Brassói Lapok, 1936. május (42. évfolyam, 100-124. szám)
1936-05-01 / 100. szám
egyetem Könyvtára »U3AFÉ3T »106 ff " Főszerkesztő: 100. szám. Szele Béla dr. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Belföldre. Havonként »h lej. kézbesítéssel 74 lej, ugyané* Braș ov-ban 70 lej. — Külföldre: negyedívenkeent SOO tej. Magyarországra: negyedévenként 12 pengő. — HIRDETÉSEK dija hirdetési oldalon 5 lej, páros (bal) szövegoldalon 5.50 lej, páratlan (jobb) szövegoldalon 6 lej négyzetcentiméterenként Hirdetési díjak előre fizetendők. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Brasov, Str. Regele Carol 56—58. Telefonszámok: kiadóhivatal 82- szerkesztőség 83. Péntek 1936. évi május XIII. évfolyam Göbbelsék B-listán Bratianu Jones özvegyének békítő felhívása és a Bratianu Dinu lakásán tartott értekezlet következtében Engedett a feszültség a kormánypártban is megegyezés azonban Tatarescu és Bratianu találkozásának eredményétől függ Vajda Sándor Sasiban válaszol lamandinak Titulescu nem avatkozik bele a belpolitikai harcokba Bucuresti április 30. Ma már megállapítható, hogy azok a félhivatalos forrásból származó hírek, amelyek szerint a liberális párt belső válsága a Bratianu Dinu által Tatarescunak tett engedmények folytán megoldódott, meglehetősen elébe ágtak az eseményeknek. A helyzet az, hogy egyelőre semmilyen egyesség nem jött létre a kormánypárt két csoportja, illetve a szembenálló táborok vezetői között. A megegyezésről szóló híreket nyilván valamelyik érdekelt csoport lanczírozta azzal a céllal, hogy a kirobbanással fenyegető belső feszültséget némileg enyhítse. Megegyezésről annál kevésbé lehet szó, mivel Bratianu még mindig nem találkozott Tatarescuval, jóllehet a párt bennfentesei már kedden biztosra vették, hogy a két vezető politikus még aznap összeül és tisztázni fogja a kongresszus összehívásával kapcsolatban keletkezett nézeteltéréseket. Megállapítható azonban, hogy a Bratianu Dinu lakásán tartott értekezlet, amelyen — amiint jelentettük — volt és aktív miniszterek vettek részt, némileg előkészítette a tatejt egy esetleges békítő megoldás számára. A Bratianu Dinu lakásán tartott megbeszéléseken kívül egy másik esemény is közrejátszott az ellentétek élének letompításában. Bratianu Jones özvegye, Bratianu Eliz saját kezdeményezéséből meleg felhívást intézett a liberális párt vezető politikusaihoz, arra kérve őket, hogy férje emlékére gondolva, tegyenek meg minden lehetőt a párt egységének megmentése érdekében. A német politika ismét szenzációval, meglepetéssel szolgál, mégpedig olyan eseménnyel, amelynek hordereje minden bizonnyal túlhaladja a március 7-iki rajnai övmegszállás jelentőségét is. Március 7-ikén ugyanis — amint nyilvánvalóvá vált — lényegében csak egy már lényenleg fennállott helyzet legalizálására, nyilvános elismertetésére tett elhatározó lépést a Hitler-kormányzat, míg ez alkalommal olyan lépésről van szó, amely mélyreható változást jelent magának az egész német belpolitikai rendszernek a fejlődése szempontjából, további leépítését jelenti a nemzeti szocialista parancsuralomnak. Amint most már világossá vált, Göring tábornagynak a birodalom gazdasági diktátorává, teljhatalmú főfelügyelőjévé történt kinevezése valójában egyértelmű Schacht-nak, illetőleg az általa képviselt konzervatív, kapitalista hagyományőrző tábornak bizonyos, határozottan jelentősnek mondható győzelmével. Schacht és vele együtt a gazdasági élet termelő körei már egy jó esztendeje hangoztatják, hogy a pénzügyileg amúgy is rosszul álló birodalom nem tud a rendes államgépezeten kívül még egy külön pártapparátust is eltartani. A nemzeti szocialista párt szervezetének csak a polgári része is százezernyi főre rúg, nem beszélve az