Brassói Lapok, 1936. január (42. évfolyam, 1-24. szám)

1936-01-27 / 21. szám

* Eutopszakma ! Ipari és kereskede­rai téren nagy prak­ással — rajztudással — rendelkező, az egész országot ismerő szakember, megfe­lelő elhelyezkedést vagy termelési finan­szírozót keres. Megkereséseket „Berende­zett üzem van“ jeligére a kiadó továbbít. 1936. január 27 KÖZGAZDASÁG­I had indul most útnak, hogy a Grósz-féle örök­ségen osztozkodjék. Mert hiszen a kötött gaz­dálkodás és az állami beavatkozás rend­re megmaradt, csak éppen az „öreg“ Grósz ment el. Ebben az állami om­nipotencia védőszárnya alatt álló gazdasági össze-visszaságban kutatni szabad és keresni lehet. És ezenfelül az ország­ban és íróasztaluk előtt maradtak a Grósz-ta­­nítványok is, akik eddig csak kisebb-nagyobb morzsákból éltek, de akik most, a „vezér“ tá­­voztával, nagy falatokban reménykednek. Az egyik „ifjú“ Grószról mesélik, hogy néhány hó­napi tevékenység után az obligát autón felül megvette már az örök jövedelmet jelentő bu­karesti bérpalotát is és egy kis villatelket, úgy ráadásban, a Snagov-tó partján. A másikról az a hír járja, hogy a világ valamennyi valutáját boldog-boldogtalannak, ha nem is egészen sza­bályosan, de nyíltan áru­sítja. A feltételekben legalább is nyílt: ,,Fizetni fog érte az intéze­temnek kétszázat és­­ nekem külön ötvenet“. És a harmadik, akiről úgy szól a bukaresti pletyka, hogy reggelente, a fürdőkádba az ina­sa ezüsttálcán hozza be neki a friss lapokat, holott ezelőtt reggelente más dolga volt: saját cipőjét kellett kipucolnia. Ezeket a villatelkeket, ezeket az ezüsttálcá­kat, ezeket a tekintélyes intézetek háta mögött meghúzódó külön üzleteket nem bírja el a Duftweller-rendszer, így nem lehet kis haszon­­ra árulni. Így nem lehet a várost a faluval ös­- szebékíteni, mert az ifjú grószok éppen annyira ártanak tovább az ország gazdasági életlehető­ségének, kivitelének, belbékéjének és valutá­jának, mint amennyire eddig az „öreg“ ártott. Elég volt már a Cageroból, a Grósz Jenőből, az Importőrök Blokkjából és az eddig még ne­vükkel a nyilvánosság előtt nem mutatkozott Kalandorokból. Grósz-rendszer, sem „ifjú“, sem „öreg", nem kell tovább. Duttweiler-rend­­szer kellene, amelyben az eladó a nyilvános­ság előtt kalkulálhat. . . Most, a Cagero-éra likvidálásakor, nálunk is nyilvánosan kalkulálnak. Az ember lesüti a fejét, nem mer odanézni, mert nagyon szégyeli magát, az elvi álláspontot foglalják el, h­ogy a ki nem fizetett prémiumok nem helyez­hetők egyenlő kategóriába a szállítások­ból és közmunkákból eredő állami tarto­zásokkal. Az exportőrök és a kormány vitatko­zása közben a Csekkpánztár elhatározta, hogy visszavonja a­z exportőröknek fo­lyósított hiteleket, még­pedig az adóhi­vatalok útján. Ez a különös rendelkezés érthető megütközést keltett az érdekelt exportőröknél, akik joggal méltatlan­­kodnak amiatt, hogy az állam ilyen helyzetbe hozta őket. Az exportőröknek az a felfogása, hogy az államnak szuve­rén joga, hogy a hitelezőivel szemben fennálló tartozásait a kincstárra legked­vezőbb módon konvertálja, nem kevésbé igaz az sem, hogy miután az 1931 évi gabonaértékesítési törvény bizonyos jo­gokat teremtett a gabonaexportőrök ja­vára, az állam köteles lett volna az ezen célra befolyó összegeket eredeti rendel­­ tetésükre fordítani és nem egyéb célok­­ra elkölteni. Különösen feltűnő az állam magatartása ebben a tekintetben azért, mert a Csekkpénztár által folyósított 40­­milliónyii prémiumhitelnek közzel a felét az állam már magára vállalta a kiviteli és behozatali szövetkezetek központjá­ért és így igazságos lett volna, hogy a