Brassói Lapok, 1928. május (34. évfolyam, 100-120. szám)

4. olds­. 99. szám­. ­ BRASSÓI LAPOK 1928. május 2' —ass sr^;ssmam­i: i~ &•■ A mehalai tömegmérgezés Csütörtökön kezdik az exhumálásokat Temesvári tudósítónk jelenti: Megírtuk, hogy névtelen feljelentésen kívül egy gyanús konkrét eset is tápot adott a meh­alai tömegmérgezési hír­nek. Az állítólag mérgezésben elhunyt fiatal­embernek egyes testrészeit egy héttel ezelőtt elküldték az országos bűnügyi vegyvizsgáló állomásra, de még arról nem jött vissza a je­lentés, hogy a szerencsétlen fiatalember va­lóban „mérgezésben”* halt-e meg. Safirescu vizsgálóbíró helyt adott annak a kérelemnek, hogy egyes gyanús körülmé­nyek között elhunyt fiatalembert exhumálja­nak. Az eddigi nyomozás szerint az exhumá­lásra kijelöltek eseteiben az előkeresett or­vosi vélemények arr­ól szólnak, hogy a most gy­anús halálesetek természetes uton következtek be. A temesvári anyakönyvi hivatalban jegy­zéket készítenek az 1923. évtől a mai napig Mhhalaban elhalt emberekről s mindegyik je­lentést megvizsgálnak arra nézve, hogy az illetők mil­yen betegségben haltak meg. A névtelen feljelentés szerint igen sok a gya­nús haláleset. Legérdekesebb volna tudni, hogy ki az a gyanús élő egyén, akit tömeg­mérgezéssel vádol a mehalai névtelen. Erre azonban nem tudtunk felvilágosítást kapni. Az első exhumálást csütörtökön délután eszközük a mehalai temetőben. A temesvári­ak kíváncsian várják, hogy az exhumálás után lesz-e letartóztatás? A pénz kimehet a külföldi sorsjegyekért, de a sorsjegyet a posta visszaküldi Le kell mondani a Kolozsvár. (A Brassói Lapok tudósí­tójától.) A bécsi osztrák osztálysorsjegyek­ről van szó, amelyekkel tudvalevőleg Romá­niában is sokan játszanak. Az igazság kedvé­ért itt meg kell ugyan jegyeznünk, hogy egy régebbi törvény­ megtiltja a külföldi sorsje­gyekkel való játékot, ennek dacára is azon­ban úgy Erdélyben, valamint a régi király­ságban is számosan kísérlik meg szerencsé­jüket külföldi sorsjegyjátékokkal. A romá­niai állampolgárok a posta útján utalták át a bécsi bankházakhoz a kisebb-nagyobb ösz­­szegeket, amelyekre az osztrák bankházak azonnal válaszolni szoktak. Az utóbbi időben azonban a bécsi válaszok egyszerre csak el­maradtak, annak dacára, hogy a pénzkülde­ményeket Romániából továbra is szorgalma­san küldözgették. Rövidesen kiderült, hogy a bécsi bank­­házakhoz tömegesen érkeztek vissza a Romá­niába címzett levelek, amelyeken mindösz­­sze csak ennyi állott: „Retur Wien prohibit (tiltva)." Naponta százával érkeztek vissza ezek a levelek, különösen Kolozsvárról és Nagyváradról, nemcsak az egyes bankházak­nak, hanem minden osztrák főámsítónak is. Eddig rendben is volna az ügy, hogyha ugyanezt a tilalmat kiterjesztették volna azokra a pénzküldeményekre is, amelyeket Romániából utaltak át román állampolgárok főnyereményeir­­­ől ezeknek a bécsi bankházaknak a címére. Mert mi is történik így? A romániai posta nem engedi be a Bécsből küldött sorsjegyet ugyanakkor azonban innen továbbítja a pénzküldeményeket, amelyekre a választ, il­letve a sorsjegyeket hiába várják a román állampolgárok százai. Kérdést intéztünk Jacob kolozsvári pos­taigazgatóhoz, aki az ügyre vonatkozólag ki­jelentette munkatársunknak, hogy még egy régebbi törvény kategorikusan megtiltja a külföldi sorsjegyeknek Romániába való be­engedését a belügyminisztérium engedélye nélkül. A posta ezt még tudja ellenőrizni, de azt nem tudja megakadályozni, hogy a Ro­mániából Bécsbe átutalt pénzküldeményeket azon oknál fogva, mivel nem tudják, hogy