Brassói Lapok, 1933. december (39. évfolyam, 277-300. szám)

1933-12-06 / 280. szám

LÁSSUK ARABOT!­­» Vezércikk felvet­­est hogy elfoglalja néhány meg­jegyzés, amely feltétlenül az élre kíván­kozik, néhány megjegyzés, amely a bu­dapesti antiszemita tüntetésekkel áll kapcsolatosan. Románia magyar kisebb­­sége most startol a választási küzdelem előkészítő propagandájához,­ amelynek egyik igen jelentős stratégiai tétele, hogy az egyre erősbödő zsidó nemzeti mozgalmakkal szemben megtartsa a ma­gyar kisebbség keretein belül azokat az éppenséggel nem elhanyagolandó zsuló tömegeket, amelyek a kisebbségi sorban sem tagadták meg magyar voduk­at, ma­gyarságukat. Már most meg kell valaki­nek és valahol mondani, hogy soha sem, de legkevésbbé egy választást előestésen használ a kisebbségi sorban élő magyar tömegeknek párszáz megszédített fiatal­ember felelőtlen akciója, amely egy ma­gát magyarnak valló, erőszakkal kisebb­ségnek deklarált kisebbség ellen nyilvá­nul meg. Goga Octavian kisebbségelle­­nes kirohanásaiban egy sorba helyezi a zsidóságot a magyar kisebbséggel, a Vas­gárda sem nézi jobb szemmel a zsidósá­got, mint a magyarokat, mire való hat ekkor átvenni az erőszak politikáját egy mondvacsinált kisebbséggel szemben ak­kor, amikor mi a tényleges kisebbségek is ki vagyunk téve a hasonló bánásmód­nak. A budapesti diákok Ugyanúgy jártak el, mint a Iasi Vasgárda nekivadított jobbsorsra érdemes fiataljai, mégpedig nem lehetetlen, hogy egy harmadik hely­ről jövő közös utasítás alapján. Nem be­szélve arról, hogy a budapesti zsidóság, a magyar zsidóság mindenkor tiltakozott az ellen, hogy ne tekintessék magyar­nak, ettől eltekintve: méltó eljárás ez egy olyan kisebbséggel szemben, egy olyan nemzet fiatalsága részéről, amely­nek millió testvérei élnek kisebbségi sorsban ! ? Nem, nem és ezerszer nem. A budapes­ti felelőtlen elemek nemcsak, hogy lovat adnak a kisebbségellenes terroristák alá, de gyöngítik az erdélyi magyarság tábo­rát is és súlyosbító körülmény, hogy vá­lasztások előestéjén teszik ezt. Hiszen éppen ezért kellett, hogy Aradról foglal­kozzunk elsősorban ezzel a kérdéssel: Aradról, ahol a magyarság és a magyar zsidóság mindenkor egy volt, együtt volt erős és együtt szolgálta a haladó eszmé­ket. Azért kellett Aradról elmondanunk ezeket, mert az önálló zsidó törekvések érdekképviselői az aradi választási ur­nák előtt nem mulasztják majd el a leg­utóbbi pesti eseményekre való hivatko­zással megkísérelni az egységbontást ! Ezért kellett Aradról, a nyugati határ­szélről vezércikket árul a budapesti diák zavargásokról. Ezért kell, hogy a válasz­tások előestéjén megüzenjük a felelőt­­lenkedő, felheccelt fiataloknak: vigyáz­zanak, nehogy lerombolják azt, amit mi itt évtizedes munkával építettünk. . . Az egyiknek sikerül A napokban érdekes küldeményt ka­pott Medgyesről Kelly István gyárigaz­gató, az aradi magyar párt egyik vezető­ségi tagja. Kelly István volt ugyanis az, aki annak idején, még a magyar párt or­szágos nagygyűlése előtt hatalmas gaz­dasági tervet dolgozott ki az erdélyi ma­gyar párt részére. A rendszer, amelyet ismertettünk már és amely bizonyos munkajegy-szisztéma bevezetése alapul, soha sem került az országos nagygyűlés elé, mert a magyar párt központja, he­lyesebben talán Gyárfás Elemér dr. sze­nátor kijelentette, hogy az erdélyi ma­gyarság nem indulhat önálló gazdasági boldogulás útjain, majd később, mikor a nyilvánosság előtt szóba került, hogy ér­demi letárgyalás nélkül elvetették Kelly István előterjesztését, Gyárfás Elemér dr. odanyilatkozott, hogy a terv keresz­­tülvihetetlen. Amikor pedig elébe