kincstár a többi exportőrrel szembeni tartozását is úgy intézze el, hogy maga egyezik ki a Csekkpénztárral és nem engedi rá a végrehajtókat az ex­­portőrökre, akik ötödik éve már, hogy a pénzükre várnak. HIBG0 KOZMETIKA BR*5CW, iata Liberteti ? BUCI Bul Brelmau 16 Telefon 3­53 911 Holoma- Paris é. Ilse Várezy Bécs ítélyi kikész­tések­­ Mindennemű ipseonthák kezelése Tanítványok kiképzése* I . Is Az „ifjú“ grószok Duttweiler nevét úgy ismerik Svájcban, mint a Ferdét Amerikában. Duttweiler azonban Svájcban nem autót, hanem olcsóságot csinál. Ez az eredeti és egészen szellemes közgazdász a politikával semmiféle kapcsolatot nem tart és a maga egész teóriájára úgy jött rá, hogy nem tudott megélni. Górcső alá vette az ön­­maga gazdasági boldogulásának betegségét és megállapította, hogy nem ő a beteg, hanem a fogyasztó. A fogyasztó legfeljebb ha az anya­got, meg az anyag feldolgozására fordított munkabért tudja megfizetni, de nem tudja megfizetni az aránytalan eladási költségeket és különösen nem a többé-kevésbé mértéktelen vállalkozói nyereséget. Duttweiler okoskodása nyomán elért oda, hogy a mértéktelen haszon­nal dolgozó üzemek kora lejárt. Csak minimá­lis haszonra lehet dolgozni, de ugyanakkor tö­megfogyasztásra, mert a kis haszonnal eladott árunak van tömegfogyasztása. Duttweilernek nincsenek üzletei, csak autói. Ezek az „autó-üzletek“ végigrohanják Svájcot és faluról-falura kínálják az olcsó portékát. Duttweiler közben nap-nap mellett a svájci la­pokban a közönség előtt kalkulál. Eredeti ok­mányokkal igazolja, hogy az árut mennyiért vette és a fogyasztó tőle vesz, mert azt látja, hogy Duttweiler a bekerülési árnál csak egy­két százalékkal árul drágábban. A „bolt" nagy­szerűen is megy, de sajnos, a tantétel csak Svájcban gyökeredzhet meg, mert Duttweiler nyilván nem tudja, hogy másfelé grósztenek is vannak ezen a világon. Az utolsó két évtized gazdasági harcában hi­hetetlen éles az ellentét falu és város között Az új és korszerű politika tagadja ugyan az osztályellentéteket és helyükbe faji és nemzeti­ségi ellentéteket szít, de ennek ellenére is az „olló“ két ága egyre távolodik és a falusi em­ber a várositól egyre jobban iszonyodik. A kapkodó gazdasági politika egyik kísérletet a másik után folytatja le, mert meg akarja eny­híteni a súrlódási felületet, az ipari munkásság pénzét el akarja juttatni a mezőgazdasági munkás terményeiért és az agrárius jövedelmét az ipari termékek áraival meg akarja barát­koztatn­. Ez eddig azonban még itt nem sike­rült. Duttweiler, Svájcban, azt állítja, hogy ez az erőlködés sikereket is hozhat, de az itteni vi­szonyok és az itteni körülmények azt bizonyít­ják, hogy ezek az erőlködések csak Svájcban hozhatnak eredményeket. Csak olyan államok­ban lehet az agráriust többpénzűvé tenni, vagy az ipartermékeket olcsóbbá erőszakolni, ahol az áru valóban nem tevődik össze más ténye­zőből, mint a nem monopolizált anyag reál­ér­tékéből, a munkaerő emberi munkabéréből és annyi haszonmennyiségből, amennyi csak tö­megfogyasztás esetén ad a vállalkozónak „pol­gári“ megélhetést. Nálunk más az erkölcs. Nálunk nem a pol- * gári „megélhetés“, hanem a polgári ,,haszon“ a divat. Egy időben 16—20 százalék között moz­gott ez a „polgári“ haszon-marge. Később, a konjunktúra nagy napjaiban, 30—40 százalék­ig felmerészkedett Ma, a grószjenőék korában, valahol 1000—2000 százalék között imbolyog. Ma, a grószjenők korában és nálunk — csőd­be menne Duttweiler. Ki dolgozik nálunk csak az anyagárért, csak a munkabérért és csak a polgári haszonért? Tudja-e vajjon Duttweiler, hogy hány marok jelentkezik még a