Brassói Lapok, 1929. március (35. évfolyam, 48-73. szám)

1929-03-01 / 48. szám

1. oldal, 18. szám. BRASSÓI LAPOK iiiiiiiiiiiiiiiii!iii!ii!!iniiMii;;i:!:iiiiiiniiiiiiiiiiiiiiii>iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiii!iiiiiiiii:iiiiiiiiiiiiiiiiiiiNiiiiiiiiiiiiii!iiliiiiiiii!niiiiiiiiiiii!iii>i|iiiiiiii ...................................................o Rossz időben amikor esik és viharzik, nagyon fontos az arcot és a kezeket minden este IWEI-KBEITMB bedörzsölni. Ebben az esetben semmi­féle rossz időjárás nem árthat már az arc­­színének és bárhol mutatja magát, meg fogják bámulni fiatalos­­ friss kinézését. Kapható dobozokban és tubusokban. 3130-1 Ili­llIIs Az angol bankok drámái és romantikája Mikor a Bank of England régi tintatartóiból golyókat öntöttek. A bankár leánya és a lord­i Bankrablók 200 évvel ezelőtt­ London, február 28. Mindenki tudja, hogy az angol bank a világ leg­tökéletesebb, legkomplikáltabb és legracionalizáltabb üzeme. De voltak idők, amikor az angol bankok még nem voltak ilyen tökéletes, másodpercnyi precizitás­sal működő monstrum gépezetek. Még körülbelül két évszázaddal ezelőtt is az angol bankok és bankárok élete meglehetősen romantikus volt, tele színekkel és eseményekkel. Az egész angol bankrendszer magva, a Bank of England. Nézzük tehát először ennek az érdekesebb eseményeit. 1780-ban Lord George Gordon vezérlete alatt nagyszabású tömegtüntetések voltak London­ban egy törvényjavaslat miatt, amely katolikusok­nak kedvezett. A felizgatott tömeg napokon át rom­bolt és gyújtogatott Londonban. Végül elhatározták, hogy megostromolják a Bank of Englandot, amely akkor már a mostani helyén, a Threadweedle Street­­en volt. A bankban megtettek minden előkészületet, az ostrom elhárítására. Régi tintatartókból golyókat öntöttek és az összes tisztviselők felkészültek az os­tromra. Ezenkívül katonaság is körülvette az épüle­tet, valamint az önkéntes polgárőrség. Ezek a nagy előkészületek megtették hatásukat a tömegre. A ka­tonák első sortüze már megzavarta soraikat. A máso­dik visszavert támadás után elmenekültek a tüntetők. Több halott maradt ott a bank előtt. SZERELEM ÉS KONKURENCIA Ma a Bank of England teljesen önzetlen, közhi­vatali szellemű intézmény, de nem volt mindig ilyen. Valamikor még erősen hadakozott a konkurensekkel. A XVIII. század közepén a Child Bank volt a Bank of England veszedelmes konkurense. Az angol bank erre úgy próbált harcolni vetélytársával, hogy titok­ban tömegesen gyűjtötte a Child Bankre szóló csek­keket abban a reményben, hogy majd egyszerre pre­zentálja valamennyit és így fizetésképtelenné teszi a konkurenst. A Child azonban résen volt. A Marlbo­­roughi hercegnőtől 700.000 fontos csekket kért az An­gol Bankra. Amikor tehát a Bank of England alkal­mazottja átnyújtotta a Child Bankba az óriási értékű csekket, a Child embere átrohant az Angol Bankba, kiváltotta a 700.000 fontot, úgy, hogy a Child a Bank of Englandnak a csekkjeit még ugyanezekkel a bank­jegyekkel kifizethette. Egy másik alkalommal, amikor a Child Bankot ismét „run“ fenyegette, a hercegnő mindenhonnan aranyat gyűjtött össze és kocsin küld­te a szorongatott bank segítségére. Egyébként a Child bank nevéhez fűződik az angol banktörténet egyik legizgalmasabb eseménye. 