Brassói Lapok, 1938. május (44. évfolyam, 98-122. szám)
1938-05-29 / 121. szám
1938 május 29 Anglia és Németország, Csehszlovákia és a régi Szerbia Milyen veszélyeket rejteget a szudétanémet kérdés további alakulása ? írta: Körösi Sándor A csehszlovák kérdés vajúdása túljutott ugyan első veszélyes pontján, de a helyzet továbbra is igen válságos, — ez volt a világsajtó egybehangzó megállapítása a hét elején. A két szudétanémet égek, szombaton hajnalban történt agyonlövése, majd a csehszlovák hadsereg részleges mozgósítása ne® robbantotta ki a két fél fegyveres összeütközését, pedig ettől tartani lehetett. Ellenkezőleg, a rendkívül feszült légkörű hétvége után enyhülés következett be: Henlein a bajor Alpokból hirtelen hazautazott és megtartotta első, majdnem háromórás megbeszélését Hodza miniszterelnökkel. Innen kezdődik a „de”, amely szerint a helyzet továbbra is válságos. A Henlein-párt ugyanis nem hajlandó tovább, érdemileg tárgyalni mindaddig, amíg a prágai kormány a szudétanémet vidéken meg nem szünteti a katonai intézkedéseket, vagyis az ostromállapotot. Vájjon miért fontos ez Henleinéknak annyira, hogy mint „sine qua non” előfeltételhez ragaszkodnak hozzá. Mit szeretnének Henleinék? Ennek az akadékoskodó feltételnek a jelentőségét csak akkor érthetjük meg, ha tekintetbe vesszük a Henleinék további haditervéről kiszivárgott valószínűértesüléseket. Több komoly külföldi lap szerint az a haditerv, amellyel HenleinNémetországból vsszatért, a következő: Rögtön a községi választások bevégződése után Henlein a szudétanémet területen megválasztott tanácstagokat értekezletre hívja össze s ezen kimondják a teljes szudétanémet önkormányzatot, amelynek Führerévé természetesen Henleint teszik meg. Henlein ekkor a szudétanémet autonómia „kormányfőjeként” tárgyalásokat ajánl fel a csehszlovák kormánynak, de csak a teljes egyenjogúság alapján. Egyidejűleg az ideiglenes Henlein-kormány az egész szudétanémet területen átveszi a hatalmat, eltávozva 3. csehszlovák tisztviselőket., Ha a csehszlovák kormány ellenszegül és fegyveres karhatalommal lép fel a szudétanémet önkormányzat ellen, úgy Henlein — á la Seyss-Inquart március 11-én éjjel Ausztriában — Németország segítségét kéri s egyben meg is nyitja a birodalmi csapatok előtt a határt. Tekintettel arra, hogy a régi birodalmi német határ mentén a csehek hatalmas erődüvet, a fajta Maginotvonalat építettek ki, a német csapatokzöme Ausztria felől nyomulna be, mivel ja® egykori cseh—osztrák határt Prágáinak még nem volt ideje kellőleg megerősítenie. Hogy ezután mi következnék, hogy anémet csapatoknak a szudétanémet vidékre való benyomulása esetén milyen magatartást tanúsítana a közvetlenül, vagy közvetve érdekelt többi állam, mint Lengyel- és Magyarország és főleg Franciaország, a Szovjetuniós — last, but not least — Anglia, az persze olyan mély diplomáciai rejtély, amellyel talán még maguk az illetékes kormányok sincsenek egészen tisztában. Mert hiszen — amint a közelmúlt tapasztalataiból tudjuk — sok függ a mikortól és mikénttől, általában az éppen adott körülményektől. A haditerveket máskor is ismerték előre, számba is vették s mégis az utolsó pillanatokban döntötték el a teendőket, esetleg a régi elgondolások felbontásával. . . Amíg azonban a szudétanémet vidék zsúfolva van cseh katonasággal, nehéz aHenlein-terv megvalósításába belekezdeni. Ezért követelik az „alkotmányos állapot” előzetes visszaállítását a szudétanémet tárgyalók. ANGLIA MAGATARTÁSA 1914- BEN ÉS MOST A múlt hétvégi háborús veszéllyel kapcsolatban híre