tár­ták, hogy az erdélyi szászok nagyjából már meg is valósították ezeket a terve­ket, kijelentette, hogy ő azt nem hiszi. Nos,­ abban a levélben, amelyet Kelly István Medgyesről kapott, két váltójegy, helyesebben munka­jegy van. A medgye­­si szászok készítették és hozzák forga­lomba, pontosan olyan módszer szerint, mint ahogyan Kelly István azt a magyar pártnak is javasolta. Úgy látszi­k, még­sem olyan megmosolyogni való ötlet volt az a terv, amelyet Gyárfás dr. elvetett. így őrködtek a rend felett Aradon: A közrendőr­ nyomorgott, nélkülözött, robotolt Az aradi rendőrségen a napokban ki­pattant botrány egyre sokrétűbb lesz. Mind újabb és újabb részletek kerülnek napvilágra és a városban egyébről sem beszélnek, mint erről a valóban országos jellegű botrányról. — Kit tartóztattak le? — kérdezi a ká­véházban egyik ember a másiktól és min­den külön magyarázat nélkül tudja az illető, hogy itt csak a rendőrségi botrány­ról lehet szó. — Kit lepleztek le, mik de­rültek ki újabban, hány millió a hiány — kérdezik egymástól az emberek autó­buszon, utcán, sőt még a bridzs-asztalok mellett is. Mert ez az ügy mindenkit ér­dekel, mindenki kiváncsi arra, hogy tu­lajdonképpen mi is történt a rendőrség berkeiben. * Most már kezdik megérteni az embe­rek, miképpen volt lehetséges, hogy az aradi rendőrség a bűnügyek tömegével szemben tehetetlenül állott. Most már nyilvánvaló, hogy a „másirányban" el­foglalt rendőrség miért nem volt hivatá­sa magaslatán álló őre a rendnek és a közbiztonságnak. Aki pedig dolgozott volna, azt mellőzték, „jégretették" a hi­vatali mamelukok... „Másirányban" voltak elfoglalva az aradi rendőrség vezetői hosszú időkön keresztül, ez a más irány pedig a pénz­ügyi manipulációk felé tendált. Most de- Kordkép, amelyet bátran lepet­­tór- képnek nevelni rül ki, hogy a rendőrségen visszaélések voltak az ügyvitelnek úgyszólván minden vonatkozásaiban.­­#■ Most már kétmillió lejről beszélnek Aradon: azt beszélik az emberek,­ hogy ennyi az elpanamázott tételek végössze­ge. És mindenki vár: újabb fejleménye­ket, esetleg letartóztatásokat, felfüggesz­téseket várnak az emberek. És a fejlemé­nyek egyre késnek, a vizsgálat még a legnagyobb titokban folyik és ezzel az­után módot adnak arra, hogy az emberek már mindenkit meggyanúsítva vádaskod­janak, pedig éppen itt lenne az ideje, hogy véget vessenek ezeknek az állapo­toknak Arad nagy érdeklődéssel várja, hogy az ügyészség és a vizsgálóbíró vég­re akár pontot, akár felkiáltójelet te­gyen annak a mondatnak a végére, amellyel a nagyszabású botrányt hivata­losan nyilvánosságra hozták és amelyik még ma sincs lezárva. De itt lenne az ideje annak is, hogy a vádlottak padjára ültessék, sőt mi több, örökös száműzetésre ítéljék a­­ rend­szert. Mert a rendszer a főbűnös ezeknél a visszaéléseknél. A rendszer, amely egy­szerűen csak tudomásul veszi, hogy a ren­detlenül és főképpen gyengén fizetett közrendőr formális nyomorban él ugyan­akkor, amikor a közrendőrök egyes hi- fetettesek­­ pezsgőztek, könnyen éltek pénzt költöttek valaki felettesei a legragyogóbb luxus­ban élve, sütkéreznek hatalmuk verőfé­­­nyében. Milyen szellem uralkodhatik vájjon egy olyan közbiztonsági testület­ben, ahol ilyen súlyos, szemmel látható és minden érzékkel érzékelhető ellentétek választották el a feletteseket alantasaik­tól.Hányszor történt meg, hogy a rendőr­­legények keservesen panaszkodtak isme­rőseiknek, nem egyszer e sorok írójának is: gondjaik voltak, kenyérgondokkal küzdöttek az őrhelyen. Tüzifagondjaik voltak, mikor arra vigyáztak, hogy a munkanélküliek ne rohanják meg a fa­kereskedéseket, hogy