Brassói Lapok, 1936. július (42. évfolyam, 149-175. szám)

1936-07-01 / 149. szám

f • /"r * ****'■•**•*■•† * ■» * f gye tea É&fi./vt&ra ^¡UI;APíi31 rtrenoiak t«ro 4 StOG** VEZÉRCIKK HELYETT """ A cotroceni tömegszerencsét­­­­enség áldozatai annyi kárté­­m­rntést követelnek, mint a ___, mennyi Bukarest város egy­évi teljes költségvetési végösszege. Egy­­milliárd 200 millió lejről van szó. Tekin­télyes összeg. Mennyi mindent lehet ennyi tenger pénzből csinálni. Mennyi jót és hasznosat, üdvöset és kívánatosat. Ha a bíróság nem is ítéli meg a teljes összeget, de annyi kétségtelen, jócskán kifizetnek majd kártérítést a cotroceni halottak hátramaradottjai és a cotroceni sebesültek kezeihez. A gondatlanságért, az elmulasztott in­tézkedésekért, a félvállról vett véde­lemért felelős a munkaadó és ebből kö­vetkezőleg felelős a maga reszort fában és különleges eseteiben a közélet is, a város vagy a­em, a megye vagy az ál­lam. A törvények ilyen értelmű felelős­ségi kötelezettségét iskolázni kellene­­ szerte az országban mindenütt. Bele kell oltani az „illetékesek“ lelkébe, hogy ők nemcsak „illetékesek“, de „felelősek“ is, ha nem tesznek meg mindent, amit meg kell tenniök ahhoz, hogy az ország pol­gárainak vagyona, élete, testi épsége, a lehetőségeken belül, biztonságban le­gyen. Aktuális törvényszakasz ez, amelyet sokszorosítani és úton-útfélen, éppen napokban terjeszteni kellene. Francia fürdőhelyeken sztrájk-k­­kat válaszoltak a szállodások. Fo­ki­g adják a vendégeket, de nem _ __szolgálják ki őket, azzal az­ in­­doklással, hogy a munkássztrájk során kive­­ekedett személyzeti bér olyan magas, hogy emellett dolgozni és üzemeiket fenntartani sem tudják. Ez igen, ez stílusos és törvényes harc. Az egyik zsebében a pénz és a ceruza, a másik munkaerejével és szaktudásával kereskedik, most összemérik az erejüket. A szállodai ipar kalkulációja a szállodai munkások létmini­­mumával mérkőzik. Annyira becsületes és sz­­éles fegyverek ezek, mint amilyen becstelen ■s ízléstelen, mikor a szemben álló osztályok egyike leterrorizálja és elnémítja a másik jo­gosnak vélt követeléseit, így lehet harcolni és megegyezni is csak így lehet. Minden más­­megegyezés" csak ideig-óráig tartó kényszer­­nyugalom, amely a pillanatra vár, amelyben robbanhasson és ismét lángba boríthassa a munka békéjét és a gazdasági élet termékeny nenetét. Jorga tegnap a politikai sar-k­­tatástokról és az igazi naciona­­l­­izmusról beszélt Brassóban. Talán senki sem beszélhet olyan büszkeséggel és tudatossággal az igazi na­cionalizmusról, mint a professzor, az igazi nacionalista. Ő tudja mi a haza, mi a nemzet, mi a faj-szupremácia felső ha­tára és így súlyos az a szava is, amelyben az ifjúsághoz szól és arra kéri, ne üljön fel a politikai sarlatánoknak, akik éppen azért, mert sarlatánok, nem igazi nacio­nalisták. Évtizedek óta tanít Jorga. Generációk nőttek fe a keze alatt és a szelleme hatá­sát szívva. Az igazi nacionalista ifjúság­nak most is Jorgára kell figyelni, mert a klasszikus nacionalizmust még mindig csak ő tanít­ja, nem pedig azoknak a tábo­ra, akiket Iorga tegnap Brassóban fino­man, európai módra és ízléses formák kö­zötti indexre tett. Alvinc_és Offissemen Haitin a demokrácia cs Franciaország. Vajda