Brassói Lapok, 1929. február (35. évfolyam, 25-47. szám)
1929-02-01 / 25. szám
s Fiatal leány Irta Máraí Sándor Budapest, január 30. A Döbrentei tértől a Klauzál utcáig egy fiatal leánnyal ültem szemben a villamosban. Mindig valami jó történik velem, ha villamosba ülök Kár, hogy egészen szegény ember vagyok, akinek nincs módja villamoson járni, mert egészen mindegy, hogy mire költi el azt a pár pengőt, amije van, s nem lesz semmivel gazdagabb, ha nem jár taxin, mint ahogy jár. Én ezt pontosan kiszámítottam, hogy nem érdemes villamoson járnom, mert szegény vagyok, adósságaim vannak, s ha villamoson járok taxi helyett, akkor éppen úgy nincsen pénzem, mint ahogy most nincs, mikor nem járok villamoson. Vannak ilyen reménytelen komplexumok az emberben. Ha felülök a villamosra, az olyan nekem, mint egy utazás. Lehetőleg menetirányba ülök, az ablak mellé, mert szeretek jól élni. A rengeteg látnivalótól egészen kábult leszek, gyakran megesett, hogy a végállomásig utaztam, vadregényes és soha nem látott városnegyedeken át, a múltkor egy hülyét kisértem így ki az Uj Szent János kórházba egy villamoson, a hülye egész után nevetgélt és a legjobbakat mondta, a kórház előtt ő figyelmeztette az ápolóját, hogy már megérkeztek, s vidáman, ugrándozva sietett be a hülyék kapuján az intézetbe. Most egy fiatal leányt láttam. Az ember azt látta, ami akad. Rózsaszín volt és világoskék. Renoir színei voltak, megcukrozott, zsúfolt, törékeny, rózsaszínben és világoskékben tartva. Az arca olyan édes volt, mint a tömegcikkben készült szirupangyaloknak, szőke és liknis, egészen valószínűtlenül ízléstelen, s mégis kellemes a maga közepes ízlésében. Nem hordott csizmát, félcipőben szállt föl a nagy hidegbent. Füstszínűi harisnyája volt, lakk topánka (szándékosan írom így, hogy topánka, mert nem cipő volt aklábán, hanem topánka), két fekete maslinal a kivágás fölött. Nyúlánk volt, de azért rendes ötven kiló, nagyon arányos. Fülére csapott filckalapja volt és csikókor bundája. Középosztályiurilány volt. Húszéves múlt egy perccel. Ott, a szemem előtt múlt el húsz éves, mikor a kalauz visszaadta neki a négy fillért abban a pillanatban múlt el húsz éves, sóhajtott is hozzá egy keveset, inkább szuszogott egy kissé melankolikusan, ahogy a nők szoktak, mikor öregebbek lesznek. Komolyan nézett ki az ablakon, a jegyet kettyüs kezében tartotta, nem gyűrte össze, úgy tartotta, mint egy virágot az élőképben. Olyan jólnevetten lelt a villamosban, mint egy leánynevelő intézet szalonjában, vasárnap délután, mikor a kedves Testvér társaságában látogatót várnak a növendékek. Nem forgatta el a fejét, mikor ránéztem, barátságosan és udvariasan nézett vissza, nem volt a szemében gőg, se udvarlás, olyan volt, mint egy egészen fiatal állat meleg és ártatlan szeme. Nem nőtt gondolat se mögötte." Ez a szem míg folyton csak kifelé nézett a világba, s az egész világ bebámult ezen a két szemen, két kis zsebtükör, ami állandóan csak tükrözi a képet, de nem adja semmiféle műhelynek befelé tovább, hogy a felvételt lefixálják odabenn. Fogai épek voltak. Fogai anynyira épek voltak, amennyire fogak ezen a földön épek lehetnek, ahol hideg és meleg, édes és keserű csábításai és behatásai ólálkodnak a fogakra. Egy kis, egészen halvány szeplő volt ez forra henyén. Nyáron ez a szeplő biztosan