BUDAPEST. (A Brassói Lapok tudósító­jától.) Amint ismeretes­, a magyar kormány Gajzágó meghatalmazott minisztere útján be­adványt intézett a magyar-román döntőbíró­ság ügyében a népszövetség főtitkárságához, s babban arra kérte a népszövetséget, hogy a visszahívott román bíró helyett küldjön ki két pótbírót. * ***adványban a magyar kormány ki­jelenti,­­ hogy Románia annak idején azért hívta vissza döntőbíróját, hogy a döntést ez ügyben meghiúsíthassa. Romániának si­került több hónapos halasztást okoznia a döntőbírságnak amúgy is késői működésében. Poincaré akkori francia köztársasági el­nök annak idején egyik levelében mulasz­tásnak bélyegezte, ha a népszövetség sürgő­sen nem jelöli ki a pótbírákat Románia szembehelyezkedésével most vitássá teszi a nemzetközi jogszolgáltatás egész alapját. Le­hetetlen, hogy a politikai szervek beleszól­­j­hassanak a független bírói szervek műkö­désébe. Románia — mondja tovább a bead­vány — vitássá teszi azt a nemzetközi elvet,­­ hogy a külföldiek kártalanítás nélkül meg nem foszthatók tulajdonaiktól. A döntő bíráskodás szabad működését biztosítani kell. Magyarország is alkotott a háború után agrárreformot de Trianonban vállalt kötelezettségeit meg nem sértette. Nem tette azonban ezt Románia, amelynek erdélyi agrárreform tö­rrvénye radikálisabb a regátbelinél sőt olyan szigorú, hogy majd­nem minden magyar állampolgár földbir­tokát egészen elvették. Ezeknek az állam­polgároknak szerzett jogait azonban a nem­zetközi jog védi. Besszarábiában teljesen kártalanították­ a kisajátítást szenvedőket, miért ne lehetne Erdélyben is"? A háromszáz­­ötven magyar polgártól elvett föld értéke hétmillió font A birtokukból kifosztottak bi­zonyára a magyar kormányhoz fordulnak kártérítésért amely pedig nincs abban a helyzetben, hogy Románia javára további összegekről lemondjon. Másrészt pedig Ma­gyarország csak azzal az ígérettel vihette keresztül a nemzetgyűlésben a békeszerződés ratifikálását, amely a kétharmad országte­­rü­let feláldozásával járt, hogy a békeszerző­désben biztosított jogokat megvédi. Csal saját ereinkbe Milatask! ,­ Nyissuk la szemünket s m­é­zzün!ki magunk) i körül. Mert aia futólag csak a felszínt látja, ■ annaa­k foglam­a sincs arról, hogy, mi roma,­­mai magyarok egyelőre gazdaságilag lassú halálra vagyunk ítélve. Nyissuk la szemünket s ne csak szűk­ családi körünk barátságos melegét vegyük­ észre, ne csak a honszere, ér­­zems­ögletéből nézve, mélyedjünk el kies Erdély hazánk rokonszenves világába, amely, talán ideig-óráig el tudja feledtetni velünk szomorú hétköznapi­jainkat, s az­, hogy, itthon idegenek vagyunk, ehelyett nézzünk bele a sivár élet forgat­agai­ba, abba a sötét drámába, melynek mi it­teni magyarok egyenként és összesen szen­vedő szereplői vagyunk. Még ma puha ágyakból kelhetsz fel jó magyarom. Munkád után még van ebéded, va­csorád, s talán jó ruhád is. Tiéld tá­rsaságai­ban talán még tradelyesen tervezgeted, hogy iée mint lesz holnapi ! Még ma igy­ van. De jövőnk teljesen bizonytalan. Aggasztói lehet, hogy még nem eszméltet arra hogy e földön elhagyottan áldunk. I­ehet­,­ hogy elhagyatottságunk hátrányait még nemi volt alkalmad érezni. Még meg van a minden­­­napi kenyered, meg van a dohányod­ás, mely­nek kékes füstje mellett felületesen figyeled meg az apró napi eseményeket. Még örvent­­nem tudsz a gyümölcsérlelő napfénynek, S a Jótékony esőnek, amelynek minden csepp­­je aranyat ér. De az nem jut eszedbe, hogy abból az aranyból neked már nagyon kevés jut. Elviszi az adó, elviszi a drága fám­at, a magas vám, s a még magasabb vasúti tarifa Szegény székely gazda! Ha meg is ma­radt ősi erdőd, amelyből a régi világban gond­talanul megélhettél, ma hiába verejtékezed mert a kitermelt fádat nem tudod vasúton­ elszállítani. Egyszer