Brassói Lapok, 1927. december (33. évfolyam, 272-296. szám)

1927-12-01 / 272. szám

1927. december 8. BRASSÓI LAPOK Az „ismereten Katona“ siszemlé­je Budapesten BUDAPEST. (A Brassói Lapok tudósító­jától.) Esztendők óta húzódó ügy volt ed­dig a magyar »Ismeretlen Katona« emlékmű­­vének felállítása, ami most a megvalósu­lás stádiumába jutott. A hadügyminisztérium úgy a parlamenti bizottságok, mint a főváros illetékes tényezői előtt részletesen nyilatkozott arról a kon­­ceptusról, amely szerint az emlékmű meg­valósítását gondolnák. Eszerint az a terv publikálódik, hogy a magyar »Ismeretlen Katona« szobra a legmonumentálisabb köz­téri szoborműve lesz Budapestnek és meg­alkotására országos pályázatot fognak ki­írni azzal a főfeltétellel, hogy a művet lehetőleg legkésőbb jövő év november else­jén le lehessen leplezni. Természetes, hogy a napokban Buda­pesten leleplezett Kossuth szobor arányait is meghaladó műalkotás ügye már erősen foglalkoztatja a szobrászművészeket is, akik között minden számottevő vezetőegyéniség elkészítette már a maga agyagvázlatát. A pályázók között van a csiki Magyar­­zsákodról származó neves székely, szobrász, zsákodi Csiszár János is, akinek pályaműve egyike a legbravúrosabb elgondolásnak s aki a győzelem nagy valószínűségével vesz részt a pályázatban. Hindenburg és Stein megdöbbentő napiparan­csai 1916-ból és 1917-ből A Revue dhistoire de la guerre mondia­le (A világháború történeti szemléje) című folyóirat, amely azt a feladatot tűzte magja elé, hogy a háború okmányait összegyűjti, és nyilvánosságra hozza, legutóbbi számában Hindenburg és Stein német hadügyminiszter több napiparancsát közli. Hindenburg 1916. szeptember 18-án napi parancsot adott, amelyben többek között ez volt: — Több oldalról panaszt tettek nálam, hogy a feljebbvalók rosszul bánnak az em­bereikkel. Nemcsak gorombáskodnak velük, hanem űlik-verik őket. Gyakran nagy meg­aláztatásoknak teszik ki alantasaikat. El le­het képzelni, hogy az ilyen bánásmód mi­lyen hatással van a harcoló katonák lelki­idére. De ezenfelől erről a bánásmódról ott­hon is tudomást szereznek, s így az elége­detlenség a Hinterlandban is elterjed. Hindenburg erélyesen figyel­meztette, a tiszteket, hogy ne folytassák ezt a­­bánás­módot, mert ennek csak az lehet a követ­kezménye, hogy a harcoskedv végképpen el fog tűnni. I­I A figyelmeztetésnek úgy látszik nem­ volt eredménye, mert 1917.­­május 21-én Stein hadügyminiszternek már mnegint ezzel a kér­déssel kell foglalkozni. — Nap-nap után érkeznek hozzám pana­szok. — mondja rendeletében a hadügymi­niszter, — hogy fiatal tisztek úgy bánnak idősebb katonákkal, mint a kutyákkal. Még több panasz érkezik hozzám arról, hogy a katonák élelmezésével egyáltalán nem­ törőd­nek. Bizonyítékaim vannak arra, hogy a tisz­tek csak a saját élelmezésükről gondoskod­nak, s a katonákat úgy tekintik, mintha azok az ő személyes szolgálatukra lennének ki­rendelve. Ennek az állapotnak meg kell szűnnie... A hadügyminiszter erélyes szavakban mutatott rá azokra a következményekre, a­melyek múlhatatlanul elő fognak állani, ha a lisztek nem gondolják meg m­agukat. 1917. november 27-én megint fel kellett lépnie a hadügyminiszternek. — Hogy kívánhatunk odaadást és haza-,­­szeretetet a katonáktól, — írja ez a rende­let, — ha a lisztek úgy bánnak a legénység­gel, mintha nem is emberek volnának. Min­denfelől érkeznek hozzám panaszok, hogy a brutalitások napirenden vannak. Végtelenül sajnálom, hogy most m­ár nem csak fiatal tisztek, hanem az idősebbek ellen is merül­nek fel panaszok. Vegyék tudomásul, hogy a legénység is megkövetelheti maga iránt a tisztes bánásmódot, nekik is van becsületük, amelyre tekintettel kell lenni. Stein hadügyminiszter rendelete vég­én ismét a várható következményekre mutatott rá. A »Revue de hist­oi­re de al guerre mon­dja le* ezekből a rendeletekből azt a követ­keztetést vonja le, hogy a német hadsereg szelleme nem egyszerre romlott le az össze­omlás idején, hanem lassanként jutott oda, hogy végül elkövetkezett — 1918. november hava, . .v Már milliomos leesni a bécsi „GLÜCKSTELLE“ Stein szerencseháza révén?