termelés­től az eladásig, a lekötött üzlettől a bevégzett üzletig? Ez a Duttweiler, ha naiv, nyilván azt képzelheti, hogy a svájci állapotok most már Romániában is elkövetkezhetnek, hiszen Grósz Jenő már Bécsben és a kormány, valamint a büntető hatóságok göngyölítik már az ellensé­ges frontot. E hiedelemben annyi igaz is, hogy az „öreg“ Grósz már Bécsben számolja a mil­lióit, de az ország maga még mindig tele van napi munkájukban zavartalan „ifjú grószok­­kal“. Mert maradtak ám „ifjú grószok­“, sokan ma­radtak és valamennyien nagyon éhesek. Egész m.­e 20.000 talpfát rendelt a MÁV, a nagybányai erdőkből 50 ezer űrméter fát termelnek ki az idén a nagybányai hegyekben Nagybánya, január 26. Az államnak a máramarosi oldalon 50.000 hold erdősége van, amelyből az idei télen a Valea Neagrán 300, a Limpede hegyen 40, a Balaton 20 holdnyi erdőséget vágnak ki. A Caps ötvenezer űrméter tűzifát termel ki eb­ben az évben. Ebből a hatalmas mennyiségből 45.000 ürmétert felhasznál a fernezelyi kohó­­mfl és csak 5000 ürméter kerül eladásra. Az idei fokozottabb munka abban leli magya­rázatát, hogy az állam a tűzifán kívül húszezer talpfára megrendelést kapott a Ma­­­gyar Áramvasutaktól. Az impériumváltozás óta ez az első talpfa­export Magyarországba, a MÁV egy megbízot­tat is küldött a kitermeléshez. Réz Ferenc vas­úti főmérnök, a magyar vasutak nevében el­lenőrzi a talpfák elkészítését. A magyar vasutak 108 lejes darabonkénti árban kapják a talpfát és már a jövő esztendőre is nagyobb rendelést helyeztek kilátásba. A nagyszabású termelési munkálatokat a CAPS részéről Anderco László erdőmérnök vezeti. A vaskortól felemelte az árakat Újra megjelent a Frafii Goldenberg-gyár betonvasa a piacon Bukarest, január 26. Az elmúlt héten sorozatos megbeszélések voltak a belföldi vasgyárak között. Ezeken a tárgyalásokon azt a helyzetet beszélték meg, amelyet az importált áruknál alkalmazott 12 százalékos vámpótlék idézett elő a vasipar nyersanyaggal és félgyártmánnyal való ellátá­sa tekintetében. Az új áruközépértékek is meg­drágították a vasáruk termelését, utóbb pedig a CFR felemelte a vasáruk szállítási díját is. Mindezekre való tekintettel a vasüzemek azt állítják, hogy nem tudják az eddigi eladási árakat fenntartani. A hengerelt vas, drót és szeg árát az érdekelt gyárak már január else­jével felemelték kilónként 65—75 bánival és a múlt héten felemelték a vaslemez, betonvas, láncok és horgonyzott vedrek árát is. Ezt a második áremelést izgatott tárgyalá­sok előzték meg, mert a legtöbb gyár nem akarta az árakat felemelni, vagy legalább is ellen volt olyan mértékbeni áremelésnek, ami­lyen mértékben az új közterhek a termelést megdrágították. Végül is a gyárak 6-8 száza­lékig terjedő áremelésben állapodtak meg a felsorolt cikkeknél, viszont az ólmozott vasle­mez árát nem emelték fel, mert az országban elegendő ólom van ennek a cikknek gyártásá­ra. Bizonyos vonatkozásokban az ólmozott le­mez árát a gyárak le is szállították. A kereskedelmi öntvények árát kilónként 1,50 lejjel emelték fel, tekintettel arra, hogy a nyersvasárak is emelkedésben vannak. A felemelt árak ellenére a vasgyárak teljes üzemmel dolgoznak, amiben nagy része van a különböző állami megrendeléseknek is. Új ren­dez­éseket csak minimum kéthónapi szállításra fogadnak el. Nagy érdeklődést váltott ki a vaspiacon a bukaresti Industria Fierului új betonvasterme­­lése. Ez a gyár, amely a Fradii Goldenberg cég bérletében dolgozik és felerészben az Aus­­schnitt-koncern érdekörébe tartozik, már a múlt évben is kijött betonvasáruival, de azok még nagyon kezdetlegesek voltak és