BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 14. (2002)
2002 / 1. szám - PROBLÉMA - Bodor Péter: Konstruktivizmus a pszichológiában
KONSTRUKTIVIZMUS A PSZICHOLÓGIÁBAN A kognitív megközelítés mintegy négy évtizede került előtérbe a pszichológiában, s mára az akadémikus pszichológia jórészt kognitív pszichológia. Az elmúlt években azonban egyre több olyan munka látott napvilágot, amely a pszichológiát egységesítő metaforaként a számítógép helyett a narratívumot és/vagy a diszkurzust használja. Valamennyi szociális konstruktivista álláspontról közelíti meg tárgyát. Ez az írás a pszichológián belül kialakult újabb keletű szociális konstruktivista elképzeléseket mutatja be, jellemzi és példázza. A konstruktivizmusnak a pszichológián belül is számos változata van - miként a kognitív pszichológia úgynevezett főáramának is -, de legalább egy dologban mind megegyezik: a tudományos pszichológia alapvető egységét nem az individuumban, hanem a szociális, a társas, a társadalmi szférában helyezik el. Eszerint mindaz, amit hagyományosan lelkinek, pszichológiainak, mentálisnak szokás tekinteni, a társas szférán belül működik, vagyis a szociális konstruál. A pszichológiai magyarázat nyelvén megfogalmazva: „Az inherensen társas pszichológiai magyarázatok a személyek által felismert és elfogadt ■ Jean-Frangois Lyotard: A posztmodern állapot. In: Jürgen Habermas, Jean-Frangois Lyotard, Richard Rorty: A posztmodern állapot. Összeáll. Bujatos István. Századvég, Bp., 1993. 7-146. old.; az idézet: 8. old. 2 ■ Kurt Danziger: The Varieties of Social Construction. Theory & Psychology, 7 (1997) 399-417. old. 3 ■ Az angol social terminus magyarítása látszólag csupán felszínes fordítási probléma, mondjuk, a társas, a társadalmi és szociális címkék közti választás kérdése. Közelebbről szemügyre véve azonban kiderül, hogy a vonatkozó címkék aktuális használatát egy sor szomszédos diszciplína fogalomhasználatának története, tematikájának változásai és aktuális elfogultságai befolyásolják. Ezt ékesen tanúsítják a Kollektív, társas, társadalmi című kötet (Szerk. Kónya Anikó, Király Ildikó, Bodor Péter, Pléh Csaba. Akadémiai, Bp., 1999.) antropológus, pszichológus, teológus és szociológus szerzők által írott tanulmányai, melyek részben Halbwachs munkáinak megtárgyalása ürügyén éppen ezt a problémát elemzik és példázzák. Az alábbiakban a társas és a szociális terminusokat viszonylag jelöletlen terminusokként, egymás szinonimáiként használom, míg a társadalmit lehetőleg kerülöm, s csak ott alkalmazom, ahol valamiféle egészseges struktúra potenciálisan megidézhető. Ez a használati mód persze vitatható, lásd Somlai Péternek az említett kötetben olvasható Társadalom című írását, 7-15. old. 4 ■ John D. Greenwood: Realism, Identity and Emotion. Reclaiming Social Psychology. SAGE, London, 1994. 91. old. 5 ■ W. Derek Edwards, Jonathan Potter: Discursive Psychology. SAGE, London, 1992.; Rom Harré, Grant Gillett: The Discursive Mind. SAGE, London, 1994. Tott elrendezésekre, konvenciókra vagy megegyezésekre hivatkozó magyarázatként definiálhatók. Az individuális pszichológiai magyarázat viszont olyan pszichológiai állapotokra vagy attitűdökre hivatkozik, melyekben az elrendezések, konvenciók vagy megegyezések felismerése vagy elfogadása semmiféle szerepet nem játszik...”4 A SZOCIÁLIS KONSTRUKTIVIZMUS DISZKURZÍV ÉS NARRATÍV MEGKÖZELÍTÉSEI A szociális konstruktivisták különbözőképp válaszolnak arra a kérdésre, miként ragadható meg annak a „társas szférának” a természete, amelyben a pszichológiai jelenségeket elhelyezik. Egyesek közülük szociális konstruktivisták a kifejezés „erős” értelmében - amennyiben a vonatkozó címke részét képezi öndefiníciójuknak. Ezek jobbára a közvetlen diszkurzív gyakorlatokra vagy a narratív minták szerveződésére összpontosítanak. Következésképp a diszkurzív pszichológiát és a narratív pszichológiát tekinthetjük a szociális konstruktivizmus két fő válfajának. Az alkalmanként kitörő viták ellenére nincs világos határvonal a szociális konstruktivizmus narrativista és diszkurzivista változatai közt. Néhány további, a szociális konstruktivizmus szempontjából releváns pszichológiai megközelítést (szociokulturális pszichológia, a szociális reprezentációk elmélete, dialogikus pszichológia) később tárgyalok majd. Ezek közeli rokonságban állnak ugyan az önmagukat szociális konstruktivistának valló felfogásokkal, de inkább csak a kifejezés „gyenge” értelmében „szociális konstruktivisták”, minthogy az említett terminus és az általa jelölt viszonyulás elméleti kifejtése nem játszik domináns szerepet önmeghatározásukban. A diszkurzív folyamatra koncentráló pszichológusokra, elsősorban Austin, Ryle és Wittgenstein mindennapi nyelvfilozófiája, az etnometodológia, a párbeszédelemzés és a diszkurzuselemzés volt hatással. Az egyik fő elméletalkotó, Rom Harré szerint a „pszichológia annak vizsgálata [...], hogy az aktív, készségekkel rendelkező emberi lények a különféle szimbolikus rendszereket hogyan használják különféle feladataik elvégzésére és terveik végrehajtására - legyenek eközben akár egyedül, akár mások társaBODOR PÉTER „A jövő társadalma sokkal inkább a nyelv elemi részeinek pragmatikáját, s nem annyira egy newtoniánus antropológiát [...] helyez előtérbe” - Lyotardi