Brassói Lapok, 1929. március (35. évfolyam, 48-73. szám)

1929-03-10 / 56. szám

4. oldal, 5. szám SMKSSS mamm Legjobb és Legélesebb a borotvapenge BRASSÓI LAPOK 1929. március 10. IcSejszték a tárgyalásosai a z$M!gyi kolektív szerződés ügyében Még nem lehet tudni mikor lesz döntés, melytől 29.000 ember sorsa Jüdg Déva, március 8. • A zsilvölgyi bányatársulatok és a munkások között ezelőtt egy hónappal megindult döntőbírósági tárgyalások már két ízben szakadtak meg. Először azért hagyták abba a tárgyalásokat, mert a döntőbíró, dr. Olar Virgil a dévai törvényszék vezetőelnöke hivatali elfoglaltsága miatt akadályozva volt, de a második elhalasztás semmikép sem volt indokolható. A legfontosabb pontok tárgyalása befejezést nyert, már amikor a második halasztás megtörtént és csak néhány jelentéktelen pont volt még hátra. A másodszori halasztás rendkívül nagy elkeseredést keltett a munkásság körében, mely a döntőbírósági tárgyalások huzavonáját azzal magyarázta, hogy a döntőbíró a munkaadók pártján áll, akiknek érdekükben áll a döntés határnapját minél messzibbre kitolni. Zsil vida ve nyomorgóit már a legvégső kétségbeesés gyötri. Nem lehet leírni azokat az irtózatos szenvedéseket, melyeket a nyomor következtében még a munkában állók is végig szenvednek. A kollektív szerződés döntésétül huszédes ember sorsa függ s e húszezer ember élete és halála felett egy ember mondja ki a döntő szót, aki, bár lehet, hogy alapos felkészültségű jogász, kizárt dolog, hogy előtanulmányok és alapos helyszíni vizsgálatok nélkül tárgyilagosan ítélhessen. A munkások a midi tapasztalatain okulva, igen pesszimisztiusan néznek a döntés elé. A döntőbírósági tárgyalás most újból megkezdődött a dévai törvényszék első szekciójában. Három óra alatt letárgyalták a hátralévő 45—60 pontokat. A pontok igen jelentéktelen részét kérzik a szerződésnek s mégsem sikerült egyetlen egyben sem megegyezésre jutni. Ezzel befejeződtek a szerződés fix pontjai s a március hetediki tárgyalásra csak azok a pontok maradtak, amelyeket a munkások újonnan kérnek felvenni a szerződésbe. Ezek a pontok a bányászok természetbeni illetményeire vonatkoznak. Az 1926-iki szerződés nem foglalta már magában a háború alatt adott élelmezési segélyeket, amelyek az (OO)-ben kötött szerződésnek még szerves részét képezték. A holnapi tárgyaláson véglegesen befejeződik a döntőbírósági eljárás, anélkül azonban, hogy a döntést kimondanák Döntésre csak hosszabb idő után lehet számítani. sok s az udvar közbenjárására Anglia visszahívta követét, lord Starrs-et, aki szélhámosnak merte minősíteni az állami pénzügyek főkormányzóját. A NAGY BÖRZESPEKULÁCIÓ ÖSSZEOMLÁSA ÉS LAW PÁLYAFUTÁSÁNAK SZOMORÚ VÉGE 1719 vége táján mindinkább kiszivárgott az, hogy Law egész pénzügyi rendszere szélhámosságra és csalásra épült fel. A Mississippi-társaság részvényei zuhanni kezdtek,mindenki aranyat és ezüstöt keresett . 1720 tavaszán bekövetkezett a „krach“, a Lawbank és börze összeomlása. Képzelt vagyonok semmivé váltak, öngyilkosság öngyilkosságot követett s Lawnak menekülnie kellett, mert különben cafacka tépték volna. XV. Lajos Franciaországának leggazdagabb és legbefolyásosabb embere koldusszegényen halt meg 1729 márciusában Velencében. Grandiózus pénzszerzési manőverei következtében a királyi adósságok kilencezer millió livre remelkedtek, tehát mintegy öt esztendő alatt háromszorosára annak az összegnek, amelyet a napkirály agyajt Franciaországra, Franciaország ezzel az első gigászi börzeszélhámossággal körülbelül 40 milliárd aranyfrankot veszített