Brassói Lapok, 1933. december (39. évfolyam, 277-300. szám)
1933-12-06 / 280. szám
LÁSSUK ARABOT!» Vezércikk felvetest hogy elfoglalja néhány megjegyzés, amely feltétlenül az élre kívánkozik, néhány megjegyzés, amely a budapesti antiszemita tüntetésekkel áll kapcsolatosan. Románia magyar kisebbsége most startol a választási küzdelem előkészítő propagandájához, amelynek egyik igen jelentős stratégiai tétele, hogy az egyre erősbödő zsidó nemzeti mozgalmakkal szemben megtartsa a magyar kisebbség keretein belül azokat az éppenséggel nem elhanyagolandó zsuló tömegeket, amelyek a kisebbségi sorban sem tagadták meg magyar vodukat, magyarságukat. Már most meg kell valakinek és valahol mondani, hogy soha sem, de legkevésbbé egy választást előestésen használ a kisebbségi sorban élő magyar tömegeknek párszáz megszédített fiatalember felelőtlen akciója, amely egy magát magyarnak valló, erőszakkal kisebbségnek deklarált kisebbség ellen nyilvánul meg. Goga Octavian kisebbségellenes kirohanásaiban egy sorba helyezi a zsidóságot a magyar kisebbséggel, a Vasgárda sem nézi jobb szemmel a zsidóságot, mint a magyarokat, mire való hat ekkor átvenni az erőszak politikáját egy mondvacsinált kisebbséggel szemben akkor, amikor mi a tényleges kisebbségek is ki vagyunk téve a hasonló bánásmódnak. A budapesti diákok Ugyanúgy jártak el, mint a Iasi Vasgárda nekivadított jobbsorsra érdemes fiataljai, mégpedig nem lehetetlen, hogy egy harmadik helyről jövő közös utasítás alapján. Nem beszélve arról, hogy a budapesti zsidóság, a magyar zsidóság mindenkor tiltakozott az ellen, hogy ne tekintessék magyarnak, ettől eltekintve: méltó eljárás ez egy olyan kisebbséggel szemben, egy olyan nemzet fiatalsága részéről, amelynek millió testvérei élnek kisebbségi sorsban ! ? Nem, nem és ezerszer nem. A budapesti felelőtlen elemek nemcsak, hogy lovat adnak a kisebbségellenes terroristák alá, de gyöngítik az erdélyi magyarság táborát is és súlyosbító körülmény, hogy választások előestéjén teszik ezt. Hiszen éppen ezért kellett, hogy Aradról foglalkozzunk elsősorban ezzel a kérdéssel: Aradról, ahol a magyarság és a magyar zsidóság mindenkor egy volt, együtt volt erős és együtt szolgálta a haladó eszméket. Azért kellett Aradról elmondanunk ezeket, mert az önálló zsidó törekvések érdekképviselői az aradi választási urnák előtt nem mulasztják majd el a legutóbbi pesti eseményekre való hivatkozással megkísérelni az egységbontást ! Ezért kellett Aradról, a nyugati határszélről vezércikket árul a budapesti diák zavargásokról. Ezért kell, hogy a választások előestéjén megüzenjük a felelőtlenkedő, felheccelt fiataloknak: vigyázzanak, nehogy lerombolják azt, amit mi itt évtizedes munkával építettünk. . . Az egyiknek sikerül A napokban érdekes küldeményt kapott Medgyesről Kelly István gyárigazgató, az aradi magyar párt egyik vezetőségi tagja. Kelly István volt ugyanis az, aki annak idején, még a magyar párt országos nagygyűlése előtt hatalmas gazdasági tervet dolgozott ki az erdélyi magyar párt részére. A rendszer, amelyet ismertettünk már és amely bizonyos munkajegy-szisztéma bevezetése alapul, soha sem került az országos nagygyűlés elé, mert a magyar párt központja, helyesebben talán Gyárfás Elemér dr. szenátor kijelentette, hogy az erdélyi magyarság nem indulhat önálló gazdasági boldogulás útjain, majd később, mikor a nyilvánosság előtt szóba került, hogy érdemi letárgyalás nélkül elvetették Kelly István előterjesztését, Gyárfás Elemér dr. odanyilatkozott, hogy a terv keresztülvihetetlen. Amikor pedig elébe