Brassói Lapok, 1935. június (41. évfolyam, 123-146. szám)

1935-06-30 / 146. szám

1935 június 30 ES­­E. Péter-Pál napjára: Mese az aratógépről Százéves lett a gazdagyerek korszakalkotó találmánya, amely „kiegyenesítette az aratók görbe hátát“ Egyszer volt, hol nem volt, talán az Atlanti­­óceánon túl is, volt egyszer egy szegény far­mer, akit úgy hívtak, hogy Cyrus Hail Mac­Cormick. Ennek a MacCormick farmernek a hevét, szakembereken kívül kevesen ismerik, pedig ő volt az, aki egy találmányával for­­radalmasította a mezőgazdaságot és így köz­vetve átalakította a világ termelési rendjét. A szegény farmer éppen száz év előtt kon­struálta meg az első modern aratógépet, ami­vel lehetővé tette a kevés munkással való gazdálkodást és a felszabadult tőkét és mun­kaerőt az ipari termelés szolgálatába állí­totta. Találmánya száz év előtt nagyobb for­radalmat jelentett, mint például a szövőgép megjelenése és ma már a modern oknyomozó történelem is azon az állásponton van, hogy a találmány végeredményben az amerikai pol­gárháborút idézte elő. AZ ARATÓGÉP — AZ EMBERISÉG EGYIK LEGRÉGIBB ÁLMA MacCormick egyik életrajz írója egy he­lyen: — ,,Húsz éves lehettem, amikor először ju­tottam el Egyiptomba. A luxori múzeumban láttam egy obeliszket, melynek reliefjei a min­dennapi élet jeleneteit ábrázolták és a szemem rátévedt egy aratómunkásra. Tisztán ki lehe­tett venni, amint görbe késsel vágja a rende­ket a gabonában, a mögötte álló pedig lehaj­­lik, hogy összeszedje a lehullott kévéket. Ez ötezer évvel ezelőtt történt, de száz év előtt még alig egy lépéssel jutottunk messzebb az egyiptomi mezőgazdaság technikájától. Ha az én ötezeréves barátom 1835 nyarán felébredt volna, nyugodtan beállhatott volna a virgi­niai farmer, vagy az alföldi magyar földműves aratóinak sorába. Ekkor értettem meg először, hogy mi a jelentősége annak a találmánynak, amelyet azon a nyáron próbáltak ki és „hogy mit tett az emberi civilizáció érdekében az az ember, aki kiegyenesítette az aratómunkások görnyedt házát.“ MacCormick 1835 nyarán huszonkét éves volt, alig néhány nappal idősebb egy másik amerikainál, aki akkor még szintén ismeretlen ember volt. Ennek a másik amerikainak Lin­coln Ábrahám volt a neve és úgy rendeltetett el, hogy később még fontos szerepe legyen Cyrus Hall MacCormick életében. Ha igaz, már az ókorban is megkísérelték, négy gépppel vágják a búzát és a müncheni Deutsches Múzeumban őrzik is annak az első „aratógépnek“ a modelljét, amelyet Plinius nyomán rekonstruáltak a német technikusok. De 1835-ig senkinek sem sikerült megtalálni a megoldást, pedig a találmány egyike volt az emberiség legrégibb álmainak. Az első modell egyszerű és faragatlan volt, mint maga a fel­találó, a huszonkétéves farmergyerek, de tu­dott valamit, amit elődei nem tudtak­ aratni. HARC AZ ÉHÍNSÉG ELLEN Hogy a találmány teljes jelentőségét meg­értsük, röviden ki kell térni az USA akkori helyzetére. Az Egyesült Államok akkor egy nagyon je­lentéktelen kis államszövetség volt az Atlanti­óceán partján, pármillió lakossal, akiknek leg­nagyobb része földmivelő volt. A prairiek ak­kor még nem láttak fehér embert. Városok, a régi angol gyarmati székhelyektől eltekintve, alig voltak. Csikágó például jelentéktelen falu volt három-négyezer lakossal, egy mocsaras vidék közepén. Ma Amerika is nyög a mező­­gazdasági túltermelés alatt, de száz év előtt a farmer nem tudott annyit termelni, hogy a vá­rosi lakosságot ellássa és Newyorkban zavar­gások voltak az éhínség miatt. Vasút, alig volt száz kilométernyi és aki a nyugati partra akart utazni, gondosan végrendelkezett mi­előtt elindult. Délen még fekete rabszolgák dolgoztak a gyapotültetvényeken. A washingtoni szabadalmi múzeumban két pátenst