fát szerezzenek maguknak. Piaci zsebtolvajokat és zöld­­ségtolva­jokat, apró csirketolvajokat fog­­dostak össze, amikor nem­ tudták, hogy feleségeiknek lesz-e mi­t főzniök. Ugyanekkor elegáns autók suhantak el a rendőrök mellett és a rendőrnek fe­szesen tisztelegni kellett: valamelyik fe­lettes ült a volán mellett. Ugyanekkor hajnalig dőzsölő komiszárokat láttak ré­szegen hazatántorogni, hallották vidárzi nótázásukat. Mert fájdalmas igazság, de igazság, ami itt következik: helyes a közmondás, hogy „borban az igazság." Az aradi rend­őrség „igazsága" ás borba, pezsgőbe, tob­zódó mulatozás mámorába fulladt, úszott el . . . Politikai hitelrontás Érdemes megfigyelni, hogy nálunk a legnagyszerűbb elgondolások is mikép­pen válnak a napi politika katlanában alaktalan, felismerhetetlen tömeggé. Íme a példa: Törvényeket hoztak, nagy előrelátással kicirkalmazott törvényeket hoz­tak, amelyeknek a célja az lett volna, hogy megakadályozzák a politikai rezsim­­változással járó általános garnitúracserét. A törvények jogokat biztosítottak a városi tanácsoknak, áthelyezhetetlenné és úgyszólván felfüggeszthetetlenekké tették a rendőrfőnököket, egyszóval törvényes horgonyokkal igyekeztek lerög­zíteni a közigazgatás pozícióit. Mit tesz erre a napi politika ? Egyszerűen vád alá helyezi mindazokat, akik nem az ő garnitúrájából valók, vádak születnek, bűnöket teregetnek napvilágra és ezen az alapon azután sikerül is megszabadul­ni mindenkitől, aki útban van. Ez volt a helyzet most Aradon is, hogy megválto­zott a kormányzati rezsim. Repültek a városvezetők, akiket erőszakkal távolí­tottak el a torony alól, bűnügybe keveredett a rendőrség; ha kell, hát botrányok árán is leváltják a régi garnitúrát, hogy jöhessen az új együttes. . . Közéleti bálványok omlottak össze a napokban Aradon, de természetesen Aradon kívül az egész országban. A bálványok lerombolása talán nem is lenne baj, sőt, ellenkezőleg. A hiba azonban ott keresendő, hogy nálunk nincsenek is más közéleti tekintélyek, mint ezek a mondvacsinált bálványok. Ezért tekintély­rombolás minden új rezsim a romániai belpolitika életében és ezért van az, hogy az Aradon összerombolt közéleti fétisek tekintélyromjai alatt ott lappang annak az eljövendő tekintélyrontásnak a csírája, amely majd a közéleti értéke­ket most devalváló rezsim hitelét rontja meg a továbbiak során. . . ­ Csoda a bulisssák világában: Aradon egyaránt kitesz magáért idén a színház és a közönség Jó társulat, jó ügyvezetés, élénk érdeklődés az idei sseson eddigi mérlege Sokévi panasz, annyi súlyos kritika és felháborodás után végre a megelége­dettség hangján számolhatunk be arról, hogy az aradi magyar színház körül nincs semmi baj: az aradi magyar szín­ház megállóit a saját lábán. Jól értsük meg: nem a kegyelemkenyéren, nem ala­mizsnafillérekből: az aradi magyar szín­ház fenntartja magát és úgy látszik, pros­perál. Ennek a „rejtélynek“ egyetlen oka van: dfj. Szendrey Mihály, a színház igaz­gatója és vezetője rájött, hogy az a bi­zonyos rejtély­­— nem is rejtély. Jó szín­házat kell adni a közönségnek, olcsó árakkal, jó darabokat kell hozni és nem szabad elkeseríteni a színészeket: ez az a nagy titok, amelynek nyitjára éveken keresztül nem jött rá senki Erdély szín­házi berkeiben. Mert az aradi társulatról el lehet mon­dani, — úgyszólván minden különösebb jóakarat nélkül, az objektivitás szem­üvegén nézve a dolgokat, — hogy: jó. Sőt, bizonyos vonatkozásokban egészen elsőrendű. Primadonnája: Tímár Ila iga­zi primadonna. Azt a szerepkört tölti be, amely megilleti, amelyet „testére szab­tak." A másik primadonna, a