Brassói Lapok, 1936. január (42. évfolyam, 1-24. szám)
1936-01-27 / 21. szám
* Eutopszakma ! Ipari és kereskederai téren nagy prakással — rajztudással — rendelkező, az egész országot ismerő szakember, megfelelő elhelyezkedést vagy termelési finanszírozót keres. Megkereséseket „Berendezett üzem van“ jeligére a kiadó továbbít. 1936. január 27 KÖZGAZDASÁGI had indul most útnak, hogy a Grósz-féle örökségen osztozkodjék. Mert hiszen a kötött gazdálkodás és az állami beavatkozás rendre megmaradt, csak éppen az „öreg“ Grósz ment el. Ebben az állami omnipotencia védőszárnya alatt álló gazdasági össze-visszaságban kutatni szabad és keresni lehet. És ezenfelül az országban és íróasztaluk előtt maradtak a Grósz-tanítványok is, akik eddig csak kisebb-nagyobb morzsákból éltek, de akik most, a „vezér“ távoztával, nagy falatokban reménykednek. Az egyik „ifjú“ Grószról mesélik, hogy néhány hónapi tevékenység után az obligát autón felül megvette már az örök jövedelmet jelentő bukaresti bérpalotát is és egy kis villatelket, úgy ráadásban, a Snagov-tó partján. A másikról az a hír járja, hogy a világ valamennyi valutáját boldog-boldogtalannak, ha nem is egészen szabályosan, de nyíltan árusítja. A feltételekben legalább is nyílt: ,,Fizetni fog érte az intézetemnek kétszázat és nekem külön ötvenet“. És a harmadik, akiről úgy szól a bukaresti pletyka, hogy reggelente, a fürdőkádba az inasa ezüsttálcán hozza be neki a friss lapokat, holott ezelőtt reggelente más dolga volt: saját cipőjét kellett kipucolnia. Ezeket a villatelkeket, ezeket az ezüsttálcákat, ezeket a tekintélyes intézetek háta mögött meghúzódó külön üzleteket nem bírja el a Duftweller-rendszer, így nem lehet kis haszonra árulni. Így nem lehet a várost a faluval ös- szebékíteni, mert az ifjú grószok éppen annyira ártanak tovább az ország gazdasági életlehetőségének, kivitelének, belbékéjének és valutájának, mint amennyire eddig az „öreg“ ártott. Elég volt már a Cageroból, a Grósz Jenőből, az Importőrök Blokkjából és az eddig még nevükkel a nyilvánosság előtt nem mutatkozott Kalandorokból. Grósz-rendszer, sem „ifjú“, sem „öreg", nem kell tovább. Duttweiler-rendszer kellene, amelyben az eladó a nyilvánosság előtt kalkulálhat. . . Most, a Cagero-éra likvidálásakor, nálunk is nyilvánosan kalkulálnak. Az ember lesüti a fejét, nem mer odanézni, mert nagyon szégyeli magát, az elvi álláspontot foglalják el, hogy a ki nem fizetett prémiumok nem helyezhetők egyenlő kategóriába a szállításokból és közmunkákból eredő állami tartozásokkal. Az exportőrök és a kormány vitatkozása közben a Csekkpánztár elhatározta, hogy visszavonja az exportőröknek folyósított hiteleket, mégpedig az adóhivatalok útján. Ez a különös rendelkezés érthető megütközést keltett az érdekelt exportőröknél, akik joggal méltatlankodnak amiatt, hogy az állam ilyen helyzetbe hozta őket. Az exportőröknek az a felfogása, hogy az államnak szuverén joga, hogy a hitelezőivel szemben fennálló tartozásait a kincstárra legkedvezőbb módon konvertálja, nem kevésbé igaz az sem, hogy miután az 1931 évi gabonaértékesítési törvény bizonyos jogokat teremtett a gabonaexportőrök javára, az állam köteles lett volna az ezen célra befolyó összegeket eredeti rendel tetésükre fordítani és nem egyéb célokra elkölteni. Különösen feltűnő az állam magatartása ebben a tekintetben azért, mert a Csekkpénztár által folyósított 40milliónyii prémiumhitelnek közzel a felét az állam már magára vállalta a kiviteli és behozatali szövetkezetek központjáért és így igazságos lett volna, hogy a kincstár