a nacionalizmus és Németország mellett szállt síkra Külön mozgalom indult Alvincen Maniu elveinek terjesztésére MAMN­: Nagy népjóléti reformok kellenek, a diktatúra sötétséget és reakciót jelent Országszerte helyreállt a rend Bukarest, június 50 A múlt hét véres fővárosi zvargásai után a vasárnap, illetőleg a kettős hiva­tali ünnep meglehetősen izgatott légkör­ben telt el anak elenére, hogy a kor­mány két hétre betiltott minden gyű­lést Bukarestben és a jelek szerint va­lóban megtette az intézkedéseket a ki­lengések megakadályozására. Vasárnap­ra országszerte fokozták a rendfenntar­tó intézkedéseket, a cenzúra pe­dig szombaton már nem engedte meg a jobb­oldal lapoknak a zavargásokra való fel­hívások és uszító fényképek, rajzok és hasonlók közlését. Tekintettel arra, hogy a jobboldali alakulatok vasárnap a me­gyeszékhelyen is fel szándékoztak lépni a demokratikus szervezetek és intézmé­nyek ellen, a hatóságok központi utasí­­tásra a vidéken is erős karhatalmi ké­szültségekkel biztosították a '■endet, így aztán nem is történt rendzavarás sehol sem. Néhol egyes fiatalemberek el akar­ták távolítani a demokratikus lapok plakátjait, a karhatalmi közegek azon­ban rögtön közbeléptek. A belügyminisztérium hétfőn hivata­los közleményt adott ki, amely leszö­gezte, hogy a vasárnap folyamán mind a fővárosban, mind pedig az országban a legtökéletesebb rend és nyugalom uralkodott. Enyképpen a vasárnap legkiemelke­d­őbb eseménye Maniu alvinci " jubilá­ns" megszólalása volt, amelyhez a kontrasztot az adta meg, hogy egyidejű­leg Vajda, a nagy badacsonyi államfér­fi egykori benső bajtársa és barátja, ép­pen ellenkező felfogásokat hangozta­tott. Ezáltal még inkább kidomborodott hogy — ha ezt a mai politikában nem is szokták kellően értékelni — Maniu az, aki politikai pályafutásának három évtizede során és után is következetes maradt magához, az maradt, aki volt, politikai magatartásában. Az alvinci és chisinaui gyűlés szemléltetően megmu­tatta, mennyire eltávolodott egymástól a hajdan elválaszthatatlannak hitt két erdélyi politikus. Húszezer ember vonult fel Müincen Vasárnap hajnalban megindult Alvinc felé a környék falvainak lakossága. A történelmi nevezetességű, szép fekvésű, csendes kis marosparti községben moz­galmas lett az élet. Egymásután vonul­tak fel, táblák és zászlók alatt népvise­letben a falusi küldöttségek. Különvona­tok, autóbuszok ontották az embereket. Izgalmat csak azok a hírek keltettek, melyek arról szólottak, hogy több faluban liberális m­­eg­bízottak meg akarták akadályozni a nemzeti parasztpártiakat abban, hogy részt ve­­gyenek a népgyűlésen. Romosán Petru borbereki bíró, aki erő­sen liberális érzelmű, addig ment buz­­góságában, hogy felszedette a Maroson átvezető hidat. Közel húszezer ember sorakozott fel a gyűlés kezdetére, hogy meghallgassa Maniu Gyulát. Alvinc kis sétaterén nyolc rezesbanda harsogott. A tömeg türelmesen várakozott az óriási hőség­ben. Tizenegy órakor felzúgott a tömeg hangja! — Éljen Maniu! 