BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 5. (1993)

1993 / 1. szám - BÍRÁLAT - Szécsényi Endre: Történelem - ízléssel? Edmund Burke: Töprengések a francia forradalomról

SZÉCSENYI - BURKE műfelfogását és konzervatív társadalomképét is összefüggésbe szokás hozni 2829 „A szabály, melyet egy bölcs férfi s nagy kritikus (ti. Horatius) mondott ki a költemények alkotásáról, ugyanúgy érvényes az államokra is.” (168. old.) E szép rendezettség azonban hosszú történeti folyamat eredménye, egységének, teljességének, rendjének, a részek egymáshoz és az egészhez való viszonyának felismerése is csak hosszú tanulási folyamatot feltételező ítélőerővel lehetséges. A mindent pusztán régisége miatt elvetni akarók egész egyszerűen műveletlenek, híján vannak a kifinomult ízlésnek. A szerves történelmi fejlődés soha nem teszi indokolttá annak hirtelen és durva, azaz forradalmi megtörését, hiszen ez szétrombolná e fokozatosan érlelődő teljességet. Csak reformok lehetségesek, azaz finom változtatások, melyek mindig szem előtt tartják a már létrejöttét. A francia teoretikusok alkotta emberi jogokról például megállapítható, hogy „amennyire igazak metafizikailag, olyannyira hamisak erkölcsi és politikai szempontból. Az emberi jogok amolyan középúton helyezkednek el; képtelenség definiálni őket, de rájuk ismerni nem lehetetlen” (150. old.), hiszen erkölcsi, politikai - azaz jellegükben ízlésbeli - és nem metafizikai kategóriák. Gyakorlati, élő tapasztalat és elmélet, Történelem és Természet közötti kompromisszumok, korrekciók eredményei, melyekben oly módon csiszolódnak, edződnek, ahogy ítéleteink is egyre érettebbek, megfontoltabbak, a valóságra érzékenyebbek lesznek, hosszú és kikerülhetetlen tanulóéveink eredményeképp. Hayden White szerint a XIX. századi német filozófia eredményeként, a politikai-történeti lehetőségek képzeletbeli előrelátásához, megítéléséhez választani kell a szépség és a fenség esztétikája között. Példái Hegel utániak ugyan, mindazonáltal érdekes, hogy a fenséges (mint éppen a francia forradalom vagy a Napóleon iránti lelkesedés) a radikalizmus, a nagy történelmi változások-változtatások preferálását jelenti; míg a szépség esztétikája a múltat rendezettnek, teljesnek, organikus egységnek tekinti, s így végső soron politikai konzervativizmust eredményez.30 Ezt tárgyunkra vonatkoztatva, kényelmes megoldásként kínálkozik, hogy Burke történelmi helyzetértelmezéseit szépségesztétikája határozza meg. Hiszen nyilvánvalóan ízlése ellen való a francia forradalom, durva, erőszakos, zűrzavaros, harsogó jeleneteivel, radikális és mindent felforgató változásaival, az alsóbb néposztályok, a „csőcselék” erejének nyílt kifejezésével: „Láttuk a franciákat fellázadni egy szelíd és törvényes uralkodó ellen, nagyobb dühöngéssel, durvasággal és atrocitásokkal, mint ahogy ismereteink szerint bármelyik nép valaha is felkelt a legtörvénytelenebb trónbitorló vagy a legvérengzőbb zsarnok ellen.” (123. old.) A szép és szelíd konzervativizmus, organikus teljességével tiltakozni látszik a fenséges durva, gyökértelen radikalizmusa, iszonytató dühkitörései ellen. „Az összes szép illúzió, mely a hatalmat szelíddé, az engedelmességet kötetlenné tette, s harmonizált az élet különböző árnyalataival, s amely finoman beolvasztotta, bevonta a politikába azokat az érzelmeket, melyek megszépítik a magánemberek társadalmát, s enyhét adják, szertefoszlatnak a világosság és az értelem új, hódító birodalmától. Az élet összes tisztességes díszét durván leszakítják.” (167. old.) Az utóbbi idézet jól mutatja, hogy Burke ismert kartéziánus racionalizmussal szembeni ellenszenve is ízlés és képzelet diskurzusában fogalmazódik meg: a történetileg kialakult szépség, emberiesség kegyetlen és ízléstelen megsértéseként. A metafizikai tételezettségű természeti jogok elmélete (mely a francia események eszmei alapja) tagadja a történelmet és az emberi természet térbeli és időbeli változását, s egyfajta történeti tabula rasát és változatlan emberi természetet hiposztazálnl - vagy mondhatnánk: absztrahál, szublimál. A hideg, embertelen, számító és hódító racionalitás („luciferi”) fenségességével szemben a szív, a hagyományos érzelmek, érzületek szépsége és valóságossága állítható. Az angolszász nominalizmus Ockham óta meglévő ellenszenve a létezés nélküli absztrakciók iránt itt tehát már ízlésítéletként merül fel: e metafizika „hideg szívek és zavaros agyak szüleménye, s éppen annyira nélkülözi a szilárd bölcsességet, amennyire híján van minden jó ízlésnek és finomságnak”. (168. old.) Csakhogy ez hiába hangzik esetleg „szépen”, nem ilyen egyszerű a helyzet. Mint láttuk, Burke ízlése egyáltalán nem szépségközpontú. A fenséges természeténél fogva nem rossz ízű, hanem egyszerűen más típusú, nehezebben kordában tartható és ritkábban átélt tapasztalat.32 Társadalmi hasznossága legitimmé teszi, képes lehet szolgálni a társadalmi produktivitást, az egyén s a nagyobb közösség és az intézményrendszer, az állam szintjén is. A Töprengések tartalmaz is egy szinte megegyező gondolatsort a Filozófiai vizsgálódás már idézett meghatározásával. Amikor rettentő történelmi változásoknak, királyok bukásának vagyunk szemtanúi,’’...úgy figyelünk premisszára, s semmiképp sem az a szisztematikus XIX. századi filozófia, mely - gyakran szerzőnkre hivatkozva - Németországban jött létre. i. m. 12. old. 28 ■ Henry Home (Lord Karnes): Elements of Criticism. New York, 1866. 35. old. 29 ■ L. még: Gary Shapiro: From the Sublime to the Political: Some Historical Notes. New Literary History, XVI. (Winter 1985), 217. old. 30 ■ Ezért állítja azt is, hogy a Hegeltől eredeztethető német hagyományban - ahol a fenséges lefokozódik egyrészt az esztétikában a szépséggel szemben (a szép eszméjének egy korai, durva történelmi etapjához kapcsolódva), másrészt a történelemfilozófiában az ésszel szemben - a fenséges radikalizmusát a szép esztétikája mindig is aláássa. Hayden White: The Politics of Historical Interpretation: Discipline and De-Sublimation. Critical Inquiry, 9. (Sept. 1982), 127. old. 31 ■ Burke és Condorcet összevetésének kapcsán I. még: Ludassy Mária: Az emberi jogok kétfajta fogalmáról. In: Uő. Téveszméink eredete. Atlantisz-Medvetánc, Bp, 1991.60. skk. old. 32 ■ Hiszen már a Filozófiai vizsgálódás tartalmazta például a tömegek üvöltésének félelmetes-fenséges és lehengerlő hatásának leírását. i. m. 71. old. Az 1774-es szövegrészletből is kitűnt, hogy a néptömegek hangjának megjelenése élénkítőleg hathat az alkotmány módosításaira.