tárták, hogy az erdélyi szászok nagyjából már meg is valósították ezeket a terveket, kijelentette, hogy ő azt nem hiszi. Nos, abban a levélben, amelyet Kelly István Medgyesről kapott, két váltójegy, helyesebben munkajegy van. A medgyesi szászok készítették és hozzák forgalomba, pontosan olyan módszer szerint, mint ahogyan Kelly István azt a magyar pártnak is javasolta. Úgy látszik, mégsem olyan megmosolyogni való ötlet volt az a terv, amelyet Gyárfás dr. elvetett. így őrködtek a rend felett Aradon: A közrendőr nyomorgott, nélkülözött, robotolt Az aradi rendőrségen a napokban kipattant botrány egyre sokrétűbb lesz. Mind újabb és újabb részletek kerülnek napvilágra és a városban egyébről sem beszélnek, mint erről a valóban országos jellegű botrányról. — Kit tartóztattak le? — kérdezi a kávéházban egyik ember a másiktól és minden külön magyarázat nélkül tudja az illető, hogy itt csak a rendőrségi botrányról lehet szó. — Kit lepleztek le, mik derültek ki újabban, hány millió a hiány — kérdezik egymástól az emberek autóbuszon, utcán, sőt még a bridzs-asztalok mellett is. Mert ez az ügy mindenkit érdekel, mindenki kiváncsi arra, hogy tulajdonképpen mi is történt a rendőrség berkeiben. * Most már kezdik megérteni az emberek, miképpen volt lehetséges, hogy az aradi rendőrség a bűnügyek tömegével szemben tehetetlenül állott. Most már nyilvánvaló, hogy a „másirányban" elfoglalt rendőrség miért nem volt hivatása magaslatán álló őre a rendnek és a közbiztonságnak. Aki pedig dolgozott volna, azt mellőzték, „jégretették" a hivatali mamelukok... „Másirányban" voltak elfoglalva az aradi rendőrség vezetői hosszú időkön keresztül, ez a más irány pedig a pénzügyi manipulációk felé tendált. Most de- Kordkép, amelyet bátran lepettór- képnek nevelni rül ki, hogy a rendőrségen visszaélések voltak az ügyvitelnek úgyszólván minden vonatkozásaiban.#■ Most már kétmillió lejről beszélnek Aradon: azt beszélik az emberek, hogy ennyi az elpanamázott tételek végösszege. És mindenki vár: újabb fejleményeket, esetleg letartóztatásokat, felfüggesztéseket várnak az emberek. És a fejlemények egyre késnek, a vizsgálat még a legnagyobb titokban folyik és ezzel azután módot adnak arra, hogy az emberek már mindenkit meggyanúsítva vádaskodjanak, pedig éppen itt lenne az ideje, hogy véget vessenek ezeknek az állapotoknak Arad nagy érdeklődéssel várja, hogy az ügyészség és a vizsgálóbíró végre akár pontot, akár felkiáltójelet tegyen annak a mondatnak a végére, amellyel a nagyszabású botrányt hivatalosan nyilvánosságra hozták és amelyik még ma sincs lezárva. De itt lenne az ideje annak is, hogy a vádlottak padjára ültessék, sőt mi több, örökös száműzetésre ítéljék a rendszert. Mert a rendszer a főbűnös ezeknél a visszaéléseknél. A rendszer, amely egyszerűen csak tudomásul veszi, hogy a rendetlenül és főképpen gyengén fizetett közrendőr formális nyomorban él ugyanakkor, amikor a közrendőrök egyes hi- fetettesek pezsgőztek, könnyen éltek pénzt költöttek valaki felettesei a legragyogóbb luxusban élve, sütkéreznek hatalmuk verőfényében. Milyen szellem uralkodhatik vájjon egy olyan közbiztonsági testületben, ahol ilyen súlyos, szemmel látható és minden érzékkel érzékelhető ellentétek választották el a feletteseket alantasaiktól.Hányszor történt meg, hogy a rendőrlegények keservesen panaszkodtak ismerőseiknek, nem egyszer e sorok írójának is: gondjaik voltak, kenyérgondokkal küzdöttek az őrhelyen. Tüzifagondjaik voltak, mikor arra vigyáztak, hogy a munkanélküliek ne rohanják meg a fakereskedéseket, hogy