az a baj, hogy nem kapsz kocsit s pontos határt.i­dőre nem tu­­­dott szállítani a megrendelt fát, máskor a CÉH szemfüles sáfárjai olyan nagy haksist követelnek tőled az üres vasúti kocsikért­, hogy üzleted hasznának tejfölét ők szivik le. A legnagyobb baj azonban mégis a , hogy­ egész Európában Románia Vasúti fúvara a­­legdrágább. viselhetetlenül drága. Ez a minden vállalatot érzékenyen érintő fuvarilleték különösen a székely égre jelent veszedelmet. A székely fáklyenre és s a fül­készmalmok üzeme nem csoda ha pangásunk indult. Sok helyen áll a munkai. A székegység egykori biztos kenyérkeresete veszendőben. "A munkanélküliek száma ijesztően szaporod- sik. Senki sem törődik véreink eladósodásai­val, pedig pusztulás fenyegeti a­­ a magyar gazdát ki a mm mostoha pénzviszonyok közt váltóra szorul. Míg a román pénzintézetek állami tám­o­­gatás melett olyan kedvező helyre­ hon­ni vak, hogy 12—14 százal­élem adhatnak t­öl­­­tsönt, (kizárólag romlán ga­dáknak, ld.siparo­­­soknak stb.), addig a m­agyaar bankok csak BQ —40 százalékra hitelezhetnek. Eszerint még a kisebb exisztenciájú magyarság sem vár bajt mortis, akciót a pénzintézetektől, s váltótőke után h­áromszor annyi kamatot kény,­telen fizetni miint a román kölcsönvevő. Hogy ez gazdaságilag magyar sz­mpontból véve mit jelent, azt m­egint magyarázni nem kell. Tűrhetetlen az az óriási adó is, mellyel kivált a magyar iparos osztály küzd. Adataink vannak arra nézve, hogy sok helyen a magyar iparost hétszer,nyolcszor magasabb adókkal sújtották, mint a ha­sonló haszonnal rendel­kező románt. A magyar iparos nem kap államsegélyt pályázatokon beadott ajánlatát a román pá­­lyázók előnyére még akkor sem veszik szá­mításba, ha az ő munkatervezete a legjelesebb. E méltánytalan eljárás következ­é­ben na­filon sgy magyar iparos, m­ogy meg tud­jott fiai, üzletét átadja valamelyi román l­aktár­­tónak, alá mellett aztán mint fizetett segéd alárendelt minőségben szerényen meghúzó­dik. Viszont a román iparosmester, ha s­ük­­sége van, könnyen juthat kölcsönhöz, állam­segélyhez, olcsó nyersanyaghoz, s még gé­pekhez is. Nyissuk ki szemünket s a sérelmeknek! tengeri kigyójával találkozhatunk. A kisajtatási eljárás köztudomás s érint sok magyar földbirtokost juttatott koldus­­­botra. Azért az összegért, amit Nagyk­omáj, m­a a kisaját,itott föld egy­ el­ holdjáér­t kár­pótlásban fizetett, még egy pár közön égési­e cipőt sem lehetett venni. Emlékezhetünk még, hogy e nehéz sarok­ban a gyászba öltözött magvar géniu­z Er­­délysz­erte könnyeket hullató ;­ Ok nem azért, hogy birtokaink nagy ré­­szét elvették s azokat román­­testvéreink közt szétosztották, hanem mert gúnyt ű­ztek te­hetetlenségünkből. Zsíros, ha'a földjeinkért csak rongyos obulusokkal fizettek. S később a népboldogitó szoci­ális reform jelszavát hangoztatva, még a szegény em­­­bert sem kímélték meg ha az magyar volt. Erre is több példát hozhatnánk fel. De jel­lemzésül elég talán egy is a sok közül. Hét holdas földet ez amelyek nagy é­zben özvegyeké, árváké s hadirokkantaké voltak­, házhelyek eímén kiosztottá­k a ro -mén va­h­­­ivatallnokoknak, akik között jómóju háztu­­lajd­onosok is vannak. S ami még sötétebb árnay vet erre a váz­szaélésre: az uj telektulajdonosok a birtokba vett területen nem építkeznek, hanem hh­e­lyett a parcellákat jó drágán bérbead­ák a volt tulajdonosoknak, akik mo­­­uj föld sz­­uraiknak nyomorult jobbágyai­­­ttek egykori örökségükön. Kérdezitek, hol történt ez a széryenle­­tes üzérkedés? Madéfa'ván ('si': vár­megy­ében* az Urnák ezerkilencszáz.huszonhatodik észt ten elejében. 