Brassói Lapok, 1939. április (45. évfolyam, 75-99. szám)
1939-04-01 / 75. szám
( '• - v7*i ■mmm-Vb.7,Cl5.n7 Péter Tudowua/** egyetem KBayvt&ra 910613 BUDAPEST . . .. . vlf .rPkJ% pdlfti tere 4 XLV. évfolyam 75. szám Főszerkesztő: KACSÓ SÁNDOR Brasov — Szombat 1939. április I „B. L.“ Felelős szerkesztő: Kakassy Enőre. — Laptulajdonos Előfizetési árak: Belföldre havonként 80 lej, kézbesítéssel 84 lej, ugyanez Brasovban 80 lej”— Külföldre negyedévenként 450 lej Magyarországra negyedévenként 150. — Hirdetőési odalon 5.50 lej, páros (bal) szövegoldalon 6 lej, páratlan (jobb) szövegei,talán 7 lej négyzetcsektiméterenként. Hirdetési dijak előre fizetendők. — Szeri és kiadóhivatal: Brasov, Str Regele Carol 56 —58.. — Tel. :82. sok dija hirdetési Kiadóvállalat Részvénytársaság. Felelős Igazgató: Kahána Bernit. — (Bejegyezve: O. TI. 920/1938. Trib. Brasov.) — szági dijak Szerkesztőség . A véres spanyol dráma — legalább egyelőre — befejeződött. Külpolitikai szélvihar száguldott keresztül ezen a szerencsétlen területen s ami kárt okozott, azt a spanyol nép talán egy évszázad alatt ha kiheveri. Azért a gyújtóanyagért, amit belső szerencsétlen állapotaival nyújtott ehhez a nemzeti tűzvészhez, mindenesetre eléggé megszenvedett s megérdemelné, hogy vigasztaló és igazságot szolgáltató szebb idők következzenek rá. Megújulásának és előrehaladásának az előfeltétele azonban nem változott a hároméves véres zivatar után sem: a szociális igazság érvényesülése nélkül nem fog megnyugodni a spanyol nép s nem fog rátalálni a maga erejére, amelyre a történtek után még fokozottabb mértékben lesz szüksége, mint eddig volt. Végzetesen belekerült azoknak a világpolitikai erőknek a vonalába, amelyek hosszú századokon keresztül elkerülték. De most már nyaggatni fogják mindaddig, amíg belső gyengesége miatt rángatni engedi magát. Az elmúlt három év keserves tapasztalataiból mindenesetre a győzedelmes Franco tábornoknak kell a legtöbbet tanulnia, ha valóban a spanyol népnek akarja megtartani ezt az önvérében megfürdetett országot. “"“”” Az új közigazgatási törvény lehetőséget, nyújt arra, hogy a városok adót vethessenek ki a lakbérek után. Ennek az adónak legfelső határa 5 százalék. Most vesszük a hírt, hogy a főváros vezetősége azzal az indokolással, hogy tekintettel kiván lenni a lakosság egyéb terheire, ezt a jövedelmi lehetőséget csak 2 százalékig szándékszik igénybe venni. A főváros így indokol: „a mai viszonyok között magasabb terhekkel a lakosságot nem szabad sújtani." Fehér hollóként hat ez a határozat , és ezért megvédemli, hogy kiemeljük a nap eseményei közül,■Hol és mikor történt meg a közels távolmúltban, hogy egy város vezetősége ilyen meggondolásokból önként lemondjon tekintélyes jövedelmekről, amiknek behajtására törvényes lehetőségei vannak. Éppen ezért jelent figyelmet érdemlő példamutatást a buernesti városatyák gesztusa, amely a város és a lakosság érdekeinek megértő összeegyeztetésével a közösség szolgálatának legnemesebb értelmezését s egyben gyakorlatát nyújtja. S Daladier miniszterelnöknek nemcsak a franciákhoz, hanem a világ valamennyi józan gondolkodású emberéhez intézett rádióbeszéde valóban nagyszerű és megkapó megnyilatkozása volt a demokratikus szellemnek, a francia szabadgondolkozásnak és idealizmusnak s emellett megmutatta azt a nagy különbséget is, amely egy már „birtokban levő, tehát demokratikus nagyhatalom és egy most világhatalmiságra törő „proletár“ tekintélyállam kormányfőjének a hangneme és felfogása között van. A Daladier-beszéd higgadtabb és eszményiesebb volt a vasárnapi római beszédnél, amelyben a Duce bizony nevén nevezte az imperialista