fát szerezzenek maguknak. Piaci zsebtolvajokat és zöldségtolvajokat, apró csirketolvajokat fogdostak össze, amikor nem tudták, hogy feleségeiknek lesz-e mit főzniök. Ugyanekkor elegáns autók suhantak el a rendőrök mellett és a rendőrnek feszesen tisztelegni kellett: valamelyik felettes ült a volán mellett. Ugyanekkor hajnalig dőzsölő komiszárokat láttak részegen hazatántorogni, hallották vidárzi nótázásukat. Mert fájdalmas igazság, de igazság, ami itt következik: helyes a közmondás, hogy „borban az igazság." Az aradi rendőrség „igazsága" ás borba, pezsgőbe, tobzódó mulatozás mámorába fulladt, úszott el . . . Politikai hitelrontás Érdemes megfigyelni, hogy nálunk a legnagyszerűbb elgondolások is miképpen válnak a napi politika katlanában alaktalan, felismerhetetlen tömeggé. Íme a példa: Törvényeket hoztak, nagy előrelátással kicirkalmazott törvényeket hoztak, amelyeknek a célja az lett volna, hogy megakadályozzák a politikai rezsimváltozással járó általános garnitúracserét. A törvények jogokat biztosítottak a városi tanácsoknak, áthelyezhetetlenné és úgyszólván felfüggeszthetetlenekké tették a rendőrfőnököket, egyszóval törvényes horgonyokkal igyekeztek lerögzíteni a közigazgatás pozícióit. Mit tesz erre a napi politika ? Egyszerűen vád alá helyezi mindazokat, akik nem az ő garnitúrájából valók, vádak születnek, bűnöket teregetnek napvilágra és ezen az alapon azután sikerül is megszabadulni mindenkitől, aki útban van. Ez volt a helyzet most Aradon is, hogy megváltozott a kormányzati rezsim. Repültek a városvezetők, akiket erőszakkal távolítottak el a torony alól, bűnügybe keveredett a rendőrség; ha kell, hát botrányok árán is leváltják a régi garnitúrát, hogy jöhessen az új együttes. . . Közéleti bálványok omlottak össze a napokban Aradon, de természetesen Aradon kívül az egész országban. A bálványok lerombolása talán nem is lenne baj, sőt, ellenkezőleg. A hiba azonban ott keresendő, hogy nálunk nincsenek is más közéleti tekintélyek, mint ezek a mondvacsinált bálványok. Ezért tekintélyrombolás minden új rezsim a romániai belpolitika életében és ezért van az, hogy az Aradon összerombolt közéleti fétisek tekintélyromjai alatt ott lappang annak az eljövendő tekintélyrontásnak a csírája, amely majd a közéleti értékeket most devalváló rezsim hitelét rontja meg a továbbiak során. . . Csoda a bulisssák világában: Aradon egyaránt kitesz magáért idén a színház és a közönség Jó társulat, jó ügyvezetés, élénk érdeklődés az idei sseson eddigi mérlege Sokévi panasz, annyi súlyos kritika és felháborodás után végre a megelégedettség hangján számolhatunk be arról, hogy az aradi magyar színház körül nincs semmi baj: az aradi magyar színház megállóit a saját lábán. Jól értsük meg: nem a kegyelemkenyéren, nem alamizsnafillérekből: az aradi magyar színház fenntartja magát és úgy látszik, prosperál. Ennek a „rejtélynek“ egyetlen oka van: dfj. Szendrey Mihály, a színház igazgatója és vezetője rájött, hogy az a bizonyos rejtély— nem is rejtély. Jó színházat kell adni a közönségnek, olcsó árakkal, jó darabokat kell hozni és nem szabad elkeseríteni a színészeket: ez az a nagy titok, amelynek nyitjára éveken keresztül nem jött rá senki Erdély színházi berkeiben. Mert az aradi társulatról el lehet mondani, — úgyszólván minden különösebb jóakarat nélkül, az objektivitás szemüvegén nézve a dolgokat, — hogy: jó. Sőt, bizonyos vonatkozásokban egészen elsőrendű. Primadonnája: Tímár Ila igazi primadonna. Azt a szerepkört tölti be, amely megilleti, amelyet „testére szabtak." A másik primadonna, a