Brassói Lapok, 1935. január (41. évfolyam, 1-24. szám)

1935-01-02 / 1. szám

2. oldfal Pál Gábor: „Több mint ezeréves történelmi múlttal rendelkező székely nemzet leszármazottjai vagyunk és azok is maradunk“­­A gyergyószentmiklósi magyar párt megrázóan ünnepélyes tiltakozása a gyűlölethullám ellen Witter József és Gyárfás Elemér nagy beszéde Gyergyószentmiklós, január 1. Vasárnap d. u. két órakor rég nem lá­tott tömegekben vonult fel a gyergyói székelység a gyergyószentmiklósi ipar­testület székházához, ahol a Magyar Párt gyergyói tagozata tisztújító közgyűlést tartott. Különösen nehéz idők járnak az erdé­lyi kisebbségekre és a gyergyói gyűlés méltó­ vált az időkhöz. Úgy, olyan impo­zánsan nyilatkozott meg, ahogy a szomo­rú idők parancsolták. Az iskoláinkért­ Dr. Pál Gábor képviselő, megyei tago­zati elnök megnyitó beszéde keretében vette benckés alá a helyzetet. Hangsú­lyozta, hogy az egyre ijesztőbben kezelt dekorakérdések mellett hangtalanul el­menni lehetetlenség. A harci eszközök megszámlálhatatlan sokaságát használták fel a magyar iskol­á­sák ellen. Egyik eszközt itt Gyergyó­­szentmiklóson próbálták ki. Chindea itte­ni gimnáziumi igazgató könyvet irt az ,,Elmagyarosodott Székelyföld“ címet. Eb­ben az András, Katona, Deák, Tódor, Ba­ I­ricz, Bogdán, Kozma stb. tősgyökeres­­ székely neveket román származásúaknak­­ tüntette fel. Ez a könyv ott fekszik a közoktatásügyi miniszter, államtitkár és vezérfelügyelők asztalain s alapul szolgál a középkort meghazudtoló névelemezé­sekhez. Ezzel szemben le kell szögeznünk, — hangoztatja Pál dr. emelt hangon, — hogy mi a több mint ezeréves történelmi múlttal rendelkező székely nemzet le­származottjai vagyunk és maradunk. Til­takozunk az ilyen elbánás ellen. Tilta­kozunk, mert nemzeti hovatartozandósá­­gunkat rajtunk kívül senki, semmiféle törvénnyel meg nem szabhatja. Hosszasan fejtegeti és magyarázza azokat a módokat, melyekkel az iskola­­sérelmek ellen hathatósan védekezni kell. Egyben hangsúlyozza, hogy a jelenlegi céltudatos rendszer az ilyen természetű dolgok intézését érthető okokból elgán­csolni, hátráltatni igyekszik. Történik ez akkor, amikor nemzetközi kisebbségi szerződések biztosítják sza­badiskoláztatási jogainkat. A békeszerződésekben Románia köte­lezettséget vállalt, hogy az erdélyi szé­kel­ység és szászság részére iskolai ön­­kormányzatot létesít. Erről a jogáról a székelység soha le nem mondott. Napi­, renden tartja és követeli. Téves tehát az a felfogás, hogy elejtették, viszont té­vednek azok is, akik azt hiszik, hogy a felekezeti iskolák helyzetét gyöngítené az autonómia., _ _ _. _ . A csendőri brutalitások ellen katonai előképzés, rokkant és más közérdekű kérdések után a csendőri erőszakosságok ellen tilta­­­­­z­­­kozik. ** Hangsúlyozza, hogy minisztereken át m­ind­en­ elképzelhető fórumot végigjár­tak az ügyben. A Csíkszeredai szárnypa­rancsnoksághoz utasították, ahová bizo­nyítékokkal felszerelve százszámra ter­jesztette elő beadványait, de választ nem kapott. Most a csendőrhadtesthez for­dultak s az az érzése, hogy ezúttal ered­ményt érnek el. Kéri a lakosságot, hogy a rendfenntartó közegekkel­­­ szemben őrizze meg józan magatartását s ezzel könnyítse ennek az égető kér­désnek eredményes elintézését. Józanon kell viselkedni a mai kétség­beejtő időkhöz