Brassói Lapok, 1938. január (43. évfolyam, 1-24. szám)
1938-01-09 / 6. szám
1938 zárvát 9 Megjelent a Szép Szó új száma A SZÉP SZÓ most megjelent (20.) füzete parentálja el a folyóirat tragikus körülmények között elhunyt szerkesztőjét és alapítóját, József Attilát. Közli Ignotus Pál és Mónus Illés sírbeszédét és bejelenti, hogy legközelebbi (21.) füzetét teljes egészében József Attila emlékének szenteli. A folyóiratban Szolnoki István alapos és terjedelmes tanulmányt ír az új középkori filozófiáról és szociológiáról, Gáspár Zoltán a sajtószabadságért száll sikra cikkében Bóka László tanulmányában Justh Zsigmondról rajzol arcképet, Osvát Zsuzsa Móricz Zsigmond új regényét glosszálja, Erdős Jenő a piócaárusokról és más ,lápi cigécskéről közöl életképet, Horváth Béla Chestertonról közöl versfordítást, jegyzetekkel, ezenkívül a nyilaskereszteseket támadja meg. Polemikus jegyzetek és képzőművészeti, szépirodalmi és tudományos könyvkritikák egészítik ki. Szerkesztőség és kiadóhivatal Budapest V. Vilmos császár-út 28. Kapható minden könyvkerekedésbrre.l F. PL JOnkla OlVASSON VCKJ MM!ara A humanizmus realistája Valeriu Marcu kitűnő könyvének magyar fordítását forgatjuk. Macchiavelliről, Európa egyik nagy válságkorszakának édesszemű tanújáról szól ez a regényes korrajz, érezzük, úgy, ahogyan ő látta és átélte a vérnek és aranynak ezt a világát. Firenzében vagyunk, a Mediciek uralma idején. Ott vannak a céhek, mint tömeg, ott az üzlet, mint uralmi alap és mint egy ragyogó szellemi fölépítmény fundamentuma. Firenze virul, «termékennyé vál a város talaja, melyet a világ minden tájáról ömlő kamatok trágyáztak”. . És a ragyogó új épületek a „miscrabili”-ket, a szegényeket hamarosan kiszorították a fény városából. A felszínen a utókor számára műkincsekben és a schem egyéb alkotásaiban testesült meg ez a tragikus feszültségektől terhes korszak, — az egykorúak részére egészen más volt a lényeg: a születő kapitalizmus sirgone és telhetetlen falánksága, amely mindent, mt volt, legyen szép avagy mocskos, üzletté tett. Okos bankárok szőtték itt világkereskedelmi és világpolitikai terveiket, valóban bámulatra méltó nagyvonalúsággal. Ez a korszak mint a maradandóság eszményét drágoztatta fel s adta át az egész kultúrvilágnak a klasszikus szellemet és teremtett otthont a közeledő szellemi forradalom előőrseinek, a humanistáknak. Az életet, a gazdaságot még a középkr széttagolsága, kicsinyes arányai verték bilincsekbe, de az üzlet már előkészítette az új, nagy nemzet egységeket, már feltörtek az olasz egység álomképei az Arno partján csak úgy, mint Rómában, a humanista szellem elővesietett és kiépítette az újjászületett latinság kultureurópáját. Ilyen korszak szülte könyvünk hősét, Nicolo Macchiavellit. A szülői házban, a Lorenzo Medici elleni gyilkos merénylet nyomán elemi erővel föltámadt antiserikalizmus volt az első szellemi tápláléka. Körötte virultak Firenze szépségei, ám őt a történelemből és a jelenkorból is egyedül a tények érdekelték. A rejtett összefüggéseket nézi. A cselekvő személyek szavai helyett cselekedeteik rugóira figyel. Nem humanista, hanem politikus vagy ügy lehet, a humanizmus realistája. A politikusember érdekli őt szenvedélyeivel, agyafúrtságaival, álnokságaival, hiúságaival, hatalmi törekvéseivel. Mindez együttesen adta kora politikusainak a jellemképét és Macchiavelli nem teremtette, csak megörökítette azokat. Csak ennyi köze volt azokhoz a