Brassói Lapok, 1929. november (35. évfolyam, 249-273. szám)
1929-11-01 / 249. szám
en is) 5 LFJ Péntek, 1929 November hó 1 XXXV. évfolyam 249 szám Szeresztőség * Kiadóhivatal * Myomda POLITIKAI NAPILAP T E L E F O N - IN | E R U R B A N s Szerkesz-BRASSÓ. KAPU-UCCA 64—66 SZÁM Főszerkesztő: SZEIE BÉLA dr. tőség és kiadóhivatal 1—?? és 82 száza lenyorni fekete napok Irta: Beder Az ősz a gazdasági életben nem a hervadást jelenti és nem a kihalást ígéri, hanem friss vérnek az áramlását, amely az egész gazdasági szervezetet megélénkíti. Az idei ősz azonban nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Tespedés és romlás mindenütt. A gazdák termékeiket még nevetséges alacsony árakon sem tudják értékesíteni és pénz nélkül állanak. A mezőgazdák vásárlóerejének megbénulását természetesen sínyli az egész kereskedelem és azon keresztül az ipar is. Üres boltok, munkáselbocsátások jelzői a pusztulásnak, melyet néhány nap múlva betakar a frissen hullott hő. Ennek a példátlan depressziónak mikor lesz vége? Mikor lesz javulás? A következőkben válaszolok erre a kérdésre és röviden megjelölöm azokat a feladatokat, amelyeket már most meg kell oldanunk, hacsak nem akarjuk, hogy nálunk hosszabb legyen a pusztulás periódusa, mint a többi országokban. Tudjuk azt, hogy a gazdasági konjunktúra nemcsak nálunk mutat rendkívül kedvezőtlen képet. Általános válságról van szó, amely az egy Franciaországot kivéve, végigsivított az összes európai államokon, sőt megremegtek szélére a tengerentúli országok is. Nálunk azonban a már meggyökeresedett hazai speciális szervi bajok miatt a válság teljes mélységében nyilvánult meg. Az 1927. ősze óta tartó gazdasági világválság legfőbb okozója a nemzetközi pénzpiac helyzete volt, tehát javulást is csak a nemzetközi pénzpiac helyzetének változása hozhatja meg. A háborúban leszegényedett Európának szüksége van tőkére, amelyet csak Netwyorkból kaphat meg, mert a világháborúban és az azt követő nyomorúságos évek alatt az európai mobil tőke átvándorolt az Amerikai Egyesült Államokba. Nem történt volna baj, ha az amerikai tőke, amely a háború után az egyes európai államokba nagy kihelyezéseket eszközölt, nem szüntette volna be a további hitelnyújtást. Még a rövidlejáratú pénzek is eltűntek a newyorki és chikagói tőzsdespekulációk csatornáiban. Európa gazdasági szervezete hova tovább vértelenedett és sorvadásnak indult a katasztrofális pénzhiány folytán. Sőt nemcsak az amerikai eredetű tőke vándorolt vissza, hogy belevesse magát az odaát tomboló tőzsdeőrületbe, de még az európai pénz is kivándorolt Amerikába, a magasabb kamat reményében, így következett be az a leromlás, amelynek mindnyájan szenvedői vagyunk. Ha elfogadjuk azt a tényt, hogy a tőzsde barométerként jelzi a gazdasági konjunktúra alakulásának irányát, akkor az értékpiac fejlődési irányából megjósolhatjuk a pénzpiac fejlődési menetét. Mivel minden konjunktúraváltozás először a tőzsdén nyilvánul meg, reményt és bizalmat kell merítsünk az utóbbi napok azon eseményeiből, amelyek a newyorki és chikagói tőzsdén játszódtak le. A múlt heti fekete csütörtök után tegnap fekete kedd következett. A saját gazdagságától megrészegedett Amerika nem tudta részvényeinek kurzusát feljebb építeni, sőt a példátlan tartós hossz-periódus alatt felépített árfolyamépület egy napon kártyavárként omlott össze. Nem tarthatjuk teljes értékűeknek Lament-nek, a Morgan, bankház társtulajdonosának megnyugtató kijelentését, amely szerint a tőzsdei pánik tisztán technikai okokkal áll összefüggésben és semmiesetre sem a konjunktúra