járta, hogy a londoni kormány szombaton este Berlinben s egyidejűleg az összes többi érdekes fővárosban jegyzéket adott át, amelyben közölte, milyen magatartást tanúsítana Anglia abban az esetben, ha a német—cseh ellentét háborúvá fajulna. Tette pedig ezt állítólag azért, nehogy megismétlődjék az 1914-beti eset, amikor — mondják — a központi hatalmak nem tudták, mit tesz majd London? E tekintetben tudni kell, hogy az angol parlamenti ellenzék a kormány külpolitikájának bírálata során az utóbbi időben sűrűn utalt arra a közkeletű felfogásra, miszerint ha London a világháború előtti Németországnak idejében értésére adta volna, hogy támadó és hódító háború esetén szintén ellene fordul, az emberiség elkerülhette volna az 1914—18-beli katasztrófát. Anglia világháború előtti és mostani magatartásának vizsgálata és összehasonlítása újabban kedvenc témája a brit közvéleménynek, kivált amióta (néhány héttel ezelőtt) megjelent a világháború eredetének megvilágítását célzó angol diplomáciai iratok gyűjteményének tizedik, utolsó kötete is, amelyet Gooch és Temperly neves történészek mintegy másfélévtizedes fáradságos munkával állítottak össze (British Documents on the Origin of the War 1898—1914. Vek X. Part. 2.). Ebből a legérdekesebb kötetből tényleg sok igen meglepő párhuzamot lehet kivonni a mai nemzetközi problémákra vonatkozólag; kiderül például belőle, hogy Anglia akkor is ugyanúgy megalkudott vetélytársaival a gyengébbek (pl. Kína és Persia) terhére, mint mostanság Abeszszínia és Spanyolrszág kérdésében. De ami az adott vonatkozásban a legtanulságosabb, a Grey kormány is éppúgy játszott a „balance of power”, a hatalmi egyensúly közelén, akárcsak a mai Chamberlain-kormány. Amíg V. György király 1912. december 8.-átl Sandringham-ból Sir Edward Grey miniszterelnökhöz írt levelében azt olvassuk, hogy Henrik porosz hercegnek (Vilmos császár fivérének) arra a kérdésére, várjon Németország és Ausztria- Magyarország, Oroszország és Franciaország elleni háborúja esetén Anglia a két utóbbi hatalmat támogatná-e, a király ezt válaszolta: „kétségtelenül igen, bizonyos körülmények között”. — Henrik herceg abban az 1914. júilis 28.-án, tehát úgyszólván az „utolsó órában” a császárhoz intézett levelében, amelyet rögtön Londonból Kielbe való visszaérkezése után itt. György királynak már ezt a szószerinti kijelentését idézi: „Minden lehetőt megkísérlünk az európai háború elhárítására és semlegesek maradunk.” Ugyanezt jelentette Berlinbe két nappal előbb a londoni német tengerészeti attasé is. S ez az utóbbi kijelentés akkor hangzott el, amikor Anglia tulajdonképpen már régen szövetséges viszonyban volt Francia- és Oroszországgal s miután Vilmos császár az angol uralkodó 1912. decemberi megnyilatkozásáról szóló beszámolót ezzel a szépjegyzettel látta el: „Már el van íntézve, Franciaországgal megy.” . Ma is hasonlóan határozatlan és biizonytalan az angol magatartás, mint a maikor nem Németország nézett farkasszemet Csehszlovákiával, hanem az Osztrák— Magyar Monarchia Szerbiával. A Chamberlain-kormány közvetít és békéltet, de ugyanakkor hangoztatja, hogy magatartását továbbra is március 24.