Brassói Lapok, 1937. október (43. évfolyam, 205-231. szám)

1937-10-01 / 205. szám

I » » & » / r* iff­­­e. ■, / *­fete* H #* 910615 fdlííí^PfiSl [XL.il­. évfolyam 205. szám Brasov-Brassó * Péntek * 1937. október L Egyes szám ára: 3 Ipi Magyarországon 20 fillér A húsz gyár és a félmillió cipész Napokon át tartott szünet nélküli panasz­­pergőtűz után határozati javaslatot foga­dott el a cipészek országos kongresszusa, amely 80 ezer mestert és 400 ezer mun­kást képviselt. Félmillió ember panasza és kívánsága süket fülekre nem találhat. Kétségtelen: e panaszok egy része túlzott, mert hiszen az ideges és elkeseredett em­ber mindig túloz és a kívánságok egy ré­­sze talán teljesíthetetlen is, mert a tömeg­pszichózis f­elf­űti és elnagyolja az igényeket, de végeredményében mégis csak egy félmillió ember panaszoskodott és egy félmillió kenyérkereső jelentette be követeléseit és így ez a kongresszus nem „elhanyagolható mennyiség . Senki sem dicsekszik vele, ha sorsa jól megy és mindenki túlméretezi fájdalmának ecsetelését, de mindezeket a túlzásokat, feketén­ látásokat és jaj-szavakat valósá­­gosságuk mértékére leszállítva is éppen elég sérelem-anyag marad.­­ Az adóról, a betegségek széről és egyéb köz­sérelmekről ne essék ez alkalommal itt szó. Ezek a sérelmek általánosak és országos orvoslást igényelnek. Marad­junk csak a szakmai­ sérelmeknél, azok­ból is elegendő tanulságot és következte­tést lehet levonni. Mindenekelőtt azt, hogy a kisipar és a technika örök viada­la nem ért még és nem is fog sohasem vé­get érni. A bőrgyárak cipőgyártási osztá­lyának versenye és a gumilább­elik hih­e­­tetlen térhódítása az az ellenség amelyl­lyel a cipésziparos hiába hadakozik. A luddisták sem tudták a gépeket úgy ös­­­szerombolni, hogy már akár csak lúsz esztendő múlva is ne a gép uralta volna légyen e kerek világot. A széria-termelés­­és az új technikai felfedezés nem ellen­ség, habár születése időpontjában annak látszik is. Ez a fejlődés, ez az új kor a­­jövendő, amely ellen minden szó hiába­való é.­ minden fegyver eredménytelen.­­A kormány nem igen fogja eltiltani a gumi lábbelik szabad forgalmát és arról sem igen lehet szó, hogy a bőrgyáraknak megtiltsa a cipőgyártást. E cipész­ érdek­kel símben ugyanis ott a másik és még szélesebb érdek: a fogyasztóké, akik nem az érdekképviselt kívánságának, hanem pénztárcájuk tartalmának megfelelően fogyasztanak. A cipész-kongresszus kí­vánságaiban, követeléseiben és panaszai­ban ez a pont tehát „túlzás”. Ellenben nem túlzás az a roham, ame­lyet az anyag­gyárak ellen indítottak. Nem túlzás, ahogyan azt követelik, hogy a busz­kartellbe tömörült bőrgyárat fé­kezzék meg és intsék rendre. E gyárak­ban és különösen e gyárak tömörülésé­ben olyan erőhatalom gyűlt össze, amely nem illeti meg már őket, olyan hatalom,­ amely itt-ott az állam mindenhatóságá­val is vetekszik. A kartell, ha olyan anyag felett uralkodik, amely nélkülöz­hetetlen és elsőrendű szükséglet, abszo­lút az, akinek egyetlen szemrándítására pórbak­ulhat 80 ezer mester és 400 ezer munkás betevő falatja A világ­ot az anyag-egyeduralom kormányozza. A vi­lágban az egyedet az anyag-egyeduralom nyűgözi. A riposzvi­lágban a bőr-kartell az a mindenhatóság, amely tizedet, robo­tot és dézsmát szed és annak nagyságát úgy állapítja meg, ahogyan éppen úri jókedvében neki tetszik. TK, ezen a pon­ton, kilátásai lehetnek a cípesz­starcnak, mert itt, ugyanezen a ponton, nem áll egyedül. Mögötte sora­kozott fel az államhatalom is, amely a legutóbb hozott kartell­ tör­vén­yével ma­ga is igazolta, hogy a kartellek hatalma tűrhetetlen és a kartellek étvágya kielé­gíthetetlen. Tagadhatatlan és biztos, hogy