Brassói Lapok, 1934. június (40. évfolyam, 120-144. szám)

1934-06-18 / 134. szám

lLássuk Szovátát, Mirobszentgyörgyot és Nyárádszeredát SZERKESZTETTE : BENCZEL BÉLA Néhány vidéki magyar egyesület és magyar név, amelyeket érdemes volt feljegyezni íme, néhány intézmény és név, amelyeket­­érdemes volt egy vidéki riportkörúton felje­gyezni. És néhány elismerő szó, mert több í­gy sem juthat ezeknek . . . Nyárádszeredán az öntudatos, sokezer lelket magába foglaló magyar népi tömbnek, a nyá­­rádmenti magyarságnak két rátermett, lelkes­­és tehetséges vezetője van. Az egyik dr. Szo­­boszlay László, nyárádszeredai ügyvéd, a ma­rosvásárhelyi róm. kat. főgimnázium gond­noka, aki országgyűlési képviselő is volt. A­­másik dr. Árkossy Jenő református lelkész és egyúttal majdnem minden kulturális egyesü­let szellemi irányítója is. A református férfi- szövetség főleg vallási kérdésekkel foglalko­­zik, a ref.­nőszövetség viszont jól sikerült mű soros estélyeinek bevételeivel aggokat és sze­gényeket segélyez. Az előbbit dr. Árkossy Je­nő, míg az utóbbit dr. Árkossyné irányítja. A református dalárda Nyárádszeredán hat­van tagot számlál és szintén a református lel­kész irányítása mellett működik, míg a község másik dalegyesülete, a Bocskay-dalárda Dvo­­racsek Antal állatorvos elnöklete alatt nívós előadásokat rendez. A nyárádszeredai 150 tagból álló kaszinó és a dr. Dósa László elnök vezetése alatt működő iparos- és polgári kör viszont a nyárádszere­­dai magyarság könnyebb szórakozásait elégíti ki. A nyárádszeredai zsidóság kulturális irá­nyítói estélyek és ismeretterjesztő előadások révén dr. Lőte Jenő orvos, Kohn Simonna és dr. Lőte Jenőné. Erdőszentgyörgyön egy fiatal, külföldön v végzett református lelkész, Fülöp Ferenc áll az összes kulturális mozgalmak élén. Ez a fia­­­tal pap a Magyar Párt elnöke, ő és felesége irányítják a református Nőszövetséget, amely a betegek és aggok felsegélyezését végzi ren­­dezményeinek bevételeiből, felekezetre való tekintet nélkül. Az erdőszentgyörgyi közös kaszinó, amely­nek elnöke Sándor Zoltán gyógyszerész, de amelynek irányításában dr. Sámuel Jenő or­­­vos, volt hitközségi elnök és Mária Theodor görög keleti esperes, jelenlegi szenátor is részt vesznek. Ez utóbbi neve nem véletlenül kerül a magyar nevek közé. A mellére tűzzük a felekezeti és faji megértés mindinkább rit­kuló érdemrendjét, amelyet sok kisebbségi hár f­iája szerzett meg számára. Szovátán viszont a hatóságok által „meg­bélyegzett“ református dalárda vezetői, Kádár József bankigazgató és Barta Béla református lelkész-karnagy lelkesedése érdemli meg a nagy nyilvánosságot. A szovátai haldokló ipar érdekében az Ipa­ros Egyesület fejt ki erőfeszítéseket. Elnöke Csortán Ferenc, alelnöke Gáspár Lajos. A nyárádszeredai Ipartestület elnöke, Ur- Szuly Ferenc asztalos csak névleg dolgozhat­­ ült. Ebben a községben, sajnos, már nincs va­­lamire való ipar. Ez a néhány vidékről kiragadott magyar in­tézmény és magyar szellemi harcos neve egy­ben emlékeztetőül is szolgálhat azoknak, akik a falu magyarságát elhanyagolják . . . A községek és fürdőtelepek harcban állanak egymással Egy törvénytervezet alapján, amelyet még a liberális kormány uralomra kerülé­­se előtt a nemzeti­ parasztpárt alatt sza­vazott meg a képviselőház, az erdélyi fürdőtelepekhez tartozó községek önál­lókká válnának. Más esetben a községek harcolnak az önállóságuk kivívása érde­kében. Ebben az esetben fordítva törté­nik. Szováta