Brassói Lapok, 1928. június (34. évfolyam, 122-145. szám)
1928-06-02 / 122. szám
4. oldd.szám. BRASSÓI LAPOK (SORS 1928. június 2. Ócska színházi karzatjegyek erőszakos árusításával foglalkozik az aradi 2. ker. rendőrség Arad. (A Brassói Lapok tudósítójától.) A történet előzményei egy aradi Péter-utcai kis borbélyüzletben játszódtak le. Tóth György borbélymester csendesen éldegélt szerény mestersége mellett, s hogy az „Államhatalomnak“ is kellőképpen lerója saját és külön robotját, ingyen borotválta Monac urat, a II. kerületi rendőrség detektívjét. Az idillikus viszonyt semmi sem zavarta, míg egyszerre május 15-én meg nem jelent Aradon egy opera társulat, mely a bukaresti operának adta ki magát. Nosza rajta, a rendőrség buzgó és kevésbé buzgó hivatalnokai nemzetmentő kulturakcióba kezdtek és spontán lelkesedésből, ám a rendőri hivatás tekintélyt parancsoló piedesztáljárói, saját maguk láttak neki a jegyek árusításához. Hogy milyen eredménnyel, azt nem tudni de a jegyekből úgy látszik még két nap múlva is volt. És itt robbant ki a gyönyörű családi jelenet a békés borbély és a detektív között. Egy bizalmas borotválkozási jelenet után május 17-én, tehát az opera megtisztelő látogatását követő harmadik napon, Monac úr, a buzgó műpártoló így szólt Tóth György hétköznapi borbélymesterhez: — Kedves főnök úr, nézze csak, én gondoltam magára — és e szavakkal egy kettétépett színházi jegyet helyezett a „ház asztalára.“ Tóth György csodálkozással vegyes áhítattal nézte a jegyet Egy elhasznált színházjegy — gondolta — s magában irigyelte rá egy kissé a boldog halandót, aki a mai nehéz viszonyok mellett színházba szokott járni. — És mindössze potom hatvan lej az ára — mondta a rend kedélyes őre. — A Román Opera estélyére szól. Remélem, nem akarja megtagadni a bukaresti Nagy Opera támogatását. ön lojális polgár* — gyerünk azzal a hatvan lejjel. — De uram — hebegi a csodálkozó borbélymester — három okom is van arra, hogy a jegyre ne reflektáljak. Először is az opera már 15-én elment Másodszor az opera nem volt a bukaresti nagy opera, mint ahogy azt a lapok is megírták, sőt egy csapnivalóan rossz vándorszínház és harmadszor a legszerényebb és leggyengébb okommal jövök elő, az egyéni szabadság frázisával Ne is szóljon uram, tudom, hogy ez csak nagyhangú frázis, ám talán hatvan lejnyi ereje megis csak van— — Elég a dumából — mondá a rendőr úr, — gyerünk a dohánnyal. A parancs parancs és ha nem tejel le most, sokkal többe kerül mirt később. Én mondom, a maga jó embere— Tóth Györgynek nem volt pénze. Utoljára is nem is olyan nagyon régen jött haza az orosz fogságból és igy anyagilag eléggé vérszegény volt ahhoz, hogy egy nemlétező előadásra jegyet váltson. A mai viszonyok között Monac úr elment, de rövid pár nap alatt háromszor is visszatért. Kapacitálni próbálta Tóthot. — Baj lesz — mondta jelentősen és vésztjóslóan. Ám Tóth bízott a 60 lej értékű egyéni szabadságban s hajthatatlan maradt. S itt elértünk a nagy fordulathoz. Egy szép májusi napon „sürgős ügyben“ idézést kapott Tóth György, a II. kerületi rendőrségre. Tóth, valjuk csak be, megijedt egy kicsit. Felment a rendőrségre, ahol Momac úr fogadta elsőszámú legkárörvendőbb mosolyával. — Isten hozta, uram. Most majd meglátjhhogy igazat beszéltem. Ezzel bevezette a ruleti kapitány ur ő főfőkegyelmessége szentélyébe. Itt trónolt a főkapitány ur. — Maga vette azt a bizonyos jegyet? harsogja a Nagyra. — Kérem én még eddig nem vettem, de— — ügy, — robban ki a kapitány méltó hangja. Hát nem vette meg? — Nem adott tehát 60 lejt? Jól van. Megmutatjuk mi, hogy ki az úr. Nem támogatja a román kultúrát? Jól van. Semmibe sem veszi a mi felszólításunkat? Jól van. Kerül ez még 2000 lejtbe is. Ülni is fog érte. Én mondom. Jól van. Elmehet. És a szédülten álló Tóth Györgyre