elsősorban pártcélokat szolgáló roham és védőosztagokról, amelyeknek létszáma a Röhm-puccs utáni csökkentés ellenére is még mindig szintén százezrekre tehető. S emellett csak úgy nyeli a márkamilliókat a nemzeti szocialista párt hatalmas propaganda-gépezet. Amióta a hitlerizmus jutott uralomra a birodalomban, az adókat már húsz-harminc százalékkal is emelték és az utolsó pfennigig könyörtelenül behajtják, de ez sem elég, mégis óriási és ijesztő az állami költségvetés deficitje, amelyet egymilliárd márkában jelöltek meg, de bizonyára ennél is nagyobb. Schacht már minden testülettől, még a betegsegélyzőtől és más intézményektől is elszedett minden készpénzt és államkötvényeket, vagyis a jobb jövőre szóló váltókat adott helyette s az állampénztár hiánya mégis folyton nagyobb, mert egyre fokozottabb mértékben kell a pénz a felfegyverkezés befejezésére, a háborús eshetőségekre való felkészülésre. A táplálkozás terén a lakosság máris háborús szükséget szenved, mert nem jut deviza a zsírneműek bevitelére, a belső termelés pedig minden racionalizálás mellett sem tudja fedezni a legminimálisabb szükségleteket sem. A birodalomnak a hitlerizmus uralomrajutása előtt még tekintélyes aranytartaléka volt, amelyet háború esetére takarítottak meg, s a jelek szerint most már az is kimerült. Ilyen körülmények között — érveltek a komoly gazdasági körök — a birodalom nem engedheti meg a kettős államgépezet fényűzését, amelyet nála sokkal gazdagabb államok sem tudnak megengedni maguknak az adott világgazdasági helyzetben. Nem maradt már más lehetőség, mint az infláció lejtőjén lecsúszni egészen a szakadék mélyére, vagy csökkenteni a gazdaságilag terméketlen politikai kiadásokat, azaz leépíteni a nemzeti szocialista párt szervezetét. A nácivezérek második garnitúrája, élén Göbbels-szel, Darréval és a többiekkel, persze kétségbeesetten ellenáll s védi pozícióit: nem akar B-listára kerülni. Vagyonadót követelnek, az állami deficitet a nagytőkére is általában a termelőkre akarják átzúdítani, szóval most kezdenek igazi forradalommal fenyegetőzni, előállni a nemzeti szocialista programmal, amelyből csak a nemzetit sikerült megvalósítaniuk, mégpedig úgy, hogy most már az orruk vére is kezd folyni tőle. A nácipolitika kilengéseivel és vad propagandájával elszigetelték a birodalmat a világ többi részétől s igy most az is nehéz, hogy a súlyos gazdasági csődöt külföldi kölcsönnel próbálják helyrehozni. Az angol és amerikai bankároknak bőven van ugyan kihelyezni való pénzük, de a nácipropagaandát érthetően mégsem akarják finanszírozni s a kölcsön feltételéül elsősorban azt szabják, hogy a Schacht-politika érvényesüljön, vagyis a birodalom küszöböljön ki költségvetéséből minden fölösleges''“1' mu- Enyhült a helyzet, de még nincs egyesség A helyzet határozottan engedett feszültségéből és ez a körülmény a fővárosi lapok jelentésében is kifejezésre jut. Az Adeverul például a következőket írja: — Úgy hisszük, hogy Bratianu Dinu, tekintettel a párt többségének hangulatára, végül is engedni fog. A megoldás pedig olyan lesz, hogy az a szembenálló feleket ki fogja elégíteni. Bratianu Dinu biztosan tudni fogja, hogy ma is az elnök, Tatarescu pedig holnapi elnökségére nézve kap majd biztosítékokat. Vagyis: a megoldásnak közvetítő jellege lesz. Erre lehet következtetni mindabból, ami a tegnapi és a mai nap folyamán történt. A Curentul szerint Brastianu Dinu és Tatarescu óráról-órára esedékes találkozása fogja megpecsételni a két tábor közötti megállapodást. A lap jelentéséből az tűnik ki, hogy most már csak a kongresszus időpontjának megállapítása körül vannak ellentétek. Tatarescu hívei azt szeretnék, ha a nagygyűlést minél előbb összehívnák és nem a pártelnök rovati