ragyogóhangú és kitűnő színpadi megjelenésű Ágoston Baba igazi értéket reprezentál- Somlay Júlia, a társulat szubrettje: szőke és kedves, nagyon intelligens, ragyogóan táncol, Somlay Júlia igazi színésznő, mégpedig a javából. . . Gömöry Emma olyan komika, hogy a magyar nyelvterület bármelyik színpadán megállaná a helyét — méghozzá komoly sikerrel. Dálnoky Dudás és Hegyessy Magda: mindketten tehetséges tagjai a színház hölgy-együttesének. A férfi ensamble élén a kedves, fejlődőképes Tunyoghy Péterrel, a bonvivánnal, aki napról-napra jobban megszeretteti magát az aradiakkal, a két jó színész, Szendrey Mihállyal, az ötletes Felhő Ervinnel és a mindenekfelett intelligens, markáns Kozma Hugóval, ugyancsak kitűnően megállja a helyét Az aradi magyar társulatról nem lehet azt mondani, hogy szerencsével startolt volna az idei szezonra, csak jól startolt. Sgy kifelé, mint a belső adminisztráció szempontjából a szomorú tradíciókkal való szakítás jegyében állott ez a start. Hisszük és reméljük, hogy az ígéretek beválnak. Azok is, amelyeket a színházhoz fűz a közönség, de persze azok is, amelyeket a közönséghez fűz a színház... Igaz történet a „gáláns" főnökről és szép szőke alkalmazottjáról Különös, még a mai felbillent felfogási időkben is csúnya gesztusról beszélnél az utóbbi időkben Aradon. Egy „gáláns" viszony egészen disszonáns befejezéséről van szó, mégpedig úgy, ahogy itt következik. Az egyik aradi szállítási vállalat vezetőtisztviselője és a vállalat feltűnően csinos, magas, szőke tisztviselőnője között hosszabb időn keresztül szerelmi viszony állott fenn. A vállalatnál az utóbbi időkben leépítések voltak és leépítések során a cég aradi expozitúrájának vezetőjét is menesztették, helyét pedig a szóbanforgó főtisztviselővel töltötték be. És itt következett a csunyó gesztus. A főnökké avanzsált úriembernek első ténykedése az volt, hogy magához kérette a szőke tisztviselőnőt, a nene nem azért, hogy jobb pozícióba segítse ellenkezőleg: azonnali hatállyal elbocsátotta állásából. Kifizették a megdöbbent leánynak a törvényes felmondási időt és azonnal el kellett hagyja hivatalát. Arad kulturváros, mindössze ennyi, ami megmaradt ennél a valamikor sokat igérő városnak múltjaiból. Arad kulturváros, ahol igen élénk kulturmunka folyik. Jólesik erről megemlékezni akkor, amikor mindenki telve van panasszal, jólesik leszögezni, hogy Aradon egész sor olyan ember van, aki, szinte önfeláldozó munkát végez a kultúra szolgálatában. Ebben a városban egész élcsapata van a kultúra előharcosaiinak, orvosok, ügyvédek, intellektuelek kéz-a kézbe haladva terjesztik a haladás szellemét, azt a szellemet, amelyet a világon manapság annyi helyen és olyan sokféleképpen csúfolnak meg. Ebben a városban egész sor olyan név van, amelynek említése is egyenértékű ezzel a valóban, a szó kitisztult értelmében is nemes célla. És ezek között a nevek között is három olyan van, amelyekről külön kell megemlékezni: Roth Marcell dr. egyetemi tag,4r. Hersch Andor dr. ideggyógyász és Windholz Béla dr., Arad egyik legismertebb orvosa, ez a három ember nagyszerű munkát végez itt a kultúra szolgálatán , II .adássorozatok, ismeretterjesztő előadások, problémák abszolút tudományos megvitatása: ez a programmja en- Dfr ? ,, ,rorr formosnak, akik sulyos napi e foglaltságuk mellett is állandóan ott állanak az előadói emelvényen, hogy terjesszék a fényt, a felvilágosodást. Hiátukmogött és mellettük a becsületes akarásai is, vag y, felkészültséggel rendelkező intellektuelek és az érdemes egyesületek egész sora áll