1906—1936 Lovas bandérium érkezik a térre, majd berobog a négylovas diszhintó, amely a diszkapu előtt áll meg. Maniu kiszállott és nyomban az emelvényre sietett, melyen már helyet foglaltak a vezetők. Ember ember hátán szorongott a tér­ségen, öreg, ős az­ ember lépett elő. Hajé­­gan Basil volt jegyző. Szemtanúja volt mikor 1906-ban Maniut képviselőnek választották Alvincen. Megható szavak­kal emlékezett meg Maniu első politikai szerepléséről és biztosította, hogy éppen olyan szeretettel fogadják, mint har­minc évvel ezelőtt. Ezután dr. Rop­long és dr. Godoreanu helyi vezetők üdvö­zölték Maniut közéleti szereplésének harminc éves jubileuma alkalmából. Manin: demokrata voltam mindig is az is maradok Hosszas éljenzés után kezdette meg beszé­dét Manin, visszapillantást vetve mindenek­előtt 1906-beli első megválasztására és arra a küzdelemre, amelyet a nemzeti parasztpárt a demokráciáért és az ország új rendjének megteremtéséért folytatott. Rámutatott, hogy az ő kormánya szabadelvű helyi önkormány­zatot teremtett és a sziguranca és csendőrség szerepének megrendszabályozásával visszahe­lyezte a népet jogaiba. Kormánya gondolt az ország felfegyverzésére is, de terveit kiját­­szották. Ma ismét ostromállapot és cenzúra van, úgy, hogy nem mondhatja meg őszintén azt, amit gondol. A liberálisok erőszakkal diktatúrát akarnak az országra kényszeríteni. A gazdasági helyzet kétségbeejtő. — Mindig demokrata voltam és az is mara­dok, — folytatta ezután Maniu — mert meg­győződésem, hogy az összes jogok a néptől erednek. A mai liberális kormány mindazo­kat, akik így gondolkoznak és akik velünk tartanak, kommunistáknak igyekszik feltün­tetni. Ezért ismétlem, hogy továbbra is de­mokrata maradok s egyaránt nyílt ellensége vagyok a fasizmus­nak és kommunizmusnak. Én voltam az, aki a tiszai harcokban leterí­­tettem a kommunistákat. Nemzeti demokrata vagyok, már csak azért is, mert ebben az or­szágban 76 százalék a román, a többi 24 szá­zalék pedig 10 kisebbség között oszlik meg. Semmi áron nem tűrünk meg diktatúrát. —■ Az ország megmentésére nagy reformok, főképpen gazdasági reformok szükségesek. Olyan fajta állami gazdálkodást kell beve­zetnünk, mint az Egyesült Államokban, Né­metországban és Olaszországban. A jelen­legi kapitalista rendszer folytatása az anar­chiának volna a kezdete. Az államnak bele kell avatkoznia a gazdasági élet alakulá­sába. Beszéde következő részében Maniu a kül­politikára tért át és hangoztatta, hogy Ro­mánia nem akar háborút, nem akar senkit­­ megtámadni, de védeni akarja magát. Tudn­i kell azonban, hogy vannak államok, amelyek a békét akarják és viszont vannak olyanok amelyek háborút kívánnak. Németország is az utóbbiak közé tartozik míg a békét Franciaország, Anglia, a kis antant és a Balkán-szövetség óhajtja. Sajnálattal állapítja meg, hogy egyes román politikusok szakítani akarnak Franciaország­gal és Németországgal akarnak érdekközös­ségbe lépni. Franciaországgal szemben Romá­nia nagy hálára van kötelezve és a Francia­­országtól való eltávolodásnak annyival is ke­vésbé volna értelme, mert hiszen az új fran­cia külügyminiszter, Delbos, éppen most a leghatározottabban szállott síkra a Duname­­dence együttes biztonságáért Anglia Francia­­ország oldalán áll és a román népnek már csak azért is Angliához kell igazodnia, mer Románia ellenségének, Németországnak o­tt megy át az útja Ázsiába. Romániának örül­nie kell, hogy olyan szövetségesei vannak mint Franciaország és Anglia.

Next