Brassói Lapok, 1937. augusztus (43. évfolyam, 153-178. szám)
1937-08-27 / 175. szám
1937 augusztus 27 B. E. A baszk tragédia utolsó jelenetei Santander sorsa megpecsételődött A basszk csapatott minden menekülési útját elvágják és felkelőit csütörtökre tervezik a város elfoglalását A Népszövetség rendkívüli ülésen tárgyalja a spanyol kormány beadványát A baszk nép hősies szabadságharca a harctéri helyzet szerint tragikus befejezés előtt áll. Az a kétségbeesett ellenállás, amelyet ez a szabadságszerető nép a felkelőkkel szemben tanúsított, megtört az olasz és német fegyverek tüzében és most a védekezés utolsó vára. Santander is néhány napon belül a felkelő csapatok birtokába kerül. Spanyolország északi tengerpartján hónapokig tartották magukat a baszkok és utolsó percig fegyverrel a kezükben védekeztek a köztársasági eszme kis szigetén. Vereségük most már kétségtelen és a baszk milicia minden menekülési útja el van zárva. Vagy elesnek a harcokban, vagy a felkelők kezébe kerülnek, ami egyértelmű a haláltól. Ennek a nagy néptragédiának utolsó, véres jelenetei játszódnak most le a biscayai fronton. FRANCO CSAPATAI CSÜTÖRTÖKÖN VONULNAK BE SANTANDERBE A Havas-ügynökség megállapítja, hogy _ a biscayai fronton harcoló kormánycsapatok minden összeköttetése el van vágva a valenciai kormánytól, a katonák és a lakosság már csak a tenger felé menekülhetnek, itt azonban a cirkáló felkelő hajók állják el az útjukat A felkelők előrenyomuló csapatai Sántán Jeltől délre már csak 12 kilométernyire vannak a várostól és a parancsnokság úgy tervezi, hogy Franco csapatai csütörtökön vonulnak be a városba. A Castro Urdiales bevétele és Torre de la Vega küszöbön álló elfoglalása valóságos pánikot idézett elő Santanderben és a közelében levő apró kikötőkben. A lakosság megrohanja a halászbárkákat és ezeken a lélekvesztőkön igyekeznek menekülni a felkelők elől. Mintegy 100 baszk menekült szerencsésen meg is érkezett már a franciaországi Bayonneba. OLASZ HAJÓGYÁRBAN KÉSZÜLT TENGERALATTJÁRÓK GARÁZDÁLKODNAK A DARDANELLÁKNÁL Az alattomos búvárhajóharc szüntelenült tart még a nyílt tengereken A Havas ügynökség jelentése szerint legutóbb két spanyol kereskedelmi gőzöst támadott meg egy ismeretlen búvársajó. A köztársasági spanyol gőzösök Vazziana kikötőjébe igyekeztek, amikor felbukkant a tengeralattjáró és két torpedólövést adott le a hajókra, majd a támadás végrehajtása után eltűnt. A torpedók azonban célt tévesztettek és így a két spanyol hajó sértetlenül érkezett a kikötőbe. Constantába érkezett tengerészek elbeszélése szerint az Armuro spanyol hajó elsüllyesztése után a tengeralattjárók egy Aldecoa nevű spanyol gőzöst is megtorpedóztak, de a hajónak, ha sérülten is, de sikerült Algia kikötőjébe eljutni. A tengerészek azt állítják, hogy a Dardanellák közelében garázdálkodó két tengeralattjáró olasz hajógyárban készült Bulgária megrendelésére és a buvárhajók olasz tisztekkel és legénységgel útban vannak a várnai kikötő felé. Úgy tudják, hogy ez a két búvárhajó követi el a sorozatos támadásokat a Töki köz-tenger bejáratánál. A londoni News Chronicle leszögezi, hogy Francóéknak mindössze két tengeralattjárójuk van és lehetetlennek tartja, "hogy ez a két hajó oly nagy körzetben és oly rövid idő alatt ekkora „tevékenységet“ fejtsen ki. A spanyol kormány azt állítja — írja az angol lap —, hogy olasz búvárhajókról van szó, az azonban még nincs bebizonyítva, de lehet, hogy hamarosan nyilvánosságra kerülnek a spanyol kormány bizonytékai is A SPANYOL, ABESSZIN ÉS KÍNAT KÉRDÉS SZEREPEL A NÉPSZÖVETSÉG ÜLÉSÉN A Havas-ügynökség Génfből keltezett jelentése közli, hogy a Népszövetség szeptember 10-iki ülésének tárgysorozatán a spanyolkérdésen kívül Abesszínia ügye is szerepel az esetben, ha a négus valóban elküldené Genfbe a megbízottait. Valószínűnek tartják, hogy a népszövetségi ülésen szóbakerül a nankingi kormány jegyzéke is, amely a japánok támadása ellen tiltakozik. Azt sem tartják kizártnak, hogy még szeptember hó végén összehívják a Népszövetség rendkívüli gyűlését és azon kizárólag a spanyol kérdéssel foglalkoznak majd Repülőnap