Brassói Lapok, 1935. március (41. évfolyam, 49-75. szám)
1935-03-01 / 49. szám
XLI. évfolyam Főszerkesztő Péntek 49 szám. Szele Béla tír. 1935. évi március . ELŐFZETÉSI ÁRAK: Belföldre. A kézbesítő kézbesítési dijával és a pénzbeszedőnkasszé-dijával egyetemben 74 lej. Brassóban 70 lej. Ha az előfizető közvetlenül az adóhivatalnak fizet, az előfizetési díj 68 lej. — Postai kézbesítéssel és közvetlenül a kiadóhivatalnak fizetve, az előfizetési dij havonta 60 lej. — külföldre: negyedévre 300 lej, félévre 600 lej, egész évre 1200 lej — Magyarországon negyedévre 12 pengő, félévre 24 pengő, egész évre 48 pezig. — HIRDETÉSEK dija hirdetési oldalon 3 lej, páros (bal) szövegoldalon 5.50 lej, páratlan (jobb) szövegoldalon 6 lej négyzetcentiméterenként Hirdetési dijak előre fizetendők. Szerkesztőség és kiadóhivatalt Brasov, Str. Regele Carol 36—58. telefonszámok kiadóhivatal 82., szerkesztőcse 83 Numeruszok írta: Tanódy Endre Jöttek, mert jönniök kellett és meg jönni fognak, mert a víz is arra folyik, amerre utat nyitnak neki. Éveken át nemcsak izgatási engedélye, hanem izgatási egyedárusága van nálunk is annak az irányzatnak, amely minden elégületlenséget kisebbségellenes és antiszemita mederben akar levezetni. Nem a tömegek elégületlenséget, mert annak tilos kifejezést adni, hanem a proletarizálódló középosztály ellenforradalmi célokra felhasználható nemzedékének a különleges elégületlenséget Amennyiben józan logikáról ezeknél a tanoknál egyáltalán szerint a gondolatmenet az, hogy a jogegyenlőség elévült és elavult, a nép- és sajközösség — lásd Hitler — az egyetlen védelemre méltó és jogokkal felruházott közösség. Ennek az érdeke az, hogy mindenki más pusztuljon és ezzel minden rendelkezés megokolható. Ezekkel szemben alkotmányra és nemzetközi szerződésekre hivatkozni nagyon nehéz. A „polgári“ jogegyenlőség olyan dogmája a fennálló rendnek, mint például az Istenben való hit a tételes vallásoknak. Az a hitvita, amely Isten léte körül forog, nem hitvita, hanem a hit és hitetlenség megmérkőzne. A jogegyenlőség a tizennyolcadik század végén és a tizenkilencedik század második felében megszerzett és visszaszerzett minimuma annak, amit a civilizált polgári társadalom elnevezés alatt elméletben és valóságban ismerünk. A huszadik század úgy indult hogy ebből a jogegyenlőségből valóságos egyenlőséget fejlesszen ki, mert azzal mindenki egyetértett, hogy a jogok egyenlősége messze állott a távoli utópiától, a helyzetek tényleges és valóságos egyenlőségétől. Századunk azonban hamarosan visszafordult ezen az útón. A háború halálos sebéből vérezve, még egyszer felhorkant, aztán tehetetlenül visszahullott. Azóta hajcsárok korbácsütései alatt vánszorog visszafelé, de mégis gyorsan halad, mert a feltámasztott múltak rohanva jönnek rá szembe. Olyan vonat ez, amely döcög, de amely mellett kísérteties erőktől hajtva száguldanak el_ rég meghaladott táviróoszlopok. ^ Röviden ezt ellenforradalomnak hívják, amelyből permanens ellenforradalom lett és amelynek szintén van uj elnevezése, a mint minden újszülöttet is névvel jelöljnek meg. Ez a permanens ellenforradalom, a fasizmus. Romániában alakilag ma is fennállna a általános és titkos választójog alapján összeülő népképviselet. Az a lényeges és szembetűnő megkülönböztetés, amely a kisebbségek rovására a gyulafehérvári határozatot követő másodperc óta állandóan és nem változatlanul, hanem állandóan fokozódóan megvan, nem a háború utáni fasizmus terméke volt, hanem a tizenkilencedik század „nemzetállamának“ függvénye. Igaz, hogy a békeszerződések kenetteljes kifejezésekkel ígérik egy