Brassói Lapok, 1929. november (35. évfolyam, 249-273. szám)

1929-11-01 / 249. szám

en is) 5 LFJ Péntek, 1929 November hó 1 XXXV. évfolyam 249 szám Szer­esztőség * Kiadóhivatal * Myomda POLITIKAI NAPILAP T E L E F O N - IN | E R U R B A N s Szerkesz-BRASSÓ. KAPU-UCCA 64—66 SZÁM Főszerkesztő: SZEI­E BÉLA dr. tőség és kiadóhivatal 1—?? és 82 száza lenyorni fekete napok Irta: Beder Az ősz a gazdasági életben nem a hervadást je­­lenti és nem a kihalást ígéri, hanem friss vérnek az áramlását, amely az egész gazdasági szervezetet megélénkíti. Az idei ősz azonban nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Tespedés és romlás minde­nüt­t. A gazdák termékeiket még nevetséges alacsony árakon sem tudják értékesíteni és pénz nélkül álla­nak. A mezőgazdák vásárlóerejének megbénulását természetesen sínyli az egész kereskedelem és azon keresztül az ipar is. Üres boltok, munkáselbocsátá­sok jelzői a pusztulásnak, melyet néhány nap múlva betakar a frissen hullott hő. Ennek a példátlan depressziónak mikor lesz vége? Mikor lesz javulás? A következőkben válaszolok er­­re a kérdésre és röviden megjelölöm azokat a felada­tokat, amelyeket már most meg kell oldanunk, ha­csak nem akarjuk, hogy nálunk hosszabb legyen a pusztulás periódusa, mint a többi országokban. Tud­juk azt, hogy a gazdasági konjunktúra nemcsak ná­­lunk mutat rendkívül kedvezőtlen képet. Általános válságról van szó, amely az egy Franciaországot ki­véve, végigsivított az összes európai államokon, sőt megremegtek szélére a tengerentúli országok is. Ná­lunk azonban a már meggyökeresedett hazai speciá­­lis szervi bajok miatt a válság teljes mélységében nyilvánult meg. Az 1927. ősze óta tartó gazdasági vi­lágválság legfőbb okozója a nemzetközi pénzpiac helyzete volt, tehát javulást is csak a nemzetközi pénzpiac helyzetének változása hozhatja meg. A há­borúban leszegényedett Európának szüksége van tő­kére, amelyet csak Netwyorkból kaphat meg, mert a világháborúban és az azt követő nyomorúságos évek alatt az európai mobil tőke átvándorolt az Amerikai Egyesült Államokba. Nem történt volna baj, ha az amerikai tőke, amely a háború után az egyes európai államokba nagy kihelyezéseket eszközölt, nem szün­tette volna be a további hitelnyújtást. Még a rövid­­lejáratú pénzek is eltűntek a newyorki és chikagói tőzsdespekulációk csatornáiban. Európa gazdasági szervezete hova tovább vértelenedett és sorvadásnak indult a katasztrofális pénzhiány folytán. Sőt nem­csak az amerikai eredetű tőke vándorolt vissza, hogy belevesse magát az odaát tomboló tőzsdeőrületbe, de még az európai pénz is kivándorolt Amerikába, a magasabb kamat reményében, így következett be az a leromlás, amelynek mindnyájan szenvedői va­gyunk. Ha elfogadjuk azt a tényt, hogy a tőzsde baromé­terként jelzi a gazdasági konjunktúra alakulásának irányát, akkor az értékpiac fejlődési irányából meg­jósolhatjuk a pénzpiac fejlődési menetét. Mivel min­den konjunktúraváltozás először a tőzsdén nyilvánul meg, reményt és bizalmat kell merítsünk az utóbbi na­pok azon eseményeiből, amelyek a newyorki és chi­kagói tőzsdén játszódtak le. A múlt heti fekete csü­törtök után tegnap fekete kedd következett. A sa­ját gazdagságától megrészegedett Amerika nem tud­ta részvényeinek kurzusát feljebb építeni, sőt a pél­­dátlan tartós hossz-periódus alatt felépített árfolyam­­épület egy napon kártyavárként omlott össze. Nem tarthatjuk teljes értékűeknek Lament-nek, a Morgan, bankház társtulajdonosának megnyugtató kijelenté­sét, amely szerint a tőzsdei pánik tisztán technikai okokkal áll összefüggésben és semmiesetre sem a konjunktúra változásával. Hasonlóan