a többi exportőrrel szembeni tartozását is úgy intézze el, hogy maga egyezik ki a Csekkpénztárral és nem engedi rá a végrehajtókat az exportőrökre, akik ötödik éve már, hogy a pénzükre várnak. HIBG0 KOZMETIKA BR*5CW, iata Liberteti ? BUCI Bul Brelmau 16 Telefon 353 911 Holoma- Paris é. Ilse Várezy Bécs ítélyi kikésztések Mindennemű ipseonthák kezelése Tanítványok kiképzése* I . Is Az „ifjú“ grószok Duttweiler nevét úgy ismerik Svájcban, mint a Ferdét Amerikában. Duttweiler azonban Svájcban nem autót, hanem olcsóságot csinál. Ez az eredeti és egészen szellemes közgazdász a politikával semmiféle kapcsolatot nem tart és a maga egész teóriájára úgy jött rá, hogy nem tudott megélni. Górcső alá vette az önmaga gazdasági boldogulásának betegségét és megállapította, hogy nem ő a beteg, hanem a fogyasztó. A fogyasztó legfeljebb ha az anyagot, meg az anyag feldolgozására fordított munkabért tudja megfizetni, de nem tudja megfizetni az aránytalan eladási költségeket és különösen nem a többé-kevésbé mértéktelen vállalkozói nyereséget. Duttweiler okoskodása nyomán elért oda, hogy a mértéktelen haszonnal dolgozó üzemek kora lejárt. Csak minimális haszonra lehet dolgozni, de ugyanakkor tömegfogyasztásra, mert a kis haszonnal eladott árunak van tömegfogyasztása. Duttweilernek nincsenek üzletei, csak autói. Ezek az „autó-üzletek“ végigrohanják Svájcot és faluról-falura kínálják az olcsó portékát. Duttweiler közben nap-nap mellett a svájci lapokban a közönség előtt kalkulál. Eredeti okmányokkal igazolja, hogy az árut mennyiért vette és a fogyasztó tőle vesz, mert azt látja, hogy Duttweiler a bekerülési árnál csak egykét százalékkal árul drágábban. A „bolt" nagyszerűen is megy, de sajnos, a tantétel csak Svájcban gyökeredzhet meg, mert Duttweiler nyilván nem tudja, hogy másfelé grósztenek is vannak ezen a világon. Az utolsó két évtized gazdasági harcában hihetetlen éles az ellentét falu és város között Az új és korszerű politika tagadja ugyan az osztályellentéteket és helyükbe faji és nemzetiségi ellentéteket szít, de ennek ellenére is az „olló“ két ága egyre távolodik és a falusi ember a várositól egyre jobban iszonyodik. A kapkodó gazdasági politika egyik kísérletet a másik után folytatja le, mert meg akarja enyhíteni a súrlódási felületet, az ipari munkásság pénzét el akarja juttatni a mezőgazdasági munkás terményeiért és az agrárius jövedelmét az ipari termékek áraival meg akarja barátkoztatn. Ez eddig azonban még itt nem sikerült. Duttweiler, Svájcban, azt állítja, hogy ez az erőlködés sikereket is hozhat, de az itteni viszonyok és az itteni körülmények azt bizonyítják, hogy ezek az erőlködések csak Svájcban hozhatnak eredményeket. Csak olyan államokban lehet az agráriust többpénzűvé tenni, vagy az ipartermékeket olcsóbbá erőszakolni, ahol az áru valóban nem tevődik össze más tényezőből, mint a nem monopolizált anyag reálértékéből, a munkaerő emberi munkabéréből és annyi haszonmennyiségből, amennyi csak tömegfogyasztás esetén ad a vállalkozónak „polgári“ megélhetést. Nálunk más az erkölcs. Nálunk nem a pol- * gári „megélhetés“, hanem a polgári ,,haszon“ a divat. Egy időben 16—20 százalék között mozgott ez a „polgári“ haszon-marge. Később, a konjunktúra nagy napjaiban, 30—40 százalékig felmerészkedett Ma, a grószjenőék korában, valahol 1000—2000 százalék között imbolyog. Ma, a grószjenők korában és nálunk — csődbe menne Duttweiler. Ki dolgozik nálunk csak az anyagárért, csak a munkabérért és csak a polgári haszonért? Tudja-e vajjon Duttweiler, hogy hány marok jelentkezik