Brassói Lapok, 1939. november (45. évfolyam, 252-277. szám)

1939-11-01 / 252. szám

a­l új..* 14. ^ V ^ 4. S'/etam Könyvtára iTJD AP213 T 910619 f­r­a­n­c­i­a­li­tere 4 KLV. évfoyam 252. szám Főszerkesztő: KACSO SÁNDOR Taxa po$tala platita in m­raenur com­, aproba in No. 24.454/939. ... ;Bra$ov — Szeraa . ., 1939 november 1 Felelős szerkesztő: Kakassy Endre. — Lap tulajdonos: „B. L."1 Kiadóvállalat Részvénytársaság. Felelős Igazgató: Kahána Bernit. — (Bejegyezve: C. N­.'' 1930/1918.' Trib. Bra$ov.) — Előfizetési árak: Belföldre havonként 80 lej, kézbesítéssel 84 lej, ugyanez Brasovban 80 lej. — Külföldre negyedévenként 450 lej. Magyarországra negyedévenként 15 P. — Hirdeté­sek dija hirdetési oldalon 5.50 lej, páros (bal) szövegoldalon 6 lej, páratlan (jobb) szövegoldalon 7 lej négyzetcentiméterenként. Keretes gyásztelenítés 7 lej négyzetcentiméteren­ként. Hirdetési díjak előre fizetendők. — Szerkesztőség és kiadóhivatal: Bralsov, Str. Regele Carol 56—58. — Tel. 82. \ * • . •' I . . ’ 'I..'-.. Európai Egyesült falainak? lila Szenlimrei Jenő Nagy történeti múltja van az Európai Egyesült Államok elgondolásának, mely­ről a mai feszültségekkel teli pillanatban Buttler angol külügyi államtitkár újra időszerűnek látta szót ejteni az alsóház­ban. A gondolat csaknem egyidős az Északamerikai Egyesült Államok megva­lósulásával. Bölöni Farkas Sándor, „az amerikautazó”, ki a kicsiny Erdélytől Amerikáig meg sem állott, hogy honfi­társai számára felfedezze az Európában akkortájt oly igen nélkülözött demokrá­ciát, hazatérőben mint vágyálmot só­hajtotta el, vajha Washington nagy mű­vét Európában is meg lehetne valósítani! De igazságtalanul részrehajlók volnánk, ha azt mernék állítani, hogy magyar agyvelőben született meg az Európai Egyesült Államok első, halovány körraj­za. Már a francia forradalmat követő években kísértett az eszme s a napóleoni időkben már-már kézzelfogható alakot is öltött, persze a francia császárság vezeté­se alatt. Anglia volt a nagy terv makacs ellenzője s utóbb megbuktatója is, mert Napóleon a szigetországot mindenkép­pen ki akarta felejteni ebből a koncepció­ból, Angliát pedig életérdekei azokban az időkben sokkal szorosabban kapcsol­ták a szárazföldi Európához, mint nap­jainkban. Azóta hányszor, de hányszor vetődött felszínre, hol komoly, hol komolytalan kezdeményezések alakjában az Európai Egyesült Államok, mint egyetlen ki­egyenlítő lehetőség az Ausztrália után legkisebb földrész államainak és álla­­mocskáinak ezernyi-ezer érdekellentéte között. De a két vezető nagyhatalom, Francia- és Németország vetélkedése, mindannyiszor háttérbe, vagy mellékvá­gányra tolta a kérdést, akár a német Cou­denhowe-Calergi hozakodott elő a maga páneurópai elképzelésével, akár a fran­cia Briand, aki felelős helyről, a kül­ügyminiszteri székből vallotta magát az Európai Egyesült Államok hívének. Cou­­denhowe-Calergit álmodozónak minősí­tette a hivatalos Európa és elgondolását az utópiák birodalmába utalták. Briand­­nak pedig, ki akkor állott hatalma és befolyása zenitjén, épencsak ezt az egy kijelentését nem akarták komolynak el­fogadni az érdekelt kormányok és ál­lamférfiak. És most itt az eredmény. Mióta az osztrák császárság levált a német biro­dalom testéről, átlag negyven évenként kongresszusra ültek össze Európa sorsá­nak intézői. Kedvüket lelték abban, hogy e szerencsétlen földrész térképét újra és újra átrajzolják. Erről az országról lefa­­ricskáztak, ahhoz hozzátoldoztak egy da­rabot és minden ilyen átrendezéssel újabb és újabb háború magvát hintették el. Bár az átrendezők meg voltak győ­ződve és nagyhangon megfogalmazott kongresszusi jegyzőkönyvekben vagy bé­keaktákban mint örök időre szóló meg­oldást fektették le meggyőződésüket, mely a háború lehetőségét egyszer s mindenkorra kiküszöböli: a valóság újra és újra rájuk cáfolt. Negyven év múlva lehetett mindent elölről kezdeni temér­dek emberélet és roppant anyagi javak elpusztítása árán. Wilson, 1918-ban, a Népszövetség ideájában, voltaképp az Európai Egyesült Államok tervével ha­józott át Európába. Az amerikai elnök