Brassói Lapok, 1928. augusztus (34. évfolyam, 173-198. szám)

1928-08-01 / 173. szám

4. oldal, 175. szám. BRASSÓI LAPOK ­IBVUlfc tWLWIHIWWI 1928. augusztus 1. É­szfogytiglani kényszermunkára ítélték a Eooseffi-utcai gyilkosság tetteseit Bukarest. (A Brassói Lapok tudósító­jától.) Emlékezetes, hogy mintegy nyolc hó­nappal ezelőtt Bukarestben véres kegyetlen­­séggel meggyilkolták és kifosztották özvegy Costescuné magánzónőt, a volt igazságügyi ál­lamtitkár feleségét. A gyilkosság — amely a Rosetti­ utcai dráma néven vált országszerte ismeretessé — tetteseit hamarosan kinyomoz­ták és elfogták Bungarzan és Lacusta iparo­sok személyében. Velük együtt őrizetbe vették Melcher Silvia szobaleányt, Bungarzan kedve­sét is. A bukaresti törvényszék másfélnapos tár­gyalás után szombaton éjszaka hirdette ki az ítéletet. Az esküdtek az összes vádkérdésekre kivétel nélkül igennel feleltek, s ennek alap­ján, miután a bíróság egyetlen enyhítő körül­ményt sem talált, úgy Bungarzant, mint Lacustát élet­fogytiglani kényszermunkára ítélték. Melcher Silviát ellenben felmentették, mert kétségbevonhatatlanul kiderült, hogy a gyilkosságról sem előzetes, sem utólagos tudo­­domása nem volt, s felelősség legfeljebb ott mutatkozik, hogy tudhatta volna, hogy barát­ja a nagyösszegű pénzt csakis bűnös uton sze­rezhette. Az esküdtek azonban a vádlott ala­csony intellektusára való tekintettel még hall­gatólagos bűnpártolás eshetőségét sem állapí­tották meg. TTTVTTVyyyrrTVTTTVVyVVTTTTTTTyTVyTTTTTTTTTTTTTTTTVTTTTTTTyTTTTTTTTVVTT A nagyváradi prefektúra még a belügyminisztert is megleckézteti Törölte a cenzúra a lapokból Duca belügyminiszter rendeletét Nagyvárad. (A Brassói Lapok tudósí­tójától.) Közismerten tudott dolog, hogy a cenzúra intézménye Nagyváradon dolgozik a legerőteljeseb­bn és a legkíméletlenebbül.­­ Hogy e határszéli város sajtójára miért fek­szik úgy rá a cenzor vörös ceruzája, azt ba­­jos volna megmondani, hiszen e városnak a polgársága és a sajtója éppen olyan lojálisan illeszkedett be az állam kereteibe, mint a többi városoké. Az az egy bizonyos, hogy a cenzúra minden időben jól tudott alkalmaz­kodni a kormányon levő politikai párt kere­teihez. Mikor az avereskánusok voltak ural­mon, a helyi liberális hetilapot tarkították fe­hér foltok, viszont az avereszkánusok hetilap­ja, a „Tribuna“ visszakapta ezt a kölcsönt, mikor a liberális párt vette át a hatalmat. Az csak „természetes“ talán, hogy a kisebbségi­ sajtó mindenik rezsim alatt­­ egyformán szenvedett és szenved ma is a cenzúrától. A keményen dolgozó nagyváradi cenzúra még a pápánál is pápább, amennyiben még magát a belügyminisztert is meg­­cenzúrázza. De nem valami politikai kijelentését, vagy esetleges elszólását, hanem egyenesen az általa kiadott és szignált rendeletét. Az erdélyi kisebbségi lapokban megjelent az a belügyminiszteri rendelet, amely 11.293 A.—1928. szám alatt június 30-iki kerettel intézkedik, hogy a Magyar Pártnak törvényes joga van tagsági díjakat szedni és ehhez a munkához a párt pénzbeszedőit a helyi ható­ságok nem akadályozhatják meg. A nagyváradi sajtó, — mint a többi er­délyi lapok is, — ezt a belügyminiszteri ren­deletet közöltéti­,el publikum tájékoztatására. Azonban ezt a belügyminiszteri rendeletet teljesen fehér folttá varázsolta a nagyváradi lapokban a prefekturai cenzúra. Mindenesetre nem ártana, ha a magyar­párti képviselők még egyszer elmennének Du­ca belügyminiszterhez és elmondanák neki, hogy miképpen törte kerékbe az ő kiadott rendeletét a nagyváradi pápánál pápább cen­zúra. Arról mindenesetre információt kell kér­nie Duca belügyminiszternek a nagyváradi cenzúrától, hogy milyen "állami és párt­poli­tikai érdek (ha mér a pártpolitikát szolgálja a cenzúra), lehet az, hogy a belügyminiszter ki­adott rendeletét a cenzor piros ceruzája a lapokból eltünteti. TTTTTTVTTTTTTTTTTTTTTyTTTTyVTTTTTTVTTTTTTyTTTTTyTTTTTTTTTTTTTTTTTVyVTT — VITAMINE — Irta: Márai Sándor Budapest. (A Brassói Lapok munkatársától). A rémkép, amiről a berlini „Ehrnährungsausstel­ lung“-gal kapcsolatban, ami valószínűleg gigantikus és kolosszális, most széltében-hosszában az összes német lapokban olvasok, egyike a legriasztóbbaknak s a hideg verejték kint a részletek olvastára a hom­lokomon. Arról van szó, hogy a németek most min­den eszközzel propagálják azt a szisztémát, amit