őriznek egymás mellett: az egyik Mac Cormické, a másik Eli Whitney gyapottépő gépéről szól. Az amerikai polgárháború ennek a két találmánynak a harca volt. Whitney gé­pe nélkül sohasem keletkeztek volna délen az óriás­i gyapotültetvények és a gyapottermelés volt az oka, hogy a déli államok ragaszkod­tak a rabszolgaság fenntartásához. Viszont az északi államokban minden egyes besorozott katona egy munkaerővel kevesebbet jelentett a farmokon. Minden eddigi háborúban az éhín­séget jelentette volna. MacCormick gépeinek segítségével azonban az Egyesült Államok még növelni tudták a gabonatermelést, nemcsak el­tartották a lakosságot és a hadsereget, hanem exportáltak is, ami meghozta nekik a minden­nél fontosabb pénzt és az európai hitelt, így _ minő iróniája a sorsnak! — MacCormick, Aki Lincoln Ábrában legelszántabb politikai­­ ellenfelei közé tartozott éppen találmánya ré­vén, sorsdöntő jelentőséget, segítséget nyújtott neki ezekben a válságos években. AMÍG EGY TALÁLMÁNY ELJUT ODÁIG A polgárháború után, amikor az USA kábult volt a vérveszteségtől, az európai bevándorlást elsősorban az amerikai mezőgazdaság csábító lehetőségei és a könnyű ipari elhelyezkedés idézte elő. Az Egyesült Államok életében a vi­lágtörténelem legnagyobb gazdasági virágzása következett be és mindezt egy egyszerű far­mernek köszönhette a világ. MacCormicknak azonban­­ ez minden fel­találó életében törvényszerűen így történik — kétségbeesett harcot kellett vívnia, amíg ta­lálmányát elfogadták. De a farmergyerek nem csak jó gépkonstruktőr volt, hanem tudott szí­vósan harcolni is. Utólag érthetetlennek lát­szik, hogy miért nem kaptak két kézzel a far­merek a gép után. Mert MacCormick tíz évig harcolt, amíg első aratógépét el tudta adni és 1848-ban, tehát tizenkét évvel az első bemu­tató után még csak negyvenhat gépet adott el. A farmer azonban nem vesztette el hitét, rendületlenül bízott a gép jövőjében. A családi birtok műhelyében egyenként készítette el a gépeket, nem törődve azzal, hogy raktáron maradnak. Már meglett férfi volt, a csalódás keserves esztendei már megedzették, tudta, hogy el fog következni az ő ideje is. Ebben az időben lovon járta be Virginiát, hogy éven­ként egy-két gépet elhelyezzen. Közben állan­dóan pereskedett azokkal, akik találmányát lemásolták és szerzői jogát ezzel sértették. Az 1848-iki év jelentett fordulatot MacCor­mick életében. Ekkor már egy másik mező­­gazdasági találmány, az acéleke lehetővé tette a szűz prairek feltörését. Megindult a nagy népvándorlás nyugat felé. MacCormick azon­nal felismerte a kor szavát, megértette a moz­­galom jelentőségét és gyárat nyitott Csikágó­­ban az új területek küszöbén. AZ ARATÓGÉP DIADALA Szerencséje volt. Nemsokára a californiai aranymezők felfedezése új népvándorlást in­dított el. A farmokból elszéledtek a munká­sok, hogy nyugaton keressék szerencséjüket, a farmerek pedig kénytelenek voltak belátni, hogy nem nélkülözhetik tovább az aratógépet, amely egymaga egész munkáscsapatokat tu­dott helyettesíteni. Amerikában ekkor kelet­keztek az első nagybirtokok, a vasutak egyre mélyebben jhatoltak be a prób­ákba, hiszen a géppel gazdálkodó farmerek termés­feleslegé­nek elszállítása jó üzlet volt a vasúttársaságok számára. MacCormick 1860-ban már több, mint hu­szonötezer gépet adott el. Dollármilliomos lett és megnyerte a londoni világkiállítás első díját Szakal­talan éld to­­rotvapengék égést, viszket«» ingereket o­­koznak. Szabadszemmel , nem állapíthatjuk meg az értéktelen pengék hibáit. Tegyen tehát kísérletet az Excelsior Laxe pengével, amely tükür­ tisztává teszi bőrét és a legerő­sebb szakállt is játszva reborotválja. „ ^ LU­X E -■JCHOTVAPENOE -[Vezérképviselet | Excelsior, Rue, Calea Morilor, 78 Ekkor jött a nagy polgárháború, Észak és Dél harca, amelyet MacCormick gépe döntött el Észak javára. Az egykori farmergyerek gaz­dasági és politikai nagyhatalom lett a mese­szerűen fejlődő országban. 