BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 5. (1993)
1993 / 1. szám - BÍRÁLAT - Paneth Gábor: A józsefattila-komplexum. "Miért fáj ma is". Az ismeretlen József Attila
A JÓZSEF ATTILAKOMPLEXUM PANETH GÁBOR „Miért fáj ma is”____________________________ Az ismeretlen József Attila____________________ Szerk.: Horváth Iván, Tverdota György Balassi Kiadó, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest, 1992._____________________________ 502 old., 490 Ft E tanulmánykötet a költő halála után fél évszázaddal jelent meg, a József Attila személyét és művészetét érintő, szűnni nem akaró ideológiai kisajátítások áradata után, s csak egy relatíve szabad időszakban, 1988 és 1992 között jöhetett létre A szerzők hihetetlenül gondos filológiai munkálkodás során adtak közre eddig ismeretlen vagy hibásan-töredékesen megismert szövegeket, melyek részben a költő privát szférájából származnak, betegségével, gyógykezelésével kapcsolatosak, részben párttagsága bonyodalmait ismertetik. További tanulmányok írásművészetével, kreativitásával foglalkoznak. A mintegy tizenöt szerző írását tartalmazó, mindvégig igen tömény, egyenletesen magas színvonalú szöveg egyforma részletességű elemző ismertetése itt megvalósíthatatlan. Egyes fejezetek kiemeltebb tárgyalása nem minőségi szempontok szerint történik, hanem az e recenziót vezérlő gondolatmenethez való hozzájárulásuk alapján. E sorok írója már régebben József Attila-komplexumnak nevezte azt a miazmát, amely a Mű és Alkotójának személye körül mint társadalmi patológia kitenyészett, a művet beburkolja és lassan megfullasztja. E recenziót is azért írtam, mert az említett komplexumot feloldva szeretném látni. Úgy tűnik, ez a szándék a kötet közreadásánál is jelen lehetett. Nélkülözhetetlen aufklarista tendencia érződik belőle, amely azonban az említett cél eléréséhez önmagában még mindig nem elégséges, egy mindjárt részletezendő, kiegészítő lépést igényel. A könyv nyilvánvaló célja többek közt a költő személye körüli visszásságok egybegyűjtése, leleplezése. (Időközben újabb merényletek vannak készülőben. Míg korábban például az volt a baj, hogy a költő „nem kommunista módon gondolkozik” - vö. 143. oldalon Garai hivatkozását -, addig legújabban kiderül, hogy egyes prózai tanulmányainak szövegei „inkább német észjárást követnek, mint magyart... gondolatmenete nyelvünk természetétől idegen szerpentineken kanyargott felfelé” - lásd Radnóti Sándor Csoóri-kritikáját a Holmi 1992. júniusi számában a 870. oldalon.) A szerkesztők nagyon is tisztában vannak vállalkozásuk egyes részeinek problematikus voltával a nem nyilvánosságnak szánt szövegek közlését illetőleg. Evvel meg is kezdődik a költővel kapcsolatos feloldhatatlan ellentmondások sorozata. Tverdota György negyven oldalon keresztül ismerteti - önmagával is vitatkozva és vívódva - az érvek és ellenérvek nagy számát, ellentmondásokban gazdag történetét. Elsősorban a Szabad ötletek jegyzékéről van szó. Orvosi diszkréció kereteibe utalható dokumentum-e ez, avagy szürrealista szabadvers? A problémát főképpen az jelenti, hogy az írás tartalmi elemei tele vannak a költő környezete egyes személyeit illető, néhol erősen sértő hangú megnyilvánulásokkal és obszcenitástól nyüzsgő részletekkel. Németh Andor, a szöveg egyik első megismerője azt írta róla: „a legdöbbenetesebb vallomás talán, amit ember valaha papírra vetett”. Mások ugyancsak „döbbenetes erejű szabadverses analitikus füzet”-ről, ennek „tragikus szépségéről”, „József Attila legdöbbenetesebb remekművéről” beszélnek, „nemcsak a magyar, de a világirodalmi szürrealizmusnak is egyik legrettenetesebb, legsötétebb remekűvé”-ről. (213. old) A szerkesztők mellesleg tájékoztatnak róla, hogy e szövegek egy részét már publikálták, ráadásul nemegyszer töredékesen és hibásan. Magam — ugyancsak némi „megdöbbenés” után — végül is egyetértek a teljes anyag publikálásával. Ez összefügg a mai korszellemmel, és ha vannak tisztázó adalékok az annyira összefirkált téma körül, ám kerüljenek napvilágra. (Lehet, néha a publikumot tényleg meg kell kímélni a „döbbenettől”, ha már a napi hírek ezt a szempontot kevéssé méltányolják is. Csak hirtelenjében: Dietrich Fischer- Dieskau A Schubert-dalok nyomában című könyvében ezt írja: „...Évekkel ezelőtt élénken vitatták: helyes-e egyáltalán a nyilvánosság előtt elénekelni a Winterreisét, a legkülönbözőbb érdeklődésű fülek számára kiteregetni a léleknek ezt az oly intim naplóját? Azóta azonban beigazolódott... nem szabadna visszarettenni attól, hogy a dalok helyes... tolmácsolása valóban jeges döbbenetet [sic!] vált ki...” Sosztakovics remek Katyerina Izmajlova operája is megszelídített változatban szokott színre kerülni, a zseniálisan vad zenéjű Szergej Katyerina szerelmi jelenet ki szokott maradni, a közönség irán