Brassói Lapok, 1929. január (35. évfolyam, 1-24. szám)
1929-01-02 / 1. szám
,rv -;IV.. mmmmmme Szerkesztőség ■)• Kiadóhivatal -HI N BRASSÓ. KAPU-UCCA 64—66 S B»y^^W»?^fOTWg!Wi8B8Ba /f. wr. IT "e - *-*»'? ' ! * . rt,vlSPXld U'év? számára: <S J^f JL l ^OllTHai NAPILAP ~j/]FflMerkenitB: SZELE BÉLA dr. ■mmwn Szerda, 1929 január hó XXXXV. évfolyam 1. szám TELEFON-INTERUPBANt Szerk* tőség és kiadóhivatal 1977 és K2 «*4* Az újévet a magyarságnak Halász Gyula írja ki Az idő szövőszékén leszaladt az utolsó évszál is abból az évtizedből, amit már új impériura alatt töltöttünk Egyik év sem volt olyan, amit odasorolhattunk volna, ahol boldog éveink följegyezve vannak. Minden évkezdet alkalmával ugyanazokat a könnyeket sírtuk el, ugyanazokat a vágyakat sóhajtottuk el, a Moliére száraz humora indokolásával: „Ha mindig ugyanazt a dolgot mondom, az azért van, hogy mindig ugyanaz a dolog van; bizonyára nem mondanám mindig ugyanazt a dolgot, ha nem volna mindig ugyanaz a dolog" Ívi esztendőn keresztül az önkény, a kizsákmányolás, az anyagi, erkölcsi és szelem megrontás keserű, kétségbeesett panasza, a tiltakozás és jajkiáltás egy meg nem érdemelt, szerencsétlen sors ellen, összevegyülve a béke és testvériség vágyával, mindazon kincsek követelésével, melyeket Paks és Gyulafehérvár történelmi örökségül hagytak reánk, de amelyeket mindmáig a hivatalból kirendelt gondnokok elvontak előlünk. Tíz év alatt nem javult a kisebbségi sorsunk, nem jutottunk előbbre az igazság és megértés útján, s ma, amikor az első decenniumtól, a soha viszont nem látásra, mint egy kegyetlenül kínzó ólombörtöntől elbúcsúzunk,s megint csak tépelődve gondolunk a nagy vígjátékirótyentegetőriző filozófiájára: mondhatunk-e legalább a jövő újévre mást, mint amit eddig mondtunk? Nem lesznek-e még akkor is ugyanazok a dolgok, amelyek miatt ma még mást nem mondhatunk, mint amit idáig mondottunk? Az új kormánnyal szemben, amely a törvények szentségét, az alkotmányosság t érvényre jutását a közszabadság és népjogok tiszteletét, a rend és a munka háborítatlanságát, a mindenfajta erkölcsi és kormányzati kötelességek beváltását hangoztatta és első nagyobb mozdulatával e fogadkozás komolyságáról tett bizonyságot, az új év alkalmából szintén csak a régi, a változatlan panaszt és vágyat tolmácsolhatjuk: a romániai magyarság nyelvében, kultúrájában, faji, nemzeti mivoltában reegalázottnak és elnyomottnak érzi magát s forró kívánsága hogy a békeszerződés s a gyulafehérvári határozat jogbiztosító rendelkezései a legközelebbi jövőben érvényre jussanak. A helyzetünk ma még ugyanaz, ami az elmúlt tíz esztendő valamennyi fordulatában volt csak éppen az örök vizet és örök eget látó hajósok vigasztalan csüggedését enyhítették meg az óceán vizén úszó zöld galya, melyek révpartot kínáló száraz földet sejtetnek A reményünk egy jobb jövőben, a bizalmunk a nyilatkozatokban és programokban, a kormányférfiak szavában és becsületében több, mint volt idáig, amikor majdnem teljesen semmi volt, s amikor a váltakozó kormányhatalmak kapui elé érve, mindenkor ott kellett éreznünk a döbbenetes felírást- kisebbségi, aki ide belépsz, hagyj fel minden reménnyel! A reménytelensége legsötétebb és legszomorúbb időszakában vetítette fel egy új korszak hajnalfényét — legalább is annak a felderítő színképét — az új kormány. Vajha megértené önlelkiismerete és az idők szavát, a mi szavunkat és a történelem szavát amely az igazságosság, emberiesség és műveltség önzetlen és elfogulatlan szolgálatát parancsolja. Vajda úgy kormányozná ezt a szép és nagy országot, hogy benne mindnyájan a jog, jóllét és testvériesség szent otthonát találhatnánk! De az újév tíz év óta ugyanazt mondatja velünk a romániai magyarságnak is, még ha ezúttal a Széchenyi lángszavába öltöztetjük is mondanivalónkat: „A helyes magyar politikának szabott útja van; működését a négy nemzeti hiba, az önhittség, a fellengő erithaziazmus, közvestség, e irigység megtagadásával kell kezdenie. Szét kell tépnie az önáltatás és hiúság rózsaszínű álmait, leszakítania a színes rongyokat, melyekkel a nemzet, védekezésül a való ridegségei és tűszulásai ellen, felaggatta magát és az önismeret fagyos folyamát öntenie szalmalángos forró fejünkre. Első pozitív lépés elfogadtatni a gondolatot, hogy a hiba nem rajtunk kívül, hanem többnyire, sőt szinte kivétel nélkül önmagunkban van. Csak magunkban a hiba, de egyszersmind magunkban a feltámadási" erő". És ha ezt a gondolatot, bármennyire kíméletlen és kegyetlen is, elfogadjuk, aminthogy el kell fogadnunk, mert igaz, akkor vállalnunk kell azt is, hogy a hiúság, önzés, közöny és elbizottság színes rongyait levetve, a munka és