Brassói Lapok, 1933. július (39. évfolyam, 147-172. szám)
1933-07-09 / 153. szám
4. oldal Baradlai László riportja: Emberi sorsok dideregnek a júliusi (Kelt kánikulában, a jól befutott kályha mellett) Szatmár, július 8 Hát igen. Egy kicsit furcsa ez a „kánikula“. Odakinn két fokot mutat a kémért), így cikkírás közben egészen jól esik a meleg kályha, amely mint a medve, akit felébresztenek téli álmából, kissé dohogva, csodálkozva és füstöt könnyezve ontja a meleget. A naptár konok és megmagyarázhatatlan makacssággal mutatja a júliust. Ő, szegény, végzi a kötelességét, mint egy szorgalmas kislivatalnok, aki nem érti meg, hogy a főnök, akinek rosszul megy, aki ideges és rosszkedvű, egyszerre miért éppen benne, az ő munkájában talál meg minden hibát. Ma regge a lepkék megfagyva hevertek a mező szélén. Ők nem bírták tovább. Az emberek, akiknek nem volt lakásuk és akik a mezőkön, a hidak alatt, a sétatér padjain húzódnak meg, viszont kibírták. Mint ahogy kibírták a háborút, sőt a békét is. Kibírták az aranyalapról való letérést és kibirták Hitlert. Régi tétel, hogy az ember többet bir, mint az állat. A lepkék elpusztultnak, az ember csak didereg- Akinek van még, az ma előszedte a tőés kabátot. Viszont voltak olyanok is, akik fehér nadrágban vacogtak. Ezek az optimisták. Hiszen julius van a kutyafáját neki. Ezek voltak azok, akik annak idején márkát vettek és frankot adtak el. Ezek voltak azok, akik tizennégy augusztusában ahelyett, hogy cukrot és szappant vettek volna vagontételben, önként jelentkeztek a haza védelmére. Nem csoda tehát hogyha most nincs télikabátjuk. De az emberiség tarkaszárnyú kis nyári lepkéi veszettül dideregnek ám ebben a kánikulában. Nagyon kevés idill hozzá, hogy elfagyott sorsukkal egy szép napon ők is odafeküdjenek a lepkék mellé. Itt van pédául a strandbérlő. Szorgalmas tücsök ő, aki nyáron gyűjt, hogy télen élhessen. És nem egyedül élt. Négy gyerekkel és egy asszonnyal. Az idén még mit sem gyűjtött. Drága volt a deszka, amit a vízbe rakott. Drága volt a homok, amit a partra hordatott, drága vet a reparator és drága vet az engedély, ami az uszodához kellett. Mire július lett, elfogyott a tavalyból megmaradt kis pénz. A gyerekek hitelbe ebédeltek. Adott a szomszéd, mert hiszen kezdődik a szezon. Jön a kánikul. Ezzel szemben június 24-én fürdött tíz ember. Azóta senki Csak az uszodabérlő gyermekei. Lilára fagyott testtel ugráltak bele a vízbe, hogy kedvet csináljanak az arrajáróknak De ki jár a strand felé? Csak néhány nekikeseredett szerelmes pár, akiket a hideg sem tart vissza és akik a magányt keresik. földből- Rothasztja a termést, amely pedig annyi reménység bölcsője volt. Hasztalan emelkedik a szemes termények ára, ha nem lesz mit piacra vinni. A ZÁLOGHÁZAS Csak a zálogházasnak megy jól. Váratlanul nagy a forgalom. Aki teheti, siet a télikabátját kiváltani, amelyet márciusban, az első tavaszi nap hazug csókjára olyan örömme vitt be — mint ahogy ismerőseinek mondta — a szőrmemegoví-ba. Hideg van. A boldogság mostanában — mint ahogy Petőfi énekelte — a barátságos meleg szobában van. A boldogtalanság, pedig mindazok életében, akik a nyárból élnek és akik minden reggel, mint a Kisértetek tragikus Oswaldjai, égfelé fordított szemmel, ájtatosan rebegik: ...a napot... a napot adjátok nekem... A strandbérlő A strandbérlő éhezik. És hogy sorsa teljesen rózsás legyen: tegnap foglaltak nála forgalmi, állami, városi és fényűzési adó miatt. EVégre ha a saját szórakozására télen is nyitva tart egy szabad uszodát, fizethet fényűzési adót. Legalább is így okoskodhatott az adóvégrehajtás nemes közege. Ke mit csináljon szegény fagylaltos ember? Aki télen sült gesztenyét árul, tavaszszal a virágot és úgy várja a nyarat, mint a mezei egér az új termést, hiszen akkor kezdődik az üzlet. A FAGYLALTOS — Fagylalt, jegeskávéTM Hiába csenget a fagylaltos ember- Senki nem akad horogra. — Nem keresek kérem egy hét óta egy lejt sem. Az árut bizományba kapom egy optimista cukrásztól. Szegény ember vagyok és éhes. Tegnap nem volt mit ennem, hát egyedül én ettem az árumból. Fagylaltot reggeliztem és fagylaltot ebédeltem. Tud ennél szörnyűbb büntetést egy szegény fagylaltosnak? Legalább visszatérhetnék a sült gesztenyére. De nem merek kiállni a sarokra, mert amilyen szerencsém van, egészen bizonyos, hogy akkor rögtön kisüt a nap- Miért nem írnak