történelemtanár volt. Megtanulta az eu­rópai államok és nemzetek történetéből, hogy ezen a földrészen nyelvi, faji és fe­lekezeti ellentétek milyen görcsös ragasz­kodást fejlesztettek ki az egyes nemze­tekben önállóságuk iránt. Olyan formulát eszelt tehát ki, hogy a kecske is jóllak­jék, de a káposzta is megmaradjon. Az Európai Egyesült Államok, ha Amerika mintájára szerveződnék meg, nem tűrhet­nék meg határaik között a nemzetiségi és felekezeti elszigetelődéseket. Hiszen az USA-ban megvalósított demokrácia ép­pen az ilyen áldatlan elkülönzéseket kí­vánta alapjaikban lehetetlenné tenni. A Népszövetség meghagyta az egyes állam­kereteket, de belenyúlt az államok felség­jogaiba, többek közt­­ kisebbségi egyez­ményekkel is. Más érzés, hogy a gya­korlat nem túlságo­an tartotta tiszte­letben a népszövet­ségi elgondolás szel­lemét, legfeljebb betűinek igyekezett a látszat kedvéért eleget tenni. A gondolat maga nagy volt és emelkedett és csak­ugyan jó mesgye lett volna egy későbbi időpont felé, melyben az Európai Egye­sült Államok megvalósulásának gátjai majd önmaguktól omlanak le. Félmegoldás azonban nem megoldás A félig végiggondolt wilsoni terv egé­szen helytelen vágányra futott a megva­lósítások sorozatában. Ma már Anglia is kénytelen beismerni, hogy valahol a ver-, saillesi békeműnél hibázódtak el a dol­gok. Kénytelen belátni, hogy az eddig szokásos békekonferenciák és kongresz­­szusok „trancsírozási” módszere alapjá­ban elhibázott, mert a győzelem rózsa­színű ködökbe burkolja a jövendőt a győztesek szemében s nem képesek be­látni, hogy túlzott önzésüknek a közeli vagy távoli jövendőben nagyon rossz vé­ fl németek behirdetett álta­lános támadása még mindig nem következett be­­ Caillaux: „Ha a szövetségesek gazdasági fö­ényükkel élni tudnak, hamarosan befejezhetik a háborút" A német hadvezetőség nem folytat már légitámadást az angol hadihajók ellen Páris, október 30. Úgy a francia, mint a német főhadi­szállás jelentései szerint szombat óta a nyugati hadszíntéren nem történt emlí­tésre méltó esemény. Ez annál figyelem­reméltóbb, mert szombaton a nemzetközi hírszolgálat minden oldalról a nagy né­met általlános támadás közeli megindulá­sát tette valószínűvé. Nem lehetetlen, hogy az amerikai fegyverkiviteli tilalom megszüntetése és a semlegességi tömény módosítása is közrejátszik a küszöbönál­lónak hitt offenzíva elmaradásában. Mindamellett francia körökben továbbra is számítanak a német általános támadás közeli megindításának lehetőségével. Er­re vall az is, hogy Daladier miniszterel­nök és hadügyminiszter szombaton és va­sárnap Decamp hadügyminisztériumi ka­binetfőnök kíséretében látogatást tett az elzászi francia hadseregnél. A „Matin" című­ párisi lap a francia légi haderő tevékenységével foglalkozik. A cikk írója megemlíti, hogy a francia légi haderő az angol légi haderővel együtt háromszor annyi repülőgéppel fog rendelkezni, mint a német légihaderő. Az eddigi légi harcok során kidomborodott a francia légi haderő felsőbbsége. A há­ború kezdete óta a francia repülők nap­pal 250- szer, éjszaka pedig 74-szer vé­geztek felderítő repülést Németország fö­lött és minden egyes alkalommal gazdag anyagot gyűjtöttek a Siegfried erőd vo­nalnál folyó német katonai előkészüle­tekről. Október 20-ikáig a franciák mindössze 8 vadászrepülőgépet vesztet­tek, ezzel szemben a németek vesztesége 24 vadászgép volt. A francia repülőgép­üzemekben jelenleg több mint 300 ezer ember dolgozik és az üzemek termelése most ötször több, mint a háború kitöré­sekor. tlz „Observer“: Hat hónap alatt béke lehet! Joseph Caillaux volt miniszterelnök és pénzügyminiszter, a francia szenátus pénzügyi bizottságának elnöke cikket írt a „Paris Soir” cím­ű lapba, amely óriási feltűnést keltett. Caillaux ugyanis azt ál­lítja nyilvánosan, hogy a háborút gyor­san be lehet fejezni. A volt pénzügymi­niszter részletesen foglalkozik Németor­szág gazdasági felkészültségével és arra a következtetésre jut, hogy amennyiben a szövetségesek élni tudnak gazdasági fölé­nyükkel, különösen pedig a petróleum­termékek terén kétségtelenül fennnálló fö­lényükkel, a győzelmüket rövid időn be­lül biztosíthatják. Caillaux azt állítja, hogy a mostani háborúban a petróleum­nak döntő szerepe lesz, viszont Német­ország a petróleumot nagyrészt csak ten­gerentúlról hozhatja, amit könnyen meg lehet akadályozni. Ilyen körülmények között a szövetségesek csak akkor veszít­hetik el a háborút, ha elképzelhetetlen mértékben ügyetleneknek és hadviselésre alkalmatlanoknak bizonyulnának — fe­jezi be érdekes cikkét Caillaux. Érdekes, hogy a londoni „Observer” is a béke közeli lehetőségeiről ír a há­ború gyors befejezésével kapcsolatban.