BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 12. (2000)
2000 / 2. szám - PROBLÉMA - Szijártó M. István: Történeti antropológia és mikrotörténelem. Az új társadalomtörténet
BUKSZ 2000 kérdésre makroszintű elemzés ad adekvát választ.53 A léptékváltással együtt a kérdést is újra kell fogalmaznunk. A mikrotörténelem véleményem szerint nem egyszerűen a makroszemléletű társadalomtörténet függeléke, sikere nem csupán pillanatnyi visszahatás a makroszemlélet évtizedes dominanciája után, hanem sok tekintetben valóban többletet nyújt érdekessége, valódisága, élményszerűsége és a vizsgált egyedi eset szerteágazó volta miatt.54. A forrásokból izolált „kis tények” állíthatók és cáfolhatók, azaz igazak lehetnek - legalábbis a szakmai közösség konszenzusának szintjén de nem fontosak. Jelentőséggel a történészek értelmezései ruházzák fel őket, amelyek viszont már nem megcáfolhatók. Narratívák, melyek egyenlően értékesek, ha eleget tesznek a legfontosabb szakmai kritériumnak, a „kis tényekhez” való hűségnek. Versenyük már hatalmi viszonyok által teremtett erőtérben zajlik. Ha a történetírást ily módon versengő értelmezések terepének, s nem végérvényes igazságnak tartjuk, akkor jogos igény, hogy a történetíró műve legyen érdekes, olvasmányos - mely követelmény az igazsággal szemben szemtelenségnek tűnik. Itt mutatkozik meg az új társadalomtörténet első előnye a hagyományossal szemben: Martin Guerre vagy Menocchio története kétségkívül önmagában véve is érdekes. Az érdekesség attól lesz jelentős, hogy általa lesz a történelem befogadható és élvezhető a szűk szakmainál szélesebb olvasóközönség részére is. 2. De a történelem nem egyszerűen olvasmány. A történész munkájának, a létrejövő történelemnek a specifikuma a többi „verbális fikcióval” (Hayden White) szemben az, hogy alapjául a „kis tényeknek” kell szolgálniuk, s így a valósághoz szorosabb szálak fűzik. A mikrotörténelem olvasója pedig még közelebb kerül a múlthoz, szokatlanul közel.55 Jobban érvényesül a „valóságeffektus” (Roland Barthes).56 A „kis tényekhez” való szoros közelségből az erősebb valódiság következik. 3. A „mikrotörténelemben az olvasó átéli, hogy közvetlenül szorosabb kapcsolatba kerül a múltban élt emberekkel, mint az egyébként lehetséges történelmi tanulmányok során”, mutat rá Christiansen.5. A mikrotörténelem a megélt életet a mindennapi élet mikroszintjén közvetítheti az olvasónak. Érvényes rá Raymond Martin állítása, hogy lehetséges az élményt az élmény szintjén értelmezni.58 Azonban ha egy esetet mutat be a történész, az lehet érdekes, valódi és élményszerűségében könnyen befogadható, de mikro- és makroszint kapcsolata, az eset reprezentativitása a léptékváltás gondolatának elvetésével továbbra is problematikus. Ha autonóm vizsgálati szintként kezeljük is a mikroszintet, akkor sem mondhatjuk, hogy az egyedi esetnek semmi köze a valóság (eleve) makroléptékű elemeihez. 4. Mindenki sok kontextusban éli egyszerre az életét, és a történész által feltárt bármelyik kontextusban megmutatkozó arca hamis a fel soha nem tárható egészhez képest, csak töredék. A történésznek vizsgálata tárgyának életét minden kontextusban (azaz reálisabban fogalmazva: minél több kontextusában rekonstruálnia kell, így a saját szándékainak, előfeltevéseinek és előítéleteinek torzító hatása is kevésbé érvényesül. Minden feltárt kontextus, melyben a vizsgált személy vagy közösség megjelenik, részét képezi világának, s mindegyik másik arcát mutatja annak. A mikrotörténelmi megközelítésnek az a nagy előnye, hogy ezt a sokféleséget viszonylag behatárolt vizsgálat keretében is képes megjeleníteni. Ez létesít kapcsolatot az egyedi eset és az általános közt, amikor a vizsgált személyt vagy kis közösséget életének minél több kontextusában megpróbáljuk bemutatni, végső soron a társadalom szövedékét rekonstruáljuk, nemcsak egy ember vagy egy lokális közösség életével ismerkedünk meg, hanem egy társadalmi közeggel is. A mikrotörténelem akkor sem szakadna el az általánosság szintjétől, ha egyazon elemzés keretein belül nem lehetne a vizsgálat léptékeit váltogatni. Az egyedi eset fája szerteágazó gyökereivel a valóság talajának jelentős részét át- meg átszövi.59 Goethe a művészet kulcskategóriájának tartott „különös”fogalmáról mondta Eckermannnak: „Nem kell attól sem félni, hogy a különös nem talál visszhangra. Minden jellemben, bármilyen sajátságos legyen is, és minden ábrázolandóban a kőtől az emberig, van valami általános...” „A költőnek - mondta Goethe - a különöset kell megragadnia, és ha ez valami egészséges, akkor általános dolgot fog vele ábrázolni.”60 A mikrotörténelmi megközelítés ezen jellemzőinek köszönhetően fölénybe kerülhet a hagyományosabb társadalomtörténeti munkákkal szemben. Az előbb említett négy jellegzetesség viszont nem egyformán jellemzi az egyes mikrotörténeti munkákat, s túlsúlyba kerülésük torzulásokhoz vezet. Ha a történész csak az érdekességre figyel, munkája könnyen kisodródik a lehetőségek leírható mezőjének perifériájára. Ezt a lehetőségek kiaknázásával, a minél teljesebb kontextualizációval lehet ellensúlyozni, amire Martin Guerre vagy Menocchio története lehet a példa. Ugyanakkor ha a szerteágazóságra koncentrálva túlságosan eltávolodik a forrásától a történész elbeszélése, akkor - mint az Le Roy Ladurie legújabb könyve, A Platterek évszázada 61 egyes fejezeteiben történik - elhomályosodhat a vizsgálat fókuszpontjába helyezett témakör. Ellenszerül az élményszerűség szem előtt tartása kínálkozhatna: ha Le Roy Ladurie főhőse személyes élményeire szorítkozna, műve nem válna a XVI. század közepi délfrancia városok kora újkori útikönyvévé. Az élményszerűség, a megélt élet középpontba helyezése talán a legfontosabb vonása az új társadalomtörténeti megközelítésnek. Átütő erejét mi sem mutatja jobban, mint az utóbbi idők nagy sikerű visszaemlékezései, melyek századunk történelmét egy-egy ember sorsán keresztül, belülről mutatták. Viszont könnyen sodródhat a pszichologizálás inge-