még a termeléstől az eladásig, a lekötött üzlettől a bevégzett üzletig? Ez a Duttweiler, ha naiv, nyilván azt képzelheti, hogy a svájci állapotok most már Romániában is elkövetkezhetnek, hiszen Grósz Jenő már Bécsben és a kormány, valamint a büntető hatóságok göngyölítik már az ellenséges frontot. E hiedelemben annyi igaz is, hogy az „öreg“ Grósz már Bécsben számolja a millióit, de az ország maga még mindig tele van napi munkájukban zavartalan „ifjú grószokkal“. Mert maradtak ám „ifjú grószok“, sokan maradtak és valamennyien nagyon éhesek. Egész m.e 20.000 talpfát rendelt a MÁV, a nagybányai erdőkből 50 ezer űrméter fát termelnek ki az idén a nagybányai hegyekben Nagybánya, január 26. Az államnak a máramarosi oldalon 50.000 hold erdősége van, amelyből az idei télen a Valea Neagrán 300, a Limpede hegyen 40, a Balaton 20 holdnyi erdőséget vágnak ki. A Caps ötvenezer űrméter tűzifát termel ki ebben az évben. Ebből a hatalmas mennyiségből 45.000 ürmétert felhasznál a fernezelyi kohómfl és csak 5000 ürméter kerül eladásra. Az idei fokozottabb munka abban leli magyarázatát, hogy az állam a tűzifán kívül húszezer talpfára megrendelést kapott a Magyar Áramvasutaktól. Az impériumváltozás óta ez az első talpfaexport Magyarországba, a MÁV egy megbízottat is küldött a kitermeléshez. Réz Ferenc vasúti főmérnök, a magyar vasutak nevében ellenőrzi a talpfák elkészítését. A magyar vasutak 108 lejes darabonkénti árban kapják a talpfát és már a jövő esztendőre is nagyobb rendelést helyeztek kilátásba. A nagyszabású termelési munkálatokat a CAPS részéről Anderco László erdőmérnök vezeti. A vaskortól felemelte az árakat Újra megjelent a Frafii Goldenberg-gyár betonvasa a piacon Bukarest, január 26. Az elmúlt héten sorozatos megbeszélések voltak a belföldi vasgyárak között. Ezeken a tárgyalásokon azt a helyzetet beszélték meg, amelyet az importált áruknál alkalmazott 12 százalékos vámpótlék idézett elő a vasipar nyersanyaggal és félgyártmánnyal való ellátása tekintetében. Az új áruközépértékek is megdrágították a vasáruk termelését, utóbb pedig a CFR felemelte a vasáruk szállítási díját is. Mindezekre való tekintettel a vasüzemek azt állítják, hogy nem tudják az eddigi eladási árakat fenntartani. A hengerelt vas, drót és szeg árát az érdekelt gyárak már január elsejével felemelték kilónként 65—75 bánival és a múlt héten felemelték a vaslemez, betonvas, láncok és horgonyzott vedrek árát is. Ezt a második áremelést izgatott tárgyalások előzték meg, mert a legtöbb gyár nem akarta az árakat felemelni, vagy legalább is ellen volt olyan mértékbeni áremelésnek, amilyen mértékben az új közterhek a termelést megdrágították. Végül is a gyárak 6-8 százalékig terjedő áremelésben állapodtak meg a felsorolt cikkeknél, viszont az ólmozott vaslemez árát nem emelték fel, mert az országban elegendő ólom van ennek a cikknek gyártására. Bizonyos vonatkozásokban az ólmozott lemez árát a gyárak le is szállították. A kereskedelmi öntvények árát kilónként 1,50 lejjel emelték fel, tekintettel arra, hogy a nyersvasárak is emelkedésben vannak. A felemelt árak ellenére a vasgyárak teljes üzemmel dolgoznak, amiben nagy része van a különböző állami megrendeléseknek is. Új rendezéseket csak minimum kéthónapi szállításra fogadnak el. Nagy érdeklődést váltott ki a vaspiacon a bukaresti Industria Fierului új betonvastermelése. Ez a gyár, amely a Fradii Goldenberg cég bérletében dolgozik és felerészben az Ausschnitt-koncern érdekörébe tartozik, már a múlt évben is kijött betonvasáruival, de azok még nagyon