Brassói Lapok, 1936. május (42. évfolyam, 100-124. szám)

1936-05-01 / 100. szám

egyetem Könyvtára »U3AFÉ3T »106 ff " Főszerkesztő: 100. szám. Szele Béla dr. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Belföldre. Havonként »h lej. kézbesítéssel 74 lej, ugyané* Braș ov-ban 70 lej. — Külföldre: negyedívenkeent SOO tej. Magyarországra: negyedévenként 12 pengő. — HIR­DETÉSEK dija hirdetési oldalon 5 lej, páros (bal) szövegoldalon 5.50 lej, páratlan (jobb) szövegoldalon 6 lej négyzetcentiméterenként Hirdetési díjak előre fizetendők. Szerkesztőség és ki­adóhivatal: Brasov, Str. Regele Carol 56—58. Telefonszámok: kiadóhivatal 82- szerkesztőség 83. Péntek 1936. évi május­­ XIII. évfolyam Göbbelsék B-listán Bratianu Jones özvegyének békítő felhívása és a Bratianu Dinu lakásán tartott értekezlet következtében Engedett a feszültség a kormánypártban is megegyezés azonban Tatarescu és Bratianu találkozásának eredményétől függ Vajda Sándor Sasiban válaszol lamandinak Titulescu nem avatkozik bele a belpolitikai harcokba Bucu­resti április 30. Ma már megállapítható, hogy azok a félhivatalos forrásból származó hírek, a­melyek szerint a liberális párt belső vál­sága a Bratianu Dinu által Tatarescunak tett engedmények folytán megoldódott, meglehetősen elébe­­ ágtak az esemé­nyeknek. A helyzet az, hogy egyelőre semmilyen egyesség nem jött létre a kor­mánypárt két csoportja, illetve a szem­benálló táborok vezetői között. A meg­egyezésről szóló híreket nyilván vala­melyik érdekelt csoport lanczírozta az­zal a céllal, hogy a kirobbanással fenye­gető belső feszültséget némileg enyhítse. Megegyezésről annál kevésbé lehet szó, mivel Bratianu még mindig nem találko­zott Tatarescu­val, jóllehet a párt benn­fentesei már kedden biztosra vették, hogy a két vezető politikus még aznap összeül és tisztázni fogja a kongresszus összehívásával kapcsolatban keletkezett nézeteltéréseket. Megállapítható azonban, hogy a Bra­tianu Dinu lakásán tartott értekezlet, a­melyen — amiint jelentettük — volt és aktív miniszterek vettek részt, némileg előkészítette a tatejt egy esetleges békí­tő megoldás számára. A Bratianu Dinu lakásán tartott meg­beszéléseken kívül egy másik esemény is közrejátszott az ellentétek élének letompításában. Bratianu Jones özve­gye, Bratianu Eliz saját kezdeménye­zéséből meleg felhívást intézett a libe­rális párt vezető politikusaihoz, arra kérve őket, hogy férje emlékére gon­dolva, tegyenek meg minden lehetőt a párt egységének megmentése érdeké­ben. A német politika ismét szenzációval, megle­petéssel szolgál, mégpedig olyan eseménnyel, amelynek hordereje minden bizonnyal túlha­ladja a március 7-iki rajnai öv­megszállás je­lentőségét is. Március 7-ikén ugyanis — amint nyilvánvalóvá vált — lényegében csak egy már lény­enleg fennállott helyzet legalizálására, nyilvános elismertetésére tett elhatározó lé­pést a Hitler-kormányzat, míg ez alkalommal olyan lépésről van szó, amely mélyreható vál­tozást jelent magának az egész német belpoli­tikai rendszernek a fejlődése szempontjából, további leépítését jelenti a nemzeti szocialista parancsuralomnak. Amint most már világossá vált, Göring tá­bornagynak a birodalom gazdasági diktátorá­vá, teljhatalmú főfelügyelőjévé történt kineve­zése valójában egyértelmű Schacht-nak, illető­leg az általa képviselt konzervatív, kapitalista hagyományőrző tábornak bizonyos, határozot­tan jelentősnek mondható győzelmével. Schacht és vele együtt a gazdasági élet termelő körei már egy jó esztendeje hangoztatják, hogy a pénzügyileg amúgy is rosszul álló birodalom nem tud a rendes államgépezeten kívül még egy külön pártapparátust is eltartani. A nem­zeti szocialista párt szervezetének csak a pol­gári része is százezernyi főre rúg, nem beszél­ve az elsősorban pártcélokat