BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 11. (1999)

1999 / 3. szám - BÍRÁLAT - Huoranszki Ferenc: A rendszerbe zárt szellem (Daniel C. Dennett: Az intencionalitás filozófiája)

HUORANSZKI - DENNETT (például amikor káprázik a szemünk vagy szorongást érzünk) nem feltételeznek irányultságot.­ A másik magának a “vonatkozás” vagy “irányultság” fogal­­mmjának tisztázatlansága. A vonatkozás vagy irányult­ság relációs fogalom: valami vonatkozik, irányul va­lami másra. Brentano viszont úgy akarta az intencio­­nalitást jellemezni, mint ami nem feltételez valamely relációt - hiszen mivel is állunk viszonyban, amikor a paradicsommadárra gondolunk?­ Mindkét kérdés­re adott válasz megoszt­ja a kortárs elmefilozó­fusokat, ám azt szinte senki nem vitatja, hogy az intencionális állapo­tok megértése a pszichi­kai jelenségek megérté­séhez vezető egyik leg­fontosabb út. Brentano számára az alapvető probléma a pszichikai és fizikai je­lenségek megfelelő elvá­lasztása volt, mégpedig azért, hogy biztosítsa a pszichológiának mint a lelki jelenségek tudomá­nyának önállóságát. A XX. század második fe­lében a probléma épp ellenkező formában me­rül fel. Immár nem az a kérdés, hogyan tudjuk a pszichológiai jelensége­ket a fizikaiaktól elvá­lasztani, hanem sokkal inkább az, hogyan lehet­séges a lelki jelenségek magyarázatát a fizikai je­lenségek magyarázatába integrálni. Hogy a kér­dés immár így merül fel, az a filozófián belüli fordu­lattal hozható kapcsolatba. Kissé leegyszerűsítve, a klasszikus újkori metafizikák a fent említett, des­­cartes-i dualista elképzelésen alapultak: a lelki vagy pszichikai jelenségek, bármi jellemezze is őket, a lé­tezés fizikaitól különböző módját alkotják. A lelki je­lenségek nincsenek a fizika törvényeinek alávetve, önálló működési elveik vannak, megértésük és ma­gyarázatuk módja radikálisan különbözik attól, aho­gyan a fizikai jelenségeket magyarázzuk. A dualista metafizika klasszikus problémája ebből következően az interakció kérdése volt: ha a szellemi és fizikai vi­lág olyannyira különbözik egymástól, hogyan lehet­séges mégis, hogy kapcsolatban állnak egymással? Hogy volna lehetséges, hogy fizikai tárgyakat érzé­keljünk, és hogyan lehetséges, hogy szándékaink (akaratunk) fizikai mozgásokat indítsanak el? A XX. század első felében pszichológusok és filo­zófusok egyaránt arra a következtetésre jutottak, hogy az interakció kérdése megoldhatatlan. Egyetlen módja lehetséges tehát a létezésnek, mégpedig a fizi­ka törvényeinek alávetett létezés. A lelki szubsztanci­ák, sőt a lelki jelenségek sem léteznek. Bár a lélek nélküli pszichológia ötlete első hallásra képtelenség­nek tűnik, nem az, ha a pszichológia tárgyát nem a “rejtett” benső állapotok, hanem a visel­kedés tudományos elmé­lete alkotja. Környezet és viselkedés egyaránt jellemezhető pusztán fi­zikai állapotok leírásá­val. A kettőt összekötő fogalmakban (például a kondicionálás fogalmá­ban) pedig nincs semmi, ami fizikailag ne volna értelmezhető. A tudo­mányos pszichológiát éppen az látszott meg­különböztetni a cselek­vés hétköznapi magyará­zatától, hogy kiiktatja a gyanús, fizikailag értel­mezhetetlen terminuso­kat. Abból, hogy a pszi­chológiát viselkedéstu­dományként próbálták értelmezni, filozófiai kö­vetkezmények is adód­tak. Ha a viselkedés tu­dományos magyarázatá­ból kiiktathatók a “lelki­nek” nevezett jelensé­gekre történő utalások, akkor a köznyelvben használatos cselekvés­magyarázatot vagy elavult és ezért eliminálandó el­méletnek­ kell tekintenünk, vagy pedig képesnek kell lennünk arra, hogy megmutassuk, csupán a filozófu­sok csűrése-csavarása hiposztazálta a normális cse­lekvésmagyarázatokat metafizikai képtelenségekké. Az utóbbi megoldást Wittgenstein és Ryle filozófiá­jához szokás kötni, akik szerint valójában a köz­nyelvben használatos cselekvésmagyarázat is viselke­dési diszpozíciók tulajdonítására vonatkozik, és nem feltételezi a “lelki szubsztanciát”, a “szellemet a gép­ben”, avagy a “bogarat a gyufás skatulyában”. Az előbbi elképzelés szerint a köznyelvi cselekvésma­gyarázat egyszerűen hamis elmélet, szemétdombra való babona, s csak annyi köze van a valósághoz, mint annak az állításnak, hogy holnap is felkel a FIZIKALIZMUS ÉS NATURALIZMUS

Next