Brassói Lapok, 1940. május (46. évfolyam, 99-122. szám)

1940-05-02 / 99. szám

1940. május 2 Ellennyilatkozatok sorozatát váltotta ki a Ribbentrop beszéd Nyolc pontból álló térh­vatalos választ továbbit az angol sajtóiroda „Norvégiát kiragad­ok a németek kezéből“ — jelentette ki az angol légügyi miniszter Svédországban megnyugtató köve­kezte­ést olvasnak ki Ribben­rop beszédéből (Stockholm Radar) A Havas ügynök­ség közli: Valamennyi svéd lap megelége­déssel vette tudomásul Ribbentrop külügy­miniszter nyilatkozatát, amelyben elismer­te, hogy „Svédország komolyan veszi a semlegességet.” A „Social Demokaten” című lapban Ivan Paul svéd külpolitikai szakértő hangsúlyozza, hogy Ribbentrop nyilatkozata megnyugtató következte­tést tartalmaz, nevezetesen azt, hogy Svédországnak nincs aggodalomra oka. Bár Svédország hinni szeretne ebben a kijelentésben, mégsem hagyhatja figyel­men kívül Dánia esetét, amelyet a néme­tek nem is vádoltak meg azzal, hogy részt vett a szövetségesek terveiben s mégis megsértették f­üggetlenségét, elfoglalták területét és polgári közigazgatását a biro­dalmi kormány ellenőrzése alá helyezték. KOHT NORVÉG KÜLÜGYMI­NISZTER NYILATKOZATA (London, Rador) Koht norvég külügy­miniszter kijelentette, hogy hamis Rib­­bentropnak ama állítása, mintha Norvé­giának előzetesen tudomása lett volna az angolok aknalehelyezési szándékáról a norvég felségvizeken és beleegyezését ad­ta volna a tervhez. Ez az állítás Koht szerint azt a célt szolgálta, hogy ürügyet találjanak Norvégia megtámadására A norvég tengerészeti egységeknek azonban jóval azelőtt el kellett indulniuk Német­országból, mielőtt az angol aknákat lehe­lyezhették volna. Az aknalehelyezésről a norvég kormány meglepetésszerűen szer­zett tudomást, azonnal tiltakozott ellene és az aknák rövid időn belül való felsze­dését követelte. Ellenkező esetben a nor­vég flotta parancsot kapott volna az ak­nák eltávolítására. Ribbentropnak a norvég kormány március 2-iki határozatá­val kapcsolatos nyilatkozatai szintén nem felelnek meg a tényeknek. A norvég kor­mány akkoriban elhatározta: nem engedi meg a francia és az angol csapatoknak, hogy Norvégián keresztül Finnországba menjenek. Ez az elhatározás teljesen meg­felelt Norvégia se­nlegességi politikájá­nak. „A TÉNYEK MÁST MONDANAK — HANGOZTATJA A REUTER (London, Radar) A Reuter ügynökség a következő félhivatalos megjegyzéseket fűzi Ribbentrop beszédéhez: A világközvéleményt aligha fogják meg­téveszteni Ribbentrop külügyminiszter nyilatkozatai, melyet elejétől végig egyet­len dolog jellemez: az igazságtól való szántszándékos eltérés. A német külügy­miniszter azt állítja, hogy a háborúra nem volt semmi ok. Vajjon mi egyéb Len­gyelország megtámadása, mely országot szerződéses kötelezettségek fűzték Ang­liához és Franciaországhoz? Az igazság­nak még csak az árnyéka sincs Ribben­tropnak abban a vádjában, hogy a Szö­vetségesek a német nemzet feldarabolását terveznék. Hamis az az állítás, mintha a szövetségesek Norvégia megszállását for­ralták volna s merényüket csupán a vil­lámgyors német kezdeményezés akadá­lyozta volna meg. A tények egészen mást mondanak: 1. Igaz ugyan, hogy az angol és fran­cia kormány elhatározta a norvég fel­ségvizek használatával kapcsolatos né­met visszaélések megakadályozását, de ezt nyíltan ki is jelentette. Ezért helyezett el aknákat ezeken a vizeken. 2. A szövetséges kormányok enge­délyt kértek, hogy Norvégián és Svéd­országon át segítséget küldhessenek Finnországnak. Amikor ezt a kérést el­utasították, a két kormány elállott ter­ve megvalósításától . 3. A norvég kormány távolról sem határozta el a szövetségesek oldalán történő beavatkozást a háborúba — ahogyan ezt Ribbentrop áhította — sőt még a Finnországba irányuló csapat­­szállítások engedélyezését is követke­zetesen megtagadta. 