milyen célzattal történnek azok. A bécsi bankházaknak és a romániai állampolgárok­nak a sorsjegyeken kívül lehetnek ugyanis másfajta összeöttetéseik is. A kolozsvári postaigazgató nyilatkozatá­hoz mindössze csak annyit fűzünk hozzá, hogy miniszteri rendelettel kellene valami­lyen módon odahatni, hogy egy régebbi tör­vény tiltó paragrafusaiból a román állampol­gárok ezreire ne háruljanak súlyosabb ká­rosodások. Mert — úgy látszik — a posta ezen, legalább egyelőre valóban nem segít­het. TV’sTwwmm­vfwmrmTmmmmTT mmrvTymrT wwwtvvttvvtv Látogatás a világ legkisebb államában Három tagból áll a rendőrség és mégis rend van Vaduz. (Lichtenstein fővárosa.) Az 1400 lakost számláló főváros, Vaduz uccáján sétál­­­­tam alkonyatkor. Az újjáéledő föld szaga leng körül. A hazafelé tartó tehéngulya lepi el az utat, a „főváros“ „főuccáját". A fehér-barna tehénházak közül szép, kék csákó emelkedik ki. Tekintélyes magasságban hordott ünnepé­­pélyes szín. A rend őre? Valóban! A rendőr­­állomány egy része. Éppen egy harmada. Há­rom rendőr egy államban; három magas, kék csákó — és rend van! Szükség esetén alarmi­­rozható katonaság? Ez is lehetetlen. Mert Lichtensteinben sok évtized óta nincs kato­naság. Fegyvertények egyetlen emléke az uni­­formisos ember a vár múzeumában, — ez is viaszból. * Ebben a csodálatos államban forradalom és börtön után érdeklődtem. A börtön a kor­mányzósági palota földszintjén van. Hat köz­ponti fűtéses cella. És hány rab? Egy sem! Nincs lakó ... A rajna-parti államocska 10.000 lakosá­­val Európ szívében fekszik, Zürich két, Pá­­ris 14, Milano 8, Bécs 15 órányira fekszik. Vaduz, en miniature főváros, szeme az eu­rópai metropolisok közlekedési hálózatának. A békének ez a csodálatos szigete egyszer, — talán — még nemzetközi konferenciák szín­helyévé lesz. Lichtenstein felületének megismeréséhez egy nap bőségesen elegendő. Hiszen hosszá­ban egy óra alatt átutazol az államon anél­kül, hogy a gyorshajtási határt átlépnéd. És szélességében gyalogosan is elegendő 4 óra, hogy átjuss az államot formáló völgyszala­gon. Mezők, szőlőhegyek, gyümölcsösök mé­lyén rejtőznek a parányi lichtensteini falvak. Ezeknek nyugati határvára az örökfolyásu Rajna. Omladozó, középkori lovagvárak em­lékeztetnek a múltra. Az országban nincs szálloda, csak egy­szerű vendégfogadók, tiszták és kellemesek. A lakosság udvarias. Minden lichtensteini előre köszönt. És a becsület fantasztikus. Egy schaani korcsmában hagytam a pénztárcá­mat, a­mikor két óra múlva a vendégfogadó­ba értem, már ott volt a gazdánál, — én nem is tudtam, hogy elveszett, — egyetlen centim­­nyi hiány nélkül. — Kérem, itt ebben a környezetben, még a világ legtolvajabb idegenje se lop, — mon­dotta egy kereskedő. Számbavehető idegenforgalma nincs. Lich­tenstein nem rendezkedett be a kényelmet szerető globetrotterek ízlése szerint. Vaduz hegyre kapaszkodó várának or­mán a kék-piros nemzetiszinű zászlót lengeti a szél II. János, az agg uralkodóherceg, az utolsó német monarcha, csak ritkán rándult ki bécsi palotájából országába. Pedig népe egész különös­­szeretettel övezi körül — és pedig minden ok meg van erre. Az uralkodó 88 esztendős, ez év november 12-én lesz tró­nolásának 70 éves jubileuma. Lichtenstein államocska mintegy 200 év­vel ezelőtt, 400 ezer akkori forintért került a hercegi család tulajdonába. I. János az 1813-as lipcsei csata után belépett a német ál­lamok szövetségébe. Az államszövetség 100 főnyi hadsereget tett kötelezővé Lichten­­steinnek. E sereg 1868-ban vonult utoljára a Bu­torvásárlás bizalom