szolgáló roham és védőosztagokról, amelyeknek létszáma a Röhm-puccs utáni csökkentés ellenére is még mindig szintén százezrekre tehető. S emellett csak úgy nyeli a márkamilliókat a nemzeti szocialista párt hatalmas propaganda-gépezet. Amióta a hitlerizmus jutott uralomra a biroda­lomban, az adókat már húsz-harminc százalék­kal is emelték és az utolsó pfennig­ig könyör­telenül behajtják, de ez sem elég, mégis óriási és ijesztő az állami költségvetés deficitje, a­melyet egymilliárd márkában jelöltek meg, de bizonyára ennél is nagyobb. Schacht már minden testülettől, még a be­­tegsegélyzőtől és más intézményektől is elsze­dett minden készpénzt és államkötvényeket, vagyis a jobb jövőre szóló váltókat adott he­lyette s az állampénztár hiánya mégis folyton nagyobb, mert egyre fokozottabb mértékben kell a pénz a felfegyverkezés befejezésére, a háborús eshetőségekre való felkészülésre. A táplálkozás terén a lakosság máris háborús szükséget szenved, mert nem jut deviza a zsír­­neműek bevitelére, a belső termelés pedig min­den racionalizálás mellett sem tudja fedezni a legminimálisabb szükségleteket sem. A biroda­lomnak a hitlerizmus uralomrajutása előtt még tekintélyes aranytartaléka volt, amelyet hábo­rú esetére takarítottak meg, s a jelek szerint most már az is kimerült. Ilyen körülmények között — érveltek a ko­­moly gazdasági körök — a birodalom nem en­gedheti meg a kettős államgépezet fényűzését, amelyet nála sokkal gazdagabb államok sem tudnak megengedni maguknak az adott világ­­gazdasági helyzetben. Nem maradt már más lehetőség, mint az infláció lejtőjén lecsúszni egészen a szakadék mélyére, vagy csökkente­ni a gazdaságilag terméketlen politikai kiadá­sokat, azaz leépíteni a nemzeti szocialista párt szervezetét. A nácivezérek második garnitúrá­ja, élén Göbbels-szel, Darréval és a többiekkel, persze kétségbeesetten ellenáll s védi pozíció­it: nem akar B-listára kerülni. Vagyonadót követelnek, az állami deficitet a nagytőkére is általában a termelőkre akarják átzúdítani, szóval most kezdenek igazi forradalommal fe­nyegetőzni, előállni a nemzeti szocialista prog­rammal, amelyből csak a nemzetit sikerült megvalósítaniuk, mégpedig úgy, hogy most már az orruk vére is kezd folyni tőle. A nácipoli­­tika kilengéseivel és vad propagandájával el­szigetelték a birodalmat a világ többi részé­től s igy most az is nehéz, hogy a súlyos gaz­dasági csődöt külföldi kölcsönnel próbálják helyrehozni. Az angol és amerikai bankárok­nak bőven van ugyan kihelyezni való pénzük, de a nácipropagaandát érthetően mégsem akar­ják finanszírozni s a kölcsön feltételéül első­sorban azt szabják, hogy a Schacht-politika ér­vényesüljön, vagyis a birodalom küszöböljön ki költségvetéséből minden fölösleges''“1' mu- Enyhült a helyzet, de még nincs egyesség A helyzet határozottan engedett fe­szültségéből és ez a körülmény a fővá­rosi lapok jelentésében is kifejezésre jut. Az Adeverul például a következő­ket írja: — Úgy hisszük, hogy Bratianu Dinu, tekintettel a párt többségének hangula­tára, végül is engedni fog. A megoldás pedig olyan lesz, hogy az a szembenálló feleket ki fogja elégíteni. Bratianu Dinu biztosan tudni fogja, hogy ma is az el­nök, Tatarescu pedig holnapi elnökségé­re nézve kap majd biztosítékokat. Vagy­is: a megoldásnak közvetítő jellege lesz. Erre lehet következtetni mindabból, ami a tegnapi és a mai nap folyamán történt. A Curentul szerint Brastianu Dinu és Tatarescu óráról-órára esedékes találko­zása fogja megpecsételni a két tábor kö­zötti megállapodást. A lap jelentéséből az tűnik ki, hogy most már csak a kong­resszus időpontjának megállapítása kö­rül vannak ellentétek. Tatarescu hívei azt szeretnék, ha a nagygyűlést minél előbb összehívnák és nem a pártelnök rovat­i fürdőkurája után, ahogy