bírálhatjuk el Mith­ell-nek, a National City Bank elnökének nyilat­­kozatát, amely szerint a helyzetet nem látja félelme­tesnek. Aki figyelte közelebbről a nagy pánikok idején a tőzsdék életét, jól tudja, hogy ilyen pszichológiai pil­lanatokban bármilyen intervenció mit sem ér. A le­­morzsolódott árfolyamok realizálását nem lehet in­jekciókkal megakadályozni és a mesterséges kurzu­sok fenntartása hosszabb ideig nem fizetődik ki. Saj­nos, Amerikában is éppen úgy, mint Berlinben és Budapesten, legfőképpen azok a kisemberek veszítet­­ték el vagyonukat, akik a gyors meggazdagodás re­ményében beleugrottak a veszélyes játékba. A hiva­tásos spekulánsok rendszerint még megelőzik a vég­leges összeomlást és az utolsó pillanatban megszaba­­dulnak angazsmánjaiktól. Mindennek dacára mi egy percig sem sajnáljuk a newyorki hossz-őrület össze­omlását, mert ez a nemzetközi s így a romániai pénz­­piac szempontjából rendkívül kedvező esemény. M­i­­lea jel amellett szól, hogy valóban komoly változás- Sándor dr.­ sal állunk szembe: az egyesült­ államokbeli „prospe­­rity“-nek vége. Mindenekelőtt visszatérnek a newyorki tőzsdema­nipulációkra kivitt európai tőkék. Nem sok időre az­után m­eg fognak érkezni tömegesen a rövidlejáratú amerikai hitelajánlatok, mert Európában gyümölcsö­zőbben lehet a dollárt jövedelmeztetni, mint odaát. Az igazi gyakorlati értéke akkor fog kibontakozni a változásnak, ha a hosszúlejáratú amerikai hitelek is megindulnak Európa felé. A gyógyulás biztos jele az lesz, ha az amerikai tőke a tisztességes polgári hasz­­not hozó, fix­ kamatozású európai papírok után fog érdeklődni, amelyeket oly tartós ideig elhanyagolt. Akkor kezdődik meg Európa igazi szanálása, a nagy rekonstrukció! A másik körülmény, amely szerintem az európai pénzpiacon is áldásosan éreztetni fogja hatását, a hatalmaknak az a megegyezése, hogy az elfogadott Young-tervezet lebonyolítására egy nemzetközi ban­kot állítanak fel. A nemzetközi bank a hosszú éveken keresztül történő jóvátételi befizetéseket ki fogja helyezni az európai piacokon, így a jóvátételi tör­­lesztések nem, mint halott tőkék nyomják a piacot, hanem, ha átmenetileg is, belekerülnek az európai gazdasági életbe. Végezetül: Románia számára a sürgős feladat, ki­használni a rendelkezésére álló rövid időt és felké­szülni, mire az amerikai tőkeimport megindul. Tör­vényekkel és különösképpen azok végrehajtásával olyan hitelképessé kell tenni az országot, hogy ha az idegen hitelezők által megmérettetünk, hitelképesség szempontjából ne találtassunk könnyebbeknek, mint a többi európaiak. A külföld feltétlen bizalmát élvező pénzintézeteink­­nek pedig az a feladata, hogy amint a pénzkínálat világjelensége felbukkan, a külföldi tőke itróirányítá­­sáról a megfelelő hozzáértéssel gondoskodjanak. Je­gyezzük meg, hogy a kölcsönöket nem szokás házhoz szállítani, az időt pedig, amelyről nem tudhatjuk, hogy meddig fog tartani, ki kell használni. Legyünk tehát résen! A liberálisok elismerik a­ régenstanácsot Averescu polgárháborúval fenyegetődzik Bukarest, október 30. Minden jel arra mutat, hogy a kormányelnök lehetőleg simán és a nagyobb nyilvánosság ki­zárásával akarja megoldani ezt a belső válsá­got, amit a parasztpárti miniszterek minden számítás nélkül idéztek elő. Ezt a célt szolgál­ja az a titkolózás, ami a kormány átszervezé­se és a parasztpárti követelések körül határo­zottan észlelhető. Jellemző, hogy a paraszt­párti frakció nevezetes öt pontra tagolt memo­randuma is csak most került a nyilvánosság­ra, holott már hetekkel ezelőtt átadta Michala­­che Maniunak. Maniut az a meggondolás indí­totta