község lakossága is például egyenesen „haragszom rád“-ot játszik a fürdőigazgatósággal, amely ezt az elcsa­­tolást szorgalmazza. A község költségve­tésének ugyanis több mint kétharmadát ideiig a fürdővendégek fizették és igy et­­től a jövedelemtől elesik a község. A törvény még nem került a szenátus elé és igy még nem is léphetett életbe... Nem lehet tudni tehát, hogy kinek fog kedvezni a sors. A fürdőigazgatóságnak, vagy a községnek? Valószínűleg a kecske­­ jól fog lakni és a káposzta is megma­rad. Két vidéki érdekesség : Erd­őszentgyö­rgyön Rangszik az anip! kirágai nagyagya és Băzosisijiacsin székely zsidók laknak ! Ez a két vidéki specialitás csak azért került­­ egymás mellé, mert a két község, Erdőszent- I­györgy és Bözödújfalu is pár kilométerre van egymástól. Erdőszentgyörgy­ legnagyobb büszkesége a Rhédey-családdal áll összefüggésben. A 17-ik század elején kerültek az erdélyi fejedelem jó­voltából a Rhédeyek Erdőszentgyörgyre és az itteni református templomban világtörténelmi" szempontból is nevezetes halott nyugszik. Az angol—magyar hófehér márvány felirású táb­la szerint a kis magyar falu nagy halottja. Rhédey Claudia grófnő, a jelenlegi angol ki­rálynő, Mary nagyanyja. Erdőszentgyörgyön izgalommal várják az angol királyi család egyik tagjának közelebbi megérkezését. A ké­sői leszármazott az angol—magyar frigy egyik­­ érdekes alakját akarja a kis magyar faluban­­ felkeresni . . . -W­Bözödujflu már ismertebb arról a nevezetes­ségről, amelyről a világjáró riporterek is sok­szor beszámoltak már. A kis magyar falut, mint ismeretes, székely zsidók lakják. A hagyományok szerint — amelyek egy ma­gyar falu képét egzotikussá változtatták — Fácsi Simon idejében telepedett meg ebben a községben egy sajátos szombatista ág, amely a székely fajiság mellett teljesen átvette a zsi­dó vallás és felekezet összes ceremóniáit. A bözödújfalui székely zsidó, akárcsak valame­lyik galíciai ghetto lakója, péntek este, az al­kony beálltával abbahagyja a munkát és hé­ber imádságokkal áldozik gyermekeivel együtt az ünnep beálltának. ßk Ikslaa iraBiiédiála A falu, amely éppen olyan, mint a többi erdélyi falu, kicsi, szegény és nyo­morult. Az ismert vidéki kellékek és figurák sem hiányzanak belőle. Természe­tesen a falusi kiskirály sem, akitől éppen úgy rettegnek, mint máshol. De ez a falu, amelyet Szonátának hívnak, még egy külön egyéni tragédiával lett nyomorultabb... Ott van mellette, pár száz méterre tőle — nyáron — a világfürdő, Szováta­­fürdő, a maga ragyogásában, pompájában és fényűzésében. A gondtalan és jólöl­­tözött fü­rdővendégekkel, akik egész nap szórakoznak... És ez a falu átalakult. Maga előtt látja ezt a talmi életet, amelyet csak né­hány hétre, egy év gondban és munkában eltöltött napjai után szerez meg ma­gának a kispolgár, gyógyul, pihen, hogy aztán újból kezdje a robotot. A falu azt hiszi, hogy azok, akik a fürdőhelyen színes fürdőruhákban szaladgálnak, nem is­merik a gondot és a nélkülözést... És ezért a falu átalakult, ellustult. A lakosság nem foglalkozik semmivel, nem a­kar munkával pénzt szerezni, ott sütkérezik a „vendégszereplő“ fürdővendégek csillogásának árnyékában... És amikor ezek eltűnnek, amikor az ország minden részében újból serényen munkához látnak, akkor a szovátai emberekre szomorú, nyomorgó napok kezdőd­nek. És talán csak az tartja bennük a lelket, hogy nyáron ismét látni fogják a ra­gyogást és a csillogást... Dalárda a fogházban A szovátai