4. Ha a szövetséges csapatok készen állottak volna arra, hogy partra szán­janak Norvégiában — ahogy ezt Rib­bentrop állította — késedelem nélkül Norvégia segítségére siettek volna. Eh­hez azonban össze kellett gyűjteni a szükséges haderőket. 5. Ha az aknazár elhelyezése a part­raszállás előkészítését szolgálta volna — ahogyan azt Ribbentrop állította —, a szövetségesek nem jelentették volna be, mint ahogy azt tették. 6. A német expedíciós hadsereg, a­mint azt utólag a német rádió beismer­te, az aknazár előtt néhány nappal el­indult a kikötőkből. 7. Köztudomású, hogy a németek nor­­végiai partraszállását a német titkos ügynökség tevékenysége tette lehetővé.­­ 8. Az angol kormány azt óhajtja,­­ hogy a semlegesek készüljenek fel a­­ német támadás elhárítására, de nem akarja a háború kiterjesztését. A néme­tek ürügyet keresnek norvégiai lépésük igazolására, de egyetlen szóval sem emlékeznek meg a Dánia elleni táma­dásról AZ ANGO LÉGÜGYI MINISZTER VÁDJAI RIBBENTROP ELLEN (London, Radar) Sir Samuel Hoare légügyi miniszter rádióbeszédet mondott, amelyben heves támadást intézett Rib­bentrop ellen. Azzal vádolta a német kül­ügyminisztert, hogy ő készítette elő és hajtotta végre Csehszlovákia és Lengyel­­ország megszüntetését. A norvégiai hely­zettel kapcsolatban Hoare a következőket mondotta: — A norvégiai háború döntő szakaszba jutott. Az ellenség ezentúl kíméletlenül folytatja ezt a háborút. Mi azonban nem utánozzuk módszereit. Nem akarjuk a tengerészeket segítség nélkül elveszni hagyni. Nem akarjuk a németeket nyílt városok bombázásával, asszonyok és gyermekek megfélemlítésével legyőzni. Norvégiát azonban kiragadjuk a németek kezéből, kiűzzük a németeket a kikötők­ből és a légi támaszpontokról, amelyeket visszaszolgáltatunk a norvégeknek. Ezt a feladatot nem egyetlen nap alatt és nem áldozatok nélkül hajtjuk végre. A világ legnagyobb tengeri flottája az angol flot­ta, a világ legjobb hadserege a francia hadsereg és a legtökéletesebb légi flotta, a mi légi haderőnk elég biztosítéka Nor­végia felszabadulásának. A VÖLKISCHER BEOBACHTER VÁLASZA (Berlin, Rador) A „Völkischer Beo­bachter” megjegyzéseket fűz Hoare be­szédének ahhoz a mondatához, amelyben kijelentette, hogy az angolok nem hagy­ják a tengerészeket segítség nélkül el­veszni. A lap felszólítja az angol minisz­tert, mondjon egyetlen példát, amikor a német katonák ilyen esetben nem tették meg kötelességüket. Hoare fogadkozik ugyan, hogy az angolok nem bombázzák a nyílt városokat, de repültek ennek ellen­kezőjét bizonyították be, amikor 3 kis­­német helységet bombáztak. Hoare kije­lentette, hogy nem akarják megfélemlíte­ni az asszonyokat és a gyermekeket. Mi egyéb volna a zárlat? — kérdi a lap. A zárlat kísérlet arra, hogy a fegyverek ere­jével megtörhetetlen Németországot ezzel az alantas eszközzel győzzék le”. semlegességi törvény felülvizsgálását kér­te. A szenátor a semlegességi törvénynek különösen olyan értelmű módosítását kér­te, amely lehetővé tenné, hogy az ameri­kai pénzügyi körök a hadviselő államok kormányainak hiteleket nyújthassanak. Pittman szenátor, az amerikai külügyi bi­zottság elnöke, ezzel kapcsolatban kije­lentette, hogy „általános vélemény szerint szövetségesek elegendő tartalékkal ren­­elkeznek ahhoz, hogy külföldi hitelek igénybevétele nélkül k két évig is fedezhes­sék hadikiadásaikat”. Ehhez a kijelenté­séhez Pittman hozzáfűzte még, hogy nem hiszi, miszerint a háború ilyen hosszú ideig tartson. Egyébként Amerikában egyre behatób­ban foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy az Egyesült Államok a szövetségesek ol­dalán beavatkozzéke a háborúba. Ide tartozik még az