már abban az újságban hőhullámról? Az idén nem jön? A nyári vendéglős A nyári vendéglős már nem is sír. Nincs is senki a nyári vendéglőben, amikor keresem. A kerthelyiség ajtaján egy kézírással felrajzolt tábla: JÉGESŐ, vihar, faery miatt tönkrre mentem! Vendéglő zárva. Kértem, vendégeimet, hogy téli helységben De a besűtött boltban az időjárás miatt sír a kereskedő is. A kirakat tele van nyári holmikkal. Mint egy élő anakronizmus, úgy tekintenek ki a télikabátba burkolózott utcára, a kirakat ablakból a hitelre beszerzett elől semmi, hátul’,1 semmi, középen egy kis trikóanyag mintára készített legújabb fürdő-kreációk. Ott szomorkodnak a gummisapkák és a fürdőcsők társaságában. Benn beszól a keresedő: — Nagy raktárt kelllett beszerezni a fürdőcikkekből, mert nem tudhattuk, hogy ilyen pocsék nyár lesz. Az árut június elején vettük hitelbe csehszlovák gyárakból. Hatvan napi lejáratra vettük, mert az még sohasem fordult elő, hogy augusztus elsejéig ne adtunk volna el mintámogattni sziveskedjenel. Gyula, a téli kávéház főpincére. A kis nyári lepke megfagyott szárnyakkal már az útszélen hever. Az időjárás tovább bírta, mint ő, aki a borravalókból, a félkónő kauciójából, a sógorától kölcsönvett húszezer lejből annyi reménységgel, annyi tervvel nyitotta meg a nyári kertet-dent Most nem tudom mi lesz, ha ki nem derül. Már július közepe van és az áru, mind egy szálig a nyakunkon van- Hogy fogjuk ezt augusztus 1-ig eladni? És főleg, hogy fogunk augusztus 1-ig fizetni? Egy egész csomó újabb fizetésképtelenség lesz a piacon, ha ez továbbra is így tart. A gyár nem szentimentális. A gyár nem törődik azzal, hogy jó idő volt-e, vagy rossz? A gyár a pénzét követeli és mi nem tudunk fizetni. És menjünk el a fürdőtulajdonosokhoz, aki a jó üzlet reményében az idén becölte pénzét a közeli divatos fürdőhely bérletébe. Újra bútoroztatta a korszatlont, kitataroztatta a forrás fölé emelt épületet, zenekart szerződtetett, fürdőorvost hozatott le, hirdetett a lapokban. A kereskedő A fürdőbérlő A fürdőbérlő nem fogad. Influenzával fekszik és iszonya van az élettől, az emberektől, mindentől. Beteg a fürdőbérlő és kínjai csak fokozódnak, ha a néptelen fürdőhely sétányán, a farkasordító hidegben, minden délután fellarsan a zene. Fúvószenekar dolgozik és a szerződés értelmében dolgozik egész szeptember egyig- Megállás nélkül. Napi ezerkétszáz lejért fújják így délutánonként el a fürdőbérlőnek, aki influenzás és akire minden mélabus tangó és minden vidám foxtrott úgy hat, mint egy-egy súlyosabb testi sértés. AZ ASZTALOS ÉS A GAZDA Sir az asztalos, mert nyakán maradnak az újonnan készített csónakok. És sir a gazda, mert nem tud hozzáfogni az artáshoz. Nem tudja mi lesz a terméssé. A búza rozsdát kapott. A szemet meg duzzasztotta az eső, a szél kipergette. A föld úgy tele van vízzel, mint a jó tehén tőgye tejjel az egész napi legeltetés után. Csak egy érintés kell, és csurog a viza B.E 1933. július 9. Különös gyermektragédiák Maros megyében Halálosvégü gyermektréfa önkéntelen harakirivel • Gyermekhalál a temetőben az összeomló sírkő alatt Marosvásárhely, július 8 Maros megyében tegnap délután két merőben szokatlan halosvégű gyermekszerencsétlenség történt. Fülöp Ferenc 13 éves marosvásárhelyi gyermek, a városi gépkezelő kisfia, több tanulótársával kiment a katonaiskola háta mögött elterülő erdőbe, hogy rőzsét szedjen. A gyermek felmászott egy fára, hogy az ágairól gályákat vagdosson. Zsebében éles kést vitt magával. Egyik barátja elhatározta, hogy ráijeszt az ágak között kucorgó gyermekre. — Jön az erdőőr! — kiáltotta a kisfiú felé, aki ijedtében nyomban leugrott a magasból. A gyermek olyan szerencsétlenül zuhant a földre, hogy a zsebében levő kés hasába fúródott s valósággal harakirihez hasonlót mély metszést ejtett rajta. A kisfiú barátai szeme láttára élt vérzett és meghalt. Halálos szerencsétlenség történt a marosludasi temetőben is, Szántó Ilonka, a temetőőr 7 éves kisleánya egy roskadozó sírkőre mászott, hogy egy cseresznyefáról gyümölcsöt tépjen-A sírkő hirtelen összeomlott s maga alá temette a kislányt, aki egy szem cseresznyével a kezében, halva maradt a darabokra omló sirkő alatt. VESTIS MVEZET szövetekben, selymekben, bélésárukban, mert minden egyes szövete, selyme, bélésáruja a legdivatosabb, a legjobb, a legtartósabb, a le£olcsóbb! VESTIS BRASSÓ, Lensor 22.