Brassói Lapok, 1936. november (42. évfolyam, 254-260. szám)
1936-11-01 / 254. szám
2. oldal szén veszélytelen úgy a bankokra, mint a kioktatóra, most írogatja ezzel a kérdéssel kapcsolatban Sulyok István azo " a ciki "’, amelyeket szinte szeretne a mi akkori megnyi* Sok tanúja és résznek a harcnak, Sulyok •in letagadni, sem el* lehet letagadni azt következett a bank* ikat már csak saidni nem, mi vol* addig is állandó* Vlrmegetett hiki elütését szor•t'íflssal, hogy ,t*k, szedjük . » tegyük hatévfil „deje már annak, hogy e „ lopja költségén, többször is« a székely vármegyéket, kutatta , ^vetkezetek alapításának fejtetésé , embereket biztatott, közvéleményt nyukkolt, kételkedőkkel vitázott. E 90*rok írója személyesen vett részt a kézdivásárhelyi tejközpont alakításának első megbeszélő ülésén és ugyancsak személyesen vett részt a Csíkszereda fakitermelő és értékesítő szövetkezet megszervezésének beindító értekezletén. E sorok írója egyizben Óravicéig utazott el, mert leveleket kapott onnan, hogy szövetkezeti mozgalomra volna szükségük s gyakorlati útbaigazítások kellenének. És e sorok írója ezeket az utazásokat mind a lap pénzén tette meg, a költségeit mindig a lap viselte, sokszor anélkül, hogy bármi ellenszolgáltatást várt volna érte. Jól van, műhelytitkok ezek, Sulyoknak nem kötelessége tudni róluk, talán nem is ildomos, hogy felemlegetjük. De ki az, aki elvitathatná tőlünk a felháborodás jogát? Kiszen ha Sulyok István nem tudhat arról, ami itt bent, magunk között történt, tudnia kellene azokról a riportsorozatokról, amelyeket a szövetkezeti mozgalmak érdekében Sáromszék megyéből, Udvarhelyszékről és Csík megyéből írtunk. Ezeket a riportsorozatokat neki, aki a szövetkezeti mozgalomnak olyan nagy istápolója most, kötelességszerűen el kellett volna olvasnia. És arra sem akar emlékezni, hogy három éven keresztül ismét és ismét felbolygattuk a székely közbirtokosságok ügyét s előbb a szilldikulikzálást, végünl pedig a szövetkezeti alapra való gyori megszervezést sürgettük? Persze, igaz, ez mind '1—8 évvel ezelőtt kezdődött és 2—3 évvel ezelőtt befejeződött. Akkor, amikor láttuk, hogy a „szájalás“ nem elég, bizony, tenni is kell valamit. És most újra szóltam azokat. összes segítőtársaimat, barátaimat, a Helikon tagjait, akkor még irótársaimat a kik látták, hallották s kérdezésükre feleletül kapták az én nagy egyénit áldozatomat — ímiért szegyelletű bevallani ! —s végeztem az irodalommal, mert nagyobb feladatokat láttam s mert afinyit „szájaltam" a kisebbségi magyarság gazdasági szervezéséről, hogy erkölcsi hitelességemnek éreztem gyakorlatilag la vállalni valamit. .... . Értsd a gyakorlatit munkáról Sofft idd, Sulyok István? !Hogyne tudna, hiszen ahol a tőlem elindított kezdeményezések akadályokba ütköztek, ahonnan támogatást és segítséget nem kaptak, hanem csak gáncsoskodó gyanúsítást, ott mindig ott volt Sulyok István is. Hogyne tudna, tud bizony , arról a gyakorlati szövetkezeti kritikáiról ír, azsztályelé összeforrottam ahhoz, hogy velem kapcsolatban mindig felemlegessék. Miért ferdít és miért hazudik hát, Sztulyok István? Van még egy pont, amelyre választ kell adnunk, bár Sulyok István itt csak célozgat, de nem beszél világosan, miaz? Szóvonásról és viszélykodásról ír, amelyet mindig mi szítunk. Valószínű, hogy a Magyar Párttal szemben való magatartásunkról van szó, arról a kritikai magatartásról, amelyet annak idején ama székely patrióta csoport vállalt és végzett addig, amíg tehette. Azt hiszi és vallja Sulyok István, hogy színcs szükség erre a belső ellentzéki és kritikai magatartásra? S mert állítani azt, hogy nem voltunk komolyak és felelősséggel teljesek mindig, amikor a Magyar Párt sorskérdések előtt állott? Elfelejtkezik arról, hogy az ő lapjánál is gyorsabban és bátrabban állottunk ki Bethlen György gróf pártelnök mellé akkor, amikor Titulescu nekitámadt? Mi nagyon jól tudjuk, hogy mikor kell kiáltanunk a Magyar Párt elnöke melllé, hogy mikor a párt elnöke Bethlen György és mikor gróf, amint azt is tudtuk mindig, hogy