Bridzsélet, 1977 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1977 / január
Ez az 1 * indulás a nemzetközileg "jegyzett" BÉTA licitrendszerből való és az ellen esetleg fel lehet készülni. De egyéni rendszerekre az elmondottak fokozottan érvényesek és azok ellen legalább tucatszor kell játszani, mire valamit kinyitunk, míg alkalmazójuk, aki állandóan használja, ismeri is minden zugát. 2. / Egyéni rendszert játszó és nem játszó közül az előbbi van előnyben /mert ő viszont ismeri a másik rendszerét/ ami nemcsak ekét pár között csorbítja az igazságot, az egyenlő helyzetből való indulást /ami önmagában is elég indok lenne a konvenciók erőteljes korlátozására - hanem azt is jelenti, hogy az egyéni rendszert játszó előnybe kerül a vele azonos tudású, azonos vonalon ülő nem egyéni rendszert játszó párral szemben. Ezzel a párosverseny teljesen irreálissá válik. De még nincs vége a porcelánboltba toppant elefánt romboló munkájának: az egyéni rendszert /sok egyéni konvenciót/ játszó a másik vonalon ülők egyenlő helyzetét is felborítja! Ha ugyanis van ott két egyforma tudású pár, kérdés melyikük ellen kap az egyéni rendszerű pár aktív lapot? Ha egyik ellen kap a másik ellen nem, az utóbbi /a két egyforma pár közül/ előnybe kerül. 3. / A sok egyéni konvencióból melyik versenyzőnek van haszna? A kezdő játékosnak nem. Mikor először hallja a letaglózó felvilágosítást: "lehet egyszinű, kétszinű, gyenge vagy erős" /ma is van ilyen!/, nem tudja hová került és két eset lehetséges: vagy azt érzi, nem ért ehhez a játékhoz és visszafordul r versenybridzs kapujából /pedig de jó lenne ha a bridzs tömegsporttá válna!/, vagy a jobbik eset marad, de maga is hasonló dolgokat kezd gyártani. De nincs ám haszna az éljátékosnak sem. Ő találja meg a leghamarabb az egyéni konvenció elleni módszert, de tapasztalatait sutba dobhatja, mert nemzetközi versenyen, Európa- és Világbajnokságon ezekre nincs szükség. S végül az egyéni rendszer alkalmazójának magának van-e abból haszna? Nos, neki sincs! A licitrendszer /konvenció/ megalkotásába, karbantartásába, az eltévesztés gyakoriságának csökkentésébe fektetett energiáját játéktudása fejlesztésétől vonja el. Nem véletlen, hogy egyéni konvenciókkal operáló játékost nem találunk a válogatott keretekben. A legutóbbi - szűkített - keret 8 párja közül 7 Standard Amerikait, 1 Szuperprecízióst játszott. 4. / Végül, de nem utolsó sorban: azok a nemzetközi nagy játékosok, akik egyszer-másszor meglátogatták hazánkat /Lew Mathe, Rixi Márkus, León Tintner/ ismételten megdöbbenésüket fejezték ki a magyarországi licitdzsungel láttán, mely azért is visszataszító, mert a csalás melegágya. Inkább mentségként a korlátozás eddigi elmulasztására, mint ellenérvként vethető fel, hogy kevés az irodalom; hogyan követeljünk áttérést, ha nincs mire?