erősebb, akkor leül a tükör elé és sokáig nézi és citrommal dörzsöli. Az embernek az volt az impressziója, hogy beszél vele. Valahogy teljesen egyre ment, hogy beszél-e, vagy hallgat. Minden mondanivalója, egész megható szókincse ott volt az arcában, mint egy elszóiárban, kezdők számára. Köszönés, első gyakorlat, öcsém számtan feladatát ima, én most megyek meglátvgatni barátnőmet, akinek beteg az édesanyja. Valami ilyesmi. Ha az ember egy új nyelvet, vagy egy új embert kezd tanulni, az mindig ilyen dadogással kezdődik, az élet és a szótárak közhelyeivel. — A közhelyek minden poézisa ott ragadt az ajkán, mint egy maszatos kis rúzs. Idnét, hogy egy napon nyögni fog és kínlódni és sírni és gyufát iszik, de csak félig issza ki a poharat, s hazamegy kedves szüleihez, akik babusgatják és lábujjhegyen járnak és becsinált csirkét főzetnek neki. Én már régen nem 0 úilevél-írásomokat ! © naponkénti futárral in’éz a 4S 1 Wagons-Lits&Cook * Menel'epyn’oáája fKoroma-szállo) @ vízumként 50 leiért. 10109 # láttam ilyen steril, egészen gondosan csomagolt állapotban fiatal leányt, valahogy nem is személy volt, hanem mintája és modellje a fiatal leánynak. Valahogy olyan céltalan volt, olyan becsomagolt és frissen a műhelyből, lehet, hogy éppen most szállítja le a Gondviselés a megrendelőnek, aki beállítja majd egy kis élet kirakatába és egypár énig henceg vele. Semmiféle kvalitásai nem voltak. Nem volt háziasszony és nem volt félvilági nő. Az egész világból jött elő egy pillanatra, az ősműhelyből, ahol az ilyen céltalan modellek készülnek, ilyen a minta, ami után rendel az ember, amit aztán persze kap, az egészen más, alig hasonlít reá. Nem volt iparművésznő és nem volt freudista, ez nem. Nem volt ez senki, csak egy fiatal leány. A jó és a rossz még két felől álltak az oldalán és marakodtak érte, de nem nyúltak hozzá. — Mire született, egy ilyen leány ebben a rettenetesen zsúfolt világban, ahol éjjel nem lehet elaludni, mert egyre hallja az ember, ahogy az emberek fogaikat csikorgatják és nyögnek is vesztődnekés pimaszkodnak? Mit célzott vele a Teremtő? Lehet, hogy ez csak olyan ráadás az emberiségnek, egy darab szaloncukor, hogy eszünkbe jusson a gyermekkorunk. Semmire sem jó és semmire sem rossz. Egy kissé mintha aludna még és álmában mosolyog. Lehet, hogy a nagymamához megy a Klauzál utcába és útközben meg fogja enni a farkas. Mikor felállt és leszállóit akkor láttam, hogy a cipősarka fölött egy kis lyuk van a harisnyáján. Egészen rosszkedvű lettem, micsoda hanyagság az ilyesmi, ilyen gondatlanul kibocsátani egy modellt a gyárból? 8. oldal, 29. szám. BRAOSO ..A KINX IV29. Februai 1. mqtff gap i! V^!«,*9^taaWr*WFW’»'e'>AJ8t*'9Z fi kilágiáliumi politikája feszélyezteti a békét Lesújtó angol kritika a csehek kisebbségi politikájáról London, január 30. Hyka, a londoni cseh követség tagja, London egyik klubjában előadást tartott, melyben a csehországi kisebbségekről azt állította, hogy kitűnő sorsuk van. A hallgatóság élénk ellenmondásokkal fogadta ezeket a fejtegetéseket. Sir Probert Cower a lapokban utasította vissssza Hyka állításait. Azt írja, hogy a viszonyok a cseheknek megfelelhetnek, de nem felelhetnek meg az európai kulturszínvonalú népeknek. Majd részletesen cáfolja Hyka állításait, végül pedig rámutat arra, hogy a Csehszlovákiában