mégegyszer rárikkantja: Elmehet... A szegény borbély elment, örült, hogy mehetett. Monac úrt azonban az ilyen csekélységek nem alterálják. Tovább is bejárt az üzletbe. Persze borotválkozni. Tóth könyörgött, vegye vissza a jegyet, de a detektívra mindenkor így válaszom — Parancs, parancs. Most azután Tóth úr elmélkedhet. A hatvan usque 2000 lejig terjedő egyéni szabadságról, nézheti a használtnak látszó jegyet és yyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyyvyyyyyy rrrrrrwrYYYJYrYYYVYfvyvYvvvvrvvwvYvrrrvw I várhatja a kapitány ur fenyegetéseinek következményeit, a börtönt és az egyebeket. Mint, ahogy várhatja is. Hiszen halálos bűnt követett el. Egyrészt nem támogatta az operának nevezett staggione-t, másrészt ezzel hivatalos hatalommal való visszaélésre kényszerített egy rendőrségi detektívet és egy kerületi kapitányt. B. K. Rendélés az iskolai vizsgázható bizottságokról Bukarest. (A Brassói Lapok tudósítójától.) Az iskolai év befejezésének közeledtével egy nagy és úgyszólván súlyos probléma a vizsgázóbizottságok kérdése. A múltban nagyon szomorú képet kaptunk a vizsgák lezajlása után. Szomorú képet kaptunk elsősorban azért, mert a teljesen idegen bizottságok nagyon sokszor nem jártak el a kellő objektivitással és a bukások száma évről-évre emelkedett Gazdasági szempontból is nagyon hátrányos és költséges volt a bizottságok előtt való vizsgázás. Egy-egy ilyen vizsga költségeit az illetékes iskola fedezte, mert folyósítani kellett a bizottság tagjainak a napidijakat melynek végösszege megközelítette a 150 ezer lejt A bizottsági rendszernek azonban még egy óriási hátránya volt: rendszerint az iskolák felett lebegett a bezárás veszélye. Ha a vizsgabizottság azt állapította meg, hogy a vizsgák eredménye nem kielégítő, akkor a nyilvánossági jogot sem kaphatták meg az illető iskolák. A közoktatásügyi minisztérium is rájött ennek a módszernek a hátrányára és tűrhetetlen voltára és legújabb intézkedésével leegyszerűsítette a vizsgák megejtését A minisztérium 66.390 számú rendeletével értesítette az összes iskolai vezérinspektorokat, hogy mindazok a kisebbségi iskolák, melyek elveszítették nyilvánossági jogukat készítsék elő tanulóikat a vizsgákra. Ha az illető iskolák tanulóinak száma meghaladja az ötvenet, akkor az iskolai vezérfelügyelőség egy vizsgabizottságot nevez ki, mely bizottság az illető iskola helyiségeiben levizsgáztatja a tanulókat. A bizottságok kinevezésére a minisztérium az alábbi utasítást adta a felügyelőknek: A bizottságok kinevezésénél úgy kell eljárni, hogy csak a román nyelvre, a földrajzra és a történelemre küldendők vizsgabiztosok. Ezek a vizsgabiztosok pedig az abban a körzetben levő állami iskolák tanáraiból küldendők ki, míg a többi tantárgyakból a vizsgázó iskolák tanárai ejtik meg a vizsgákat. A biztosok napidíjait az illetékes iskolák fedezik. E rendelettel kapcsolatban tehát nagyon lényeges változás azott be a vizsgák megejtése körül és nagyon leegyszerűsödött a vizsgabizottságok költsége is. Ugyanis a jelen rendelet értelmében minden iskolába egy három tagú bizottságot küldenek ki, vagyis egy román, egy földrajz s egy történelem-szakos tanárt. Mivel ezek a tanárok az állami iskolák kebeléből kerülnek ki, vagyis azokból, akik a fennti tantárgyat az év folyamán is tanították, elérkeztünk oda, hogy a tanulók nem kerülnek teljesen idegen professzorok elé. Gazdasági szempontból is megvan a maga előnye az új rendeletnek, mert ez az újabb eljárás a régi 150 ezer lejes költséggel szemben csak 10—12 ezer lejes megterhelést fog jelenteni az iskoláknak. A másik előnye pedig az is, hogy a többi tantárgyakból azok a tanárok vizsgáztatnak, akik egész éven keresztül tanították a tanulókat. Ugyancsak a közoktatásügyi minisztérium rendelet® értelmében a magánvizsgák