Brassói Lapok, 1939. február (45. évfolyam, 25-48. szám)
1939-02-01 / 25. szám
”■ Mf : ' 7 MM Fp n * if Mii ti r ‚ r ‘S'i 7 ' 7 ; ' 7 :; ísí: ·• 7'' ’ • • •'■` *.7» XF V vám • » Bra$ov — Szerda 2$. Szám Főszerkesztő: KACSÓ SÁNDOR 1939. február Felelős szerkesztő: Kakassy Endre. — Laptulajdonos: „B. L.” Kiadóvállalat Részvénytársaság. Felelős igazgató: Kabána Bernát. — (Bejegyezve: G. ff. 920/1938. Trib. Brasov.) — lej, kézbesítéssel 84 lej, ugyanez Brasovban 80 lej — Külföldre negyedévenként 450 lej. Magyarországra negyedévenként 15 P. — Hirdetébal szövegoldalon 6 lej, páratlan (jobb) szöveg oldalon 7 lej négyzetcentiméterenként. Hirdetési dijak előre fizetendők. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Brasov, Str. Regele Carol 56-58. — Tel. 82. Előfizetési árak: Belföldre havonként 80 sok dija hirdetési odalon 5.50 lej, páros (bal) Egyes szám ára: 4 lej Magyarországon 20 HTlér Franciaország beengedi országába a katalán menekültek tízezreit Százötvenezer ember menekül Katalóniából a francia határ felé a köztársasági haderő nagy erőfeszítéssel igyekszik feltartóztatni a diadalmasan előnyomuló nemzetieket Franco újítói kérte hadviselési jogának elismerését Londonban Barcelona, január 50 Amíg a Katalóniában megmaradt kéz ■társasági haderő kétségbeesett erőfeszítéssel igyekszik a diadalmasan előrenyomuló nemzeti csapatokat feltartóztatni, Katalónia népe óriási tömegekben menekül a „felszabadul" hadsereg elöl a francia határ felé. Asszonyok, gyerekek, aggok tolonganak a határállomásokon éhezne, fázna, jövetlenül, vállalva a hazátlanságot és kiszolgálA Havas ügynökség megrázó képet ad a francia—spanyol határvonalat ellepő spanyol menekültek helyzetéről. Eszerint a közvetlen a határ mellett fekvő Perthus és Bourg-Madame francia községek előtt menekülők nyugatasan tömege ostromolja a határállomásokat, hogy megszerezze a francia területre lépésre az engedélyt. A tengeren Port Vendres francia kikötő felé kis halászbárkák zaja halad zsúfolva spanyol menekültekkel Csaknem a határvonal minden pontján a menekülők többé kevésbé titkos módon átlépik a francia határt. Különösen sokan szöknek át Cerberenél, ahol a menekültek a nemzetközi alagúton át szakadatlanul érkeznek terttanra magukat egy idegen állam kényekedvének. A francia hatóságok emberbaráti módon fogadják a szerencsétlen menekülőket, akiket ideiglenesen ellátnak és az ország belsejébe szállítják. Sorsukról bizonyára még sok szó esik majd a nemzetközi megbeszéléseken. Annyi bizonyos, hogy a katalánok mintegy 150 ezerrel szaporítják a világban szóródó politikai menekültek számát.husba, így, több mint száz köztársasági katona jelentkezett Perthusban a francia hatóságoknál. A katonákat lefegyverezték és ideiglenesen internálták. Szombaton 1000 spanyol menekült érkezett Perthusba, ahonnan szétosztották őket s Nimes, Nerivers, Montauban, Poitiers és Bourges vidékén helyezték el őket. A cerberei sötét alagútban a spanyolországi nemzetközi brigád több mint száz tagja és a menekültek tízezrei szoronganak és 48 óra óta étlen-szomjan várakoznak, hogy átmehessenek Franciaországba. A határállomásokra egyre újabb tömegek érkeznek Spanyolországból. Sokan a menekültek közül már bejárták csaknem az egész Spanyolországot, városról-városra menekülve az előrenyomuló nemzetiek elől. A köztársasági spanyol területek határ felé vivő útjai zsúfolva vannak menekültekkel. Zuhogó esőben folyik ez a hatalmas végeérhetetlen tömeg, melynek lelkiállapotát hamis hírekkel is fokozzák, így olyan hírek járnak