1884-ben halt meg, de ekkor már húsz nyel­ven ajánlották gépeit az egész világon és vál­lalata, amely a kis családi műhely utóda, ma a világ legnagyobb mezőgazdasági gépgyára. Legnagyobb jelentősége, hogy mechanizálta azt a munkát, amely minden romantikája mel­lett, a legnehezebb testi munka. Tőkét és ter­melőenergiát szabadított fel más célok érde­kében. Ez a MacCormick aratógépének meséje... A nyugtalanság hangja Tegnap még falu csöndje. Altató este. Ma kupolák résén les le az ég, nincs tűzhelyem, nincs menedék, ma napnak sütő melegen alszom padok tenyerén. Ma nincsen asztal, ,­ amely marasztal, a szánalom is már kihal, három epés gond­ ital. Tegnap még friss kenyér után nyúlt a kezem, ma hangom a szivekig sem ér, maholnap tán nem is eszem, üres a pajta... csákány, eke, mit sem ér — kezünkből kihull a munka már, megállt a gép és kong a gyár, elszállt a gőz, elszállt a füst, kihűlt a kohó, üres az üst s nem lelsz csodát: öt kenyere.. .lat — a szánkba nem jut husfalat. És hol az út, mondd, merre fut, a mélységből ki — hová jut? És hol a hang? A hang, a hang, a hit-harang, ki mondja: ember, jól vigyázz, ha jő a tank, ha jő a gáz, ma minden szívben rém tanyáz és ellent szül az anyaméh. Ma ágyutalp is már a bölcső és bölcsődal az ágyuszó, a karunk szúró két karó... És hol a kéz? Mely félve fog, ha megnyílik száz érctorok, ha halál-harmat arcba csap és lyukas lesz a vaskalap. És ki mond értünk szent imát, ha beomlik a betongát, az égbe fel majd ki ereszt? Előttünk horgas a kereszt. Tegnap még falu csöndje. Altató este. Tegnap még hárfa voltam az Úr kezében, Szent-zsohár-dalu az Isten-ormon, ma bombavető zug a légben, ma lánglidérc ül minden tornyon, hitem rózsaszín lámpása is megvakult, réveteg szemem sötétbe bámul, társam a hajnali csillag s egy félszemü cigány, szivünk ha izzik, agyunk ha kábul, tivornyás nótás kedvünkben együtt kotródunk az éjszakából, hajnal­harang hangja mellett, imátlanul és pogányul. MÉRET VIKTOR A Kelet buja világa vetítődik elénk a B. C. és Népújság legújabb ajándékregényében A B. L. és Népújság ajándékregénye: ,,A sivatag hangja“. Szerzője Csányi Piroska, fia­tal írónő, akinek ez ugyan első regénye, de máris számottevő ígéret az erdélyi irodalom számára. ,,A sivatag hangja“ ugyanis az a re­gény, amely kivétel nélkül minden olvasónak nyújt valamit. Aki a könnyű, meseszerű olvas­mányokat szereti, az nagy érdeklődéssel fogja olvasni ezt a könyvet, amelyet egy romanti­kus, bűbájosan szép szerelmi történet sző át. Aki a kalandos dolgokat szereti, az meg szinte falni fogja a könyv lapjait, melyeken keresztül a sivatag elevenedik meg előtte, a sivatag min­den szépségével, titkával és minden borzalmá­val. És végül, aki nem híve a könnyű iroda­lomnak, annak is felüdülést, egy pár órai ki­tűnő szórakozást fog nyújtani ez a regény, a­mely a Kelet titokzatos világát vetíti elénk bu­ja színeivel, perzselő éjszakáival, ájult vágyai­val, érzéki­­ táncosnőivel, hasismámorban fet­­rengő asszonyaival, jövőbelátó papjaival és mindazzal, ami az európai ember előtt annyira vonzó, éppen ezért, mert távoleső, ismeretlen. A regény hősnője Dehlia, egy ragyogóan szép, acélos energiájú fiatalasszony, aki egy expedícióban eltűnt férje felkeresésére neki­vág az ismeretlen Keletnek, nekivág a sivatag­nak, hogy élete kockáztatása árán is visszasze­rezze, viszontlássa férjét.