BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 11. (1999)
1999 / 3. szám - BÍRÁLAT - Huoranszki Ferenc: A rendszerbe zárt szellem (Daniel C. Dennett: Az intencionalitás filozófiája)
HUORANSZKI - DENNETT (például amikor káprázik a szemünk vagy szorongást érzünk) nem feltételeznek irányultságot. A másik magának a “vonatkozás” vagy “irányultság” fogalmmjának tisztázatlansága. A vonatkozás vagy irányultság relációs fogalom: valami vonatkozik, irányul valami másra. Brentano viszont úgy akarta az intencionalitást jellemezni, mint ami nem feltételez valamely relációt - hiszen mivel is állunk viszonyban, amikor a paradicsommadárra gondolunk? Mindkét kérdésre adott válasz megosztja a kortárs elmefilozófusokat, ám azt szinte senki nem vitatja, hogy az intencionális állapotok megértése a pszichikai jelenségek megértéséhez vezető egyik legfontosabb út. Brentano számára az alapvető probléma a pszichikai és fizikai jelenségek megfelelő elválasztása volt, mégpedig azért, hogy biztosítsa a pszichológiának mint a lelki jelenségek tudományának önállóságát. A XX. század második felében a probléma épp ellenkező formában merül fel. Immár nem az a kérdés, hogyan tudjuk a pszichológiai jelenségeket a fizikaiaktól elválasztani, hanem sokkal inkább az, hogyan lehetséges a lelki jelenségek magyarázatát a fizikai jelenségek magyarázatába integrálni. Hogy a kérdés immár így merül fel, az a filozófián belüli fordulattal hozható kapcsolatba. Kissé leegyszerűsítve, a klasszikus újkori metafizikák a fent említett, descartes-i dualista elképzelésen alapultak: a lelki vagy pszichikai jelenségek, bármi jellemezze is őket, a létezés fizikaitól különböző módját alkotják. A lelki jelenségek nincsenek a fizika törvényeinek alávetve, önálló működési elveik vannak, megértésük és magyarázatuk módja radikálisan különbözik attól, ahogyan a fizikai jelenségeket magyarázzuk. A dualista metafizika klasszikus problémája ebből következően az interakció kérdése volt: ha a szellemi és fizikai világ olyannyira különbözik egymástól, hogyan lehetséges mégis, hogy kapcsolatban állnak egymással? Hogy volna lehetséges, hogy fizikai tárgyakat érzékeljünk, és hogyan lehetséges, hogy szándékaink (akaratunk) fizikai mozgásokat indítsanak el? A XX. század első felében pszichológusok és filozófusok egyaránt arra a következtetésre jutottak, hogy az interakció kérdése megoldhatatlan. Egyetlen módja lehetséges tehát a létezésnek, mégpedig a fizika törvényeinek alávetett létezés. A lelki szubsztanciák, sőt a lelki jelenségek sem léteznek. Bár a lélek nélküli pszichológia ötlete első hallásra képtelenségnek tűnik, nem az, ha a pszichológia tárgyát nem a “rejtett” benső állapotok, hanem a viselkedés tudományos elmélete alkotja. Környezet és viselkedés egyaránt jellemezhető pusztán fizikai állapotok leírásával. A kettőt összekötő fogalmakban (például a kondicionálás fogalmában) pedig nincs semmi, ami fizikailag ne volna értelmezhető. A tudományos pszichológiát éppen az látszott megkülönböztetni a cselekvés hétköznapi magyarázatától, hogy kiiktatja a gyanús, fizikailag értelmezhetetlen terminusokat. Abból, hogy a pszichológiát viselkedéstudományként próbálták értelmezni, filozófiai következmények is adódtak. Ha a viselkedés tudományos magyarázatából kiiktathatók a “lelkinek” nevezett jelenségekre történő utalások, akkor a köznyelvben használatos cselekvésmagyarázatot vagy elavult és ezért eliminálandó elméletnek kell tekintenünk, vagy pedig képesnek kell lennünk arra, hogy megmutassuk, csupán a filozófusok csűrése-csavarása hiposztazálta a normális cselekvésmagyarázatokat metafizikai képtelenségekké. Az utóbbi megoldást Wittgenstein és Ryle filozófiájához szokás kötni, akik szerint valójában a köznyelvben használatos cselekvésmagyarázat is viselkedési diszpozíciók tulajdonítására vonatkozik, és nem feltételezi a “lelki szubsztanciát”, a “szellemet a gépben”, avagy a “bogarat a gyufás skatulyában”. Az előbbi elképzelés szerint a köznyelvi cselekvésmagyarázat egyszerűen hamis elmélet, szemétdombra való babona, s csak annyi köze van a valósághoz, mint annak az állításnak, hogy holnap is felkel a FIZIKALIZMUS ÉS NATURALIZMUS