­0 millió leit nyerhet az osztrák állami osztálysorsjáték egyetlen sorsjegyével. Jutalom kb. 12 millió lei (500.000 schilling) Főnyeremény „ 1 millió lei (250 000 schilling) Nyeremény „ 2.4 enSSLIÓ lei (100.000 schilling) és sok-sok más Schilling-főnyeremény, összesen 50.000 nyeremény együttesen 260 millió lej (­10 V0 millió schilling) értékben. Men nyeremény készpénzben, levonás nélkül? Az I. osztály húzása december 28. és 30-án. Az I osztályú sorsjegyek árai: Egész sorsjegy 800 lei Fél sorsjegy 400 lei Negyed sorsjegy 200 lei Fizetés a sorsjegy vétele után nemzetközi posta­utalvány, vagy bankjegyeket esetleg csekket tartal­­­­­mazó pénzeslevél, avagy bankátutalás útján. .. Rendeljen azonnal az óriási nyereményei révén közismert bécsi szerencsebanknál „Glückstelle“ JÓSEF STEIN Wien, I., Wipplingersfrasse 21. 9126 3. oldal, 272. szám. Élelmiszerkeres­­kedők és háziasz­­szonyo­k figyel­mébe! Garantált hamisítatlan telet, pasterizált tej­sz­ét és tejfölt, tisztán kezelt és préselt tehén­túrót, valódi teavajat, csemege­túrót, ger­­vaist, trapista sajtot stb. tejterméket csak a „Lux“ tejiparné.­ ve­gyen Brassó. Egres­ u. 10­87. o. A te­szin és tejfelből a pasterizálás által minden az egész­ségre ártalmas csira kipusztul s igy nyers álapotban is bátran fogyasztható. Kérjen az e szakmába vágó üzletekben „Lux“ tej­meket ! Kereskedőknek árengedmény! Vidékre utánvéttel ! T­isztelettel „LUX“ tejipar BrseóO, Egres-u. 10 szám Ócskarezet rézforgácsot és min­denféle ócska fémeket napi áron vesz és elad Kálmán S. fémkereskedő. Timişo­ara IV. Str Văcărescu 2773 (Bem ) 23, Automobil, Motor-eke­­­ Hűtőket, Radiátorokat szakszemen a legrö­videbb idő alatt a VICTORIA speciálisan berendezett hűtőüzem készít t Brassó, Katonakórház-utca 4 sz Bratianu Jonel utolsó Interjúja Az elhunyt miniszterelnök nyilatkozata a Sunday Timesben jelent meg . Bratianu veszedelmesnek tartotta a magyarbarát sajtóh­ad­járatot LONDON. (A Brassói Lapok tudósítójá­tól.) A londoni Sunday Times interjút közöl melyet az elhunyt Bratianu Jonel, román mi­niszterelnök halála előtt pár nappal adott a lap munkatársának. A miniszterelnök első­sorban csodálattal emlékezett meg Mussolini­ról, azonban megjegyezte, hogy az olasz dik­tátort külpolitikai optimizmusa egy­ napon talál akrarata ellenére háborúba sodorja. A Jugoszlávia és Olaszország között fennálló feszült viszony sajnálatos, s a helyzet oly sú­lyos, hogy Anglia közbelépése nélkül nem lát­szik megoldhatónak. Ezután belpolitikai kérdésekbe tért át, s az agrártörvénynyekről szólva hangoztatta, ho­gy Románia nagy súlyt helyez különösen arra, hogy azt nemzetiségre való tekintet nélkül, pártatlanul végrehajtsák. A román nemesek, akiknek birtokait kisajátított n­ép ■úgy elégedetlenek, mint a magyarok, ellen­ben a nép, — magyar, román egyfor­maini — e­lé­­geslett (?) I­I — A magyar impul­ziv fájl — foly­­tatta Bratianu Jones, — amellyel könnyen­ el lehet hitetni, hogy más országok fészek érn­te háborskodni. Azok azontan, akik ezt vele elhitetik, Európa békéjét «veszélyezte­tik. Románia sohasem fog beleegyezni albiba, hogy területéből egy tenyérnyit is átenged­jen Mn '»y'i’•országnak. Kétségteleim, hogy a magyarbarát sajtóhadjárat veszedelmes, azonban bí­zom, hogy Franciaország és Ang­lia hivatalosan sohasem fogja támogatni ezt a kampányt. Végül a szovjetről is beszélt, mondva, hogy a szovjet erősen mozgolódik, titkos tár­gyalásokat indított a területek visszaszerzé­sére, ami aggasztó jelenség. Huszonöt esztendő Elmondotta : Cetpár Ferenc BECS. (A Brassói Lapok bécsi szer­kesztőségétől) —... Fűre­ának tűnik fel ne­­ketni, hogy első operettem, a «Bécsi asz­­szonyok» bemutatója t óta már 20 esztend­ő telt el. Élénken em­lékezem még arra, hogy Imlilyen nagy izgalmat okozott szá­momra Girardi fellépése a főszerepben. Nagyon büszke voltam­ ugyan erre, azon­ban a dolognak volt egy főbibije. Megfázást kapta­m, hogy írjak szerepet a nagy és hí­res Girardi számlára és­­ sohasem láttam őt. Csodás dolgokat (Meséljek ne kell erről a pompás művészről, én azon­ban ne­mi járulhattam el, hogy, sohasem lát­tana, mivel katona karm­esten beosztásom­ állandóan távol tartott Bécstől. N'e­rru árul­hattami ezt el, mivel nagyon félt mi attól hogy a szövegkönyvet akkor elveszik tő­­lel­. Hogyan is írhatna Girardi számára szerepet olyasvalaki, aki miég sohasem látta őt. Azonban minden jót ment és a­­miikor az egyik próbán dalaimat ettől a feledhetetlen emlékű színésztől halottam egészen oda voltam". Így kezdődött pálya­fut­ásom. . . Még a «Víg özvegy» semi igérkezett világsikernek. Legaláb­b is eleinte ném­ Lécai Viktor szövegkönyve „reautik”

Next