június 20-ig ejtendők meg, míg az év végi vizsgák június 5—24-ike között tartandók meg. Az érettségi vizsgák időrendje pedig július 25-től július 10-ig terjed. tvvvvvvTvvtyYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYV} Nagybánya. (A Brassói Lapok tudósítójától.) Vasárnap tartotta meg évi rendes közgyűlését a Hadirokkantak Egyesületének helyi bizottsága. A tagozat több mint három éve alakult meg, s ez idő alatt olyan élénk tevékenységet fejtett ki, hogy — mint Észak-Erdély egyedüli fiókegyesülete — ma nemcsak a közvetlen környéket, képviseli hanem szószólója általában egész Szatmár-, Szilágy- és Máramaros megye hadirokkantjainak is. A közgyűlésen e három vármegye közel száz községből vettek részt kiküldöttek, s ilyeténképpen a tagozat ez alkalommal Észak-Erdély összes invalidusainak sérelmeit juttatta kifejezésre. A szokásos napirend letárgyalása után a közgyűlés határozatot fogadott el, amelyben elkeseredetten emelte fel szavát az erdélyi hadirokkantai, özvegyek és árvák különösen mostoha kezelése ellen. A határozat rámutat arra, hogy a kormány ezen a téren is előnyben részesíti az ókirályságot, holott az emberi jogok legelemibb elvei szerint igazán nem volna szabad különbséget tenni hadirokkantak és hadirokkantak között s ezzel megosztani azokat, akik egyránt áldozatai a világháborúnak. Mert míg pl egy három gyermekes, száz százalékos rokkant közkatona az ókirályságban 100 lej alapnyugdíjat és 568 lej drágasági pótlékot kap, összesen tehát 668 lejt havonta, addig egy ugyanilyen erdélyi hadirokkant csupán 97 lej drágasági pótlékot„élvez", azaz havonta 157 lett. Az ókirályságbeli hadirokkant eszerint 4-szer kedvesebb a kormány szemében, mint az erdélyi. És ez az arány áll fenn valamennyi kategóriát tekintve! A határozat természetesen nem csupán ennek a kirívó igazságtalanságnak a megállapítására szorítkozik. A méltatlankodás keserű hangján emeli ki azt a tényt is, hogy ugyanakkor, amikor a kormány április elsejével az őrmesterek és tisztek nyugdíjait legalább kétszeresére, de számos esetben ötszörösére is emelte, a hadirokkant altisztek és közemberek részére mindössze tíz százalékos emelést engedélyezett, ami az erdélyieknél 5—20 lejes többletet jelent csak. Ez annakutána történt, hogy a népjóléti miniszter a múlt év decemberében ünnepélyes ígéretet tett, miszerint a legalacsonyabb hadirokkant-nyugdíjat is az ezer lej fölé fogja emelni. Elpanaszolják aztán, még a hadirokkantak, hogy a rendkívüli segélyek dolgában is hátrányosabb bánásmódban részesülnek az erdélyiek, mint a regátbeliek. Ilyen célra az itteni fiúszervezet csak évi harminc ezer lejt kap, míg a regátbeli tagozatok sokszorosan többet s ott emellett időnként természetbeni főleg ruhasegélyeket is nyújtanak. A közgyűlés végül kifejezte, hogy továbbra is küzd a faşui kerületi szervezet által felállított követelések teljesítéséért, amelyekben kimondták, hogy a rokkantak csak akkor nem panaszkodhatnának, ha a rokkantsági százaléknak megfelelően napi 100, 80, és 40 lejt, családtagjaik után pedig ennek 25 százalákát kapnák, ami egyedül volna méltányos. A közgyűlés egyébként újraválasztotta az eddigi vezetőséget, amelyben az elnöki tisztet Kupsán Gyula bányaigazgatósgi tisztviselő, a titkárit Bogzsár István, a pénztárosit Katona József, az ellenőrieket pedig Csigán György és Sárközy Márton töltötték be. Befejezésül külön elítélték a városi tannácsok rideg magatartását, amellyel a törvényes rendelkezésekkel ellentétben nem működnek közre kellőleg a hadirokantak támogatásában, holott kötelesek volnának őket úgy a földosztásoknál, mint a különböző bérleteknél előnyben részesíteni. JYYYYYYYYYYWYYYYYYYYYYYYYTYYYYWYYWr A regláti hadirokkant négyszer kedvesebb a kormánynak, mint az erdélyi Felemelték szavukat az északerdélyi Invalidusok