a menekültek között, hogy a nemzetiek tankjai közelednek és az a parancsuk, hogy lehengereljék őket. Csak a szombati nap folyamán 15 ezer spanyolországi menekülő lépett francia területre. Vasárnapra újabb 46 ezer menekültből álló csoportot vártak, amely az előhadát képezi annak a 150 ezer menekültnek, akik közelebbről a határra érkeznek, hogy Franciaországban helyezzék el őket. A különleges helyzetre való tekintettel a francia csendőrosztagokat a határnál dragonyosokkal és gyalogosokkal erősítették meg, kik a határőrvidéket őrzik. Perpignanból szenegáli lövészkatonákat vezényeltek a határra. A szenegáliak Cerberenél, Perthusnál és Prats de Malónál foglaltak állást. Sarraut belügyminiszter a spanyol határra érkezett, hogy ellenőrizze a kormány intézkedéseinek végrehajtását. Özönlik a menekültek tömege a francia határ felé . Largo Caballero a menekültek között van Párisból érkező legújabb jelentésünk szerint vasárnap 30 ezer spanyol menekült lépett francia területre, köztük több ezer köztársasági katona, akiket gyújtőtáborokban helyeztek el. A polgári menekülteket az ország belső részeibe szállították. A menekültek közt volt a nemzetközi dandár 2000 francia nemzetiségű katonája is, akiket mint katonaszökevényeket őrizetbe vettek. A menekültek siralmas állapotban vannak. Franciaországba érkezett a menekülők között Largo Caballero volt spanyol miliiszterelnök és Araquisten volt miniszter és volt párisi spanyol követ is az újságírók megkérdezték a volt követet, bízik-e még a köztársasági Spanyolország győzelmében, mire lemondó vállvonogatás volt a válasz. A hétfőre virradó éjjel 2500 spanyol menekült vonult át Bordeaux városán Nyugatfranciaország felé. A hétfői napra még 2 ezer menekültet várnak. A francia hatóságok tökéletesen megszervezték a menekülők fogadására vonatkozó szolgálatot. Minden menekült érkezésekor egy csésze tejeskávét, negyed kenyeret, egy tojást és egy darab túrót kap, megfürdetik, fertőtlenítik, beoltják és csak azután küldik tovább az ország belsejébe. Az a remény, hogy a kis Andorra köztársaságon át is eljut egy csomó menekült Franciaországba, majdnem semmivé vált, mert a folytonos havazás miatt Andorrát legfeljebb csak sítalpakon lehet megközelimielőtt az kitörhetett volna. Kommunista felkelést nymtatt el a köztársasági Katalóniában Perpignanból érkezett jelentés szerint a köztársasági Katalónia egyes helységeiben zavargások törtek ki. Puigcerdában állítólag kommunisták és anarkisták vették kezükbe a hatalmat s vérengzésre készülnek. Egy másik jelentés már azt is tudja, hogy az elmúlt éjjel a köztársasági hatóságok elnyomták a kommunisták tervezett felkelését, mielőtt az kitörhetett volna. T Álarc nélkül... írta VEPESS BÉLA Valami nincs rendjén a megkívánt magyar „összefogás” néma berkeiben. Mert néma, baljós hallgatag ez a kisebbségi berek. S ha hallszik is a sajtó szócsövein keresztül itt-ott megnyilatkozás, a hang nem megnyugtató s néha a Jákobé!... Mintha a szörnyű ezer esztendős magyar átok, a széthúzás kiterjesztett szárnyú fekete madara keringene az alig kiderült magyar kisebbségi égbolt alatt, elfogva azt a kevés fényt is, amely ép csakhogy ránk derült... Brassói Lapokban, Keleti Újságban, Magyar Lapokban megjelent közlemények igazolják, hogy a kormány és a magyarság között létrejött megegyezés aláírói között nincs meg az a megkívánt egyetértés, amelyet a magyarság új életindulásának sorsdöntő idején e felelős férfiaktól népünk joggal elvárhat!... Személyi érzékenységek, sértődöttség, túlbuzgóság gyanújának