1782- ben egy napon gróf Westmorland együtt ebédelt Ro­bert Child-del. A gróf így szólt Childhez: — Mit tenne akkor, ha szerelmes volna egy le­ányba, de a leány apja nem egyeznék bele a házas­ságba? — Ez nagyon egyszerű: megszöktetném a le­ányt. Azon az éjszaka Robert Child leánya megszökött apja házából Lord Westmortlanddal. A bankár ékte­len haragra gerjedt és mindenüvé üldözte a megszö­kött párt. Egészen a skót határig jutottak az üldö­zés közben. A fiatalok ekkor olyan szorongatott hely­zetben voltak, hogy Child leánya azt mondta West­­morlandnak: — Lőjjön feléjük! Ekkor a lord revolverével lelőtte Robert Child kocsijának egyik lovát. Ennek köszönheti, hogy át­menekültek a skót határon és itt házasságot kötöt­tek. Később Child megbocsátott nekik.­­ Jellemző, hogy 22 évvel később ennek a párnak a leánya meg­szökött Jersey grófjával. A HÁROMKEREKŰ ARANYKOCSI Anglia egyik leghíresebb vidéki bankja a Dar­lington­ Backhouse­n et Co. volt, amelyet 1774-ben alapítottak. Jonathan Backhouse sok drámai esemény hőse volt. Egy alkalommal differenciára támadt gróf Darlingtonnal. A gróf azt mondotta bérlőinek, hogy fizessenek neki a Backhouse ban csekkjeivel, így azt remélte, hogy több csekkje lesz, mint amennyit a bank ki tud fizetni. Backhouse azonban megtudta ezt és gyorsan Londonba ment, hogy aranyat szerez­zen. Visszafelé jövet kocsijának egyik kereke levált. A bankár nem akarta megvárni, amíg a kereket fel­teszik, ezért a kocsi hátulsó felében egyenletesen el­szórta az aranyat, úgy, hogy ez a három kerék elle­nére is megtartotta az egyensúlyt és így robogott haza, éppen az utolsó percben, hogy kifizethesse Dar­lington csekkjeit. Backhouse, ez a quaker-bankár, amilyen egysze­rű és igénytelen külsejű volt, éppen olyan raffináltan értette a mesterségét. Egy alkalommal egy vendéglő­ben ült és újságot olvasott. Volt ott egy kereskedel­mi utazó is, ki állandóan nagy vagyonával kérkedett. Elővett a zsebéből egy óriási bankjegy csomót és fel­szólította Backhouse-t, hogy fogadjon vele öt fontba, hogy őnála nincs ennyi pénz. Backhouse kijelentette, hogy nem fogad, de felajánlotta azt, hogy a tűzbe dob egy öt fontos csekket, ha a kereskedelmi utazó is megteszi, így is történt. A bankár felajánlotta ek­kor, hogy ismételjék meg a produkciót, erre azonban a kissé leforrázott utazó már nem vállalkozott. Ek­kor a bankár mosolyogva közölte az utazóval, hogy a csekk, amit ő elégetett, a saját bankjára szólt, úgy, hogy az az ő számára nem ér többet, mint egy darab papiros. A XVIII. században sok gondot okozott az angol bankároknak a levelek, csekkek és a pénzszállítá­sok. Akkor a levelet az úgynevezett postásfiúk szál­lították. Ezek a kisfiúk végelgyengülésben szenvedő tevéken utaztak, természetesen nagyon hosszadalma­sak Az útonállók gyakran kirabolták ezeket a fiu­kat, sőt az is megesett, hogy a postásfiuk szövetsé­gesei voltak a rablóknak. Még 1894-ben egy öreg ban­kár felesége így írt férjének: — Sohasem fogom