ragyogó­hangú és kitűnő színpadi megjelenésű Ágoston Baba igazi értéket reprezentál- Somlay Júlia, a társulat szubrettje: sző­ke és kedves, nagyon intelligens, ragyo­góan táncol, Somlay Júlia igazi színész­nő, még­pedig a javából. . . Gömöry Emma olyan kom­ika, hogy a magyar nyelvterület bármelyik színpadán meg­­állaná a helyét — méghozzá komoly si­kerrel. Dálnoky Dudás és Hegyessy Magda: mindketten tehetséges tagjai a színház hölgy-együttesének. A férfi en­­samble élén a kedves, fejlődőképes Tu­­nyoghy Péterrel, a bonvivánnal, aki nap­­ról-napra jobban megszeretteti magát az aradiakkal, a két jó színész, Szendrey Mihállyal, az ötletes Felhő Ervinnel és a mindenekfelett intelligens, markáns Koz­ma Hugóval, ugyancsak kitűnően meg­állja a helyét Az aradi magyar társulatról nem lehet azt mondani, hogy szerencsével startolt volna az idei szezonra, csak jól startolt. S­gy kifelé, mint a belső adminisztráció szempontjából a szomorú tradíciókkal való szakítás jegyében állott ez a start. Hisszük és reméljük, hogy az ígéretek beválnak. Azok is, amelyeket a színház­hoz fűz a közönség, de persze azok is, a­melyeket a közönséghez fűz a színház... Igaz történet a „gáláns" főnökről és szép szőke alkalmazottjáról Különös, még a mai felbillent­ felfogási időkben is csúnya gesztusról beszélnél az utóbbi időkben Aradon. Egy „gáláns" viszony egészen disszonáns befejezéséről van szó, mégpedig úgy, ahogy itt követ­kezik. Az egyik aradi szállítási vállalat vezetőtisztviselője és a vállalat feltűnően csinos, magas, szőke tisztviselőnője kö­zött hosszabb időn keresztül szerelmi vi­szony állott fenn. A vállalatnál az utóbbi időkben leépítések voltak és­­ leépítések során a cég aradi expozitúrá­­jának vezetőjét is menesztették, helyét pedig a szóbanforgó főtisztviselővel töl­tötték be. És itt következett a csunyó gesztus. A főnökké avanzsált úriember­nek első ténykedése az volt, hogy magá­hoz kérette a szőke tisztviselőnőt, a nene nem azért, hogy jobb pozícióba segítse ellenkezőleg: azonnali hatállyal elbocsá­totta állásából. Kifizették a megdöbbent leánynak a törvényes felmondási időt és azonnal el kellett hagyja hivatalát. Arad kulturváros, mindössze ennyi, ami megmaradt ennél a valamikor sokat i­gérő városnak múltjai­ból. Arad kulturváros, ahol igen élénk kulturmunka folyik. Jólesik erről meg­emlékezni akkor, amikor mindenki tel­ve van panasszal, jólesik leszögezni, hogy­ Aradon egész sor olyan ember van, aki, szinte önfeláldozó munkát végez a kultú­ra szolgálatában. Ebben a városban egész élcsapata van a kultúra előharcosaiinak, orvosok, ügyvédek, intellektuelek kéz-a kézbe haladva terjesztik a haladás szel­lemét, azt a szellemet, amelyet a világon manapság annyi helyen és olyan sokféle­képpen csúfolnak meg. Ebben a városban egész sor olyan név van, amelynek emlí­tése is egyenértékű ezzel a valóban, a szó kitisztult értelmében is nemes célla. És ezek között a nevek között is három olyan van, amelyekről külön kell meg­emlékezni: Roth Marcell dr. egyetemi ta­­g,4r. Hersch Andor dr. ideggyógyász és Windholz Béla dr., Arad egyik legismer­tebb orvosa, ez a három ember nagysze­rű munkát végez itt a kultúra szolgálatá­­n , II .adássorozatok, ismeretterjesztő előadások, problémák abszolút tu­dom­á­­ny­os megvitatása: ez a programmja en- Dfr ? ,, ,rorr f­ormosnak, akik sulyos napi e foglaltságuk mellett is állandóan ott állanak az előadói emelvényen, hogy ter­­jesszék a fényt, a felvilágosodást. Hiátuk­­mogött és mellettük a becsületes akarás­ai is, vag­ y, felkészültséggel rendelkező intellektuelek és az érdemes egyesületek egész sora áll

Next