­­ Dehlia Damaszkuszban karavánt keres, a­mellyel elindulhat a sivatagba, így találkozik egy véletlen folytán Juszuf herceggel, ,,Kelet császárával“, vagy a „Nap Fiával“, ahogyan Keleten a sivatag urát nevezik. Juszuf herceg karavánjával éppen másnap reggel indul a si­vatagba és magával viszi Deliliát, sőt ígéretet tesz neki arra nézve, hogy segítségére lesz férje felkutatásában. A karaván másnap hajnalban eindul a siva­tag felé. És itt indul a tulajdonképpeni regény, két fiatal teremtés szerelmi regénye, akik egy­másra találtak a szerelem mindent átfogó ere­jében, holott világok választják el őket egy­mástól. Keresztül mennek az elsüllyedt „Nap váro­sán“, bemennek abba a régi templomba, amit hajdan a szerelmesek templomának hívtak és ahol minden szabad volt a szerelmeseknek, bárkivel léptek is be. És aztán a sivatag következik végeláthatat­­lanul és végeérhetetlenül. Fulladt éjszakák a hevenyészet sátrakban, éjszakák, mikor senki nem tud aludni a hőségtől, az ismeretlen vá­gyaktól. A levegő fojtott, semmi, senki nem mozdul, csak néha hangzik fel a vadállatok el­nyújtott üvöltése. A napok lomhán mozognak, múlnak, látszólag semmi neon történik. Csak két fiatal szív forr össze nap-nap után önt.­ 1­3 oldal datlanul végzetes, mindent elsöprő szerelem­ben. De ezt ők maguk sem veszik észre, ők maguk is titkolják saját maguk előtt Hiszen Dehlia férje után ment a sivatagba, férje után, akit szeret, Juszuf herceg pedig szép, ifjú, fe­hér menyasszonya elébe megy. Nem szabad hát nekik szeretniük egymást. Dehlia józan, meggondolt teremtés. Hidegséggel, majd gyű­lölettel viseltetik a herceg iránt, aki viszont hatalma minden fölényét és keleti lényének, minden fennhéjázó idegenségét érezteti az asszonnyal Az asszonnyal, akit halálosan sze­ret. Hosszú volna elmesélni, hogyan talál férjére Delilia. Hogyan tudja meg férje első házassá­gának regényes történetét. Tragikus jelenetek játszódnak le a megtalált férj és asszonya kö­zött, míg a lelki felülemelkedés meg nem oldja a mindvégig izgalmas és lebilincselő cselek­ményt. De a könyv sok szépségét nem lehet össze­foglalóan érzékeltetni. El kell olvasni ! el rószsák ápolása A rózsa nyári kezelésénél legfontosabb az öntözés, földjének kapálgatása, gyomo­r­állása és a kártevők elleni védekezés. A rózsát száraz időben naponta locsoljuk meg, de ne a növény felső részét, hanem a töve körül, a földjét. Nagyon előnyös a virágzás kifejlődéséhez 2—3 hetenként hígított marhatrágyalével öntözni. Gyak­ran azért nem fejlődik a rózsafán töké­letesen szép virág, mert a növény talaja kimerült. A rózsafa évekig marad a he­lyén és a földjét alaposan kiéli. Vigyáz­zunk arra, hogy a rózsafa töve körül a gyom ne szaporodjék el. Ne hagyjuk a földet megkeményedni sem, időnként porbanyitsuk meg felszínét. A rovarkár­tevők ellen szükséges védekezést rögtön kezdjük el, mihelyt valamit észreveszünk, mert ha elkésünk vele, a növény köny­­nyen belepusztul. Az elnyitott rózsákat két levéllel vágjuk le. Nem tanácsos az újonnan ültetett rózsáról a virágot hosz­­szu szárral levágni. Leghelyesebb, ha az egyéves fát nem hagyjuk virágzani, hanem kis bimbóit lecsípjük, ez erőgyűj­tést jelent s a növény a következő évben gazdag virágzásával pótolni fogja egyévi veszteségünket.Egyes rózsafajokat, különösen a futóró­zsák közül a Crimspookat, Dorothy-, Per­kins- és a WichuTaiana-fajokat félig fás dugványról júniusban szaporíthatunk. A dugvány ne legyen sem túl gyenge, sem túlerős. Négy-öt levélre kell metszeni, az alsó leveleket leszedni, a metszést a legalsó szem alatt eszközölni. Dugványoz­­hatjuk langyos ágyba, vagy cserépbe, de minden esetben üvegharanggal vagy üveglappal fedjük le. Használhatunk trá­­gyamenes kerti földet, vagy szemcsét, fo­lyami homokot. Naponta többször per­metezzük a dugványt, erős napfény ellen pedig árnyékoljuk. Ha a dugvány meg­­eredt, lassan levgőhöz és fényhez szoktat­juk.

Next