előlege Ha jó bútort akar venni, ne sajnálja az utat MAROSVÁSÁRHELY-re és tekintse meg Székely és Réti erdélyi részi bútorgyár rt hatalmas raktárait. STSSat* zongora és pianino gyárak képviselete. — fl-SEJelképes egyének­nek kedvező fizetési feltétel­ek. v v ^ W­W WWW WWT V garibaldisták ellen. A visszavonulás után le­­szerelték a haderőt. És pedig alaposan! A genfi leszerelési konferenciák tanulhatnának. Azóta nincsenek katonai terhei ennek a sze­rencsés országnak. Lichtenstein államának fo­­nákságai közé tartozik, hogy forma szerint még hadi állapotban van Poroszországgal szemben. Az 1866-os prágai békekötésnél ugyanis megfeledkeztek a hercegségről. Lichtenstein uralkodó hercegét, mint Eu­rópa egyik leggazdagabb főurát ismeri a vi­lág. Népe, mint „államatyát“ tiszteli.­ Ő, aki már több mint 60 esztendővel ezelőtt gya­korlatban is megvalósította az általános­ le­szerelés elvét, 1862-ben olyan alkotmányt adott népének­, amely a legszocialistább álla­moknak is mintaképül szolgálhatna. Ez­­ al­kotmány szerint a teljes emberi szabadságot élvező polgárok egyetlen centnyi adót sem fizetnek, s a valóságban az uralkodó adófi­zetője népének. Egy olyan Darányi állam, mint Lichten­stein, gazdaságilag nem lehet önálló. Ezért 1852-ben vám- és pénzunióra lépett Ausztriá­val. Akkor pedig, amikor a monarchia, — a háború utolsó évében — a gazdasági krízis lejtőjére jutott, Lichtenstein uralkodója egy, merész, és bámulatraméltóan távolbalátó lé­péssel pénzügyileg Svájccal társult, így men­tette meg országát az infláció veszélyétől. Az 1924. január elsején véglegesített szerződés szerint Lichtenstein azonos vámterületet ké­pez Svájc országával. A Lichtenstein terüle­ten levő vám- és határrendőrségi hivatalok mindkét ország zászlaja alatt működnek. A hivatalnokok sapkáit kettős címer díszíti. A postaforgalomban az államocskának külön­élyegei vannak. Ezek a gyűjtők csemegéi. Az állam bel- és külügye szigorúan önálló! Az alkotmány szerint 15 tagú parlamentet választanak. Tehát minden 750 polgárra esik egy képviselő. A képviselőház két kormány­zósági tanácsot választ, akik a hercegtől ki­nevezett kormányzósági elnökkel intézik az ország ügyeit. A parlamenttől hozott törvé­nyek szentesítője maga a nép. Ugyanis a tör­vények csak akkor léphetnek életbe, ha a népszavazás eredménye elfogadó. De az ál­lam minden kiadása is a nép közvetlen ellen­őrzése alatt áll, így például vasárnap nép­szavazás lesz, hogy a vaduzi kormányzósági épületet 10 ezer franknyi költséggel moder­nizálják-e. Boldog állam, ahol a polgárok igy vigyáznak uralkodójuk pénzére. Mert hiszen ők maguk adót nem fizetnek, csak a herceg fizet. Ifj. L. J. Tyv yyvv TV vv TyT­V T­ yvvvTV T­ rrvvv TTyT­ A te­ssesvári Mor­ona-szálléstan áthelyezése miatt agyonlőtte magát egy jegyző Temesvárról jelentik. Tegnap délben a Korona szállóban Jezevi község jegyzője, Kristóff Mátyás öngyilkossági szándékból négyszer magára lőtt Amikor a szálló személyzete berontott Kristóff Mátyás szobájába, a szerencsét­len ember kiszenvedett. A vizsgálat megál­lapította, hogy három golyó a mellébe, egy, pedig a szájába hatolt Kristoffnak. A szekrényen három levelet találtak. A családjának ir. A rendőrséghez az alábbi­ so­rokat írta: „Meguntam az életet. Vagyonilag, testileg tönkrementem. Állásom miatt örökös zaklatásnak vagyok kitéve. Nem bírom. Ne boncoljanak föl. Temessenek el minél előbb “ A jegyző hozzátartozói azt mondják, hogy terem­be való áthelyezése miatt lett öngyilkos Kristóff. Az ügyészség a temetés­re engedélyt adott.

Next