BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 12. (2000)

2000 / 2. szám - PROBLÉMA - Szijártó M. István: Történeti antropológia és mikrotörténelem. Az új társadalomtörténet

BUKSZ 2000 kérdésre makroszintű elemzés ad adekvát választ.53 A léptékváltással együtt a kérdést is újra kell fogal­maznunk. A mikrotörténelem véleményem szerint nem egyszerűen a makroszemléletű társadalomtörté­net függeléke, sikere nem csupán pillanatnyi vissza­hatás a makroszemlélet évtizedes dominanciája után, hanem sok tekintetben valóban többletet nyújt­­ érdekessége, valódisága, élményszerűsége és a vizs­gált egyedi eset szerteágazó volta miatt.54­­. A forrásokból izolált „kis tények” állíthatók és cáfolhatók, azaz igazak lehetnek - legalábbis a szak­mai közösség konszenzusának szintjén de nem fontosak. Jelentőséggel a történészek értelmezései ruházzák fel őket, amelyek viszont már nem megcá­folhatók. Narratívák, melyek egyenlően értékesek, ha eleget tesznek a legfontosabb szakmai kritérium­nak, a „kis tényekhez” való hűségnek. Versenyük már hatalmi viszonyok által teremtett erőtérben zajlik. Ha a történetírást ily módon versengő értel­mezések terepének, s nem végérvényes igazságnak tartjuk, akkor jogos igény, hogy a történetíró műve legyen érdekes, olvasmányos - mely követelmény az igazsággal szemben szemtelenségnek tűnik. Itt mutatkozik meg az új társadalomtörténet első előnye a hagyományossal szemben: Martin Guerre vagy Menocchio története kétségkívül önmagában véve is érdekes. Az érdekesség attól lesz jelentős, hogy általa lesz a történelem befogadható és élvez­hető a szűk szakmainál szélesebb olvasóközönség részére is. 2. De a történelem nem egyszerűen olvasmány. A történész munkájának, a létrejövő történelemnek a specifikuma a többi „verbális fikcióval” (Hayden White) szemben az, hogy alapjául a „kis tényeknek” kell szolgálniuk, s így a valósághoz szorosabb szálak fűzik. A mikrotörténelem olvasója pedig még köze­lebb kerül a múlthoz, szokatlanul közel.55 Jobban ér­vényesül a „valóságeffektus” (Roland Barthes).56 A „kis tényekhez” való szoros közelségből az erősebb valódiság következik. 3. A „mikrotörténelemben az olvasó átéli, hogy közvetlenül szorosabb kapcsolatba kerül a múltban élt emberekkel, mint az egyébként lehetséges törté­nelmi tanulmányok során”, mutat rá Christiansen.5. A mikrotörténelem a megélt életet a mindennapi élet mikroszintjén közvetítheti az olvasónak. Érvé­nyes rá Raymond Martin állítása, hogy lehetséges az élményt az élmény szintjén értelmezni.58 Azonban ha egy esetet mutat be a történész, az le­het érdekes, valódi és élményszerűségében könnyen befogadható, de mikro- és makroszint kapcsolata, az eset reprezentativitása a léptékváltás gondolatának elvetésével továbbra is problematikus. Ha autonóm vizsgálati szintként kezeljük is a mikroszintet, akkor sem mondhatjuk, hogy az egyedi esetnek semmi kö­ze a valóság (eleve) makroléptékű elemeihez. 4. Mindenki sok kontextusban éli egyszerre az éle­tét, és a történész által feltárt bármelyik kontextus­ban megmutatkozó arca hamis a fel soha nem tárha­tó egészhez képest, csak töredék. A történésznek vizsgálata tárgyának életét minden kontextusban (azaz reálisabban fogalmazva: minél több kontextu­sában­ rekonstruálnia kell, így a saját szándékainak, előfeltevéseinek és előítéleteinek torzító hatása is ke­vésbé érvényesül. Minden feltárt kontextus, mely­ben a vizsgált személy vagy közösség megjelenik, ré­szét képezi világának, s mindegyik másik arcát mu­tatja annak. A mikrotörténelmi megközelítésnek az a nagy előnye, hogy ezt a sokféleséget viszonylag be­határolt vizsgálat keretében is képes megjeleníteni. Ez létesít kapcsolatot az egyedi eset és az általános közt, amikor a vizsgált személyt vagy kis közösséget életének minél több kontextusában megpróbáljuk bemutatni, végső soron a társadalom szövedékét re­konstruáljuk, nemcsak egy ember vagy egy lokális közösség életével ismerkedünk meg, hanem egy tár­sadalmi közeggel is. A mikrotörténelem akkor sem szakadna el az általánosság szintjétől, ha egyazon elemzés keretein belül nem lehetne a vizsgálat lépté­keit váltogatni. Az egyedi eset fája szerteágazó gyö­kereivel a valóság talajának jelentős részét át- meg átszövi.59 Goethe a művészet kulcskategóriájának tartott „különös”­fogalmáról mondta Eckermann­­nak: „Nem kell attól sem félni, hogy a különös nem talál visszhangra. Minden jellemben, bármilyen sa­játságos legyen is, és minden ábrázolandóban a kőtől az emberig, van valami általános...” „A költő­nek - mondta Goethe - a különöset kell megragad­nia, és ha ez valami egészséges, akkor általános dol­got fog vele ábrázolni.”60 A mikrotörténelmi megközelítés ezen jellemzőinek köszönhetően fölénybe kerülhet a hagyományosabb társadalomtörténeti munkákkal szemben. Az előbb említett négy jellegzetesség viszont nem egyformán jellemzi az egyes mikrotörténeti munkákat, s túlsúly­ba kerülésük torzulásokhoz vezet. Ha a történész csak az érdekességre figyel, munkája könnyen kisod­ródik a lehetőségek leírható mezőjének perifériájára. Ezt a lehetőségek kiaknázásával, a minél teljesebb kontextualizációval lehet ellensúlyozni, amire Mar­tin Guerre vagy Menocchio története lehet a példa. Ugyanakkor ha a szerteágazóságra koncentrálva túl­ságosan eltávolodik a forrásától a történész elbeszélése, akkor - mint az Le Roy Ladurie leg­újabb könyve, A Platterek évszázada 61 egyes fejezetei­ben történik - elhomályosodhat a vizsgálat fókusz­pontjába helyezett témakör. Ellenszerül az élmény­szerűség szem előtt tartása kínálkozhatna: ha Le Roy Ladurie főhőse személyes élményeire szorítkozna, műve nem válna a XVI. század közepi délfrancia vá­rosok kora újkori útikönyvévé. Az élményszerűség, a megélt élet középpontba he­lyezése talán a legfontosabb vonása az új társada­lomtörténeti megközelítésnek. Átütő erejét mi sem mutatja jobban, mint az utóbbi idők nagy sikerű visszaemlékezései, melyek századunk történelmét egy-egy ember sorsán keresztül, belülről mutatták. Viszont könnyen sodródhat a pszichologizálás inge-

Next