gyermeket, amikor nyersen megmondta, hogy az államok közötti viszonyok döntő tényezője mindig is az erő volt. Daladier erre azt válaszolta, hogy ezt a felfogást a franciák sohasem tehetik magukévá, mert szerintük a nemzetek közötti kapcsolatok meghatározója az igazság és jog kell legyen. A valóságtól elvonatkoztatva ez igazán fenkölt felfogás, de volt idő, amikor Daladier nem egy elődje, hogy csak Clémenceau-t és Poincarét említsük, olyasféleképpen beszélt, mint most Mussolini. Sajnos, az igazságra és jogra, meg a többi ilyen szép eszményre a nagyhatalmi államférfiak többnyire csak akkor gondolnak és hivatkoznak, amikor országuk védekezésben van és nem „dinamikában“. urnám Beck londoni látogatásának programja Beck lengyel külügyminiszter tudvalevőleg hétfőn, április 3-án este érkezik az angol fővárosba. Első tanácskozását kedden délelőtt tartja Halifax lorddal a külügyminisztériumban. Halifax ebédre vendégül látja a lengyel külügyminisztert, utána pedig Chamberlain miniszterelnök folytat tanácskozást Beck-kel. Ezen a tanácskozáson részt vesz az angol kormány minden tagja. Szerdán folytatódnak a megbeszélések, majd Beck kihallgatáson jelenik meg a Windsor-kastélyban az uralkodó előtt, aki ebédre is vendégül látja. Este a londoni lengyel követség ad díszvacsorát, amelyre hivatalosak lesznek a kormány tagjai is. Csütörtökön, április 6-ikán Beck Portsmouth-ba utazik, ahol megtekinti az angol hadiflottát és az admiralitás vendége lesz. MIT MONDANAK VARSÓBAN ÉS BERLINBEN? A hivatalos sajtótájékoztatások és magyarázatok mindkét fél részéről a németlengyel feszültség enyhítésére törekszenek. Az angol Reuter ügynökség megbízottai Berlinben és Varsóban egyaránt tájékoztatást kértek a két ország közötti viszony alakulására vonatkozólag s a kapott felvilágosítások azt bizonyítják, hogy Németország részéről — legalább is hivatalosan — nem emeltek még olyan igényt Lengyelországgal szemben, amely igazolni látszanék a két ország viszonyának elmérgesedéséről szóló híreket. Varsóban, hivatalos helyen, szerdán este így tájékoztatták az angol sajtóiroda tudósítóját: A német kormány semmiféle ultimátumot nem intézett Lengyelországhoz és semmi másfajta nyomást sem gyakorolt a lengyel kormányra Danzig kérdésével kapcsolatban. E nyilatkozathoz azonban hozzáteszi a Reuter tudósítója, hogy Miedzynszkd szenátor, a szenátus elnöke bizalmas nyilatkozatot tett a nemzeti egységpárt képviselői előtt. E nyilatkozatból arra lehet következtetni, hogy noha a német birodalom eddig még hivatalosan nem lépett fel semmiféle követeléssel Lengyelországgal szemben, Varsóban elkészültek erre s azt is elhatározták, hogy „nem"-mel felelnek. Berlinben viszont az alábbi hivatalos tájékoztatást kapta a Reuter tudósítója: — Németország sohasem kérte Lengyelországot, hogy csatlakozzék a Komintern elleni egyezményhez. Ami viszont Danzig felségjogának megváltoztatását és a danzigi korridoron keresztül haladó gépkocsiút építését illeti, erről már több ízben szó volt a különböző tárgyalások során s legutóbb akkor, amikor Hibbentrop német külügyminiszter Varsóban látogatást tett. Német körökben egyébként erősítgetik — teszi hozzá jelentéséhez az angol sajtóiroda tudósítója — hogy a lehető legjobb viszonyt kívánják kialakítani a német-lengyel kapcsolatok terén. Varsói jelentés szerint Szembeck gróf külügyminiszterhelyettes szerdán kihallgatáson fogadta Moltkét, Németország varsói nagykövetét. ipm'vn RH^.pM • ■ Beck elutasította a Moszkvával való szövetkezés angol javaslatát London most azt ajánlja, hogy a lengyel - román szövetség német támadás ellen is irányuljon Berlinben nem tagadják, hogy napirendre tűzték a