kötelesség szürke, de erős zubbonyába öltözzünk és hozzáfogjunk a nagy, egyetemes, céltudatos építőmunkához. Emberi műveltséggé magasztosult magyarság, ez volt a legnagyobb magyar ideálja, s ennek kell lennie minden törődésünk céljának is. Több mvm0- bet és ««ervezettebben kell foglalkoznunk a néppel, amelynek a lelki és szellemi világát, a napi életét és munkáját szintén meg kell szerveznünk. Vagy nem tudnánk közakarattal és közáldozattal keresztülvinni annyit, hogy a test és lélekölő ital ördögét nemes olvasmányok, kellemes szórakozások, oktató előadások szépségei és örömei tegyék ártalmatlanná. Nem tudnánk az egész magyar társadalom lelkét közelebb vinni a magyar gyermekhez, a magyar iskolához, a magyar kultúrához? Nem volna lehetséges a politikai és felekezeti ellentétek fölött a magyar együttérzés, összetartás és közös akarat antenáját kifeszíteni, hogy a művelődés és emberiesség közelről és távolról jövő akkordjait mindnyájan felfoghassuk, élvezhessük és magyarságunk javára értékesíthessük? Meg kell erősödnie bennünk ama szükség érzetének, hogy a léhaság helyébe erő és biztosság, a szűkkeblű elzárkózás helyébe önzetlen odaadás, az elpuhultság és gyáva közöny helyébe férfias kitartás kerüljön Bennünk van a legfőbb oka balsorsunknak, de bennünk a feltámadás felő is, ami ma a fenntartás, a fennmaradás ereje Ezt kell kifejtenünk elszánt, egységes akarattal, céltudatos munkával, lelkes áldozatkészséggel, erre kell hitet tennünk az új év alkalmával, mely legyen valóban egy új újév, a magyarság boldog újéve! Ssafia Mérn鮩©ikmeswéisefr! listavezető mandátumot kínált fel az erdélyi cionista zsidóknak Tivadar mandátumaira vonatkozólag történt határozott döntés, míg a harmadik mandátum kérdése, — melyet Marton Ernő dr. kapott volna meg, — függőben maradt. — E mandátum ügyében Vajda Sándor belügyminiszternek kellett dönteni Kolozsváron Vajda. — miután érintkezésbelépett a nemzeti parasztpárt kolozsvári választási bizottságával, fel is ajánlott a cionistáknak egy harmadik mandátumot. — Csik megyében. Az erdélyi cionisták e mandátumot természetesen nem fogadták el Vajda Sándor pedig odáig ment nagylelkűségében, hogy még a csikmegyei lista vezetését is át akarta engedni a cionistáknak. Az erdélyi cionista zsidók, mint ismeretes, csak két mandátumot kaptak a kormánytól, dacára annak, hogy a tárgyalások kezdetén Maniu bárom mandátumról beszélt. Az elveszített harmadik mandátum kulisszatitkairól lebbenti fel a fátylat alábbi, beavatott helyről Szerzett információnk: A választások előtti kartelltárgyalásokat Marin miniszterelnök vezette, aki ténylegesen három mandátumban egyezett meg az erdélyi cionista zsidók képviselőivel. A tárgyalások során egyelőre csak Fischer József és Fischer rtVWTTTTtwvt ^Vvtzvyyyyyrywvy yeoyzy jy vTTwr’VTVvggvyr’i wgrtggyvvwy vvvy (1.) Bukarest, december 5. Bárralvets felett essel« istogba beírt ilratok a magyar anyanyelvű szermekek A közoktatásügyi miniszter elvi jelentőségű döntése Véget ért a bálnási iskolacézárok garázdálkodása A háromszéki megyei Málnás fürdő székely község magyar lakossága már hónapok óta szenvedett a megyei iskolarevizor busáskodása miatt, ki az ottani állami iskolaigazgatóval együtt valósággal üldözte azokat a magyar szülőket, akik gyermekeiket nem az állami iskolába iratják be. A volt közoktatásügyi miniszter alatt természetesen a két kultúrapostol szabadon garázdálkodhatott és súlyos pénzbüntetéssel sújtották azokat a katolikus magyar szülőket, akik az állami iskola helyett a református iskolába íratták be gyermekeiket. A málnás székelyek igazuk tudatában nem fizették meg e pénzbüntetésüket, mire Aneheleszne két hűbérese végrehajtást rendeltetett el. Tőkés József, a málnási református lelkész Sándor József szenátort és Szentkereszty Béla képviselőt kérte fel arra hogy a közok-"tatásügyi minisztériumban intézkedjenek a máleáti Ukniillentrény írayébeil A két magyar parlamentért felkereste Costachescu közoktatási nevi minisztert, aki a panasz meghallgatása után azonnal sürgönyileg intézkedett, hogy a jogtalanul kivetett pénzbüntetés végrehajtását azonnal függeszszék fel és elvi jelentőségű utasítást adott ki, mely szerint magyar anyanyelvű gyermeket bár ’ milyen magyar felekezeti iskolába szabadon be lehet iratni. A miniszter utasítása végeredményben nem tartalmaz semmi nyitást, hiszen a magánoktatási törvény ezt a jogot már régen biztosította a kisebbségi szülők részére. Mindenesetre nagyon jellemző az Angeleseu-féle iskolapolitikára, hogy maga Ancheleseu volt az, aki éveken keresztül az Önönmaga által készített iskolatörvény enyhébb fütekedéseit elszabotálta. "”Írtai SZAMUNK 24“OLDAL“