méltóan. Legyen vége az átkos torzsalkodásnak. Falvaink tele vannak a bosszuállás vágyával. Jelentge­­tések dúlják a községek életét. Közös front helyett egymással szemben álla­nak. Sőt akadnak székely községi taná­csok, akik a hatalmasoknak kedvesked­nek a lakosság bőrére. A fékevesztett agitáció Beszéde végén felteszi a kérdést mi­ért rosszabbodnak életlehetőségeink? Felel is: a román pártok által kifejtett féke­vesztett agitációk közprédává dobják a többség elé a kisebbségi népeket. Minden bajt az ő vállukra hárítanak. Betevő falatjuk elvételét ígérik a man­dátumot jelentő szavazatokért. Ehhez já­rul a fékevesztett sajtóuszítás. A Cu­­rentul-f­éle népszavazás, melynek során pap, bíró, tanár, tanító, iparos, kereske­dő és gazda egyaránt a kisebbségek ki­telepítését javasolják, sőt olyan is akadt, aki a magyar anyá­kat orvos útján akarta nemzésre képte­lenné tenni, hogy ily módon szüntes­sék meg a kisebbségek szaporodását. — Minket egy félreértett kiáltásért bebörtönöznek. — folytatja, — de _ ezt az emberi gondolkozást kicsúfoló izga­tást tűrik, tapsolnak neki. Ezerszámra dobják sorstestvéreinket a kenyértelenségbe. Mit az a kérdés: hány román éljen? A kisebbségekkel nem tö­rődnek, azok kenyerét könyörtelenül feláldozzák. Nemzeti munkatörvénnyel védekeznek ellenünk. S a gyűlöletnek egekig ordító koncertjében nem akadt egyetlen román, aki hangot emelt volna mellettünk, alapjaiban rendítették meg a kisebbségi életünket. E hatalmas orkánnal szemben játék­szernek tűnnek fel azok az eszközök, melyek kisebbségi küzdelmünkben ren­delkezésünkre állanak. Népünk kulturá­lis értékeit az iskolapolitika, vagyonát az elhibázott gazdasági rendszer, a vá­­lasztótömegek átütőerejét az elfajult po­litikai harcok morzsolják fel. Fel kellett tenni tehát a kérdést: az eddigi rendszertől várhatunk-e orvos­lást, vagy nem? A felelet nem biz­tató. Minden józanon gondolkozó ember látja, hogy aőként erősödik a szélsőséges, barátságtalan, elfogult elmélet, mely minden téren felőrölni készül. Ezzel a felfogással népünk önvédelmi küzdelmét összhangba hozni szinte lehetetlen. An­nál inkább, mert ezt a felfogást a román közvélemény osztatlanul vallja magáé­nak. Hisz nem kisebb személyiség, mint Maniu Gyula állította 1921-ben a román parlamentben: „a román és a magyar nép között nem jöhet létre megegyezés, vagy mi, vagy ők­“ — Ilyen állapotban írtam meg szintén 1921-ben az erdélyi magyar nemzet hi­vatását. Munkámban állítottam: a ki­sebbségi magyarság hivatását abban teli meg, ha összekötő kapocs lesz a Közép­eu­rópa tengelyében elhelyezkedett ma­gyar és románság között. Majd így folytatja: szó szerint idézem könyvem befejezését: ,,Ha az erdélyi magyarság meg tudja látni és be tudja tölteni ezt a történelmi hivatását, ha meg tudja érteni Budapesten, hogy a románság ellen elhangzó minden h­azag­­sugalla szó végeredményében az erdé­lyi magyarság testét, intézményeit, bir­­tok­állományát, kultúráját sebzi meg és meg tudja érteni Bukarestben, hogyha barátra és szövetségesre van szüksége, nem találhat biztosabbat, jobbat, mint azt, kinek szövetségesi hűségére kétmillió román állampolgár fajrokona a záloga, — akkor lesz még egyszer ünnep Er­délyben“. ,,Ha nem , akkor ott van Kisázsia és Macedónia példája, akkor az erdélyi ma­gyarságra is ugyanaz a,keserű, tragikus sors