BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 6. (1994)
1994 / 1. szám - MI A PÁLYA? - Kozmács István: Turul-madarunk (Dúcz László: A közöttünk élő turulmadár)
MI A PÁLYA? műben többször is kifejti: a Turul körüli torzítások, a magyar történelem meghamisítása mögött idegenek állnak, például Budenz, Hunfalvy stb., akik sokszor osztrákok, de legalábbis németek voltak. Lehet, akkor és ott az erdőn (mezőn) is csak a tisztánlátás megzavarásáról volt szó, mint ahogy a szerző által később említett osztrák ferdítés esetében a 45. oldalon. Az Emese szó egyébként „szarvasünő” jelentésű szerinte (29. old.). Megismerünk egy másik legendát is, amit a nép terjeszt (népszerző szülei), de a szerző írásban még nem találkozott vele. Elmondja az ismert, a krónikáinkban is szereplő jelenet egyik változatát: sasok támadják meg a magyarok barmait, s ezért a magyarok továbbköltöznek. A történetben szerepel persze a Turul is: elkergeti a sasokat, később megmutatja az utat a Kárpát-medencébe. Az utolsó mondatból aztán hirtelen megtudjuk, hogy a Turul maga a Kerecsen. Ez olyan nagy újdonság, hogy megér egy egész könyvet. A Jelképtár című fejezetben már szerepel, hogy a turul valószínűleg a kerecsensólymok egyike (igaz, az is ott van, esetleg valamely sasféle). Tudhatott erről az Atilla rockopera (vagy mi) szövegének írója is: Réka azt ígéri Atillának, hogy sasfiókák fognak kiröppenni a közös fészekből, jóllehet a színpad tele van sólymokkal). (Megint egy nem szorosan a tárgyhoz tartozó megjegyzés: ha a kerecsen szó ószláv eredetű [persze ez az állítás is lehet azok műve, akik szerint túl sok jövevényszó van a magyarban], megint csak óvatosnak kell lennünk. Lehetséges, hogy a különösen a magyar történelem megismerését gátló és akadályozó másik régi ellenség, az oroszok korai megjelenéséről van szó. [Mert amíg nem volt szocializmus, addig a gonosz osztrák áskált a finnugor rokonsággal, a szocializmusban meg a Szovjetunió miatt volt az egész.] Ha a szerző ismerte volna a kerecsen szó TESz szerinti eredetét, valószínűleg beépítette volna a műbe. Nem akarok ötleteket adni, de lehetséges, hogy a turul -bocsánat, Turul-, sőt TURult-mítosz szándékos elfelejtetésének újabb bizonyítékára bukkantam. Más magyarázat nehezen található arra - a szerző gondolatmenetét követve -, miért kezdik el eleink a turult egyszerre csak kerecsennek hívni.) Annyit azért illett volna elárulni, hogy a legenda első része ismert a krónikákból, másrészt, hogy Ipolyi óta a turul mint seregvezér ismert alakja a magyar mitológiának. Az sem mellékes kérdés persze - bár ez a szerzőt láthatólag nem zavarja -, hogy a legenda és a mítosz között azért van némi különbség, ami miatt elvárható volna a terminológia pontossága. Azon is el lehet gondolkozni, miképpen következik Thaymur mirza, „az újkori solymászat egyik legnagyobb alakja” barátjának írt egyik leveléből (az e levélből vett idézet „csak értelemszerű”, a szerzőnek nem állt módjában az eredetét ellenőrizni, arról nem is beszélve, hogy ez a passzus négy nyelven át érkezett a könyvbe), szóval Thaymar leveléből meg a szülők által mesélt „legenda” sasokat lerúgó turuljából származik a következtetés: „tehát ezen a néven [turul] már Attila idejében is egy solymászmadarat ismertek, melynek tulajdonságai kerecsensólyomra vallanak”. És ha már imént a terminológiáról volt szó, az sem lenne megvetendő megoldás, ha a szerző a madarakról szólva is minden esetben pontosan érthető volna, mikor gondol a kerecsensólyomra (Falco cherrug), s mikor annak valamely alfajára (pl. a 30. old. utolsó mondatában, ahol a turult expressis verbis kerecsensólyomnak nevezi). Ez most részemről egyfajta fajvédelem. Befejezésül egy - bevallom a meglepetés erejével ható - következtetés a könyvből. Nem akarván abba a hibába esni, amit szerzőnk rendre elkövet (azaz idézetei ott kezdődnek és addig tartanak, amíg neki tetszik), ide másolom a következő passzust a könyv 41. oldaláról: „Beszédükhöz is minden bizonnyal nyelvcsere útján jutottak. Mégis ezeket a népeket [végul, osztják - K.I.] tartja a finnugor elmélet a legközelebbi rokonainknak [kiemelés - K.I.! Vajon miért? Amikor ezt megkérdeztem az előadáson, egy kérdés volt a válasz: »Tudsz jobbat?« Az idézett Boros-Rapcsányi: Vendégségben őseinknél könyvben található több, nemzetközileg elismert finnugor kutató véleménye. Ezek közül kettő: - Vilkuna Kustaa: »...a népek kapcsolatáról, útjáról nem lehet egyszerűen azt mondani, hogy közös nyelvet beszéltek, azután az egyik erre ment, a másik arra.« (58. old.) - K. F. V. Meinander: »Szerintem semmiféle közös ősnépről, finnugor népek családfájáról nem lehet beszélni.« (123. old.) Matolcsi János ugyanezt a véleményt erősítette meg a televízió egyik ifjúsági műsorában, László Gyula jelenlétében, akinek szintén az a véleménye, hogy semmiféle finnugor ősnép nem létezett. Ezen véleményét egyik szentendrei előadásán is megerősítette. Márpedig ha ilyen ősnép nem létezett, akkor természetesen nyelvük sem lehetett, mert aki nincs, az beszélni sem tud. Sőt maga a finnugor nyelvcsalád létezése is megkérdőjelezhető.” Mi is a bajom ezzel a passzussal? Először: óvatosan és félve kérdem: hogyan lehet a beszédhez nyelvcsere útján jutni? Másodszor: a szerző láthatóan nem tudja (vagy nem vesz tudomást róla), hogy a népek rokonsága nem azonos az általuk beszélt nyelvek rokonságával. Dúcz korábban idéz Róna-Tas András (nyelvész) azon könyvéből, amelyből az iménti tétel való. (A szerző úgy tudja: „a finnugoros tudósok a magyar és a nyugati finn nyelveket elsősorban a vogulhoz és osztjákhoz hasonlítják.” Kíváncsi vagyok, melyek azok a „nyugati finn nyelvek”? Csak nem a száz évvel ezelőtti szóhasználat maradt meg itt változatlanul?) Harmadszor: a szerző elhallgatja azt a hipotézist is (vissza a nyelvcseréhez), miszerint amennyiben a jelenleg obi-ugornak nevezett népek nyelvcserével jutottak ugor nyelvükhöz, azt éppen a magyarok elődeitől kapták. Nem várható el, hogy egy solymász ismerje a finnugorokról szóló szakirodalmat (feltéve, hogy erre eregeti vadászmadarait), de a szelektív olvasás és emlékezet azért mégsem tudományos módszer. A műből megtudjuk még, hogy az osztrák sas is tőlünk, illetve a turultól van (megint egy ötlet, biztos innen jön