jobb kor hajnalát ebben a vonatkozásban, de miként Madách oly bölcsen mondja el a román fasiszták bizonyára jól ismerik ma már házikönyvtárukból az emberiességnek és az igazságnak ezt a drámai hőskölteményét, „nem a kakas szavára kezd virradni“ és még kevésbé tehát a vén államférfiak szavára, akik a szerződések idején már kakasok sem voltak. A virradatnak az alkonyra veszélyesen emlékeztető fényhatásai alatt régen elmosódtak ezek a csalóka színek és mi is megindultunk a nagy lejtőn. A mély meder aljából kinyúló szir- I Emberi hangok törnek át a gyűlölet kakofóniáján: iiimimwhumwmmmmmmmmmmmmmmmmMmmmgi „Az állam nem Shylock, hogy egyesek (estélM) kivágott Kassai tápláljon másokat!“ — - jelentette ki Antonescu Mihály egyetemi tanár a georgista fiatalság gyűlésén Szombatira ö összehívták a nemzeti parasztpárt állandó bizottságát Az Adeverul előkészítést lát a numerusz valakikuszban a német imperializmus délkelet irányú előtörésére vad, Lupuval és Madgearuval. Kiszivárgott hírek szerint a megbeszélések során különösen Lupu kelt ki élesen a numerusz valakikusz jegyében folyó agitációk ellen. Különösnek tartotta, hogy Vajdát egy liberális érzelmű ügyvédekből álló csoport vette rá arra, hogy megszegje a fegyelmet s olyan tevékenységbe kezdjen, aminek ódiumai természetesen a pártra háramlanak. Illetékes helyen úgy tudják, hogy Mihalache a pártban uralkodó közhangulat nyomására szombatra ismét összehívja az állandó bizottságot. Az ülés napirendjén a Vajda-ügy fog szerepelni. Bennfentes politikusok hangoztatják, hogy Mihalache határozottan szembe fog helyezkedni az „operai elmélettel s a további félreértések elkerülése végett a nagy nyilvánosság részére is ebben az értelemben tesz majd nyilatkozatot. Megszólal a felvilágosodott román közvélemény A fővárosi lapok számos nyilatkozatot közölnek vezető politikusoktól és közéleti személyiségektől, akik a leghatározottabban elítélik a hitleri vágányokon elindított kisebbségellenes izgatást. A csernovici ügyvédi kamara elnöke komolytalannak tartja a mozgalmat, amíg a jelenlegi alkotmány érvényben van. S ezt elsősorban az ügyvédeknek kellene tudniuk, akik jelentős hivatásuknál fogva a törvény betűjét nem forgathatják ki igazi értelméből. Figyelemreméltó nyilatkozatot tett Antonescu Mihály egyetemi tanár a georgista-párti fiatalság minap tartott gyűlésén. — A mi nacionalizmusunk — mondotta — építő nacionalizmus és nem a demagógia hazafiassága. Nem importáru és nem eladó cikk. A mi fiatalsá Bukarest, február 28 A nemzeti parasztpárt fővárosi párthelyiségében Vajda kolozsvári beszéde óta egymást érik a tanácskozások. A legutolsó 24 órában a párt számos vidéki vezető politikusa érkezett Bukarestbe, különösen a királyságbeliek, akik csaknem kivétel nélkü élesen kifogásolják Vajda agitációs tevékenységét. Rámutatnak arra, hogy miután Vajda még mindig a nemzeti parasztpárt tagja, sőt egyik vezére, a helyzettel nem ismerős polgárok ezrei jogosan hihetik, hogy a kisebbségellenes mozgalom legfőbb patrónusa a nemzeti parasztpárt. Éppen ezért kérik, hogy a párt sürgősen tisztázza álláspontját ebben a kérdésben. Ez a konfúzió annál kevésbé álhat fenn, mivel az új program keretében a nemzeti parasztpárt megértő, demokratikus szellemű kisebbségi politikára kötelezte el magát. Mihalachet az uralkodó ma kihallgatáson fogadta. Az audiencia után a pártelnök hosszasan tanácskozott Maniutek azok az ellenmondások, amelyek a leromló középosztály érdekei és a szabadságszólamok között, a kapitalista önzés valósága és a nemzeti önfeláldozás frazeológiája, a hatalom atyai szemforgatása és a