titkolózásra, hogy könnyebb a válságot elsimítani addig, amíg csak néhány ember sze­mélyi ügyének és túlzott ambíciójának tekint­hető. Ha a nézeteltérés átszivárog a kormány­ból az érdekelt pártokba, úgy a veszedelem megszázszorozódik, mert nyilvánvaló, hogy ak­kor nehezebb lesz leszerelni a sokszor indokolt felháborodást. A válság azonban anyira sokáig tartott, hogy a kormányelnök félelme valósággá vált. Ma már nem lehet eltitkolni a két párt tömegei előtt, hogy a nemzeti és parasztpárti minisz­terek szöges ellentétben kerültek egymással s a dolog annyira elmérgesedett, hogy a sima megoldás lehetősége egyre jobban az elérhetet­lenség homályába vész. A liberális párt elismerte a ré­­genstanácsot. A kormány legveszedelmesebb ellenfelei mégis csak a liberálisok Bratianu Vintila hir­telen visszavonult arra az álláspontra, ahon­nan sikeresen indulhat a hatalom vadászatá­ra. A napokban tartott pitestii liberális gyű­lésen szépen elismerte a régenstanács alkot­mányos voltát, amennyiben kijelentette, hogy a liberális párt mindenben a régenstanács ren­delkezésére áll, mert tudja, hogy a régensek egyedül az ország érdekét tartják szem előtt. A liberális pártvezér állásfoglalása megér­demelt feltűnést keltett Bukarestben. És eb­ben a feltűnésben sok megdöbbenés is van. — Bratianu Vintila törvényesnek ismerte el a ré­­genstanácsot, tehát készen áll arra, hogy a régensek kezéből átvegye a hatalmat. Ennek az érdekében teljesen taktikát változ­tatott s bizonyosra vehető, hogy hamarosan mind a régenstanács legbuzgóbb védelmezője áll ki a fórumra. A kedvező mellékkörülmé­nyeket erre Miklós herceg ismeretes afférja adta meg. A liberális lapok azt írják, hogy a kormány tervszerűen le akarja járatni a királyi család és a ré­genstanács tekintélyét. Először Mária királynéval kapcsolatban rendeztek Maniuék olyan hírlapi koncertet, ami csöppet sem hasz­nált a királyi család tekintélyé­nek most meg egy .Jelentéktelen Bratianu utcai affért*­ fújnak fel csak azért, mert an­nak egyik főszereplője Miklós herceg. Még azt is felemlegetik a liberálisok, hogy Mária királyné születésnapjára a kormány Madgea­­ru és Raducanu minisztereket küldte a kor­mány nevében Babciucba, Maniu pedig a had­gyakorlatokra utazott csak azért, mert nem akart találkozni a királynéval. Averescu polgárháborúval fenyegetőzik Averescu tábornokot és néhány hívét nagyon elkapatta az a színpadi siker, am­it a vasár­­pi h­­e­ti felvonulásokon arattak A derék és harcias tábornok elérkezett­nek látja az időt a kormány megbuktatására s az Univer­sul legutolsó számában hatal­mas nyilatkozattal igyekszik felkavarni a közhangulatot. Ilyeneket mond Averescu az U­niversulban megjelent nyi­latkozatában: — Akkor, amikor még a Averescu nemzeti parasztpárt ellenzék­ben volt, Vajda Sándor ilyen kijelentést tett pártja besztercei gyűlésén: a háború és a béke kérdése a Maniu Gyula keze között van. Én­ — mondja Averescu — ráduplázok a Vajda akkori kijelentésére s azt állítom, hogy a há­ború és béke kérdése most is a Maniu keze kö­zött van. Ha ugyanis Maniu Gyula és kormá­nya nem hajlandó szépszerével átadni a hatal­mat, úgy erőszakkal kergetjük el. És ha Maniu lesz annyira meggondolatlan és vakmerő, hogy az erőszakra erőszakkal felel, úgy mindenki jól tudja, hogy mi fog következni. Averescu egyébként azt is bejelentette, hogy amennyiben Maniu november első felében nem szállna magába s nem állana félre az ország éléről, úgy a néppárt november 27-én Ko­lozsváron újabb ,,néma tüntetést“ tart a kor­mány ellen s bizonyosra veszi, hogy ennek a második hatalmas felvonulásnak elementáris hatása lesz.

Next