s az infláció hosszú időre telénsn szétzüllesztette úgy pénzügyi, mint erkölcsi tekintetben. Kétszáz évvel ezelőtt halt meg az első nagy börzespekuláns John Law karrierje és bukása A valuták stabilizációjával s általában a pénzügyi élet fokozatos szanálódásával végleg lezárultnak tekintjük ma már azt a konjunktúrát, amely a Stinnesek, Castiglionik, Boselek és mások mesés és szédületes karrierjeit kitermelte. Miután azonban mi vagyünk a huszadik századnak egyetlen nemzedéke, amely átélte az inflációs korszak kábító forgatagát, a legvakmerőbb börzespekulációk tornádóit, illik, hogy kegyelettel emlékezzünk meg halálának kétszázadig évfordulója kapcsán arról az emberről, aki az egész újkornak első nagystílű börziallere volt s mint ilyen a börzejáték valóságos ősapja is. John Law-ról, a híres skót pénzbeváltóról van szó, aki a 18. század első felében, XV. Lajos királysága, illetőleg orleansi Fülöp régenssége idején Franciaország legnagyobb pénzügyi hatalmassága lett. HAMISKÁRTYÁSBÓL AZ ELSŐ FRANCIA JEGYBANK IGAZGATÓJA Law, aki egy skót aranyműves és pénzüzér fia volt, rendkívül ügyes és minden hájjal megkent társalgóvá és kártyajátékossá fejlesztette magát. Mestere volt a „kártyajárás“ szabályozásának s ezzel tartósan biztosítani tudta magának az ördög bibliája annyira forgandó szerencséjét.Londonban bejutott a walesi herceg köreibe, később pedig Párisban sikerült megnyernie Madame Duclas-nak, Orleans Fülöp régens szeretőjének kegyeit. Innen aztán Génuába, Velencébe, Rómába, Turinba, Florencbe és Bécsbe is elvetődött, de mindenünnen hamarosan odébb kellett állania, mert meglehetős határozottsággal értésére adták, hogy nem óhajtják jelenlétét. Visszament hát Law újra Párisba, ahol Madame Duclos pártfogása révén beférkőzött a régens bizalmába, aki 1716-ban megengedte, hogy bankot létesítsen. A régensnek ugyanis állandóan pénzre volt szüksége, mert a „napkirálytól“, XIV. Lajostól, nem kevesebb, mint háromezer millió livre, azaz mai értékben körülbelül húsz milliárd aranyfranknyi adósságot örökölt, s ennélfogva örömmel fogadta Law agyafúri terveit különböző pénzforrások elővarázsolását illetőleg. A Banque Generale, Law pénzintézete megkapta a bankjegykibocsátás jogát s papírpénzeinek elfogadása minden téren kötelező lett. A régens udvartartásának a kasszája azonban ezáltal sem telt meg kiapadhatatlanul s ezért Law tanácsára orleansi Fülöp elrendelte a forgalomban levő bankjegyek lepecsételését s ezzel az állam javára való devalvációját. Ez a pénzszerzési manőver sem váltotta be a hozzá fűzött reménységeket, mert a vagyonosok összeköttetéseik révén ügyesen kikerülték papírpénzeik értékcsökkenését. LAW BÖRZÉJE Ezután született meg Law agyában a börze gondolata. Sajátságos pénzügyi rendszert dolgozott ki, amelyet persze szintén elfogadott a nyakig eladósodott és pénzsóvár régens. A Bancue Generale-t királyi bankká változtatták át s Law úgynevezett ,,system“-jének megfelelően bevezették a papírpénz-rendszert és a részvények forgalmát. Kötelezővé tették azt, hogy minden vert és veretlen nemesfém a királyi bankban helyezendő és ez a bank tetszése szerint bocsáthatott ki bankjegyeket John Law kitűnően értette az üzletet. Hamarosan elérte, hogy a papírpénznek magasabb lett az árfolyama, mint az aranynak vagy ezüstnek s hogy üzleteket már csak papírpénz ellenében voltak hajlandók kötni a kereskedők. Még mielőtt bankja királyi jegybankká lett volna, egy kereskedelmi részvénytársaságot alapított, a Mississippi-vidék kincseinek kiaknázására, a részvénytársaság azonban