nagytömegek örök árvasága között kiegyenlíthetetlenül fennállanak. Ezeken Zógnak át a tajtékzó habok, könnyűek és üresek és eltakarják a valóságot, hogy a nagytömegek érdekei messze távol állanak ezektől a numeruszoktól, amelyek egyetlen kis osztálynak marakodásait tüntetik csak fel. Még a közkézre adott hamis statisztika szerint is a kisebbségi vállalatok munkásai és kishavatalnokai igen magas arányszámban, egészen kilencven százalékig románok, tehát a tömegeket nem zárja ki a mai nemzetellenesnek bélyegzett állapot. Az igazgatói állások mikénti megosztása pedig nehezen tüntethető fel a román parasztság és munkásság sorskérdésének. Még távolabb áll ezeknek életproblémáitól, hogy hány román, magyar és zsidó ügyvéd van, miután mindegyik fajtából lényegesen több áll rendelkezésünkre, mint amennyire szükségük van. Maradim tehát a költői lendületű érv, hogy a vezető osztály adja a nemzeti erőt — (hol vannak ilyenkor a mindenható parasztok, a nemzeti erő kizárólagos ősforrásai?) és ha ez elsorvad az idegenek nyomása alatt, akkor minden megdől és rabigába görnyed. — Messzi előrelátás és a távoli jövő jósi megérzése kell ehhez az érveléshez. Egyelőre a kormány, a parlament, a hadsereg, a nemzeti egyház és az a néhány ember, aki a nagy kisebbségi elnyomás dacára s még a szabadfoglalkozásokban a többségekből megmaradt, elég erős a nemzeti tömegek védelmére. És a hivatali állásokban is vannak még néhányan az üldözések után, sőt lényegesen többen is lehetnének, ha egy-egy ember nem öt állást tartana elfoglalva a nemzeti túlbuzgalomból. Ebben a vonalban a kiemelkedő pontok a numeruszok, a nagy történelmi előadás egyes műsorszámai. Ezekkel szemben komoly helyzetvizsgálatnak volna helye az ország politikai térképén. Meg kellene éreztetni, hogy a kisebbség is tud tenni valakikért és valakik ellen. A kisebbségiek között nemcsak sok ügyvéd, hanem sok ügyfél is van. Nemcsak orvosok, hanem betegek is és az igazgatók a vállalataikkal nem kizárólag a többségiek kizsákmányolását folytatják, hanem időnként és helyenként hathatós segítséget tudnak nyújtani többségi érdekeknek és ugyanezeknek igen hathatósan ártani is tudnak. Szóval, foglakozni kellene egymás között is ezekkel a nuraeruszokkal. Csak úgy kérdezem, anélkül, hogy felelnék, hogy a kisebbségek jelenlegi szerkezetei alkalmasak-e erre a módszerre és vezéreik megtalálják-e az utat az igen számos és még mindig tettreképes román irányzatok, körök, pártok és emberek felé, akik a numeruszokat leenyhíteni és ritkítani tudják? Ugyancsak puszta kérdés, hogy a kisebbségi politikában is lehet-e egyszerű megtérés útján üdvözülni és hogy a történelem is olyan kegyes ebben, mint az égi hatalmak? Tudjuk, hogy a közvélemény nehezen hajlik puszta magyarázatokra és míg a bőrén nem érzi, nehezen érti meg az idők ostorsuhogását. A kisebbségi blokk önmagában nem gyors megoldás. A szászok hol csendesen, hol hangosan helyeslik, ami történik, az antiszemitizmusra pedig a kisebbségi pártokban is vannak kapható emberek, talán még a numeruszon felül is. Az oroszok álmodnak, a bolgárok áthatolhatatlanok, a regáti zsidók számra nagyobb része románnak követeli magát a kisebbségek elleni vonatkozásokban is éppúgy, ahogy az erdélyi zsidók nagy része magyarnak. Hány numerusznak kell még jönnie, míg ezekben a szétszórt töredékekben felébred az élethez való jogért a tettrekészség, ami alatt elsősorban a maguk közötti kollektív gondolkozás értendő. Miután a gondolat az első és legnagyobb cselekedet. Ez az az ige, amely kezdetben ugyan nem volt, de amely időnként már megszólalt és örökre el nem némítható