BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 2. (1990)
1990 / 2. szám - PROBLÉMA - Bezeczky Gábor: Egy lexikon-szócikk bibliográfiájához (Fónagy Iván: metafora. Világirodalmi lexikon 8. kötet 301-331. oldal)
mely — jóllehet a bibliográfia nem jelzi — folyóiratban jelent meg (C. 1.). Ebből is látszik, teljesen értelmetlen felvenni az olyan tanulmányokat, melyek nem önállóan, hanem tanulmánykötetekben és folyóiratokban jelentek meg, ha hiányzik az az információ, melynek alapján az illető tanulmány megtalálható lenne, s melynek hiányában, a Lexikon gyakorlata alapján, az olvasó az említett művet önálló könyvnek véli. Ez a mulasztás tűrhetetlenül sok változatban fordul elő. Monroe C. Beardsley Metaphor című írása például egy filozófiai enciklopédiában jelent meg (C. 2.), S. E. Asch tanulmánya egy mások által szerkesztett tanulmánykötetben (C. 3.), ismét más írások pedig folyóiratokban. A Lexikon következetességéről árulkodik az is, hogy a bibliográfia egyik tételét egy másik szócikk (jelentésátvitel) bibliográfiája más formában említi, s közben nyilvánvaló, hogy mindkét forma hiányos (C. 11.). Micsoda meglepetés éri az embert, ha véletlenül kiderül, hogy például D. F. Harris műve (C. 4.) nem könyv, hanem egy hatoldalas, meglehetősen érdektelen tanulmány. Igaz, ez is csak véletlenül derülhetne ki, mert ezek a tanulmányok, a Világirodalmi Lexikonban közölt adatok alapján megtalálhatatlanok. A szócikk szövege természetesen telis-teli van nevekkel, utalásokkal, de ezek pontos — vagy kevésbé pontos, de azért még elfogadható — adatait gyakran hiába keressük a bibliográfiában. Lássunk erre is két példát. A 302. oldalon ezt olvashatjuk: „A ’jegytörlés’ elmélete nem újkeletű. A generatív szemantika kialakítása előtt alkalmazta a metafora-elméletben E. Leisi.” A 316. oldalon pedig ezt: „A hanggal, szóval világot építő költészetet mint különösen magas rendű orális tevékenységet pszichoanalitikus szerzők klinikai anyag alapján a primitív orális ösztön sikeres szublimációjának tekintik, azaz a szopás élményével hozzák kapcsolatba (Brill).” S ez minden, ami a szócikkből E. Leisiről és Brillről kiderül. Sehol, sem a szövegben, sem a szöveget követő bibliográfiában nem szerepel tőlük semmi. A D. pont alatt az ehhez hasonló harmincöt nevet sorolom fel. A nevek között szerepelnek olyan klasszikusok is, mint Kant vagy Goethe. Ha a szócikk szerzője azért nem jelöli, hogy honnan idéz, mert úgy véli, az ilyen óriásokat érdemes hosszasan tanulmányozni, akkor egyetértek vele. Ennek ellenére ez az eljárás egy lexikonban talán nehezen menthető. A hiányzó adatok olykor-olykor más, jobb bibliográfiákból pótolhatók, de csak akkor, ha nem egy olyan viszonylag gyakori névvel találkozunk, mint amilyen például a Thomas. Kire gondoljunk? Dylan Thomasra? Lucien-Paul Thomasra? Owen Thomasra? Robert Thomasra? Mind a négyen írtak a metaforáról. A szövegösszefüggésből Owen Thomasra lehet gyanakodni, de talán nem teljesen helyénvaló, hogy a Lexikon olvasása, idézeteinek azonosítása előfeltételezi a hivatkozott szerzők hivatkozatlan műveinek ismeretét. Szóvá lehet-e tenni a bibliográfia tartalmi kérdéseit is? Aligha. A szerző joga bevenni mindent, amit fontosnak, és elhagyni mindent, amit lényegtelennek ítél. Mégis, kissé soknak tűnik a bibliográfiába felvett élettani könyvek és tanulmányok száma, különösen akkor, ha a metaforáról író jelentős szerzők neve hiányzik. Talán érdemes lett volna Gazzaniga műve (E. 1.) helyett (jó, nem bánom: mellett) William Empson, Dimond és Beaumont (E. 2.) mellett Cleanth Brooks, Sherrin (E. 3.) mellett Nelson Goodman, Ádám György (E. 4.) mellett Hayden White valamelyik írását felvenni a metafora iránt érdeklődők számára. Az ilyen kérdéseken, természetesen lehet vitatkozni, de van olyan mű is, amely egyszerűen nem hiányozhat egy valamirevaló lexikon bibliográfiájából: a bibliográfia. Különösen akkor nem hiányozhat, ha olyan kitűnő műről van szó, mint Warren Shibles bibliográfiája (F. 1.), mely 318 oldalon közöl rendkívül bőséges válogatást a metafora nemzetközi irodalmából, s tartalmazza a jelentősebb írások tartalmi kivonatát is. Nem világos, hogy miért éppen ez a mű hiányzik a Világirodalmi Lexikon bibliográfiájából. Lehet, hogy éppen a szócikk szerzője ne ismerné ezt a művet? A szerző szaktudása azonban nem forog veszélyben, mert ezt az esetet szerencsére kizárhatjuk. Warren Shibles könyve kiadójának reklámfüzetében, bibliográfiát ajánló rövid idézetek között a következőket olvashatjuk: Your Metaphor bibliography was a great help. Prof. Ivan Fónagy. Paris Lehet — mi egyébbel magyarázható a hiány? —, a szócikk írásának idejére a szerző véleménye immár megváltozott Warren Shibles művéről. Kár. Az a bibliográfia, szemben a műfaj sikerületlen megvalósulásaival, valóban „great help”. Mivel nem állt módomban minden egyes, a bibliográfiában szereplő tételt ellenőrizni — a dolog természetéből adódóan ez nem is lehet könnyű —, elképzelhető, sőt valószínű, hogy az itt közölt hibajegyzék tovább is bővíthető. A kívülálló nem tudhatja, hogy a szerző, a főszerkesztő, a felelős szerkesztő és a szaklektor közül ki milyen mértékben járult hozzá a szóvá tett hibákhoz. De azt talán nem kell ezek után is bizonygatni, hogy ennyi hiba: sok. Fónagy Iván metafora-szócikke a Lexikon nyolcadik kötetében, a 301—331. lapokon olvasható. (A Lexikon adatait 1. később.)