a bőrgyáraknak is megvan a maguk panasza és kalkulációs miaíma, valószí­nű, hogy a vádakkal szemben ezer és egy ellenérvvel tudnak védekezni, de ennek ellenére is csak bennük és csak az ő ára­ikban van a hiba. Kelet-Európában a gazdálkodás autarkikus és így az már lvédett, ami azt jelenti, hogy a fejlettebb lég­erősebb külföldi iparral szemben­­mesterségesen és pártolóan kivételezett. A nyári városok bombázása miatt Angliában országos jellegűvé vált a japán áruk elleni bu­rkottmozgalom Megtorlásokról tanácskozott a szerdai angol minisztertanács? - Újra rommá bombáztak a japán repülők egy kínai várost - Megismétlődő pergőtűz a sanghaji északi pályaudvar ellen Törpédét lőttek ki az Izumo japán zászlóshajó ellen London, szeptember 29. Az angol kormány tagjai szerdán délelőtt minisztertanácsot tartottak. Hivatalos jelentést a hozott határoza­tokról nem adtak ki, de az angol sajtó úgy tudja, hogy a legkomolyabb for­mában szóba került a Japán elleni megtorlások gondolata. Állítólag máris hoztak néhány olyan határozatot, amely gyakorlati útra tereli a nyílt kí­nai városok bombázása és a békés kí­nai halászhajók elsüllyesztése miatti eddig csak platonikus jellegű angol tiltakozásokat. Az angol közvélemény japánellenes felháborodása egyébként napról-napra fokozódik. A japán áruk elleni boj­­kottmozgalom a lelkészi kar és a ke­reskedelmi utazók fellépése következ­tében országos méretűvé vált. A vélsz­­bányászok szövetsége is csatlakozott a mozgalomhoz. A News Chronicle azt javasolja, hogy a kereskedők és áru­házak kifüggesztett felhívásokkal fi­gyelmeztessék a vásárló közönséget, hogy tartózkodjanak a japán termé­­kek vásárlásától. Japán fenyegetőzik Az az általános felháborodás, amelyet Nanking, Kanton és Hankau városok bombázása az egész világon keltett, men­tegetőzésre késztette Japánt. A japánok genfi nemzetközi irodája hivatalos közle­ményt adott ki a kérdéssel kapcsolatban. A közlemény többek között hangoztatja, hogy sem Nanking, sem Kanton nem ne­vezhetők nyílt városoknak, nemcsak azért, mert kormányzati székhelyek, ha­nem azért is, mert fontos katonai erődít­mények székhelyei. A japán légi haderő célja csak az volt, hogy a katonai jellegű épületeket támadja és minden intézke­dést megtett, hogy lehetőleg minél keve­sebb kárt okozzon a polgári lakosság kö­zött és a polgári javakban. Ennek érde­kében a japán hadvezetőség fontos és hatásos támadási lehetőségekről mondott le. WUHU VÁROS ROMOKBA­N HEVER A genfi nemzetközi iroda hivatalos közleményével egyidejűleg jön a hír, hogy a Nankingtól 80 kilométernyire fek­vő Wuhu várost egy 30 gépből álló bom­­bavető raj támadta meg. A japán gépek többezer gyújtó és robbanó bombát szór­tak le a városkára, amely zsúfolva volt emberekkel, mert Nankigból mintegy 150 ezer menekült helyezkedett el itt, ab­ban a hiszemben, hogy a teljesen nyílt és katonai szempontból jelentéktelen város­kát semmiféle veszedelem nem fenyegeti. A pusztulás leírhatatlan. Egész házsorok lángokban vannak s oltásról szó sincs, mert a hatóságok egyáltalában nem ké­­szültek fel arra, hogy támadás érheti a városkát. Az áldozatok számáról pontos jelentés még nem érkezett, a külföldi tu­dósítók becslése szerint azonban több ezer ember veszítette életét. A szerdára virradó éjszaka egyébként újabb japán légi raj látogatta meg Nankingot is. A támadás eredményéről jelentés nincs. Kínai források szerint a légi támadást elhárító ágyuknak sikerült a támadó gépek közül kettőt lelőniök. A tokiói külügyminisztérium egyik hi­vatalos képviselője szerint az alábbi nyi­­latkozatot tette a külföldi újságírók előtt: — Japán egyáltalában nem fog megtör­­pünni egyes igazságtalan