danzigi kérdés rendezését London, március 30. Az angol főváros diplomáciai körei és a lapok úgy tudják, hogy a támadást elítélő négy-, vagy háromhatalmi nyilatkozat létrehozásának esélyei egyre csökkennek, mivel Lengyelország, a legfontosabb kulcsállam, nem hajlandó olyan lépésre, amely Németország ellenségeskedésének tenné ki, továbbá nem hajlandó nyíltan szövetkezni a Szovjetunióval. Ilyenformán a diplomáciai akció mindinkább az újabb támadás esetén tartandó bizalmas diplomáciai tanácskozás és titkos katonai együttműködés irányába tolódik el. Beck londoni látogatását e tekintetben döntően fontos eseménynek tartják.A Press Association szerint a legutóbbi európai események után a megbékélés politikáját Angliában már nem tartják lehetségesnek s a jelenlegi diplomáciai tevékenység támadás esetére szóló közös nyilatkozat kidolgozására irányul. A Star diplomáciai munkatársa a szer- idán este tartott angol minisztertanács határozataival kapcsolatban ezt írja: A minisztertanács megtárgyalta azokat a kötelezettségeket, amelyeket Anglia kész lenne vállalni a keleteurópai államokkal szemben. Az azonnali határozatot egyrészt a Lengyelország elleni német sajtótámadások tették szükségessé, másrészt Lengyelországnak az a bejelentése, hogy a Szovjetszövetséggel együtt nem vesz részt egy olyan nemtámadási egyezményben, amilyent Anglia javasolt. Az új tervezet szerint Anglia és Franciaország segítségére lesz Lengyelországnak és Romániának, ha ezek az államok egymás védelmére is kölcsönösen ugyanolyan szövetséget kötenek az esetleges német támadás esetére, mint amilyent Oroszországgal szemben kötöttek. Halifax lord külügyminiszter kijelentette, hogy ez volna az első lépés egy „békeblokk" kialakítása felé. Az angol külügyminisztérium bízik ennek a tervnek a sikerében. Más sajtóértesülések szerint Chamberlain miniszterelnök még tesz egy nyilatkozatot Anglia magatartásáról, mielőtt Beck lengyel külügyminiszter Londonba érkeznék. Azt hiszik, hogy Chamberlain kijelenti: Anglia és Franciaország védelmébe veszi a nyugati kishatalmakat, ha támadás érné őket és biztosítékokat ad, hogy segítséget nyújt Lengyelországnak és Romániának is erre az esetre. A német — lengyel viszony kérdése az angol alsóháziban Az angol alsóházban kérdést intéztek a kormányhoz, hogy a Lebrun francia köztársasági elnök londoni látogatása alkalmával történt angol—francia megbeszéléseken megvitatták-e a kötelező katonai szolgálat bevezetésének kérdését is? Chamberlain miniszterelnök a felszólalónak adott válaszában kijelentette, hogy e kérdést valóban megvitatták, de nem hozhatja nyilvánosságra a megbeszélések tartalmát. Ezután azt a kérdést tették fel a miniszterelnöknek: „módjában áll-e megcáfolni azt az állítást, miszerint biztosítékokat adtak a francia minisztereknek, hogy közeli időpontban bevezetik valamelyes formában a kötelező katonai szolgálatot?” Erre a kérdésre Chamberlain szintén azt válaszolta, hogy nem kívánhatják tőle a bizalmas jellegű tárgyalások menetének ismertetését és kérte, ne adjanak hitelt az illetéktelen körök állításainak. Arra a kérdésre, hogy a lengyelországi németek rossz bánásmódjáról szóló német propagandával s a Németország és Lengyelország közötti általános helyzettel kapcsolatban, az angol kormány nem gondolt arra, hogy semleges megfigyelőket küldjön Lengyelországba, Butler külügyi államtitkár válaszolt. Kijelentette, hogy e tekintetben Lengyelországot illeti meg a kezdeményezés joga, Lengyelország azonban nem fordult ilyen kéréssel a kormányhoz. Végül azt a kérdést tették fel, hogy Beck lengyel külügyminiszter küszöbön álló londoni látogatása alkalmával sor kerül-e ii kérdés