Bratia­nu Dinu környezete szeretné. Az Universul úgy tudja, hogy ha Ta­­tarescunak nem sikerül megállapodásra jutnia Bratianuval, ismét összehívják a volt és jelenlegi miniszterek értekezle­tét, hogy az döntsön a továbbiakat ille­tőleg. AZ UNIVERSAL SZERINT CSAK ŐSSZEL TÁVOZIK TATARESCU A fentiekkel kapcsolatban érdekesnek ■tartjuk megemlíteni egyes ellenzéki la­poknak a liberális párt belső harcához fűzött magyarázatát, amely szerint az el­lentéteket készakarva, mesterségesen szítja a kormány. Ezzel az ürüggyel akar ugyanis távozni, hogy lemondása­kor ne kelljen sokkal fontosabb és sú­lyosabb okokra hivatkoznia. Ezzel szemben az Adeverul a belpoli­tikai helyzetről és Titulescu tevékeny­ségéről szóló beszám­ló­jában annak a véleményének ad kifejezést, hogy a Tatarescu-kormány csak az ősz kez­detén távozik helyéről, vagyis akkor, amikor egyfelől már nyugalmi helyze­tet teremtett a pártban, másfelől pedig tető alá hozta a hadfelszereléssel kap­csolatos szerződéseket. Ami pedig Titulescu tevékenységét il­leti, a lap hangoztatja, hogy a külügy­miniszter távol tartja magát a belpoliti­kai harcoktól. Azok a megbeszélések, a­miket Mihalacheval, Lupuval, Madgea­­ruval s most utóbb Mironescu volt mi­niszterelnökkel folytatott kizárólag a nemzetközi helyzetre vonatkoztak. Titulescu különben az ellenzék vezető férfiain kívül Fabritius és Ugo Sola olasz követet is fogadta, majd a Bucurestibe érkezett angol kereskedelmi küldöttség­gel tárgyalt. Mihalache a külügyminiszterrel foly­tatott tanácskozásáról a következőket jelentette ki: tatkozó kiadást, mint amilyeneknek azok a summák bizonyultak, amelyeket a nemzeti szo­cialista pártszervezet nyelt és nyel el (csak mellékesen utalunk itt arra, hogy a tétlenség­re ítélt birodalmi gyűlés hétszáz tagja több mint évi 5 millió márkát vesz fel a puszta heil­ozásért). A nemzeti szocialista politika ilyképpen zsákutcába kergette nemcsak a birodalmat, hanem önmagát is. Mondhatjuk azt is, hogy most már fölöslegessé, haszontalanná, sőt kár­­hozatossá tette magát, ha elfogadjuk is azt az érvelést, hogy három évvel ezelőtt elkerül­hetetlen és szükségszerű volt a birodalom bél­és külpolitikája szempontjából. Nyilván maga Hitler is kénytelen volt ezt belátni s ezért biz­­*» meg Göringet a párt fájdalma' ^“»nűtéténe* * a végrehajtására. Azt a Göringet, aki elsősor­ban a hadsereg embere és nyilván célszerűségi okokból párttag. A fejlődés újabb június 30-ikához vezette­­ Hitlert és a nemzeti szocialista pártot. Ahogy 1933 június végén a Röhm-ellenzéknek a szó szoros értelmében vett kiirtásával kellett vér­­eresztést eszközölni a párton, ugyanolyan le­építésre került most is sor a parancsoló gaz­dasági és általános kényszerhelyzet folytán, a­melybe a birodalmat éppen a hitlerizmus so­dorta. A nácipárt, mint az a bizonyos mór, fö­löslegessé tette önmagát: nem kell már SA és SS, amikor általános védkötelezettség van s nem kell a felfújt nemzeti szocialista pro­pagandaszervezet, mert a tömegeket már úgy­sem az ő jelszavai befolyásolják Németország­ban, hanem azok az érzelmek vezetik, ame­lyek nélkülük is általában vezetnek. Propa­gandaosztálynak azonban talán mégis megtart­ják még egy ideig a nácipártot, de nem az ál­lamot ténylegesen uraló szervezetnek, mert erre már nincsen pénz. Hitler marad, mert ma­radnia kell jelképnek, de a túl drágává és túl fölöslegessé vált hatalmas nemzeti szocialista pártapparátusnak B-listára kell kerülnie, mert így követelik ezt a birodalom magasabb érde­kei. Ha ellenáll, akkor elkerülhetetlenné válik egy második Böhm-eset, második június 30 -ka, nemcsak takarékossági alapon. Göring új megbízatásának abban áll a je­lentősége, hogy további nagy lépést jelent a nemzeti szocialista párturalom teljes felszámo­lása felé. "

Next