református dalárda, amely már a múltban is igen sikerült estélyeket rendezett, majdnem olyan újítással lepte meg a világot, amelyet nem igen fognak utánozni. elsőfokú ítélet nem változtatja meg az elsőfokú ítéletet nem változtatja meg a felsőbb bírói fórum, akkor az egész da­lárda negyven napra testületileg bevo­nult volna a fogházba, ahol aztán állandó próbát tarthattak volna és a kedélyes fogházi intermezzo után „szabadon“ vá­lasztott versenydarabjaikat is bemutat­­hatták volna. A dalárda ugyanis a múlt év május 10-én — hivatalos meghívásra — megje­lent az állami ünnepségeken, ahol a ta­gok a szokásos jelvényeket viselték. A gyengébbek kedvéért: a jelvény egy lan­tot ábrázol, melyet egy zöld babérkoszo­rú övez és az egész rajz kékes emailban van kidolgozva. A jelvény most negyven példányban megszeppenve fekszik a nyárádszeredai járásbíróság bűn­jelkamrájában. Ki hitte volna, hogy ezekért államellenes izgatá­­si perbe vonják a dalárda tagjait. Akik kétezer lej, illetőleg negyven napra át­változtatható fogházbüntetésben része­sültek ezért a vétségért. Negyven nap hosszú idő — állapítják meg a dalárdis­­ták — de mégis könnyebben teljesíthető, mint kétezer lej kifizetése a mai nehéz időkben. Egyelőre a felsőbb fórum döntése alap­ján kitolódott az a veszély, hogy a da­lárda bevonuljon a fogházba és még sza­badon harsog a dal. . . a dal. . . a daaaaal. . . Ki hinné, hogy ma már énekelni is ve­szélyes. . . irredentaság. . . Éljen a politika ! . .­­Két község: Erdőszentgyörgy és Nyárádszereda hasonló sérelme A tévedés, illetőleg a sérelem, amely egyenesen a húsába vág Erdőszent­­györgynek, egy dolgozó magyar falunak nem mindennapi. A község három me­gye, Maros­l­orda, Udvarhely és Kiskü­­küllő vármegyék határán fekszik. Ide a legközelebbi centrum Marosvásárhely. Politikailag, gazdaságilag és földrajzi­lag mindig a székely főváros felé gravi­­tált ez a község. A bonyolult közigazgatási rendszerek azonban mindig megakadályozzák az egyes községek természetes fejlődését, így történt ez Erdőszentgyörggyel is, a­melyet egy pár év előtt , tisztán politi­kai okokból, egy tollvonással elcsatoltak Marosvásárhelytől és Udvarhelyhez kap­csoltak, amelyet kétszer annyi idő alatt lehet csak ebből a községből megközelí­­teni, mint Marosvásárhelyt. És azt hiszik, hogy a község nem pró­bálkozott ennek az érdekeivel homlok­­egyenest ellenkező rendelkezés megvál­toztatását kiharcolni. Dehogy­nem. A kí­sérletek azonban minden alkalommal a politikán szenvedtek vereséget és a köz­ségnek kénytelen-kelletlen bele kellett törődnie a jelenlegi helyzetbe. Valami furcsa céltudatosság mutatko­zik abban a hasonlatosságban, amely eb­ben a sérelemben egyformán éri Erdő­­szentgyörgyöt és Nyárádszeredái, a Nyá­­rádmente központját is. Itt is hasonló a helyzet. , Az első liberális kormány idején ki­lenc küküllőmenti községet csatoltak el Nyárádszeredától tisztán és nyilvánvaló politikai okokból. A szinmagyar lakos­ságú községek helyett ugyanis román­­többségű kolozsmegyei falvakat csatol­tak Maros megyéhez, hogy a nemzetiségi egyensúlyt helyrebillentsék. A kilenc község, amely eddig­­egy ug­rásra volt a nyárádszeredai járásbíró­sághoz, most ugyanabban az ügyes-bajos dolgában csak két nap alatt képes el­­vergődni a rossz összeköttetések követ­keztében Székelykeresztúrra, vagy Ud­varhelyre, ha a hatóságokhoz idézik be. Ehhez tartozik még az is, hogy 127 köz­ségnek „Marosszék“ néven 16 ezer hold vagyona van, amelyből ennek a kilenc elcsatolt községnek is jelentős a része. A politikai balfogás következtében azon­ban nem­­juthatnak ezek a megnyomorí­tott községek ahhoz, hogy érdekeiket képviselhessék. Vájjon miért nem lehetne ezt a két rendelkezést megváltoztatni. A politika szövevényei miatt mindennek és min­denkinek el kell pusztulnia ? Nyárádmenti csend­képek A nyárádszeredai református lelkész­ hivatal megdöbbentő statisztikával szol­gál. A községben több mint ezer refor­mátus családfő lakik. 