1 , ' - ; ■ Népünket, ahol csak lehet, sarcolják. "A t­­anügy terén iskolai büntetésekkel sanyargat, .ják. A magyar vármegyékben százezrekre­ rúg a mindenféle ürügy alatt kirót és besza­b­oott pénzbírság. r * A mai idők jellemzésére álljon itt az, a ki­rívó eset, mely egy csiki székely gazdával történt, akit a hatóság azért büntetett meg, mivel fiát a gimnáziumba járatta s nem a fa­lusi iskolába.­­ Úgy látszik, hogy a román nép jólétét csak­ a magyarság mesterséges elszegényü­­­­tésével tudják elképzelni. Ez a terv prog­­­ra­umszerűen folyik, mert célja mindenütt a romanizálás kegyetlen végrehajtása. Csakhogy — és ezt nyomaték­kal jelentjük!­­a — a magyarságra sújtó bunkóc­s­ások ve­­szélyesek az egés­z ország közgazdaságára. Ha megbénítom a jobb káromat, vájjon erősebbé teszem magam? * A szellemileg és iparilag fellett magyar­ság gazdasági kivégzése nemcsak erkölcsi,, de rettentő anyagi vesztesége lenne az állam­nak. Az ország külföldi hírnevét is mélyen alá­ásná Nyissuk ki szemünket s vegyük már egy­­szer észre, mindnyájan, hogy magunkra ha­gyatva állunk, hogy kérlelhetetlen rosszindud­­at vesz, minket körül, és sötét vermek szája leselkedik reánk. Most már csakis fajunk ellenálló erejére támaszkodhatunk, csakis a magunk képes á­geiben bízhatunk, agyunk, izmunk, szívünk­ munkájában. Tömörüljünk tehát egymás támoga­tására. Magyar családjainkat saját kezünkkel ne taszítsuk a nyomorba .Van elég ellensé­günk amúgy is akik ezt, ha csak tehetik, megteszik ! Minden tisztessége magyar családfőnek, legyen az vo­at­kozó, kereskedő, gy­áros, Spán­­g kézi vagy szellemi munkás, élnie kell. Sírjaikat ne ássuk meg éppen mi. Mert so­runkban minden újabb pusztulás, ös­essé­günk ellenálló erejét gyengíti meg.­­ Szenvedni azonban meg kell tanulnunk« Csak igy leszünk szívósak, teherbírók­­és kit.­tartók ! Sudár, kemény törzsű pálmához hason­lítsunk, mely a terhek súlya alatt nő legerő­­sebben Ki kell errelkednünk törzsünk­ koron­­ájával, mert hivatás vár Itt reánk. Mint egy kimagasló Örök felkiáltójel az ég felé kell Irányítsuk testvéreink figyelmét, különösen az Éten tíz parancsára mely el­­­rendelte: Ne vedd ed, a teásét! «Ne kívánjad a te felebarátodnak a házát... és semmi’, melyt a te felekor ástdl*» 1 h ’ ! ' 1-T' * Bl' ­ sepsiszentmfl kmr. közgyűllése SEPSISZENTGYÖRGY. (A Brassó La­pok tudósitójától.) Most tartotta évi közgyű­lését a sepsiszentgyörgyi kaszinó. A Köz­gyűlésnek a szokásos évi közgyűlésnél na­gyobb jelentőséget az adott, hogy a néhai elnök dr. Kün­le Tivadar elhalálozása, vala­mint dr. Costache Moldovan alelnök és dr. Barabás Andor igazgató lemondása kö­vetkeztében az egész tisztikar és választ­mány elhatározta," hogy megbízását a köz­gyűlés rendelkezésére bocsájtja . Így az évi közgyűlés egyben tisztújító közgyűlés lett. A tagok mérsékelt érdeklődése mellett lefolyt közgyűlést dr. Barabás Andor igaz­gató nyitotta meg. Tárcsi Béla titkár a vá­lasztmány, Demeter Béla választmányi tag a számadásvizsgál­ó bizottság jelentését s egy­­ben a f. évi költségelőirányzatot terjeszti elő, a közgyűlés valamennyit tudomásul veszi illetve elfogadja. A tisztújítás rend­jén elnökké közfelkiáltással, egyhangúlag báró Szentkereszty Béla árkosi birtokos, a háromszék megyei Magyar Párt elnöke, alel­­nökké dr. Nicolae Crăciun ügyvéd választa­tott meg. A többi tisztségek és a választmányi tagsági helyek titkos szavazással a követ­kezőképen töltöttek be. Igazgató: Koós Fe­renc, titkár: Tárcsi Béla, pénztárn­ok: Pap János, gazda: Novák János, könyvtáros: Vi­­tályos Gyula, segédkönyv­táros: Dombrádi Gyula. Választmányi tagok: dr. Barabás An­dor, dr. Benedek Zoltán, Bogdán Artur, Csu­tak Vilmos, Demeter Béla, József Lajos, Po­­povícs Josif, Rauca Ranceanu Izidor, dr. Rombauer Tivadar, Schmidt Richard, Si­­bianu Eugen, Tana Samu. A kaszinó tagjai a legnagyobb reménységgel néznek az uj vezetőség működése elé s attól a kaszinó életének jelentős fellendülését véljék. »-

Next