változásával. Hasonlóan bírálhatjuk el Mithell-nek, a National City Bank elnökének nyilatkozatát, amely szerint a helyzetet nem látja félelmetesnek. Aki figyelte közelebbről a nagy pánikok idején a tőzsdék életét, jól tudja, hogy ilyen pszichológiai pillanatokban bármilyen intervenció mit sem ér. A lemorzsolódott árfolyamok realizálását nem lehet injekciókkal megakadályozni és a mesterséges kurzusok fenntartása hosszabb ideig nem fizetődik ki. Sajnos, Amerikában is éppen úgy, mint Berlinben és Budapesten, legfőképpen azok a kisemberek veszítették el vagyonukat, akik a gyors meggazdagodás reményében beleugrottak a veszélyes játékba. A hivatásos spekulánsok rendszerint még megelőzik a végleges összeomlást és az utolsó pillanatban megszabadulnak angazsmánjaiktól. Mindennek dacára mi egy percig sem sajnáljuk a newyorki hossz-őrület összeomlását, mert ez a nemzetközi s így a romániai pénzpiac szempontjából rendkívül kedvező esemény. Milea jel amellett szól, hogy valóban komoly változás- Sándor dr. sal állunk szembe: az egyesült államokbeli „prosperity“-nek vége. Mindenekelőtt visszatérnek a newyorki tőzsdemanipulációkra kivitt európai tőkék. Nem sok időre azután meg fognak érkezni tömegesen a rövidlejáratú amerikai hitelajánlatok, mert Európában gyümölcsözőbben lehet a dollárt jövedelmeztetni, mint odaát. Az igazi gyakorlati értéke akkor fog kibontakozni a változásnak, ha a hosszúlejáratú amerikai hitelek is megindulnak Európa felé. A gyógyulás biztos jele az lesz, ha az amerikai tőke a tisztességes polgári hasznot hozó, fix kamatozású európai papírok után fog érdeklődni, amelyeket oly tartós ideig elhanyagolt. Akkor kezdődik meg Európa igazi szanálása, a nagy rekonstrukció! A másik körülmény, amely szerintem az európai pénzpiacon is áldásosan éreztetni fogja hatását, a hatalmaknak az a megegyezése, hogy az elfogadott Young-tervezet lebonyolítására egy nemzetközi bankot állítanak fel. A nemzetközi bank a hosszú éveken keresztül történő jóvátételi befizetéseket ki fogja helyezni az európai piacokon, így a jóvátételi törlesztések nem, mint halott tőkék nyomják a piacot, hanem, ha átmenetileg is, belekerülnek az európai gazdasági életbe. Végezetül: Románia számára a sürgős feladat, kihasználni a rendelkezésére álló rövid időt és felkészülni, mire az amerikai tőkeimport megindul. Törvényekkel és különösképpen azok végrehajtásával olyan hitelképessé kell tenni az országot, hogy ha az idegen hitelezők által megmérettetünk, hitelképesség szempontjából ne találtassunk könnyebbeknek, mint a többi európaiak. A külföld feltétlen bizalmát élvező pénzintézeteinknek pedig az a feladata, hogy amint a pénzkínálat világjelensége felbukkan, a külföldi tőke itróirányításáról a megfelelő hozzáértéssel gondoskodjanak. Jegyezzük meg, hogy a kölcsönöket nem szokás házhoz szállítani, az időt pedig, amelyről nem tudhatjuk, hogy meddig fog tartani, ki kell használni. Legyünk tehát résen! A liberálisok elismerik a régenstanácsot Averescu polgárháborúval fenyegetődzik Bukarest, október 30. Minden jel arra mutat, hogy a kormányelnök lehetőleg simán és a nagyobb nyilvánosság kizárásával akarja megoldani ezt a belső válságot, amit a parasztpárti miniszterek minden számítás nélkül idéztek elő. Ezt a célt szolgálja az a titkolózás, ami a kormány átszervezése és a parasztpárti követelések körül határozottan észlelhető. Jellemző, hogy a parasztpárti frakció nevezetes öt pontra tagolt memoranduma is csak most került a nyilvánosságra, holott már hetekkel ezelőtt átadta Michalache Maniunak. Maniut az a meggondolás indította