ők célszerű táplálkozásnak neveznek s amitől én mód­felett félek. Akinek mint nekem is, hosszú évek né­met kosztja bánatos lidércnyomással nehezedik a hasára, az okkal és komolyan meg tud ijedni, ha el­képzeli, hogy a németek új teóriájukkal, ami nem is új, de energikus, meghódítják a világot. Tudjuk, hogy mi magyarok, oroszok és franciák helytelenül táplálkozunk, de ezt nagyjából már megszoktuk és telik. A németek most a vitaminra fektetik a hang­súlyt, ami sokunknak, akik például a kecsegét ked­veljük, gyanús. A németek, miután ételeik rossz híre beszárnyalta a világot, most döntő támadásra készülnek s amilyen energikusok, metodikusok és nagyszerűek, meg akarják etetni a vitággal a ste­rilizált vitamine-t. A vitaminé egyike e pillanatok­ban a jelszavak iánt fogékony Németországban a leghangosabb jelszavaknak, olyas valami, mint volt egykor a durchhalten, feste-durff, Hölderlin, Geist- Willigkeit, Lind's die Augen geh zu Runke, Elida, Goethe és a Kukirol tyúkszemtapasz, ami még ma is kísért álmaimban. Ez a Kukirol például valami lábiz­­zadás elleni szer volt, ami a szó szoros értelmében megfertőzte az egész német sajtót, száz és százmil­lió példányban nyomott naponta a német publikum­ba lábizzadás anekdotákat, el kellett ájulni. Ugyan­ez volt Hölderlinnel 1920 körül. Most a vitamine Hogy együnk füvet, mert ez a legtáplálóbb. Mindez a könyökén nő ki az embernek, a táplálkozási teóri­ák s van valami hasonlóságuk a nagy puritán teó­riákkal, ami rossz órák és válságok idején megkísér­tik az emberiséget. Kétségtelen, hogy az emberiség bűnben él és malaccot eszik, de ezt már nagyjából megszokta. Félek a vitamine-től. Félek a vitamine-től, az egész nagy belátástól. Ertem magánéletemet, finyásságaimat, spleenemet és hibáimat. Féltem bűneimet és gyarlóságaimat. Megszoktam őket. Amerre nézek, kísérletek tör­ténnek a világban, Moszkvában, Berlinben és New­­yorkban, kísérletek, amik magánéletem fogyatékos korlátait döngetik, megszabják, merre szabad át­mennem az utcán, előírják, hogyan öltözködjek s iparkodnak a közösség érdekében rábeszélni a helyes táplálkozásra. Tegnap a Lánchíd sarkán reám szólt egy rendőr, hogy helytelen szögben megyek át az úttesten,­­ barátságos volt és udvarias, de bambán és elképedve néztem reá, az első pillanatban nem értettem, aztán egy pillanatig iparkodtam nem ér­teni, nem tudomásul venni, amit mond — aztán megértettem és engedelmeskedtem. Jó, én tudtam erről a rendeletről, de a bőrömön csak most tapasz­taltam először, hogy a magánéletem néhány hónapja korlátozva van a köz érdekében, a mozdulataim nem teljesen az enyémek, s átlóban nem járhatok az ut­cán. Kis dolog, senkinek nem fáj, talán helyes is. De az alja, a fundamentum, amiből az ötlet szükség- szerűen kivirágzott, az megdöbbentően sötét: A hi­vatalszobákban emberek ülnek, akik magánéletem újabb korlátain törik a fejüket, trustök irodáiban kényszerű gallérdivatot agyarnak számomra, amit másfél év múlva viselni leszek kénytelen s lehet, hogy tíz év múlva eltiltják a szabad járást, csak bizonyos órákban és bizonyos helyeken — ez kü­lönben világvárosokban néhol már be is követke­zett. öt év múlva nem szabad mást ennem, csak ha­tóságilag kontrollált és kitenyésztett vitamine-t. Fé­lek tőle, mindentől, ami rendszer s a magánéletem ellen irányul. , Trustök agyainak trükköket, autót, rádiót, vita­mine-t, s mind az én életem ellen, azt akarják uni­formizálni. Védekezem, ahogy tudok. Titokban, ha a rendőr nem látja, átlóban átmegyek az Oktogo­non. A vitamine előtt pedig ambicionálom, hogy ré­szegre lakjam magam a világ halványuló és távolo­dó egyéni ízeivel. Drukkolok az életemért. Csak ezt az egy életet bízzátok meg reám, kényemre és ked­vemre, aztán öltözzetek uniformisba s egyetek vi­taminé­­t. Csak azt az egyet még, ha szabad kérni. c­zitrom­ MLlgftP! ÉS TSA IMPO#* Brassó, Kapn­a. 25 Van szerencsénk a fűszer- és csemege kereskedő urak figyel­mét felhívni azon körül­ményre, hogy a világhírű T€á$|CANNA védjegyű csomagoló árun kí­vül állandóan raktáron tartjuk a következő minőségű, sza­bados teákat: CarjeSImfp Hssam, Sumatra, CejfSon­, Hsionin­g, Fanyong és többféle minőségű IPacaa virágít Ezen fajta teákat mindenkor a legjobb minőségben és a leg­olcsóbb napi árban szállítjuk. Mielőtt őszi szükségSe-B—BHrt—M—IKa­tát fedezné, — kérjen

Next