meddig szabad és meddig kell elmennünk a kritikában. Tagadhatja-e a Magyar Párt maga, hogy a választások előtt mindig csak addig bíráltunk, sérelmeztünk, követeltünk, amíg a jelöléseket megejtették? A jelölések megejtése után pedig, mit tehettünk volna egyebet, végeztük a rájukhárkntnló kortesszolgálatot és írtuk azt, amit a párt hivatalosa is: szavazzatok a Magyar Pártra. Sulyok István, mi felelősséggel, öntudatosan, komolyan és mindig előrenézően érvényesítettük azt a demokratikus világszemléletet, politikai és társadalmi elgondolást, amely meggyőződésünk szerint kisebbségi sorsba került népnél egyedül lehetséges életforma s amely egyedül alkalmas arra a társadalmi és gazdasági megszerveződésre is, amelyet mi kezdettünk meg hamarabb, nem Sulyok István s amellyel kapcsolatban mi már három éve rájöttünk, hogy erősen talál hozzá a dobról és a verébről szóló magyar példabeszéd. Persze, a világszemlélet kérdéséhez jutottunk el újra. Ez az a pont, ahol Sulyok István nem érthet velünk egyet, mert Ő Németországból kapta azt a világszemléletet, azt az új „komzellemet“, amelyet sikeresen megnyergelt s amely a mi megítélésünk szerint minden emberi és kisebbségi jognak egyenes tagadása és kiválóan alkalmas arra, hogy maradéktalanul elnyeljen és megemésszen egy jobb Sorsra érdemes szerencsétlen népet. Ehhez a világszemlélethez valóban hozzátartozik a makacs zsidózás. Hozzátartozik talán a ferdítés, elhallgatás és a hazugság is? Világszemléleti alapon hazudik. Sulyok István? Vagy valami egyéb oka van rá? 6. A legmélyebb tisztelettel s bizonyos megilletődéssel gondolok mindig azokra, akik más nép gyermekeiből kerültek át hizzánk, magyarokhoz s még ma is, kisebbségi sorsban is vállalják és vallják magyarságukat. Tudom, sokan vannak ilyenek. De mindig megdöbbent az, ha az ilyenek hangosabbak, vadabb, kíméletlenebb magyarok akarnak lenni a fajmagyaroknál is, ha ezek támadnak rá más népre, ha ezek zsidóznak végig mindenkit és mindent, ha ezek kiabálnak zsidó veszedelemről egy olyan kisebbségi népnél, amelynél a zsidó negatív veszedelem s akkor válik ténylegessé csak, amikor végérvényesen lehámlik a magyarságról, amikor gazdasági és kulturális érdeklődését megvonja és más néphez viszi, amikor tehát a maga leszakadásával súlyosan meggyengítheti az erdélyi magyarságot. És ijesztő gyanúvá fokozza ezt a megdöbbenést az olyan eset, amikor — mint a jelen esetben is — a magyarságra egyáltalában nem közömbös népfajból jött magyar beleszédül a faji kizárólagosságot hirdető s falánk kegyetlenséggel kelet felé törő nagynémet elgondolásba a úgy kiabál zsidó veszedelmet, ennek az érdekében hazudik, ferdít, hamisít, letagad és elhallgat. Valamit takar ez a hangos viselkedés, valamit álcáz, valamiről el akarja terelni a figyelmet! Mindazért, amit eddig irtam, megsértődhetik, Sulyok István, de ne sértődjék meg azért, amit most írok.. Gyötrő gyanú ez bennem s engedjen meg ennyit egy fajmagyarnak, aki nem tekinti fajiságát külön érdemnek, hanem külön kötelességnek. Hiszen van, valóban van nagy veszedelme a magyarságnak. Az anyaországnak az a nagy Németország, amelynek elméleti előharcosai már betérképezték maguknak Dunántúlt, második Erdély sorsát vetítve előre a magyar égre s már Debrecen német alapításáról cikkeznek. És van, van külön veszedelme, sváb veszedelme az erdélyi kisebbségi magyarságnak is. A Magyar Lapok is és Sulyok István is közelebbről, a tévéről nézheti ezt a veszedelmet, tudhatják, hiszen tudják is. Hogy a Bánságban és Szatmár megyében hogyan fogy a magyar katolikusság számban is és erkölcsi erőben is, hogyan veszik el Sorban az iskoláit, hogyan szorul ki anyanyelve még a hitoktatásból, sőt ha istentiszteletből is, hogyan se múnik ki a katolikus javakból. Sulyok István is biztosan emlékszik a bánsági Magyar Párt segélykiáltására, Sulyok István is tudja, hogy mit művel a Gallamt. Megértem én azt, hogy nehéz ezzel a kérdéssel a katolikus Magyar Lapokban, a sváb származású katolikus püspökök mellett és fennhatósága alatt foglalkozni, de azért