Brassói Lapok, 1938. május (44. évfolyam, 98-122. szám)

1938-05-29 / 121. szám

1938 május 29 Anglia és Németország, Csehszlovákia és­­ a régi Szerbia Milyen veszélyeket rejteget a szudé­tané­met kérdés további alakulása ? írta: Körösi Sándor A csehszlovák kérdés vajúdása túl­jutott ugyan első veszélyes pontján, de a helyzet továbbra is igen válságos, — ez volt a világsajtó egybehangzó megállapítása a hét elején. A két szu­­détanémet égek­, szombaton hajnalban történt agyonlövése, majd a csehszlo­vák hadsereg részleges mozgósítása ne® robbantotta ki a két fél fegyveres összeütközését, pedig ettől tartani le­hetett. Ellenkezőleg, a rendkívül fe­szült légkörű hétvége után enyhülés következett be: Henlein a bajor Al­pokból hirtelen hazautazott és megtar­totta első, majdnem háromórás megbe­szélését Hodza miniszterelnökkel. Innen kezdődik a „de”, amely szerint a helyzet továbbra is válságos. A Hen­­lein-párt ugyanis nem hajlandó tovább, érdemileg tárgyalni mindaddig, amíg a prágai kormány a szudétanémet vidé­ken meg nem szünteti a katonai intéz­kedéseket, vagyis az ostromállapotot. Vájjon miért fontos ez Henleinéknak annyira, hogy mint „sine qua non” elő­feltételhez ragaszkodnak hozzá. Mit szeretnének Henleinék? Ennek az akadékoskodó feltételnek a jelentőségét csak akkor érthetjük meg, ha tekintetbe vesszük a Henleinék to­vábbi haditervéről kiszivárgott valószínű­­értesüléseket. Több komoly külföldi lap s­zerint az a haditerv, amellyel Henlein­­Németországból vsszatért, a következő: Rögtön a községi választások bevég­­­ződése után Henlein a szudétanémet te­rületen megválasztott tanácstagokat érte­kezletre hívja össze s ezen kimondják a teljes szudétanémet önkormányzatot, amelynek Führerévé természetesen Hen­­leint teszik meg. Henlein ekkor a szudé­­tanémet autonómia „kormányfőjeként” tárgyalásokat ajánl fel a csehszlovák kormánynak, de csak a teljes egyenjo­gúság alapján. Egyidejűleg az ideiglenes Henlein-kormány az egész szudétanémet területen átveszi a hatalmat, eltávo­zva 3. csehszlovák tisztviselőket., Ha a cseh­szlovák kormány ellenszegül és fegyveres karhatalommal lép fel a szudétanémet­ ön­­kormányzat ellen, úgy Henlein — á la Seyss-Inquart március 11-én éjjel Auszt­riában — Németország segítségét kéri s egyben meg is nyitja a birodalmi csapa­tok előtt a határt. Tekintettel arra, hogy a régi birodalmi német határ mentén a csehek hatalmas erődüvet, a fajta Maginot­­vonalat építettek ki, a német csapatok­­zöme Ausztria felől nyomulna be, mivel ja® egykori cseh—osztrák határt Prágá­inak még nem volt ideje kellőleg megerő­sítenie. Hogy ezután mi következnék, hogy a­­német csapatoknak a szudétanémet vi­dékre való benyomulása esetén milyen magatartást tanúsítana a közvetlenül,­ vagy közvetve érdekelt többi állam, mint Lengyel- és Magyarország és főleg Fran­ciaország, a Szovjetunió­s — last, but not least — Anglia, az persze olyan mély diplomáciai rejtély, amellyel talán még maguk az illetékes kormányok sincsenek egészen tisztában. Mert hiszen — amint a közelmúlt tapasztalataiból tudjuk — sok függ a mikortól és mikénttől, általában az éppen adott körülményektől. A haditer­veket máskor is ismerték előre, számba is vették s mégis az utolsó pillanatokban döntötték el a teendőket, esetleg a régi elgondolások felbontásával. . . Amíg azonban a szudétanémet vidék zsúfolva van cseh katonasággal, nehéz a­­Henlein-terv megvalósításába belekezde­ni. Ezért követelik az „alkotmányos álla­pot” előzetes visszaállítását a szudéta­német tárgyalók. ANGLIA MAGATARTÁSA 1914- BEN ÉS MOST A múlt hétvégi háborús veszéllyel kap­csolatban