nagyvonalúságokhoz és alávalóságokhoz, amiket szá-zada politika címén elkövetett és amelyeket az utókor macchivellizmusnak nevezett el. A „Macchiavelli” című könyvet Szegő István fordította közvetlenül hatóan s a Rekord könyvkiadó adta ki. A NAGY DÍJ Kegyeletesnek szánták talán azt a kézmozdulatot, amellyel most a tragikusan elhunyt József Attila hantjára odateszik a Baumgarten-díj ígéretének és reményének elfakult erkölcsi koszorúját? Azt olvassuk, hogy idén háromezer pengőt kapott volna a szerencsétlen költő, neki szánták az alapítványból. Nos, a Baumgarten-díj általában már nagyon keveseket érdekl.1. Kiosztása azokban akik érdeklődők s nem érdekeltek, évenként kínos visszatetszést szűk Eredeti céljától messzire elkanyarodva, érthetetlen szempontok szerint felaprózva teljesen elvesztette jogát arra a becsülésre, amely az örökhagyó elgondolása és a kezdetlárakozás után megölelte volna. Ha volt a toklnak olyan ihletett tehetsége, akire mintha rászabták volna a nemes irodalmi és emberbarát szándékát, akkor József Attilának minden vonása egyesült, ő volt az a lángelméjű gyermek, akinek a mecénás segítségére volt szüksége, mert szertelen és lángoló lelke nem tudott elhelyezkedni a polgári mesterségek szűk és merev keretei között, ő volt az, akitől a magyar írás sokat és nagyot várhatott és akinek meg kellett volna adni a lehetőséget legalább 8 puszta lét tengetéséhez olyan időkben, mikor fázott, éhezett. József Attila évtizednél hosszabb ideje volt már csillaga és reménysége a magyar irodalomnak. A Baumgarten-dij urai kelett hogy tudjanak róla, emésztő nyomoráról. De még szürke legények, kik szabályos és szabványos mestermunkákat készítettek, a polgári jólét tetejébe kaptak Baumgarten-dijakat. — József Attilának a hosszú és sivár évek során egyszer sem jutott. Végezzék hát feladatukat az urak úgy, mint eddig, s ne háborítsák ezzel a félszeg, olcsó önigazolással az árva hantot. I. 8. Pnesty : Jóbarátjok Priestly-t „Faraway" című könyve tette ismertté a magyar olvasó előtt. Egyszerű, rokonszenves emberekről szól ez a regény. Egyszerű emberekről, akik események és izgalmak nélküli, szürke életet élnek, de életükbe hirtelen belép a hétköznapot csillogó fénnyel elöntő kaland. A fenséges kaland, amely új irányt ad életútjuknak. Anglia három különböző pontjáról indul el három ember: egy harmincéves leány, aki autót vett, amivel nekivág a végnélküli országút ismeretlenségének; egy ötvenéves munkás és egy fiatal tanárember, aki a biztos egyhangúság helyett inkább a bizonytalanságot választja. Egy vándorszínész társulatnál találkoznak össze: itt kezdődnek kalandjaik. A regény ezeket a kalandokat meséli el: mély humora és igaz, emberi szomorúsága egyformán megkapja az olvasót. Priestley jókedvű elbeszélő, ötletei kifogyhatatlanok, szereti regényhőseit. Nem barátja a tragédiáknak, mindig talál magyarázatot az emberi gyengeségre. Priestley új könyvét Tábori Pál fordította. Singer és Wolfner kiadása. Botrányos angalnyelvű könyv magyar ürmökről és cigányokról A legutóbbi tíz évben Magyarországról több külföldi könyv és cikk jelent meg, mint előbb száz éven át. Riporterek és regényírók, néprajzi kutatók és történetírók sok alaposan jót is vittek a közönség elé, az angol Brophy és Cunningham, a francia Brion és Sauvagtot, a német Zarek, az olasz Ferrario, — hogy csak néhány nevet említsünk —, de a kis nemzetekből is az osztrák Lothar és Zorn, a holland Kuyper és