mégis úgy érzem, hogy valahol, valamilyen formában, mégis csak föl kellene venni a harcot ezzel a nemzeti sorvasztással szemben. Mi felvettük, jajgattunk ellene, hangot adtunk a panaszoknak, de mit tehetünk mi, a Sulyok szerint „zsidó“ sajtó, a katolikus hivatalos köröktől messze eső sajtó? Nekik talán több helyzeti erejük lenne erre a harcra. Miért nem végzik? Miért nem csinálják? Miért zsidózik inkább Sulyok István, miért akarja elhitetni az erdélyi kisebbségi magyarsággal, hogy a zsidóság a veszedelem, azaz annyi oldalról hajszolt zsidóság, amely egy magyart is, egy katolikust, reformátust, vagy unitáriust is el nem hódít tőlünk, amelynek csak anynyi hibája van, hogy jórészében még kitart mellettünk, még olvas magyar könyvet, még látogat magyar színházat és hangversenyt, még áldoz magyar kultúrára s még beszéli a magyar nyelvet. Nem tehetek róla, Sulyok István, és bennem ez a gyötrő gyanú s íme, kikergette belőlem azzal, hogy — hazudott. És kikergette ezzel a hazugsággal belőlem azt a vallomást is, amelyet eddig magamba zártam: kártékony embernek tartottam én önt, titokban, azóta az ujságíró-klubi jelenet óta, amiről fentebb beszéltem s amikor Kós Károlyt és Paál Árpádot hazaárulózta éppen. De megváltoztatom én ezt a véleményemet szívesen s elfelejtem azt is, hogy hazudott, ha kiveri belőlem ezt a gyötrő gyanút, ha felveszi a harcot a német-sváb veszedelemmel szemben, ha segít nekünk — egyre többen vagyunk, akik ezt a veszedelmet látjuk —, ám segít nekünk bevédni ez ellen a veszedelem ellen, nem fajelméleti alapon, hanem a magyar nép, az egész nép, minden magyarul beszélő, magát magyarnak érző és valló ember lehetőleg szabad és lehetőleg boldoguló megélhetése érdekében. n. §.. November 3®-ig meghosszabbították a munkakönyek és iparigazolványok kicserélésének határidejét Brassó (Brasov), október 30. Az iparengedélyek és munkakönyvek becserélésének határidejét a munkaügyi minisztérium október 31-től meghosszabbította november 30-ig. A munkaügy minisztérium telefonon közölte a munkakamarákkal, hogy az iparengedélyek és matikakönyvek becserélésének határidejét egy hónappal kitolja, így a kérvényeket november 30-ig kötelesek a munkakamarák elfogadni. A minisztérium rendeletét érthető örömmel foglalták országszerte, mert az idő rövidsége miatt az a veszély fenyegetett, hogy sokan nem tudnak eleget tenni a becserélési finalitásoknak. mssa VÁSÁROLJON „ELTEX“-SZÖVETET VÁSÁROLJON „ELTEX “-SZÖVETET Vásároljon „iltex“*szövetet vásároljon „eltex“-szüvetet VÁSÁROLjON Az ideális téli férfiruhaszível vásárol vásárol vásárol VÁSÁROL Vásárolj vásárol Vásárol Vásárol Vásárolj vásárol vásárol Vásárol vásárol vásárol Vásárol, vásárol, Vásárol vásárol Vásárol Vásárol vásárol vásárol, Vásárolj Vásárol vásárol vásárol vásárol vásárol vásárolj vásárolj VÁSÁROLj Vásárol VÁSÁROL VÁSÁROL, Vásárol! Vásárol, Vásárol, vásárol vásárol, vásárol vásárol vásárol, vásárol, Vásárol, vásárol, vásárol, vásárol vásárol váSÁRoL Vasárol VASÁROL Vásárol vásárolt vásárol vásárolt vásárol on ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON ON „ELTEX“-SZÜVETET „ELT£X“-SZÖVETET «JELTEX” „ELTEX“ „ELTEX". „ELTEX“. „ELTEX“. „ELTEX“. „ELTEX“. „ELTEX“. „ELTEX“. „ELTEX“. „ELTEX". „ELTEX“. „ELTEX“. „ELTEX". „ELTEX“. „ELTEX“ „ELTEX“. „ELTEX“ „ELTEX“ „ELTEX“ „ELTEX“ „ELTEX" „ELTEX“ „ELTEX“ „ELTEX“ „ELTEX“ „ELTEX“ „ELTEX“ SZÖVETET SZÖVETET SZÖVETET SZÖVETET SZÖVETET SZÖVETET SZÖVETET SZÖVETET SZÖVETET SZÖVETET SZÖVETET SZÖVETET SZÖVETET SZÖVETET SZÖVETET ■SZÖVETET SZÖVETET -SZÖVETET -SZÖVETET -SZÖVETET ■SZÖVETET -SZÖVETET -SZÖVETET SZÖVETET -SZÖVETET -SZÖVETET ■SZÖVETET SZÖVETET No. 107 Lei 470 No. 212 Lei 580 No 1240 Lei S4Q Brașovi kizárfflaps lerakat: „ VESTIS” „ELTEX“-SZÖ VETET „ELTEX“-SZÜVETET „ELTEXASZÖVETET „ELTEX“-SZVETET „ELTEX --SZÖVETET posztóáruház, Sensor 22. „ECOMQMM“ 1936 november 1 Asszonyom, ne felejtse el: gyapjúszövetet csak a Galliánál vásárolhat előnyösen. Brasov, Sibiu, Plata Libellapi 3. (Szaeszbayleri (Buiasort Str Reá Maria 7. (Heliaurrgaaial