valójában a levegőben létezett csak, mert a Mississippi vidéke egyelőre néptelen volt. Ez volt annak a kornak a leghatalmasabb börzemanővere. Újságjai útján Law a legszédítőbb jelentéseket közöltette a társaság óriás üzleteiről és jövő kilátásairól, úgy hogy az 500 livre-es részvények 15, 18, sőt 20 ezer livre-re is felszöktek. Telekürtölte Franciaországot azzal, hogy a társaság rövidesen 40 százalékos osztalékot fog fizetni. Mindenki részvényekről beszélt, kocsisok milliomosok, és milliomosok koldusokká lettek . John Law egyre újabb részvényeket dobott a piacra, mivel folyton tarkábbá, zavarosabbá és szenvedélyesebbé tette a börzejátékot. A Rue Quincampoix, amely akkoriban Paris Wall Street-je volt, néha úgy hemzsegett a tőzsdétektől, hogy lehetetlen volt még közelébe is jutni. Alig másfél esztendő múltán már minden nagyobb vidéki városban is fiókja volt Law bankjának és börzéjének s amlga a paloták, kastélyok és birtokok egész tucatját mondhatta sajátjának. Páris társadalma pogány Isten gyanánt látványozta s a királyi udvar az ország legnagyobb pénzügyi hatalmának tartotta. A diplomáciai testületnek parancsa volt arra, hogy Law a legfontosabb miniszternek tekint a Lieresitessermá és iglaratísmísras vállffissíéa A brassói kereskedelmi és iparkamara a következőket közli még az igazgatósági tanács újjáalakítására vonatkozó választási listák ügyében: A kereskedelmi és iparkamara rendes és a kamara választói listáiba hivatalból felveendő tagok ama nagykorú, ténylegesen Brassó, Nagy Kisküllő és Fogaras megyékben lakó román állampolgárok, akik mint kereskedők vagy iparosok,ak a kereskedelmi és ipari jövedelmi adón kívül pótadót is fizetnek és legalább egy év óta bejegyzett cégek vagy iparigazolvánnyal rendelkeznek. b. A közkereseti, betéti és részvénytársaságok jegyzésére jogosult tagok. A részvénytársaságoknak joguk van minden tíz millió lej befizetett tőke után egy-egy legfeljebb azonban négy szavazatra. Tíz millió lej befizetett tőkén alul csak egy szavazatra van joguk a részvénytársaságoknak. A szavazati jogot vagy az igazgatótanácsok (adminisztratív delegátis, vagy a társaság igazgatói útján gyakorolják. c) A jegyzésre jogosult amaz igazgató, aki nem a cég székhelyén, hanem más helyiségben levő fiók élén áll (magán, társulati, kereskedelmi vagy ipari vállalat). Azok a nők, akik az említett kategóriák valamelyikébe tartoznak, szintén tagjai a kereskedelmi és iparkamarának. Nem lehetnek tagok: a kiskorú vagy gyámság alá helyezett személyek, a nem rehabilitált csődbe jutottak, s mindazok, akiket valamely tisztességtelen cselekedet miatt megbüntettek. A kamara kéri, hogy az érdekeltek a nekik megküldött űrlapot a megjelölt feltételek figyelembevételével minden kívánt adattal együtt töltsék ki. Nem román állampolgárok nem vehetők fel. Abban az esetben, ha az érdekelt vállalata különböző kereskedelmi vagy iparággal foglalkozik, azt a fővállalkozást jelölje meg, melynél felvétetni óhajt. Abban az esetben, ha valamely társasági tag vagy igazgató vagy kiküldött igazgatótanácsi tag más vállalatnál is részes volna, közöljék a kamarával, mely vállalat címén kíván felvétetni, mert egy és ugyanaz a személy csak egyszer vehető be a választói listába és csak egy és nem több kategóriába. tekintettel arra a körülményre, hogy a lajstromok összeállításának 1929. március 15-ig okvetlenül meg kell történnie, kéri a kamara az érd kelléket, hogy a kitöltött ihlapot postafordultával küldjék vissza, mert ellenkező esetben megeshetik, hogy kimaradnak a választói listákból.