BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 11. (1999)
1999 / 2. szám - PROBLÉMA - Vári Sándor: A női hisztéria Budapesten az 1880-as években
A NŐI HISZTÉRIA BUDAPESTEN AZ 1880-AS ÉVEKBEN A gyorsan fejlődő magyar pszichiátria történetében az 1880-as évek az az időszak, amikor a pszichiáterek figyelme főleg az újnak mondható patologikus lelki megnyilvánulások felé fordult, mint amilyen a hisztéria és a hisztéroepilepszia. A francia pszichiátriai iskola, többek közt Jean-Marie Charcot és Paul Richet munkásságának köszönhetően a magyar pszichiáterek e téren megnyilvánuló publikációs tevékenysége megerősödött. Közülük is az egyik legaktívabb és legtermékenyebb szerzőnek Laufenauer Károly bizonyult. Az 1848-ban Székesfehérvárott született, alsóközéposztálybeli családból származó Laufenauer 1873-ban szerzett orvosi diplomát a budapesti egyetemen. Ösztöndíjjal nem sokkal később, 1876 és 1878 között beutazhatta egész Európát, ennek során felkereste a neves francia és német pszichiátriai laboratóriumokat, és rövid ideig Westphal és Meynert asszisztenseként is dolgozhatott Berlinben, illetve Bécsben.12 Visszatérve, 1878 és 1882 között, pszichiáterként dolgozott a Lipótmezei Országos Elmegyógyintézetben, majd később, az 1880-as évek elején átvette a Szent Rókus kórház ideggyógyászati osztályának vezetését, és tanári állást töltött be a budapesti egyetem pszichiátriai tanszékén. Ideggyógyászi és agysebészi tanulmányaiból is következett, hogy Laufenauer érdeklődése az 1870-es években főleg a különféle elmebetegségeket fiziológiai alapon magyarázó, az agy anatómiai sérüléseinek a tanulmányozására irányult. Kinevezése a Szent Rókus kórház ideggyógyászati osztályának élére majdnem egybeesett Charcot három évvel korábbi tudományos fordulatával, midőn a kizárólag nők számára fenntartott párizsi elmegyógyintézet, a híres Salpétriére-ben végzett kutatások homlokterébe a hisztéria vizsgálata került. Bár egyetemi és posztdoktorális tanulmányai során Laufenauer elsősorban a német tudomány eredményeivel ismerkedett meg, hamarosan a francia neurológus bűvkörébe került. Charcot és iskolája Laufenauerre és sok más magyar pszichiáterre szintúgy nagy hatást gyakorolt. Erre vallanak a pszichiáterek mind gyakoribb párizsi utazásai, és a Salpêtriére-ben tett látogatásai, valamint hogy mind élénkebb figyelem övezi körükben a Charcot vezetésével folyó kutatásokat, és a műveit is kezdik magyarra fordítani. Laufenauer Károly, Jendrassik Ernő, Herczel Manó, Fanzler Lajos és Dubay Miklós az 1880-as évek elején, Moravcsik Ernő Emil, Schaffer Károly, Hajós Lajos, Pollák Gyula, Sarbó Artur és Korányi Sándor pedig az 1890-es évek első felében egyaránt kifejezésre juttatta nagyrabecsülését a francia pszichiátriai iskolával szemben. Charcot hatása az 1880-as években és az 1890-es évek elején volt a legérezhetőbb Budapesten, s csak a mester 1893-ban bekövetkezett halála után lanyhult. Ebben az időben Charcot, Charles és Paul Richet, Gilles de la Tourette, Legrand du Saulié stb. írásai iránt a szakemberek mellett a lélek betegségeiről egyre többet tudni kívánó, tágabb publikum is élénken érdeklődött. A magyar pszichiáterek frankomániája már ezért sem korlátozódott egy kis szakmai körre, kivált azért, mert írók és művészek, arisztokraták és középosztálybeli úriemberek, akik csak nemrég fedezték fel maguknak Párizst, a párizsi életstílust és excentrikus kulturális életet, szintén kivették belőle a részüket. Az 1880-as években nemcsak a már említett, tudományos kapcsolatokat ápoló orvosok tartózkodtak rövidebb-hosszabb ideig Párizsban, hanem számos jeles arisztokrata író is, mint Pázmándy Dénes, Zichy Géza gróf vagy Justh Zsigmond báró, vagy olyan művészek, mint Munkácsy Mihály és Méray-Horváth Károly, és középosztálybeli írók, mint Malonyai Dezső, Pekár Gyula, hogy néhányukat megemlítsük. Halász Gábor, a neves irodalomtörténész szerint, az 1880-as években a francia szellemi hatás szinte mindenre rányomta a bélyegét Budapesten.” Ahogy Halász megjegyezte: „Pest igénye ekkor [az volt], hogy kis Páris legyen, s valóban belvárosi üzleteinek eleganciájától a magánpaloták ragyogásáig, hírlapjainak tónusától a szaloncsevegésekig [volt valami] a levegőben a boulevardien ízlésből, a századvég francia gavallérjainak világ[á]ból.”5 A jelenből visszapillantva úgy tűnik, éppen ez a „francia kapcsolat” tette Laufenauer számára lehe-VÁRI SÁNDOR 1 ■ Kétly Károly: Emlékbeszéd Laufenauer Károly levelező tag felett. MTA, Bp. 1902. 2. old. 2 ■ Uo. 6. old. 3 ■ Uo. 7. old. 4 ■ Halász szerint az 1860-as és 1870-es években a magyar értelmiség német orientáltságú volt, miközben az 1890-es évek vége felé érdeklődésük Anglia és a tágabb angolszász világ felé fordult. Halász Gábor: Magyar századvég. Officina, Bp., 1944. 24-28. old. A főleg a századforduló magyar társadalmát dokumentáló fényképekből álló könyv bevezetőjét később, más címen újra kiadták („Ferenczjózsefi idők") Halász munkái