BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 2. (1990)

1990 / 2. szám - PROBLÉMA - Bezeczky Gábor: Egy lexikon-szócikk bibliográfiájához (Fónagy Iván: metafora. Világirodalmi lexikon 8. kötet 301-331. oldal)

mely — jóllehet a bibliográfia nem jelzi — folyóirat­ban jelent meg (C. 1.). Ebből is látszik, teljesen értelmetlen felvenni az olyan tanulmányokat, melyek nem önállóan, hanem tanulmánykötetekben és folyóiratokban jelentek meg, ha hiányzik az az információ, melynek alapján az illető tanulmány megtalálható lenne, s melynek hi­ányában, a Lexikon gyakorlata alapján, az olvasó az említett művet önálló könyvnek véli. Ez a mulasztás tűrhetetlenül sok változatban fordul elő. Monroe C. Beardsley Metaphor című írása például egy filozófiai enciklopédiában jelent meg (C. 2.), S. E. Asch tanul­mánya egy mások által szerkesztett tanulmánykötet­ben (C. 3.), ismét más írások pedig folyóiratokban. A Lexikon következetességéről árulkodik az is, hogy a bibliográfia egyik tételét egy másik szócikk (jelen­tésátvitel) bibliográfiája más formában említi, s köz­ben nyilvánvaló, hogy mindkét forma hiányos (C. 11.). Micsoda meglepetés éri az embert, ha véletle­nül kiderül, hogy például D. F. Harris műve (C. 4.) nem könyv, hanem egy hatoldalas, meglehetősen ér­dektelen tanulmány. Igaz, ez is csak véletlenül derül­hetne ki, mert ezek a tanulmányok, a Világirodalmi Lexikon­ban közölt adatok alapján megtalálha­­tatlanok. A szócikk szövege természetesen telis-teli van ne­vekkel, utalásokkal, de ezek pontos — vagy kevésbé pontos, de azért még elfogadható — adatait gyakran hiába keressük a bibliográfiában. Lássunk erre is két példát. A 302. oldalon ezt olvashatjuk: „A ’jegytör­lés’ elmélete nem újkeletű. A generatív szemantika kialakítása előtt alkalmazta a metafora-elméletben E. Leisi.” A 316. oldalon pedig ezt: „A hanggal, szóval világot építő költészetet mint különösen magas rendű orális tevékenységet pszichoanalitikus szerzők klini­kai anyag alapján a primitív orális ösztön sikeres szublimációjának tekintik, azaz a szopás élményével hozzák kapcsolatba (Brill).” S ez minden, ami a szócikkből E. Leisiről és Brill­­ről kiderül. Sehol, sem a szövegben, sem a szöveget követő bibliográfiában nem szerepel tőlük semmi. A D. pont alatt az ehhez hasonló harmincöt nevet soro­lom fel. A nevek között szerepelnek olyan klassziku­sok is, mint Kant vagy Goethe. Ha a szócikk szerzője azért nem jelöli, hogy honnan idéz, mert úgy véli, az ilyen óriásokat érdemes hosszasan tanulmányozni, akkor egyetértek vele. Ennek ellenére ez az eljárás egy lexikonban talán nehezen menthető. A hiányzó adatok olykor-olykor más, jobb bibliográfiákból pó­tolhatók, de csak akkor, ha nem egy olyan viszonylag gyakori névvel találkozunk, mint amilyen például a Thomas. Kire gondoljunk? Dylan Thomasra? Lucien-Paul Thomasra? Owen Thomasra? Robert Thomasra? Mind a négyen írtak a metaforáról. A szö­vegösszefüggésből Owen Thomasra lehet gyanakod­ni, de talán nem teljesen helyénvaló, hogy a Lexikon olvasása, idézeteinek azonosítása előfeltételezi a hi­vatkozott szerzők hivatkozatlan műveinek ismeretét. Szóvá lehet-e tenni a bibliográfia tartalmi kérdéseit is? Aligha. A szerző joga bevenni mindent, amit fon­tosnak, és elhagyni mindent, amit lényegtelennek ítél. Mégis, kissé soknak tűnik a bibliográfiába fel­vett élettani könyvek és tanulmányok száma, különö­sen akkor, ha a metaforáról író jelentős szerzők neve hiányzik. Talán érdemes lett volna Gazzaniga műve (E. 1.) helyett (jó, nem bánom: mellett) William Empson, Dimond és Beaumont (E. 2.) mellett Cleanth Brooks, Sherrin (E. 3.) mellett Nelson Goodman, Ádám György (E. 4.) mellett Hayden White valamelyik írását felvenni a metafora iránt ér­deklődők számára. Az ilyen kérdéseken, természetesen lehet vitatkoz­ni, de van olyan mű is, amely egyszerűen nem hiá­nyozhat egy valamirevaló lexikon bibliográfiájából: a bibliográfia. Különösen akkor nem hiányozhat, ha olyan kitűnő műről van szó, mint Warren Shibles bibliográfiája (F. 1.), mely 318 oldalon közöl rendkí­vül bőséges válogatást a metafora nemzetközi irodal­mából, s tartalmazza a jelentősebb írások tartalmi ki­vonatát is. Nem világos, hogy miért éppen ez a mű hiányzik a Világirodalmi Lexikon bibliográfiájából. Lehet, hogy éppen a szócikk szerzője ne ismerné ezt a művet? A szerző szaktudása azonban nem forog ve­szélyben, mert ezt az esetet szerencsére kizárhatjuk. Warren Shibles könyve kiadójának reklámfüzetében, bibliográfiát ajánló rövid idézetek között a következő­ket olvashatjuk: Your Metaphor bibliography was a great help. Prof. Ivan Fónagy. Paris Lehet — mi egyébbel magyarázható a hiány? —, a szócikk írásának idejére a szerző véleménye immár megváltozott Warren Shibles művéről. Kár. Az a bib­liográfia, szemben a műfaj sikerületlen megvalósulá­saival, valóban „great help”. Mivel nem állt módomban minden egyes, a biblio­gráfiában szereplő tételt ellenőrizni — a dolog termé­szetéből adódóan ez nem is lehet könnyű —, elképzel­hető, sőt valószínű, hogy az itt közölt hibajegyzék tovább is bővíthető. A kívülálló nem tudhatja, hogy a szerző, a főszerkesztő, a felelős szerkesztő és a szak­lektor közül ki milyen mértékben járult hozzá a szóvá tett hibákhoz. De azt talán nem kell ezek után is bi­zonygatni, hogy ennyi hiba: sok. Fónagy Iván metafora-szócikke a Lexikon nyolcadik kötetében, a 301—331. lapokon olvasható. (A Lexi­kon adatait 1. később.)

Next