Schneiders, a belga Cardijn, a svéd Prof Böck és Langlet csupa jóindulattal emlékeztek meg tapasztalásaikról Persze akaratlan tévedés, naiv anyag is akad némelyik munkában és be kell számolnunk olyanról is, amelyik torzképe a magyar életnek Valaha Victor Tissot „Le Hongrie de Adriatique au Danube“ című négyszáz albumlapu könyvét emlegették, mint a bosszantó tájékozatlanság mintáját. De ez jámbor és derék könyv ahoz képest, amely a newyorki The Macaulay Company kiadásában jelent meg Paprika címmel Erich von Stroheim tollából. Amit ez a szerző elkövet, csakugyan példa nélkül való Tökéletes informáltság köntösében nyolcvannál is több magyar kifejezést használva — ír a pesti és vidéki viszonyokról, katonák, mágnáshölgyek és vegyest cigány legények viselt dol Négyszem közölt Földi Mihálylyal, a legnépszerűbb magyar íróval Budapest, január 7. Egy író, aki a legnagyobb magyar napilap élén áll és az olvasó hiába keresi írásait a lapjában, irányítja a lapot, de újságba soha nem ír. Minden évben megjelenik egy testes regénye, amely eléri a legnagyobb példányszámot, amit magyar nyelven könyv elérhet. Ezeket a regényeket lefordítják a földkerekség minden kulturnyelvére. Az irodalomkritika minden nyelven értékeli. Verset nem írt soha Színpadon csak ifjúkorában kísérletezett. Született epikus, akinek leghívebb kifejezési formája a regény. Olykor megjelenik riívidebb elbeszélése is. Az elbeszélések szépek, érdekesek, de ha széttolnánk a barátaikat, beléjük férne egy regény. Ez az író, aki talán a legjellegzetesebb regényíró a magyar írók között: Földi Mihály. Mint orvos kezdői pályafutását, kezénekit mozdulatain vizsgálódó tekintetében felillannak olykor a jelek, amelyek erre emlékeztetnek. Mennyezetig érő könyvsorok alatt, beszéljetünk. Földi Mihály teréziánus -Hill's« kör rztártarbájában, amelynek ablaka szelf- , benéz az egyetemi könyvtár előkelő épületével. Most jelent meg egy új regénye: A viszony. Ezt említem. A könyvnek nagy sikere van. Földi elsiklik a téma fölött. — Nehéz volt a pályafutása? — kérdem— Nem mondhatnám. Akihez fordultam, szívesen fogadott. Sok jóindulattal és barátsággal találkoztam. Mégis nehéz az érvénye, sjj'.és . . . A feje felett húzódó könyvsorra tekintek, ahol idegen kiadású könyvek gerince sorakozik. By Mihály Földi, par Michel Földi, roman von Mihály Földi, olvasom a könyveken. Az író követi a tekintetem és elmosolyodik. — Kétféle érvényesülés van, — mondja. — Írónak és művésznek érvényesülni általában nehéz feladat, szinte lehetetlen, — mondja Földi Mihály. — Külső és belső érvényesülésről beszélhetünk. Ha az író, vagy művész eléri azt, hogy gazdasági és társadalmi értelemben viszonylag függetlenül írhatja és alkothatja azt, amit valóban akar, azt hiszem, elérte a külső érvényesülés határait. — A belső érvényesülés ennél sokkal nehezebb. A művésznek az a törekvése, hogy megközelítse a valóságot és olyannak mutassa azt, amilyennek érzi, állandó és be nem tetőzhető küzdelmet jelent. A művész számára ez a küzdelem a belső érvényesülés útja, amely sok eredményt mutathat, de teljes kielégülést soha nem jelent. A művész pályája mégsem reménytelen, éppen azért nem, mert szakadatlan küzdelmet jelent a belső érvényesülés útján. Nem reménytelen tusa ez, mert nem egy ember életművéről van szó. Az emberiség legjobbjai, apostolok, gondolkodók, írók és művészek, önmagukkal küzködve, az emberiségért küzdenek és az emberiség ha- la:1, fejlődd. I — Hogy félelmes jelenségek vannak, hogy a fejlődés nem egyenletes, az igaz De nem szabad soha elfelejteni, hogy a kulturember fiatal fajta és hogy eszmélése pillanatától kezdve, amióta örökértékű eszmények megvalósításán fáradozik, rövidke idő telt csak el. Rövidke idő bizony, ha összehasonlittul a történelem előtti idők végtelen és félelmetes távolságával . . . — Hiszi, hogy az emberiség küzdelmét e**mék irányítják? — kérdezem. — Bizonyára eszméknek nevezhetem az® hát a nagy gondolatokat, amelyet a történelem minden népének legjobbjai mindez időben hirdettek. Ezeknek a gondolatoknak az ereje leküzdhetetlennek látszik. Ha az események örvénylésében látszólag alá is merülnek felbukkannak újra. A sokszínűsé változatú és egymással látszólag ellentétes irányú mozgalmak végül is a magasabb erkölcs, a több emberség szolgálatába szelídülnek. Minden vallás szeretetet hirdet és minden író és gondolkozó több és jobb emberségért fáradozik Olyan eszme ez, amely legyőzhetetlen. — Pályája elején materialistának tartották Felfogása most inkább spirituális. Mi az oka annak, hogy felfogása megváltozott? — Nem én változtam meg, megváltozott a világ körülöttünk. Én együtt haladok a tudományal. Pályám elején a legkisebb fizikát tesz az atom volt. Gondoljon arra, hogy mi történt azóta. Hogyan oldotta fel a tudomány a szilárd valóságnak hitt megállapításokat Hogyan tűntek el a tárgyi valóság vallásából a megrögzített tételek. A tudomány hódításai egyre növelik ismereteink körét, amelyet körülöel a még nagyobb kör, amelyet nem ismerünk Együtt haladok a tudománnyal, de nem felejtem el, hogy az ismeretlen terület kis részét hódítottuk csak meg. Ha a tárgyi valóságot akarom megközelíteni, nem szabad elfeledkeznem arról, hogy van ismeretlen valóság is, amelyet nem tudok megközelíteni. Nevezzük ezt spirituáls valóságnak. Az emberiség az ismert világot tudomásul veszi és végtelen kíváncsiságából fakadó nagy kérdéseivel újra és újra az ismeretlen világ felé fordul, így cselekszem én is . . . Újvári Imre gairól. De 1883 ban Tissot és könyvinek rajzolói, Valerio és Poirson urak60 rajzukon együttvéve sem árulnak el annyi naivságot, és vakmerő lelkiismeretlenséget, mint Stroheim egyetlen oldala. Jámbor külföldi olvasó csakugyan azt hiheti Stroheim nyomán, hogy Budapest egy nagy éjszakai mulatóhely, amelyről tulajdonképpen csak féfitársaságban szabad szót ejteni s a ladyk előtt legföljebb holmi gunymosolyu kacsintással ejtendő el az egész téma. Főkép Ilonka hercegnő és Rigó Jancsi szerelmi kalandjait szellőzteti. A hősnő átlátszó ferdítéssel ezt a nevet rímet kapta: „Her Highness and Princess Esterváry Ilonka". Aztán még ilyen nevek tűnnek föl: gróf Csuka Dezső, gróf Sihóczki Pista, Gizzi, Develesey, Mikosz és Forstó. Török« Sanfre ui regénye sí újév'» Nyugatban A Nyugat újévi száma egész terjedelmében közli Török Sophie „Nem vagy igazi!" c. új regényét. Az ünnepi szám másik kimagasló értékű közleménye Babits Mihály cikke a „pogány" és ..keresztény'* halálról. Illés Endre, Barta János, Kárpáti Aurél, Halász Gábor, Schöpflin Aladár, Cs. Szabó László, Kassák Lajos, Jeik Zoltán, Radnóti Miklós és Fenyő László kritikai és szépirodalmi írásait kell még külön megemlíteni az új szám tartalmából, továbbá a magyar és külföldi irodalom, színházi és képzőművészeti élet aktualitásait, ismertető Figyelő és őrjárat rovatokat Kiadóhivatal: V. Vilmos császár-ut 34. Egyes szám ára 50 lej.