-iki alsóházi, nyilatkozata szabja meg, amelyben a miniszterelnök lényegében azt jelentette ki, hogy Anglia fentartja magának az elhatározás jogát a szükségesnek mutatkozó pillanatra. Addig a „watt and see” — a „várj és lásd” most is az angol taktika. Ezért most a csehszlovák kérdést illetőleg a német haditerv sorsa kétségtelenül attól függ, várjon az a Berlinben s a többi érdekelt fővárosban átnyújtott angol jegyzék az 1914-belinél igazán világosabban félreérthetetlenebbül szögezte-e le Nagy- Britanna állásfoglalását, vagy sem? Már amennyiben ez a felvilágosító lépés valóban megtörtént. Mert a dolog diplomáciai titok, egyelőre ellenőrizhetetlen s az is lehetséges, hogy ezt a hírt a Chamberlainkormány szócsövei csak belső használatra, az, angol ellenzék címére „vélték tudni”. Az angol vezető körökben ma is több felfogás vivődik s tudjuk, hogy — amint legutóbb Halifax lord külügyminiszter jelentette ki a felsőházban — a kormány maga, nem tekintve kizárólagosnak az eddigieket. Olaszország után Németország barátságát is keresi, amelyet „a származási és nyelvi rokonság alapján mind a két nép egyaránt óhajt” „ . „ m m -'—v Fej — és derékfájás, émelygés, idegesség, tisztátalan teint gyakran csak az JA »'Az emésztési zavarok következménye. Ilyenkor is segít a Ben»«Jutott«* »«Kb— ** «**• *» f». L Arató András verse: AJTÓK Suhintott-e már homlokon csapódó ajtó szárnya? S maradtál már ott nyomom a! önvigaszodra várva? Ugye, tudod már, mit jelem csukott ajtókra várni? Pimasz előszobákon át vezessen oda bármi? S éreztél te is szégyenpirt, a legmélyebb átázást, ha szólt egy hang, úgy zordonul„Betöltötték az állást"4. ELŐTT Ceon Alexnek emlékezz hát, — míg ott álltál — nyílott az ajtó szárnya. (De akkor mások léptek be, nem szegényszagú árva.) Előtted minden zárva van, ezt érzed és csak állsz ott. Fejedben furcsa szédülés és furcsa villanások. Vérhullám tör rád, fergeteg, eget s földet szakajtó. Mi lesz, ha egyszer reccsenőn majd betörik az ajtó? ífokon • Az 1938-as modellel CHEVROLET újabb lépést tett a végleges győzelem felé. Ezen autó gyárosai arra törekedtek, hogy alacsony árért olyan autót nyújtanak, amely tökéletes legyen úgy a kényelem, mint a teljesítőképesség szempontjából. • A CHEVROLET teherkocsi elismert teherautó. Az Egyesült Államokban, épen úgy mint Romániában, Indiában, vagy a skandináv államokban egyaránt elismerik hogy ez a teherkocsi, tekintettel teljesítőképességére, a szállítási költségek csökkentésének legjelentősebb tényezője. *“*” ' mé- en X- fillyt nyujtmtk: Mi'*» CHEVROLET. lui.ij B & c x\ I J A & C Bucu,ed i_ Bul.v. Tak. Wtco 30-Tile,TM BRASSÓBAN: B-DUL REGELE FERDINAND No. 5. ÖSSZJÁTÉK A BARRIKÁD KÉT OLDALÁN Az európai béke szempontjából Csehszlovákia válságát s ennek keretében a fentebb ismertetett állítólagos Szudétanémet haditervet az angol magatartás ma is meglehetős bizonytalanságán kívül a spanyol ügy egyidejű vajúdása teszi különlegesen veszélyessé. Az olasz—francia ellentét hirtelen kiéleződése nyilvánvalóan a római Hitler-látogatás következménye, mert az olasz—német tengelynek« nagy érdeke, hogy előbb London és Berlin megegyezése jöjjön létre s csak azután következzék Róma érdembdi tár-» gyalása Párissal, amelynek ez esetben diktálni lehetne. . . Az olasz—német együttes összjátékot teremtett a spanyol és csehszlovák ügyben ; a Times déri nagyfióktója szerint a birodalmi főváros sajtójának megnyilatkozásaiból kitűnik, hogy a szudétanémet kérdés aszerint élesedik, amilyen mértékben Olaszországnak sikerül Franciaországot a Földközi-tenger partjain lekötnie, és megfordítva. A közeljövő eseményeit ezek után az fogja alakítani, milyen összjátékot tud felmutatni a másik együttes, a barrikád túlsó oldalán. Csak az ne legyen a veszélyes játék vége, hogy — orosz közmondás szerint — a fürdővízzel együtt kiloccsantják a csecsemőt is; a csehszlovákiai nemzetiségi kérdés megnyugtató rendezése nyomán várt szilárd középeurópai békét.