­­ Az angol lap feltűnést kel­tő cikkben foglal boők az Ang­lia ellen indítandó nagy német támadás eshetőségeiről. A cikk írója mindenek­előtt arra a német haditervre hívja fel a figyelmet, amely összpontosított gyors támadást akar megvalósítani, hogy mind levegőben, mind a tengeren végzetes csa­pást mérjen Angliéra. Hitler és Coring úgy tervezik, hogy hatalmas erők harc­­badobásával villám támadást intéznek Anglia létfontosságú pontjai ellen. A terv szerint a német támadás elsősorban a tengeri támpontok, hajógyárak, kikö­tők, repülőgépgyárak és más fontos ipa­ri központok ellen irányulna. A német terv keresztülvitelét csak a szövetséges légi haderő felsőbbségével lehet meg­hiúsítani. Ennek érdekében Angliának ipari szempontból sokkal nagyobb erő­feszítéseket kell tennie, mint ahogyan azt a múltban tette. — Ha ez megtörténik — írja a lap —, akkor hat hónap sem telik bele s elju­tunk a békéig. A Havas tárirati ügynökség másik je­lentése szerint a népiét repülőgépeknek az angol hadih­a­jól­a­él szemben szenve­ dett sorozatos kudarcai arra késztetik a német hadvezetésére­, hogy egyelőre beszüntesse a replőgépekkel folytatott tengeri háborút. (Róma, Dunapos­a! A Popolo d'Ita­­lia szerint a nyugati hatalmak szá­molnak azzal, hogy a német hadsereg egyelőre nem indít komoly támadást, hanem fokozott riasztgatással igyekez­nek állandóan készenlétben tartani el­­­­sősorban az angol haderőt. Ennek cél­ja az ellenség kifárasztása. A nagy tá­madás azután csak tavasszal indulna meg. Légiriadók Angliában London, október 30. (Rador) Hétfőn délelőtt légiriadó volt a Kent grófság parti vidékének több he­lyén, később a riadót megismételték. Ugyanakkor két repülőgépet láttak az egyik északkeleti angol város felett és erős gépfegyvertüzet lehetett hallani ugyanabból az irányból. Londonban is riadót fújt a Whitehall negyedben az egyik gyári sziréna. A Havas­ ügynökség tudósítója szerint a riadót tévedésből fúj­ták. Ennek azonban ellentmond az a tény, hogy hétfőn délelőtt az angol fővá­ros Finsbury Park nevű negyedében is volt szabályszerű riadó, amelyet csak egy óra múlva fújtak le. A riadót megadták a tájékoztató minisztériumban is, ahol a légi támadás elleni védelemre kirendelt csoportok vezetői végigjárták a hivatali helyiségeket és úgy jelentették be a ria­dót. A tisztviselők rövid idő alatt külön­böző óvóhelyekre vonultak, csak néhány újságíró folytatta a munkáját. Tíz perc­cel később a riadó megszüntetését jelez­ték. (London, Radar) Hivatalosan jelentik, hogy a Saint Nidan nevű angol halász­­hajót, amikor visszatérőben volt Hull ki­kötőjébe, elsüllyesztették. A 15 főnyi le­génységet megmentették. Azt hiszik, hogy a hajót torpedóval süllyesztették el Vasárnap délelőtt egy német tenger­alattjáró az Atlanti-óceánon elsüllyesz­tette a „Marabar“ nevű 800 tonnás angol hajót. Egy hindu mérnök és négy hindu matróz elpusztult. A személyzetből het­ven ember megmenekült, akit az egyik angol kikötőbe szállítottak. Hivatalos jelentés szerint mindazok a katonai különítmények, amelyek Indiá­ból indultak Anglia felé, minden baj és veszteség nélkül érkeztek meg rendelte­tési helyükre. Az indiai haditengerészet több tisztje jelenleg az angol haditenge­részetben teljesít szolgálatot. (London) Az angol fővárosba megérke­zett vasárnapra virradó éjjel az első se­besültszállító vonat a nyugati hadszíntér­ről. A katonákat betegszállító és társas­­gépkocsikkal London környékére szállí­tották el az egyik nagy kórházba.

Next