vár, mint az egymásba kevert, egy­mást pusztító, egymás vérébe gázoló tö­­rök-örmény-bolgár-szerb-görög néptöre­dékekre“. Idézetem annak a célnak kidomborítá­­sára szolgált, folytatta Gyárfás szenátor, miszerint a magyar kisebbséget ki akarjuk emelni a külpolitikai áramlatokból. Nem akarunk túszok lenni a nemzetközi politika kezében. Kisebbségi népünknek vajmi kevés befolyása van a nemzetközi politikára. Tehát annál embertelenebb annak bőré­re kötni megállapodásokat, vagy hasz­nálni fel eszközül. Csak méltányosságot sürgető parla­menti nyilatkozatunkra megdöbbentő visszhang támadt. A magyarfaló Univer­sul ilyeneket ír: „A magyar kisebbségek helyzetét sem­miképpen sem lehet függetleníteni a Magyarországgal szembeni politikától. Magyarország olyan fegyverrel küzd el­lenünk, mely nekünk inkább kezünk­­ügyében van. Kihasználja a mi államér­dekeink ellen a magyar kisebbségek helyzetét. Idéténn fegyverhez nyúltak, mely végzetes lesz számukra... Tudják meg, hogzy mi ugyanezzel a fegyverrel fogunk élni, vagyis a magyar kisebbség­gel... A román állampolitika­ ügyesen kihasználta a hibát s a nekünk készített fegyver feléjük üt és ütni fog ezentúl kíméletlenül, amíg azoknak a kegyetlen ütéseknek súlya alatt, melyeket a ro­mániai magyarok fognak elszenvedni, a határontúli magyarok fel nem ébrednek. Hadd lássuk, kinek kell többet szenved­nie..." Röviden: Kezemben vannak fajroko­naid, s ha nem teszel kedvemre, megfoj­tom őket! Kegyetlen­ pogány tanok ezek, melyeket most hirdet nyíltan, arcpiru­lás nélkül az Universul. Tisztában vagyunk azzal, hogy a ke­resztény román lelkek nem érthetnek egyet az Universullal, azt azonban ta­gadni nem lehet, hogy a százezres pél­dányszámban megjelenő lap­elhatározá­saikat, ténykedéseiket befolyásol­ják. Erdély magyarságának fel kell jaj­­dulnia a soha nem tapasztalt uszítások ellen. Hisz ezek minden vonalon megve­tést, gyűlöletet, utálatot sz­itanak. Egy nép anyagi é® erkölcsi tőkéjét viszik­ a gyűlölet piacára. Erőteljesen követeljük e hang megszüntetését. Annál inkább, mert az ország törvényei az izgatást szigorúan büntetik. Hát mi ez, ha nem izgatás? De kívánjuk ezt a román nép és az ország érdekében is. Erdély tanulsága intő példa, hogy a féktelen gyűlölködés ke­­vetlenül meg szokta bosszulni magát. Most két célt tűztek a románság elé és két jelszóval izgatják a közhangula­tot ellenünk. Kívánják az erdélyi váro­sok románosítását és az összes köztiszt­viselői állá®oknak románokkal való be­töltését. Mi azonban meglevő birtokál­lományainkat sem az egyik, sem a másik irányban könnyelműen odadobni nem vagyunk hajlandók. Le kell szögezni azt a tényt, hogy az osztrák abszolutisztikus uralom a magyar gazdaosztályt megerő­sítette. A magyar földbirtokos akkor ment tönkre, amikor ismét a hivatalokba engedték. A románság sem­ a városokban gerincesedett odáig, hogy Erdély ural­mát átvehette, hanem a falvakban. Az ekeszarva és pásztorbot mellett. A döbbenetes szomorú jelenségek da­cára hiszünk a jövőben — fejezi be. — El kell jönnie a megértésnek. Nekünk jogunk van ezen a területen élni, melyen születtünk. Mit akarunk? Mi nem akarunk államrendet bontani. Mi nem akarunk törvénytelenséget csi­nálni de ne marják ki szájunkból a kenyeret. Hagyjanak élni bennünket!