híre járta, hogy a londoni kor­mány szombaton este Berlinben s egyide­jűleg az összes többi érdekes fővárosban jegyzéket adott át, amelyben közölte, milyen magatartást tanúsítana Anglia ab­ban az esetben, ha a német—cseh ellen­tét háborúvá fajulna. Tette pedig ezt ál­lítólag azért, nehogy megismétlődjék az 1914-beti eset, amikor — mondják — a központi hatalmak nem tudták, mit tesz majd London? E tekintetben tudni kell, hogy az angol parlamenti ellenzék a kormány külpoli­tikájának bírálata során az utóbbi időben sűrűn utalt arra a közkeletű felfogásra, miszerint ha London a világháború előt­ti Németországnak idejében értésére ad­ta volna, hogy támadó és hódító háború esetén szintén ellene fordul, az emberi­ség elkerülhette volna az 1914—18-beli katasztrófát. Anglia világháború előtti és mostani magatartásának vizsgálata és összehason­lítása újabban kedvenc témája a brit köz­véleménynek, kivált amióta (néhány hét­tel ezelőtt) megjelent a világháború ere­detének megvilágítását célzó angol diplo­máciai iratok gyűjteményének tizedik, utolsó kötete is, amelyet Gooch és Tem­­perly neves történészek mintegy másfél­évtizedes fáradságos munkával állítottak össze (British Documents on the Origin of the War 1898—1914. Vek X. Part. 2.). Ebből a legérdekesebb kötetből tényleg sok igen meglepő párhuzamot lehet ki­vonni a mai nemzetközi problémákra vo­natkozólag; kiderül például belőle, hogy Anglia akkor is ugyanúgy megalkudott vetélytársaival a gyengébbek (pl. Kína és Per­­sia) terhére, mint mostanság Abesz­­színia és Spanyolrszág kérdésében. De ami az adott vonatkozásban a legtanul­ságosabb, a Grey kormány is éppúgy ját­szott a „balance of power”, a hatalmi egyensúly közelén, akárcsak a mai Cham­­berlain-kormán­y. Amíg V. György király 1912. decem­ber 8.-átl Sandringham-ból Sir Edward Grey miniszterelnökhöz írt levelében azt olvassuk, hogy Henrik porosz hercegnek (Vilmos császár fivérének) arra a kérdé­sére, várjon Németország és Ausztria- M­agyarország, Oroszország és Francia­­ország elleni háborúja esetén Anglia a két utóbbi hatalmat támogatná-e, a király ezt válaszolta: „kétségtelenül igen, bizonyos körülmények között”. — Henrik herceg abban az 1914. júilis 28.-án, tehát úgy­szólván az „utolsó órában” a császárhoz intézett levelében, amelyet rögtön Lon­donból Kielbe való visszaérkezése után itt. György királynak már ezt a szósze­rinti kijelentését idézi: „Minden lehetőt megkísérlünk az európai háború elhárí­tására és semlegesek maradunk.” Ugyan­ezt jelentette Berlinbe két nappal előbb a londoni német tengerészeti attasé is. S ez az utóbbi kijelentés akkor hangzott el, amikor Anglia tulajdonképpen már régen szövetséges viszonyban volt Francia- és Oroszországgal s miután Vilmos császár az angol uralkodó 1912. decemberi meg­nyilatkozásáról szóló beszámolót ezzel a szépjegyzettel látta el: „Már el van íntéz­ve, Franciaországgal megy.” . Ma is hasonlóan határozatlan és bi­­i­zonytalan az angol magatartás, mint a mai­kor nem Németország nézett farkasszemet Csehszlovákiával, hanem az Osztrák— Magyar Monarchia Szerbiával. A Cham­­berlain-kormány közvetít és békéltet, de ugyanakkor hangoztatja, hogy magatar­tását továbbra is március 24.