elfelejteni azt az izgalmas londoni utazásomat a postakocsiban, amikor vala­mennyiünk két pisztolyt tartott a kezében, mert az útonállás akkor még közkeletű dolog volt. 1929. március 1. ' ▼▼▼▼▼▼▼▼▼▼VTTTVTTTTTTTTTTTTVTVTTTTTVTTTTTTTTTVTTTTTTTVTt ▼VVTVVVVVTTT'r? A Csíkszeredai Hargita vasgyár botrányos közgyűlése Lábbal tiporják a törvényeket, az alapszabályokat és hiteles feltár nélkül csinálnak mérleget Csíkszereda, február 27. A Csíki Lapok 1929 január hó 20-iki szá­mában felhívás jelent meg a Hargita vasgyár r­­t. igazgatóságától, amelyben közlik, hogy 1929 február hó 5-én közgyűlés lesz, amelyen a mérleget is bemutatják. A felhívás nagy meglepetést keltett mi­után a mérleg elkészítéséhez — mint kiderült, — nem hívták mi és sem Posner Zoltán igazga­tósági tagot, sem Péter Sándor felügyelőbizott­sági tagokat, sem. Posner Zoltán január hó 22-én megjelent a gyár irodájában és aziránt érdeklődött, hogy a kereskedelmi törvény 199-ik paragrafusa és az alapszabályok 41 pontja értelmében ki van-e függesztve a mérleg? Kiderült, hogy sem mér­leg nincs, sem hiteles leltár nem készült. Mol­­dován János és Popescu Virgil igazgatósági ta­gok egyebekben minden felvilágosítást megta­gadtak. Posner Zoltán erélyes állásfoglalása után a Csiki Lapok 1919 január hó 27-én mégis köz­zétette a mérleget, a­melynek hitelesítését a felü­gyelőbizottág tagjai megtagadók és Pos­ner Zolán sem írt alá, mert meg sem hívták. A felügyelő bizottsági tagok nevében — jótalanul és törvénytelenül — Octavian Race­­anu kisegítő könyvelővel iratják alá a mérle­get. A közgyűlés megtartása ellen ezek után írásbeli tiltakozást jelentett be úgy Posner Zol­tán, mint a felügyelőbizottság nevében Péter Sándor is. A tiltakozó jegyzék hatása alatt dr. Vasú Alexandru elnök a közgyűlésen február hó 5- én meg sem jelent, megszökött a közgyűlésről Popescu Virgil ig. alelnök is. A meghiúsult közgyűlés így február 15-ére halasztódott, amely a legbotrányosabban zaj­lott le, Posner Zoltánnak nem adtak szót, nem olvasták fel és nem vették fel a jegyzőkönyv­be az tiltakozását, a­melyben követeli, hogy indiferens könyvszakértők vizsgálják felül a könyveket, mert a 59 ezer lej kimutatott tiszta haszon helyett körülbelül 720—750 ezer lej volt a haszon, s ezzel a beállítással a kisebbségi részvényeseket rövidítik meg. Nem vették be a felügyelőbizottság jelen­tését sem teljes egészében a közgyűlési jegy­zőkönyvbe, dacára, hogy ezt Péter Sándor el­nök követelte. A közgyűlésen újra követelték a hiteles leltárt, mely alapját képezné a mérlegnek — de azt most sem mutatják be. A részvényeseket azzal ütötték el a szótól, hogy a közgyűlést nem 20 nappal megelőzőleg kérték az engedélyt, noha a közgyűlés előtt csal­ nyolc nappal tették közzé a jóváhagyot­lan szabálytalan mérleget!? Ennek a furcsa közgyűlésnek még nagy visszhangja lesz, most csak kérdezzük dr. Vasú A­xanduru volt főispán elnöktől, hogy milyen lelkiisz­erettel fedezi saját tekintélyes nevével az elkövetett bűnös manipulációkat, melyekért szintén felelős regei tartozik. A „Teáskanna“ védjegyű tea a közép­­európai lakosok itala reggel, délután, este

Next