és a Balkán-államokban levő állapotok veszélyeztetik a világ békéjét. yyyyyyVVTWVTVWWVvVVyrWVTVTVVVVVmTZTVmTVVmTVmTTTTTTTTTTTTTT Újból fellázadt a spanyol hadsereg Primo de Rivera diktatúrája ellen Az ország legnagyobb tartományát hatalmukba kerítették a zendülő csapatok máris, január 30. A spanyol határ közelében fekvő Ceret járási városból kapott jelentések szerint a Spanyolországból érkezők azt állítják, hogy a hadsereg körében ismét zendülés tört ki Primo de Rivera diktatúrája ellen. Több helyőrségben az összeesküvők befolyása alá került csapatok megszállották a várost és kezükbe vették a hatalmat. Közvetlenül Madridból származó táviratok is megerősítik a hadsereg újabb lázadásának hírét. A nemzetgyűlésben állítólag maga Primo de Rivera jelentette be, hogy a hadsereg elégedetlen elemei az elmúlt éjszaka folyamán megint zendülést akartak kirobbantani, a mozgalom azonban mindenütt meghiu rmym7mymmyymm7m?ynmyyTyymm7mnf sült, kivéve Ciudad Real tartományt, az ország legnagyobb közigazgatási területét, amelynek hasonnevű székhelyén a garnizan egyetlen tüzérezrede nyíltan fellázadt. A tüzérezredben többségbe jutottak a forradalmi tisztek, s parancsokra a legénység kivontatta az összes ágyukat és megszállta a várost, amelynek polgári lakosságból természetesen számosan csatlakoztak a diktatúra elleni felkeléshez. Primo de Rivera határozottan hangoztatta, hogy a legerélyesebb intézkedéseket tette a forradalmi mozgalom elfojtására s biztosította a nemzetgyűlést, hogy rövidesen helyreállítja a rendet. Milyen okmányok szükségesek a rádióengedély megszerzéséhez? Brassó, január 30. :Már többen érdeklődtek szerkesztőségünkben afelől, hogy milyen okmányokra van szükség a rádióengedély megszerzéséhez? Tudvalévően, a rádióengedélyt hosszú eztendőkön át csak protekcióval s megfelelő menyiségü valutával felszerelt emberek tudták megszerezni s igy sokan még most is csak azért riadoznak a rádiótól, mert élénk emlékezetükben él még az a nem is távoli idő, amikor még a rendőrségek valóságtan razziákat rendeztek a rádiótulajdonosok ellen. Meg kell állapítanunk azonban, hogy román állampolgárok számára a rádióengedély megszerzése ma már hasonlíthatatlanul kevesebb akadályba ütközik, mint néhány hónappal ezelőtt, s az egész lényegében nem áll másból, mint a román állampolgárság igazolásából. Aki rádióengedélyt akar, annak a következő okmányokat kell a kérvényhez mellékelnie: l'gy erkölcsi bizonyítványt a polgármesteri hivataltól, vagy községi elöljáróságtól, amelyre 22 lej értékű okmánybélyeget ragaszt a folyamodó, az állampolgársági bizonyítvány hiteles másolata s végül maga a kérvény 12 lejes okmánybélyeggel felszerelve. A mellékletekkel és bélyegekkel szabályszerűen felszerelt kérvényt azután a legközelebbi postaigazgatóság hivatalához kell benyújtani, amely néhány héten belül azután rendszerint minden különösebb akadékoskodás nélkül meg is adja az engedélyt. Nincs szükség tehát a kijárókra, akik különféle ürügyekkel és súlyos nehézségek hazudozásával súlyos vámot vetnek ki a kérvényezőre. A kérvény és a mellékletek megszerzése és benyújtása oly egyszerűek, hogy azt mindenki maga is elvégezheti, s a kérvénnyel a legközelebbi postaigazgatóságot megtalálni semmiesetre sem nehezebb, mint, mondjuk, a kezdő rádióamatőrnek készülékén a Rómát. SZPre .