a moszkvai Rador jelentés is, amely szerint Steinhardt, az USA moszkvai követe, a Szovjetunió te­rületéről külföldre utazott. A jelentés nem közli, hogy miért hagyta el az USA követe Moszkvát és egyelőre azt sem je­löli meg, hogy melyik az a külföldi ál­lam, ahova Steinhardt utazott az ODOL fogpép hatása, anélkül, hogy az érzékeny fogzománcot meg­támadná. Tehát használjon fogai ápolásához ODOL fogpépet. Moszkva hajlandó Londonnal kereskedelmi szerződést kötni, de fenntartja a jogot ahhol, hogy bármelyik hadviselő félnek szállíthasson London. április 30 (Rador) Az angol-orosz tárgyalások legutolsó lépése az volt, hogy Anglia kor­mánya közölte a Szovjetunió kormányával, hogy kész a kereskedelmi kapcsola­tok felvételét illetőleg tárgyalásokba bocsátkozni. Erre az angol lépésre a Szov­jetunió kormánya most jegyzékben válaszolt. A jegyzéket Majszkij szovjet nagykövet nyújto­tta át Halifax lord angol külügyminiszternek. Az új jegy­zék is hangsúlyozza, hogy az orosz kormány kész a kereskedelmi kapcsolatok kimélyítését illető tárgyalásokat kezdeni, de az az álláspontja, hogy a Szovjet­unió semleges jellegét a kötendő szerződésnek is ki kell domborítania. A Szov­jetuniónak, mint semleges államnak joga legyen tehát az angol-orosz kereskedel­mi szerződés megkötése után is bármelyik hadviselő félnek szállítani. Kihang­súlyozza a jegyzék még, hogy Moszkva abban az esetben is készségesen tárgya­lásokat kezd, ha a szövetségesek nem adják ki az általuk lefoglalt Schellanga és Majakovszky nevű szovjet­ hajókat. A Messagero jelentése úgy tudja, hogy Moszkva nem enged beavatkozást a szovjet-német kereskedelmi viszonyba. Hajlandó viszont fontolóra venni azt az angol kívánságot, hogy a behozott angliai árukat ne szállítsa tovább Német­országba. A Románia című bucuresti lap a Rador távirati iroda nyomán a Havas aláb­bi értesülését közli: 4. , 31tv. Az „Aftonbladet” című svéd lap táviratot közöl, amely szerint a Svédország semlegességében érdekelt szovjet kormány ebben az értelemben lépést tett Berlin­ben. Nem lehetetlen — jegyzi meg a lap —, hogy hasonló lépésre kerül sor a szövetségeseknél is. Roosevelt váratlanul megszakította pihenését és Washingtonba utazott Az amerikai szovjetkövel is elutazott Moszkvából és a küföldre ment Washington, április 30. (Rador) Roosevelt elnök pihenő szabadságát megszakította és különvo­­nattal Washingtonba utazott. E hírrel egyidejűleg a Rador távirata iroda washingtoni jelentése közli még, hogy a szenátus törvényjavaslatot szava­zott meg, amely kimondja, hogy az el­nöknek, különösen háború idején, jogá­ban áll betiltani bármilyen kereskedelmi, vagy devizaügyleteket. Ennek a tör­vény­nek megszavazását Washington állam kérte, hogy megnyugtassa Amerika ban­kári köreit, amelyek kétségbe vonták, hogy joga volt-e Roosevelt elnöknek a németek dániai megszállása és a norvégiai megro­­hanása első napjaiban az Amerikában le­tétben volt dán és norvég értékeket zárol­ni. Ide tartozik az a Reuter jelentés is a­mely szerint Adams szenátor az amerikai 3 oldal Halálos repülőszerencsét­­lenség érte a négy legis­mertebb szovjetrepü­lőt (Moszkva, Radar) A DNR jelenti: Szovjetoroszország legismertebb négy repülője halálát lelte egy repülőszeren­csétlenség alkalmával. A repülőszeren­­­csétlenség áldozatai között van Pavel Golovin sarkrepülő, valamint a szovjet repülés dékánja, Iulian Piontkovszki­ is. Befejeződöt! a milánói nemzetközi vásár (Milano, Rador) Francois Poncet, Franciaország római nagykövete vasár­nap délelőtt meglátogatta a milánói nem­zetközi vásár román pavillonját, ahol Ion Sonero kormánybiztos fogadta. A milánói vásár egyébként vasárnap délben befeje­ződött és ez alkalommal a­­városházán­ ünnepélyes fogadás volt.

Next