bírálatok követ­keztében. Egész Japánt általános felhábo­­rodás hatja át a genfi 23-as bizottság erkölcsi ítélkezése miatt. Japán elhatáro­zott szándéka az, hogy minden szükséges eszközzel megsemmisíti Kína hadi erejét. Sanghaj északi pályaudvarát támadják a japánok Sanghajnál a japán tüzérség és a légi haderő erős tűz alá fogta a Csapej vá­rosnegyedet és különösen az északi pá­lyaudvar környékét. A gyújtóbombák több helyen tüzet okoztak. A Putung folyó partjain levő kis falvakat a japán hadihajók a Wangpo-n horgonyzó ide­gen hdihajók fölött lövik. Kedd éjfélkor a japán tüzérség és a hadihajók erős tüzet kezdettek a kínai tüzérség putungi állásai ellen. A pergő­tűz egy óráig tartott. Később, jóval éj­fél után, megismétlődött a tüzérségi párbaj. A kínai tüzérség erélyesen vála­szolt. A második tüzérségi párharc megkez­dése előtt hatalmas robbanás hallatszott a tenger felől. Azt hiszik, hogy az Izumo japán zászlós­hajó ellen lőttek ki egy torpedót. Egyelőre még nincs semmi je­lentés arról, hogy a torpedó talált-e és milyen eredménnyel? Sanghaji jelentés szerint szerdán reggel a japán tüzérség és légi haderő újabb ál­talános támadást indított a Csapejtől Liuhóig terjedő 30 kilométer hosszú arc­­vonalon. A japánok célja az északi pá­lyaudvar birtokba vétele. A kínai légi tá­madást elhárító ütegek erős tüzet adtak a japán gépek ellen, de eredménytelenül Egy japán jelentés erősíti, hogy sikerült Liuhang megszállása, a kínaiak azonban cáfolják ezt a hírt s azt állítják, hogy ezen a szakaszon egyetlen állásukat sem adták fel még az ellenségeskedés meg­kezdése óta. A japán harcvonal lassan közeledik Santung tartománya felé és öt kilométer­re közelítette meg már Sziensint. Sanszi tartományban sikerült elfoglalniok Nu-­juehkeut. A Paoting körül kialakult harcvona­l most már közel háromszáz kilométer hosszú, miután a japánoknak sikerült el­­foglalniuk Paoting után Csiancseut is. Tekintettel arra, hogy ezt a nagyon hosszú vonalat védelmezi a kínai szám­beli fölénnyel szemben igen nagy feladat, a japán csapatok naponta kapnak friss­­erősítéseket. * v ^ w ' * A kormánynak — ha másképpen nem megy — döntenie kell tehát, hogy kit áldoz fel: a busz­gyárat, vagy a félmillió cipész-iparost? Ha a gyárak kartelljén belül megoldható a kérdés, természetesen „házilag“ kell megoldani, de ha a kartell a­ panasz-pergőtűz és a követelés-roham ellenére sem hajlandó anyag­ egyedural­mának előnyeiről lemondani, fel kell in­kább áldozni a húszat, hogy a félmillió megmaradhasson. Idáig természetesen nem kerül a sor. Ezek a nagy összecsapások rendszerint kiegyezésekben szoktak végződni, de ha már ennek a harcnak úgyis béke lesz a vége, miért a csúnya civódás és fájdal­mas torzsalkodás? A félmillió cipész fel­tétlenül indokolt jajszava után a kartell ne várja meg a kormány fenyegetését, a hatalom parancsszavát, a muszáj elkö­­vetkezését, hanem sürgősen revideáljon. Biztosak vagyunk benne: erre lehetősége van. Kétségtelen: a bőr­ kartell árai nem azok a minimális árak, amelyekből en­gedni ne lehetne. A kartelleknek is van céljuk és létjo­gosultságuk, rendeltetésük és hivatásuk, de amikor már annyira elfajult a politi­kájuk és annyira elvakult a mértékük, hogy 500 ezer termelő csakis bennük lát­ja sorsa és élete minden akadályát, ak­kor további vitának helye nem lehet. En­gedni kell: sürgősen és önként tudomá­sul kell venni, hogy a haszon­ étvágy ha­tárát a szinte­ szinte már gyarmati függő­ségben­ tartott cipészek­ és más iparosok éhezésének határa szabja meg. A fővárosban­ tartott kongresszus hang­ja azt bizonyítja, hogy ez a határpont el­érkezett s most már igazán sürgős meg­oldásra van szükség.

Next