kezdetlegesek voltak és emiatt a gyár be is szüntette az eladásokat. Most az Industria Fierului nagymennyiségű új árut hozott forgalomba, amely minőségileg már lényeges fejlődést mutat fel, de még mindig nem éri el a többi hengermű termelvényeinek a színvonalát, azonkívül pedig méreteiben sem egészen megfelelő és túlságosan súlyos. Mindamellett kereskedőkörökben elégtétellel fogadták az új beton vasat, annál is inkább, mert az elmúlt nyáron olyan kereslet volt ebben a cikkben, hogy a gyárak képtelenek voltak a szükségletet kielégíteni. II végrehajtókkal kényszeríti a Csekkpénztár a gabonaexportőrüket a prémiuhitelek visszafizetésére Még mindig nincs elintézve az 1931 évi búzaprémiumok ügye Bukarest, január 26. A posta-csekkpénztár, amely tudvalévően előlegeket folyósít az állami és közszállításokból eredő követelésekre, megkezdte a végrehajtást azokkal a neki adós gabonaexportőrökkel szemben, akik az 1951-ben kivitt búza után kiviteli prémiumokat kellett volna hogy kapjanak az államtól és a Csekkpénztár előlegeket folyósított ezekre a követelésekre. Mint ismeretes, a búzaexportprémiumokra a Csekkpénztár 50 százalékos lombardkölcsönt folyósított a követelések zálogolása mellett. A pénzügymimiszitérium ezeket a még ki nem fizetett exportprémiumokat a belföldi kölcsön második részletének kötvényeivel akarta kifizetni, de az exportőrök nem fogadták el ezt a megoldást, mert egyrészt az árfolyamkülönbözet miatt nagy veszteségek érhetnék őket, ha kötvényeket kapnának, másrészt pedig azt 15 oldal Megszüntetik a saját termelésű léfgyártmányok forgalmi adómentességét Bukarest, január 26 A pénzügyminiszter kategorikus kijelentése ellenére, hogy nem gondol az adói emelésére, jólkiértesült pénzügyi körökben továbbra is hirdetik, hogy amennyiben a kormánynak sikerülne is a rendes költségvetést a jelenlegi bevételekkel kiegyensúlyozni, a hadfelszerelési célokat szolgáló pótköltségvetés érdekében a kormány már most új bevételi lehetőségeket keres a közvetett adók emelésével. Többek között arról lenne szó, hogy a kormány meg akarja szüntetni az ipari nyersanyagok és közbeeső gyártmányok forgalmi adómentességét, miután Victor Slavescu pénzügyminisztersége előtt ezért az anyagok is fizettek forgalmi adót, amelyből az államnak évi 50 millió lej bevétele volt. Ez az adómentesség a pénzügyminisztérium vezető körei szerint azért sérelmes nemcsak a kincstár de a hasonló termelésű vállalatok szem-,pontjairól, mert vannak gyárak, amelyeknek úgynevezett integrálás termelésük van, vagyis maguk állítják elő a készáruikhoz szükséges nyersanyagokat és félgyártmányokat is, amelyek után nem fizetnek forgalmi adót. Az integrális termelésű vállalatok között van számos textilüzem, amely a fonalakat is maga állítja elő, de azok után nem fizetnek forgalmi adót. Vannak petrólemaválllalatok, amelyek közbeeső termelvényképpen kénsavat gyártanak ésazt a petróleum finomításához használják fel. Ugyanebbe a csoportba tar-toznak azok a vasipari vállalatok, amelyek hengerművel rendelkeznek és majduk állítják elő a hengerelt vasat, amely-ből drótot, láncot, szeget gyártanak! Vannak azután bőrgyárak, amelyek, csjpőt, vagy más bőrárut készítenek a saját termelésű nyersanyagok és félgyártmányok után és a pénzügyminisztériumban már kiszámították, hogy ha ezt a kedvezményt megszüntetnék, az állané több, mint 100 millió lejjel több bevételhez jutna. Egy másik jövedelemszaporítási terve az, hogy a hatóságokhoz intézendő kérések bélyegilletékét 9 lejről 11 lejre emeltnek fel, mint ahogy Victor Slavescu idején volt.