emiatt a gyár be is szüntette az eladásokat. Most az In­­dustria Fierului nagymennyiségű új árut ho­zott forgalomba, amely minőségileg már lénye­ges fejlődést mutat fel, de még mindig nem éri el a többi hengermű termelvényeinek a színvonalát, azonkívül pedig méreteiben sem egészen megfelelő és túlságosan súlyos. Mind­amellett kereskedőkörökben elégtétellel fogad­ták az új beton vasat, annál is inkább, mert az elmúlt nyáron olyan kereslet volt ebben a cikkben, hogy a gyárak képtelenek voltak a szükségletet kielégíteni. II végrehajtókkal kényszeríti a Csekk­pénztár a gabonaexportőrüket a prémiu­­­­­hitelek visszafizetésére Még mindig nincs elintézve az 1931 évi búzaprémiumok ügye Bukarest, január 26. A posta-csekkpénztár, amely tudvalé­vően előlegeket folyósít az állami és közszállításokból eredő követelésekre, megkezdte a végrehajtást azokkal a ne­ki adós gabonaexportőrökkel szemben, akik az 1951-ben kivitt búza után kivi­­te­li prémiumokat kellett volna hogy kapjanak az államtól és a Csekkpénz­tár előlegeket folyósított ezekre a kö­vetelésekre. Mint ismeretes, a búzaex­portprémiumokra a Csekkpénztár 50 százalékos lombardkölcsönt folyósított a követelések zálogolása mellett. A pénz­­­ü­gymimiszitérium ezeket a még ki nem­ fizetett export­prémiumokat a belföldi kölcsön második részletének kötvényei­vel akarta kifizetni, de az exportőr­ök nem fogadták el ezt a megoldást, mert egyrészt az árfolyamkülönbözet miatt nagy veszteségek érhetnék őket, ha köt­vényeket kapnának, másrészt pedig azt 15 olda­l Megszüntetik a saját termelésű léfgyártmányok forgalmi adó­mentességét Bukarest, január 26 A pénzügyminiszter kategorikus kije­­lentése ellené­re, hogy nem gondol az adói emelésére, jólkiértesü­lt pénzügyi körökben továbbra is hirdetik, hogy amennyiben a kormánynak sikerülne is a rendes költ­ségvetést a jelenlegi bevételekkel ki­­egyensúlyozni, a hadfelszerelési célokat szolgáló pótköltségvetés érdekében a kormány már most új bevételi lehetősé­­geket keres a közvetett adók emelésével. Többek között arról lenne szó, hogy a kormány meg akarja szüntetni az ipari nyersanyagok és közbeeső gyártmányok forgalmi adómentességét, miután Victor Slavescu pénzügyminisztersége előtt ezért az anyagok is fizettek forgalmi adót, amelyből az államnak évi 50 millió lej bevétele volt. Ez az adómentesség a pénzügyminisztérium vezető körei sze­rint azért sérelmes nemcsak a kincstár de a hasonló termelésű vállalatok szem-,­pontjairól, mert vannak gyárak, ame­lyeknek úgynevezett integrálás termelé­sük van, vagyis maguk állítják elő a készáruikhoz szükséges nyersanyagokat és félgyártmányokat is, amelyek után nem fizetnek forgalmi adót. Az integrális termelésű vállalatok kö­zött van számos textilüzem, amely a fo­nalakat is maga áll­ít­ja elő, de azok után nem fizetnek forgalmi adót. Vannak petrólemaválllalatok, amelyek közbeeső termel­vényképpen kénsavat gyártanak és­­azt a petróleum finomításához hasz­nálják fel. Ugyanebbe a csoportba tar-­­toznak azok a vasipari vállalatok, ame­lyek hengerművel rendelkeznek és ma­j­duk állítják elő a hengerelt vasat, amely-­­ből drótot, láncot, szeget gyártanak! Vannak azután bőrgyárak, amelyek, cs­j­pőt, vagy más bőrárut készítenek a sa­ját termelésű nyersanyagok és félgyárt­mányok után és a pénzügyminisztérium­ban már kiszámították, hogy ha ezt a kedvezményt megszüntetnék, az állané több, mint 100 millió lejjel több bevétel­hez jutna. Egy másik jövedelemszaporítási terve az, hogy a hatóságokhoz intézendő ké­­rések bélyegilletékét 9 lejről 11 lejre emeltnek fel, mint ahogy Victor Slaves­cu idején volt.

Next