BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 9. (1997)
1997 / 3. szám - BUKSZ-BESZÉLGETÉS - Mihalicz Csilla: Interjú Gerő Andrással, a Széchenyi.ösztöndíj kuratórium tagjával
330 BUKSZ 1997 tűnhetnek, de nagyon lényeges részletek. A személyes ellenségeskedést és az értéktorzulásokat próbáltuk kiküszöbölni általuk. MCS ♦ Az elutasított pályázók közül többen sérelmezték, hogy nem tudhatták meg, ki volt a bírálójuk. GA ♦ A kurátorok személye és az egyes szakterületek vezető szakértőinek neve ismert volt és lesz is. Éppen elég ember adta a nevét és az arcát a döntéshez. Nem lenne jó, ha a bíráló személye is ismertté válna - felesleges lenne tovább perszonifikálni az eljárást. MCS ♦ Lehetne-e finomítani az elbírálás rendjén? Kiküszöbölhető-e, hogy mondjuk a klasszika-filológusok közül csupán egy-két kiváló kaphat, míg a politológusok közül a közepesek is. A példa esetleges. GA ♦ Ez nem következhet be. A nagy tudományterületek kisebb tudományágakra bomlanak. Mondjuk, ha a társadalomtudományok összesen 163 pályázatot nyerhetnek el, akkor a beérkezett pályázatok arányában előre meghatározzuk, hogy az irodalmároknak, a nyelvészeknek, a történészeknek és a többieknek ebből mennyi jut. Ha mondjuk, az esztéták harmada nyerhet, akkor hat esztétából meg fogja kapni kettő, függetlenül attól, mennyi a nyerő pszichológus. Létezik azonban alku a tudományágak között - ha úgy tetszik, nevezzük ezt tudománypolitikának. MCS ♦ Mondana példát? GA ♦ Hogyne. Ha például az a helyzet, hogy egy adott területen tíz pályázó nyerhet, nem tehetjük meg, hogy az egyik művészeti felsőoktatási intézmény kitűnő vezetőjének - aki mondjuk kilencedik helyen áll a rangsorban - adunk ösztöndíjat, a másiknak - aki meg alig lemaradva a tizenegyedik - nem. Azonnal az a látszat keletkezne, hogy nem az egyének, hanem a művészeti ágak között rangsorolunk. Ilyenkor, ha van olyan vezető szakértő, aki azt mondja: nekem tizenhárom helyem van, de meghúzhatom a határt tizenkettőnél is, mert azon túl amúgy is jóval gyengébb a mezőny - máris létrejött az alku. Őszintén mondom: nincsenek véres vitáink. A problémát inkább azok az esetek okozzák, amikor valaki nem kerül be az ötszáz kedvezményezettbe, jóllehet valamilyen szempontból ez rendkívül méltányos lenne. Erre azt a megoldást találtuk, hogy a listákat a vezető szakértők állítják össze ugyan - a bírálók pontszámai alapján -, de minden kurátornak van egy-egy helye, amelyre azok közül jelölhet, akik közvetlenül a ponthatár alatt vannak. MCS ♦ Milyen szempontok tehetnek méltóvá valakit az ösztöndíjra, aki egyébként nem felelt volna meg? GA ♦ Mondjuk tudom egy kitűnő tudósról, hogy néhány éve súlyos agyműtéten esett át. Hosszú ideig lábadozott, de most már teljes energiával dolgozik. Az elmúlt öt évben nyújtott teljesítménye azonban gyengébb, hisz lassan épült fel. Nem érdemli-e meg az ösztöndíjat? MCS ♦ Tehát mégiscsak vannak szociális szempontok. A SZÉCHENYI PROFESSZORI ÖSZTÖNDÍJRA PÁLYÁZÓK SZÁMA ÉLETKOR SZERINT 1997-2000 1998-2001