-iki alsóházi, nyilatkozata szabja meg, amelyben a mi­niszterelnök lényegében azt jelentette ki,­ hogy Anglia fentartja magának az elha­tározás jogát a szükségesnek mutatkozó pillanatra. Addig a „watt and see” — a­ „várj és lásd” most is az angol taktika. Ezért most a csehszlovák kérdést illetőleg a német haditerv sorsa kétségtelenül attól függ, várjon az a Berlinben s a többi érde­kelt fővárosban átnyújtott angol jegyzék az 1914-belinél igazán világosabban félre­­érthetetlenebbü­l szögezte-e le Nagy- Britann­­a állásfoglalását, vagy sem? Már amennyiben ez a felvilágosító lépés való­b­an megtörtént. Mert a dolog diplomáciai titok, egyelőre ellenőrizhetetlen s az is lehetséges, hogy ezt a hírt a Chamberlain­­kormány szócsövei csak belső használat­ra, az, angol ellenzék címére „vélték tudni”. Az angol vezető­ körökben ma is több felfogás vivődik s tudjuk, hogy — amint legutóbb Halifax lord külügyminiszter jelentette ki a felsőházban — a kormány maga, nem tekintve kizárólagosnak az eddigieket. Olaszország után Németor­szág barátságát is keresi, amelyet „a származási és nyelvi rokonság alapján mind a két nép egyaránt óhajt” „ . „ m­ m -'—v Fej — és derékfájás, émelygés, idegesség, tisztátalan teint gyakran csak az JA »'A­z emésztési zavarok következménye. Ilyenkor is segít a Ben»«Jutott«* »«Kb— ** «**• *» f». L Arató András verse: AJTÓK Suhintott-e már homlokon csapódó ajtó szárnya? S maradtál már ott nyomom a! önvigaszodra várva? Ugye, tudod már, mit jelem csukott ajtókra várni? Pimasz előszobákon át vezessen oda bármi? S éreztél te is szégyenpirt, a legmélyebb átázást, ha szólt egy hang, úgy zordonul­„Betöltötték az állást"4. ELŐTT Ceon Alexnek­ ­ emlékezz hát, — míg ott álltál — nyílott az ajtó szárnya. (De akkor mások léptek be, nem szegényszagú árva.) Előtted minden zárva van, ezt érzed és csak állsz ott. Fejedben furcsa szédülés és furcsa villanások. Vérhullám tör rád, fergeteg, eget s földet szakajtó. Mi lesz, ha egyszer reccsenőn majd betörik az ajtó? íf­okon • Az 1938-as modellel CHEVROLET újabb lépést tett a végleges győzelem felé. Ezen autó gyárosai arra tö­rekedtek, hogy alacsony árért olyan autót nyújtanak, amely tökéletes legyen úgy a kényelem, mint a teljesítőképesség szempont­jából. • A CHEVROLET teherkocsi elismert teherautó. Az Egyesült Államokban, épen úgy mint Romániában, Indiában, vagy a skandináv államokban egyaránt elismerik hogy ez a teherkocsi, tekintettel teljesítőké­pességére, a szállítási költségek csökkentésé­nek legjelentősebb tényezője. *“*” ' mé- e­­n X- fi­lly­t nyujtmtk: Mi'*» CHEVROLET. lui.ij B & c x\ I J­ A & C Bucu,ed i_ Bul.v. Tak. Wtco 30-Tile,TM BRASSÓBAN: B-DUL REGELE FERDINAND No. 5. ÖSSZJÁTÉK A BARRIKÁD KÉT OLDALÁN Az európai béke szempontjából Cseh­szlovákia válságát s ennek keretében a fentebb ismertetett állítólagos Szudéta­­német haditervet az angol magatartás ma is meglehetős bizonytalanságán kívül a spanyol ügy egyidejű vajúdása teszi kü­lönlegesen veszélyessé. Az olasz—francia ellentét hirtelen kiéleződése nyilvánva­lóan a római Hitler-látogatás következ­ménye, mert az olasz—német tengelynek« nagy érdeke, hogy előbb London és Ber­lin­ megegyezése jöjjön létre s csak az­után következzék Róma érdembdi tár-» gyalása Párissal, amelynek ez esetben diktálni lehetne. . . Az olasz—német együttes össz­játékot teremtett a spanyol és csehszlovák ügy­ben ; a Times déri na­gyfióktója szerint a birodalmi főváros sajtójának megnyilat­kozásaiból kitűnik, hogy a szudétanémet kérdés aszerint élesedik, amilyen mérték­ben Olaszországnak sikerül Franciaorszá­got a Földközi-tenger partjain lekötnie,­­ és megfordítva. A közeljövő esemé­nyeit ezek után az fogja alakítani, mi­lyen összjátékot tud felmutatni a másik együttes, a barrikád túlsó oldalán. Csak az ne legyen a veszélyes játék vége, hogy — orosz közmondás szerint — a fürdővízzel együtt kiloccsantják a­ csecsemőt is; a csehszlovákiai nemzetisé­gi kérdés megnyugtató rendezése nyomán várt szilárd középeurópai békét.

Next