fürdőkurája után, ahogy Bratianu Dinu környezete szeretné. Az Universul úgy tudja, hogy ha Tatarescunak nem sikerül megállapodásra jutnia Bratianuval, ismét összehívják a volt és jelenlegi miniszterek értekezletét, hogy az döntsön a továbbiakat illetőleg. AZ UNIVERSAL SZERINT CSAK ŐSSZEL TÁVOZIK TATARESCU A fentiekkel kapcsolatban érdekesnek ■tartjuk megemlíteni egyes ellenzéki lapoknak a liberális párt belső harcához fűzött magyarázatát, amely szerint az ellentéteket készakarva, mesterségesen szítja a kormány. Ezzel az ürüggyel akar ugyanis távozni, hogy lemondásakor ne kelljen sokkal fontosabb és súlyosabb okokra hivatkoznia. Ezzel szemben az Adeverul a belpolitikai helyzetről és Titulescu tevékenységéről szóló beszámlójában annak a véleményének ad kifejezést, hogy a Tatarescu-kormány csak az ősz kezdetén távozik helyéről, vagyis akkor, amikor egyfelől már nyugalmi helyzetet teremtett a pártban, másfelől pedig tető alá hozta a hadfelszereléssel kapcsolatos szerződéseket. Ami pedig Titulescu tevékenységét illeti, a lap hangoztatja, hogy a külügyminiszter távol tartja magát a belpolitikai harcoktól. Azok a megbeszélések, amiket Mihalacheval, Lupuval, Madgearuval s most utóbb Mironescu volt miniszterelnökkel folytatott kizárólag a nemzetközi helyzetre vonatkoztak. Titulescu különben az ellenzék vezető férfiain kívül Fabritius és Ugo Sola olasz követet is fogadta, majd a Bucurestibe érkezett angol kereskedelmi küldöttséggel tárgyalt. Mihalache a külügyminiszterrel folytatott tanácskozásáról a következőket jelentette ki: tatkozó kiadást, mint amilyeneknek azok a summák bizonyultak, amelyeket a nemzeti szocialista pártszervezet nyelt és nyel el (csak mellékesen utalunk itt arra, hogy a tétlenségre ítélt birodalmi gyűlés hétszáz tagja több mint évi 5 millió márkát vesz fel a puszta heilozásért). A nemzeti szocialista politika ilyképpen zsákutcába kergette nemcsak a birodalmat, hanem önmagát is. Mondhatjuk azt is, hogy most már fölöslegessé, haszontalanná, sőt kárhozatossá tette magát, ha elfogadjuk is azt az érvelést, hogy három évvel ezelőtt elkerülhetetlen és szükségszerű volt a birodalom bélés külpolitikája szempontjából. Nyilván maga Hitler is kénytelen volt ezt belátni s ezért biz*» meg Göringet a párt fájdalma' ^“»nűtéténe* * a végrehajtására. Azt a Göringet, aki elsősorban a hadsereg embere és nyilván célszerűségi okokból párttag. A fejlődés újabb június 30-ikához vezette Hitlert és a nemzeti szocialista pártot. Ahogy 1933 június végén a Röhm-ellenzéknek a szó szoros értelmében vett kiirtásával kellett véreresztést eszközölni a párton, ugyanolyan leépítésre került most is sor a parancsoló gazdasági és általános kényszerhelyzet folytán, amelybe a birodalmat éppen a hitlerizmus sodorta. A nácipárt, mint az a bizonyos mór, fölöslegessé tette önmagát: nem kell már SA és SS, amikor általános védkötelezettség van s nem kell a felfújt nemzeti szocialista propagandaszervezet, mert a tömegeket már úgysem az ő jelszavai befolyásolják Németországban, hanem azok az érzelmek vezetik, amelyek nélkülük is általában vezetnek. Propagandaosztálynak azonban talán mégis megtartják még egy ideig a nácipártot, de nem az államot ténylegesen uraló szervezetnek, mert erre már nincsen pénz. Hitler marad, mert maradnia kell jelképnek, de a túl drágává és túl fölöslegessé vált hatalmas nemzeti szocialista pártapparátusnak B-listára kell kerülnie, mert így követelik ezt a birodalom magasabb érdekei. Ha ellenáll, akkor elkerülhetetlenné válik egy második Böhm-eset, második június 30 -ka, nemcsak takarékossági alapon. Göring új megbízatásának abban áll a jelentősége, hogy további nagy lépést jelent a nemzeti szocialista párturalom teljes felszámolása felé. "