és vádjának apró kis tőrszúrásai villannak a sajtóközlemények sorai között. Pét itt nem babra megy a játék! A magyar élethalál kérdéséről van szó!... S hogy az apró gyanúsítások és valaskodások, személyi érzékenységek és ellentétek kuliszszái mögött mi megy végbe?... a magyarságot lényegileg nem érdekli. A romániai magyarság szemében egy fontos, hogy a kormány és a „magyar népközösség” nevében kötött megegyzést négy olyan markáns s a magyar élet különböző területein kiváló helyet betöltő vezér férfiú írta alá, akikre együttesen, népünk nyugodt lélekkel bizhatja sorsát!... A romániai magyarság ezzel a négy férfiúval szemben felállítja a felelőség kérdését s elvárja, hogy e négy férfiú, névszerint: Bethlen György dr., Bánffy Miklós, Gyárfás Elemér dr. és Szász Pál, akik az egyetemes magyarság különösebb és formai megbízása nélkül, de nevében leültek a zöld asztalhoz, tárgyaltak, jogokat kértek, ígéreteket tettek — ismétlem, elvárjuk, — hogy saját együttes portájukon rendet, békét, összhangot teremtenek és mint sorsunkért elszántan dolgozni, küzdeni, élni és meghalni kész „egység” jelentkeznek s vállalják a különböző munkaterületek új ugartörését!... Amennyiben nem így történnék , ki kell jelentenünk, hogy nagy idők méltatlan sáfárainak bizonyultak... „megmérettek és könnyűnek találtattak”!... Egyszer álljunk már férfias nyíltsággal, álarc és képmutatás nélkül egymással szemben vezetők és vezetettek... Elég volt már a széthúzásból s a széthúzás vadlavinájának görgetéséből!... Mi önzetlen férfiakat, kemény, elszánt, harcos életküzdőket kívánunk zászlóvivőinkül... „árvízi hajósokat”, akik után a munkavállalás boldog örömével sorakozhatunk fel mi, névtelen frontharcosok!... Ha nem így lesz, hadd jöjjenek a névtelen „kicsik”, a csillogó szemű fanatikusok, a sziklagörgetők, a gátszakítók, a kötelességteljesítés ma még ismeretlen s láthatatlan katonái, akik a népükért való önfeláldozás marsallbotját ha rejtetten is, de tarsolyukban hordják. .. jöjjenek az önzetlenségben „nagyok”, a mellékgondolatok és célok nélküli egészszivüek!__Mert a magyarság nemzeti, kulturális és anyagi javai nem árverési tárgyak, hanem évezredes szent értékek, amelyekhez mellék, személyi, érdekek, érzékenység és szempontok mellőzésével lehet nyúlni csupán!... Jöjjenek az idők jeleit tisztán látó népmentők, akik ha kell, maguk fekszenek a történelem dübörgő szekere elé, hogy a reájuk bízottakat megmenthessék!... Az aztán más, x-ed rendű, és független kérdés, hogy ki kapta meg a négy vezérférfiú közül a „magyar népközösség” beszervezésére a kormánymegbizást. Hiszszük, hogy ez átmeneti jellegű s személyi bizalom kérdésének megnyilvánulása volt e megbízatás csupán s nem túlbuzgóság, önkéntes felkínálkozás és fürgébb kihasználása adott helyzeteknek, amint azt egyik országos lapunk megjegyezni el nem mulasztotta. Mindegy, hogy miként történt! . . . E kinevezéssel szemben a romániai magyarságnak fenn kell tartania az „önrendelkezés jogát”! . . . Nekünk illik és kell döntenünk, hogy kit ültetünk a vezéri székbe. A kormánynak bölcsen módot, illetve lehetőséget kell nyújtania arra, hogy a magyarság e kérdésben nyilatkozhassék s maga válassza meg vezérét és dönthessen e négy vezérférfiú közül bárki, vagy akár ma még névtelen mellett is. . . aki arra legméltóbb! Meg vagyok győződve, hogy Bánffy Miklós is, megbízatását ily átmenetinek értékeli. Egy drága alkalomnak, munkaterületnek a magyarság új, lendületesebb életszinvonala beszervezésére. Petrogeni—Petrozsény, 1939. jan. 27. j