keretében felszentelik az új szatmári repülőteret Satu-Mare—Szatmár, aug. 25 Szeptember 8-án nagyarányú repülőnap lesz Szatmáron. Ekkor szentelik fel az új repülőteret és ebből az alkalomból nagyszabású programot állított össze a rendező bizottság. Eddig 18 repülőgép részvételét jelentették be. Réth Hugó dr. kolozsvári ügyvédet, a Magyar Párt egyik vezető tagját, napi sétája közben fegyveres támadás érte A sörétek találtak és az ismert kemetőjogássz esszmé ellenül rogyott össze Cluj—Kolozsvár, aug. 25. Rejtélyes merényletkisérlet ügye foglalkoztatja a kolozsvári rendőrséget. Tudósítónk jelentése szerint Róth Zngó dr. kolozsvári ügyvéd, ismert büntetőjogász, a Magyar Párt egyik vezető tagja ellen ismeretlen tettes merényletet kísérelt meg. Róth dr. naponta nagyobb sétákat szokott tenni. Kedden délután sétakirándulásra indult. A városszerte ismert ügyvédet, aki a kora esti órákban tért vissza sétájáról, a Feleki-úton sörétes fegyverből eredő lövés érte s összeesve, eszméletlenül találtak rá a járókelők. Róth dr.-t a Helyszínre kihívott mentők beszállították a zsidókórházba, ahol Róth Marcell dr. tanár azonnal műtétet hajtott végre rajta. A tettest még nem nyomozták ki. Tizenkilenc éves leányt vett el Szatmár híres főrabbija, A rabbi 54 éves és ez alkalommal Lengyelországból nősült Teitelbaum Joel Satu-Mare—Szatmár, aug. 25 Szatmár aktuális szenzációja Teitelbaum Joél főrabbi házassága. A fanatikusan vallásos és az erdélyi zsidó hitéletben valósággal diktátori hatalommal rendelkező főrabbi tavaly vesztette el első feleségét és a kötelező gyászév leteltével most megint megnősült Lengyelországból. Rendes körülmények között, ha valaki megnősül, azt mindenki szigorúan magánügynek tekinti. De a szatmári ortodox főrabbi esetében másként áll a helyzet. Közügy. Minden, amit a hitközségi háborúságairól híres hásszid főrabbi csinál, közügy és nemcsak Szatmáron foglalkoztatja a hívek seregét, hanem egész Érdélyben, sőt a határokon túl is. És most annál is inkább beszélnek Teitelbaum második házasságáról, mert az 54 éves főrabbi egy 19 éves leányt vett feleségül, ami a hívek egyik részénél furcsábbb fejbólongatást idézett elő, ellenfeleinél pedig új tápanyagot, csipő élcelődésekhez. Az esküvő a legnagyobb csendben zajlott le Csik megye prefektusa erélyes vizsgálatot ígért a csikkarcfalvi erőszakos iskolafoglalás ügyében Semmi szükség sem volt az álami iskolaigazgató önkényeskedésére . M.Ciuc—Csíkszereda, augusztus 25 Csikkarcfalva ősrégi felekezeti iskoláját annak idején az egyház és a politikai község közösen építették. Pár évvel ezelőtt az építés alkalmával nyújtott segély alapján az épület állami célokra való átbocsátását követelték. A csikkarcfalvi rom. katolikus egyházközség tanácsa megértőnek bizonyult a kívánsággal kapcsolatban. Elhatározta, hogy új iskolát épít s annak befejezése után haladéktalanul a község, illetőleg az állami iskola rendelkezésére bocsátja a régi épületét Ezt a határozatot közös egyetértéssel tudomásul vették a hivatalos körök is és további ténykedésük az uj felekezeti iskola mielőbbi befejezésének sürgetésében merült ki. Az egyházközség vezetősége is tisztában volt az esetleges következményekkel s anyagi eszközeihez mérten a lehető legerélyesebb ütemben folytatta az iskolaépítést. Jelenleg az a helyzet, hogt az épületen az utolsó simításokat végzik és szeptember 1-én, legkésőbb tizedikén, befejződik az építkezés. Ilyen körülmények között érthető megdöbbenést idézett elő Sarpe állami iskolai igazgató viselkedése, aki nem akarta az új épület végleges elkészítését. Erőszakkal behatolt a felekezeti iskola régi helyiségeibe, berendezését az udvarra hordatta és az állami iskola felszerelését helyezte el az önkényesen kiürített termekben. Sas Antal esperes-plébános panaszba foglalta a történteket és dr. Ofetea Valér megyefőnök elé terjesztette, aki a lehető legerélyesebb vizsgálatot ígérte. Értesüléseink szerint minden rendelkezésre álló eszközzel elégtételt fog szerezni magának a római katolikus egyházközség vezetősége annál inkább, mert szeptember elsejére szabályszerűen átadta volna úgy is az épületet. Miért kellett erőszakot alkalmazni ott, ahol annak semmi értelme. 