titkolózásra, hogy könnyebb a válságot elsimítani addig, amíg csak néhány ember személyi ügyének és túlzott ambíciójának tekinthető. Ha a nézeteltérés átszivárog a kormányból az érdekelt pártokba, úgy a veszedelem megszázszorozódik, mert nyilvánvaló, hogy akkor nehezebb lesz leszerelni a sokszor indokolt felháborodást. A válság azonban anyira sokáig tartott, hogy a kormányelnök félelme valósággá vált. Ma már nem lehet eltitkolni a két párt tömegei előtt, hogy a nemzeti és parasztpárti miniszterek szöges ellentétben kerültek egymással s a dolog annyira elmérgesedett, hogy a sima megoldás lehetősége egyre jobban az elérhetetlenség homályába vész. A liberális párt elismerte a régenstanácsot. A kormány legveszedelmesebb ellenfelei mégis csak a liberálisok Bratianu Vintila hirtelen visszavonult arra az álláspontra, ahonnan sikeresen indulhat a hatalom vadászatára. A napokban tartott pitestii liberális gyűlésen szépen elismerte a régenstanács alkotmányos voltát, amennyiben kijelentette, hogy a liberális párt mindenben a régenstanács rendelkezésére áll, mert tudja, hogy a régensek egyedül az ország érdekét tartják szem előtt. A liberális pártvezér állásfoglalása megérdemelt feltűnést keltett Bukarestben. És ebben a feltűnésben sok megdöbbenés is van. — Bratianu Vintila törvényesnek ismerte el a régenstanácsot, tehát készen áll arra, hogy a régensek kezéből átvegye a hatalmat. Ennek az érdekében teljesen taktikát változtatott s bizonyosra vehető, hogy hamarosan mind a régenstanács legbuzgóbb védelmezője áll ki a fórumra. A kedvező mellékkörülményeket erre Miklós herceg ismeretes afférja adta meg. A liberális lapok azt írják, hogy a kormány tervszerűen le akarja járatni a királyi család és a régenstanács tekintélyét. Először Mária királynéval kapcsolatban rendeztek Maniuék olyan hírlapi koncertet, ami csöppet sem használt a királyi család tekintélyének most meg egy .Jelentéktelen Bratianu utcai affért* fújnak fel csak azért, mert annak egyik főszereplője Miklós herceg. Még azt is felemlegetik a liberálisok, hogy Mária királyné születésnapjára a kormány Madgearu és Raducanu minisztereket küldte a kormány nevében Babciucba, Maniu pedig a hadgyakorlatokra utazott csak azért, mert nem akart találkozni a királynéval. Averescu polgárháborúval fenyegetőzik Averescu tábornokot és néhány hívét nagyon elkapatta az a színpadi siker, amit a vasárpi heti felvonulásokon arattak A derék és harcias tábornok elérkezettnek látja az időt a kormány megbuktatására s az Universul legutolsó számában hatalmas nyilatkozattal igyekszik felkavarni a közhangulatot. Ilyeneket mond Averescu az Universulban megjelent nyilatkozatában: — Akkor, amikor még a Averescu nemzeti parasztpárt ellenzékben volt, Vajda Sándor ilyen kijelentést tett pártja besztercei gyűlésén: a háború és a béke kérdése a Maniu Gyula keze között van. Én — mondja Averescu — ráduplázok a Vajda akkori kijelentésére s azt állítom, hogy a háború és béke kérdése most is a Maniu keze között van. Ha ugyanis Maniu Gyula és kormánya nem hajlandó szépszerével átadni a hatalmat, úgy erőszakkal kergetjük el. És ha Maniu lesz annyira meggondolatlan és vakmerő, hogy az erőszakra erőszakkal felel, úgy mindenki jól tudja, hogy mi fog következni. Averescu egyébként azt is bejelentette, hogy amennyiben Maniu november első felében nem szállna magába s nem állana félre az ország éléről, úgy a néppárt november 27-én Kolozsváron újabb ,,néma tüntetést“ tart a kormány ellen s bizonyosra veszi, hogy ennek a második hatalmas felvonulásnak elementáris hatása lesz.