1934 első négy hó­napjában összesen 2 születés és 1 házas­ság történt a lelk­észi hivatal kimutatása szerint. Ezekből az adatokból sokféle követ­keztetést lehet levonni a nyárádmenti magyar falvak szociális és gazdasági helyzetére. . . Vagy ez talán így van mindenhol ? Az egyik nyárádmenti községben a fa­lusi magyar bíróval beszélgetek. Megtárgyaljuk a konverziós törvény összes jó és rossz oldalait és akkor ta­pintatlanul ezt kérdem: — Hogy élnek a faluban a többi nem­zetiségekkel ? — Mi, kérem mindig békességben meg­voltunk — hangzik a keresetlen, őszinte válasz. Mi csak a háborúban verekszünk egymással és akkor is csak azért, mert az urak parancsolják! * Nem szokatlan, de mégis mindig új sé­relem, amit fel kellett jegyezni. A nyárádszeredai állami elemi isko­lában a magyarnyelvű tagozatban is már alig tanítanak magyarul. Színmagyar vi­déken, magyarnyelvű tanítóknak romá­nul kell tanítani a növedékeket, azért mert egy felsőbb rendelkezés úgy kíván­ja. A magyar tanító románul tanít és s magyar tanuló igy természetesen sem magyarul, sem románul nem tanul meg A nyárádszeredai főtér kedves dísze­­ Bocskai emlékszobor, amelyet annak emlékére emeltek, hogy 1605 február 21-én itt kiáltotta ki az országgyűlés Bocskai Istvánt fejedelemmé, eltűnt. A többi erdélyi magyar műemlék sorsára jutott. Eltanácsolták. Szílváda-fáHB'fiffi változásosa előát áll A fürdőigazgatóság hónapok óta közel száz munkást foglalkoztatott egy hatalmas építke­zésnél, amely gőzerővel el is készült. Nemrégen adták át két nagyváradi vállal­kozónak, akik horribilis összeget fizetnek a bérletért, a szovátai kaszinó-épületet, amely a szinatai kaszinóhoz lesz hasonló és amelyben az összes modern szórakozásokon kívül a tánc és játék is otthont találnak. A fürdőigazgatóság eddigi épületeit is le­bontották és azok helyébe hatalmas, modern terraszt építteett a fürdőigazgatóság, ame­­lyen valószínűleg hemzsegni fognak a fürdő­vendégek. Szovátafürdő felkészülten várja a vendége­ket. A Sóvidék lakossága tilta­kozik egy ősrégi jog elvé­tele ellen A parajdi sóbányák területén, az úgyneve­zett Sóvidéken, amelyhez Szováta is tartozik, régi szokás volt, hogy a lakosság a parajdi sóbányákból évtizedeken keresztül önköltségi áron kapott sót és szabadon használhatta a só­bányákból leszűrődő „sóvizet“. Éppen most, mikor ez a vidék a szárazság okozta kár következtében a legnagyobb nyo­mor elé néz, éppen most érte a szovátaiakat egy újabb sérelem. A kormány megvonta a la­kosságtól az ingyen sómennyiséget és egyben eltiltotta őket a „sóviz“ használatától is. És hogy a rendeletet teljes szigorral hajtsák vég­­re, a „sóvíz“ őrizetével külön „őröket“ bíztak meg. A sóvidék természetes kincsére fegyve­res őrök vigyáznak! Tragikomikus állapot, a­melynek orvoslását a liberális képviselőjelöltek megígérték. A mandátum azonban most már megvan és így a képviselő úr sem gondol a sóra, akkor, amikor azt a fővárosi éttermekben úgyis megkapja.

Next