­­­t Az élet érdekeiben megtámadott ma­gyarságnak uj, egyöntetű magatartásra van szüksége. Aki e nehéz időkben más táborba szökik s az összesség érdekeire onnan öltöget nyelveket, annak minden idők felfogása szerint áruló a neve. Az ősi székely leszármazottaknak e viharos idők megpróbáltatásaiban együtt a helye. — Tisztában vagyok azzal —­ fejezi be ■—, hogy mekkora mértékkel írják ter­­hem­re az itt elmondottakat, de eljárt az idő, amikor vége a tapogatózásnak. Egy­öntetű, egységes és gerinces magatartás­ra van szükség. Védenünk kell mindnyá­junknak közös érdekeinket, melyet min­den oldalról fenyegetnek. Ebben a arcvonalba­­n társadalmi kü­lönbség nélkül mindenkinek ott a he­lye. Aki tétovázik a mostani időkben, az nem méltó testvéreihez, az önmagát ítélte halálra. Wilier József Páp Gábor dr. falrengető taps és éljen­zéssel fogadott beszéde után Wilier Jó­zsef képviselő emelkedik szólásra. Rész­letesen ismerteti a párt történelmi je­lentőségű parlamen­t nyilatkozatát. Életik­e színekkel ecseteli azt a közismert tényt, ahogy a parlamentben nyilatkoztak az üggyel kapcsolatosan Szomorún álla­pítja meg, hogy nincs jóakarat. Az uszí­tó lapok, élén az Universullal, felvert hangulat irányítja a szenvedélysűtötte cselekedeteket. Legelemibb emberi igaz­ságokat sem hajlandók meghallgatni az erőszakkal betapasztott fülek. — Pedig dereng hajnal — fejezi be — virrad. Benes csehszlovák külügyminisz­ter nyilatkozata arra enged következtet­ni, hogy az elharapódzott gyűlöletáradat­­ból új. emberi gondolatok és tettek fog­nak kicsi­ázni. Dr. Gyárfás Elemér­­ Dr. Gyárfás Elemér történelmi jelent­­­tőségű szavakban mutat rá, mi kénysze­­rítette a kisebbségi magyarság képvise­lőit az ismeretes parlamenti megnyilatko­zásra. Eddigi politikánk három, erős pil­léren feküdt: Románia alkotmányán, a békeszerződések kisebbségi rendelkezé­sein és a kisebbségi magyarság erején, melyet tagjai műveltsége, vagyona és választó tömegei képviseltek. Másfél évtizedes küzdelem után nagy megdöbbenéssel kellett megállapítani, hogy ezek az erők túlnyomó részben­­ roskadoznak. A világszerte féktelenül dühöngő nemzeti önzés, a feszült külpolitikai helyzet A választás­ i mélyhatású beszéd után Madaras Sándor a jelölőbizottság jelentését ter­jesztette be, miszerint elnöknek dr. Gaál Alajos orvost, titkárnak dr. Mátis András ügyvédet és 80 tagú intézőbizott­ságot jelöltek. A közgyűlés egyhangúan tudomásul vette a jelölést és megválasz­totta a jelölteket. Ezután Gaál Tamás gyergyóalfalvai plébános lendületes beszéd keretében mutatott rá, hogy a megválasztottaknak az új idők között nehéz teendőik vannak. Hivatalukat ne hisznek, hanem komoly vállalkozásnak tekintsék. Dolgozzanak a nép és a köz érdekében. Dr. Márton András 45 fiatal társa ne­vében indítványozza, hogy­ szervezzék meg a gyergyói tagozat ifjúsági szakosz­tályát. Becsülettel ki akarják venni ré­szüket a küzdelemből. A közgyűlés ha­­tározatilag kimondja az ifjúsági tagozat felállítását és dr. Pál Gábor megyei el­nököt bízza meg annak végrehajtásával. A különlegesen szomorú idők meglepő, impozáns gyűlése ezzel végetért. Hisszük, hogy új, szebb, erőteljesebb és főként egységesebb élet következik a gyergyói magyarpárti tagozatban, ahol az emberek a vészterhes idők szélére bú­jtak összébb. Ferencz Gyárfás ! i • ». E. fragte a *1936s farttstfr 2 I 3 '* £*». I. üt

Next