3 oldal Az erdélyi magyarság és a párisi világkongresszus Írta: Jordáky Lajos (Kolozsvár) A demokratikus magyarok párisi világgyűlésével kapcsolatban kifejlődött sajtó, vita során vádak és támadások érték a romániai szociáldemokrata párt magyar táborát is, miután bejelentette a gyűlésen való rész- vételét. A lovagiasság elemi szabálya, hogy módot nyújtsunk a megtámadottaknak a védekezésre. Ettől függetlenül hasznosnak, sőt szükségesnek érezzük, hogy az erdélyi magyar közvélemény megismerhesse a magyar szociáldemokrácia álláspontját is a kérdéssel kapcsolatban. Kacsó Sándor cikket írt ezzel a kérdéssel kapcsolatban e lapnak a hasábjain. A cikk kiváltotta a Keleti Újság válaszát. Egy ember egyéni, becsületes, magyarságot szolgáló és a jövőben is szolgálni akaró felfogására a válasz ez, nem egy ember, de egy párt, az Országos Magyar Párt részéről a hivatalos lap útján. Én, aki a Brassói Lapoktól vendégjogot kértem és kérek minden magyarul érző és a kisebbségi magyarságért küzdeni akaró magyar irányzat részére, szociáldemokrata vagyok. Igaz, véleményem ebben a kérdésben még nem a pártom hivatalos véleménye, csupán egyéni. El akarom mondani azt, amit tudok erről a kérdésről és ki akarom fejteni véleményemet a magyarok világkongresszusával kapcsolatosan. Kezdjük azzal hogy Kacsó Sándor álláspontja igen rokonszenves. Igaza van abban, hogy a kongresszus napirendjének három potja szervesen kapcsolódik egymásba. Magyarország demokratizálódása, a Berlin—Róma tengely London—Pária tengellyel való helyettesítése jelentené a kisebbségi kérdésnek, ha nem is azonnali és tökéletes, de részleges és az évek folyamán javunkra kialakuló és fejlődő megoldását. Mindkét dologból folyik azután a dunai megértés, a dunai népek gazdasági és szellemi megbékülése, kiegyezése és jövőjük tervszerűen testvéries együttműködése. Ekkor majd az együttélés éppoly tervszerű lesz, mint amilyen tervszerűen folyik ma minden oldalról az egymásra uszítás. Demokrata Magyarország és demokrata Kisántant-államok, előfeltételei a dunai összefogásnak. A szabad magyar nép és a szabadságban élő nemzetiségek Csehszlovákiában, Jugoszláviában és Romániában többé már nem a revizionizmus és az antirevizionizmus hálóiban fognak vergődni, külügyi hivatalok intrikáira, hanem a gazdasági érdekharcokból szított nemzeti ellentéteket félrerúgva, együttesen és békében élhetnének egymással, fejlesztve minden nemzet a maga igazi nemzeti kultúráját, amely nem a nemzeti kizárólagosság hangoztatásában, hanem a többi nemzetek kultúrájának megbecsülésében és szabad terjeszthetési, gyakorlási és továbbfejleszthetési lehetőségek biztosításában áll. Demokráciát a Duna-medencébe ! Állítsák meg a népek, vagy ha azt nem lehet, emeljenek gátakat a Dunán lefelé hömpölygő diktatúra és parancsuralmi eszmék elé valahol a német—osztrák határon. Olyan gátakat, amelyeken keresztül csak a magasrendű német szellem jusson át Ausztriába, Csehszlovákiába, Magyarországba, Jugoszláviába, hozzánk, meg Bulgáriába. A gátak fogják fel a sekélyes, a német szellemiségtől és a német néptől távol álló, faji és őrült nacionalista, nagytőkések és junker csizmák által életrekeltett, népeket bolondító és kataszrófába töntő felfogásokat. A kérdés magva itt van: a demokrácia és a diktatúra mérkőzik meg a magyarok világkongresszusának kérdésében, mint annyi másban. Diplomáciai nyelven, politikai tengelynek indítják el a támadást amely — igaza van Kacsó Sándornak — „kommunistaság” bélyegének a rásütésével éri el tetőfokát. Hány becsületes akciót hiúsítottak meg már így. Hányszor sütötték reánk a „kommunista“ bélyeget, denunciáltak, kenyerünktől akartak megfosztani, nemcsak minket, szociáldemokratákat, de még tőlünk is távol álló minden párttól és mozgalomtól független magyarokat, akiknek egyetlen bűnük, hogy a magyarságért a semmittevés útjától eltérő utakon küzdöttek. Ma is ez a legfőbb vád. Különben nyíltan megmondhatjuk: feltételül állítottuk azt, hogy csak törvényesen elismert, a magyar demokráciáért és kisebbségi