BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 14. (2002)
2002 / 1. szám - PROBLÉMA - Bodor Péter: Konstruktivizmus a pszichológiában
74 BUKSZ 2002 A SZOCIÁLIS KONSTRUKTIVIZMUS HATÁRAINAK KITÁGÍTÁSA Ha a szociális konstruktivizmust általánosan a pszichológiai jelenségek áthelyezése jellemzi az individuálisból a társasba, akkor további pszichológiai törekvések is ide sorolhatók. A társas folyamatoknak és produktumaiknak az egyéni lelket alakító szerepét nem kizárólag az „erős” énelemben vett, újabb keletű szociális konstruktivista megközelítések veszik figyelembe. A beszéd vagy a diszkurzus, a beszédműfajok és a kanonikus narratíva, a nyelv mint társas-társadalmi intézmény vagy a szociális reprezentációk elsődleges rendszere, az írás mint nagy hatású mnemotechnikai eszköz és kommunikációs technológia, szimbolikus környezetünk, az általunk lakott szemiotikai rendszer, az életünket és halálunkat keretező vallások mind valamilyen viszonyulás egy aligha definiálható valósághoz, melyet olyan pretudományos fogalmakkal illetünk, mint amilyen a társas vagy a kulturális. Következésképp az olyan, egymástól sok szempontból különböző pszichológiai megközelítések, mint a kulturális vagy szociokulturális pszichológia különféle változatai, a szociális reprezentációk elmélete vagy a dialogikus pszichológia, a kifejezés „gyenge” értelemében ugyancsak szociális konstruktivista módon tekintenek a pszichológiai jelenségekre. A szociális konstruktivizmus tágabb kontextusát jelezve a jelenkori pszichológiában, röviden megemlítem társas tudományos „konstrukciójának” néhány további változatát. Az interszubjektivitás problémája kulcsszerepet játszik a kogníció, kommunikáció és az én működésének dialogikus pszichológiai értelmezésében.62 A kulturális pszichológusok - mint Ernest Boesch, James Wertsch vagy Jaan Valsiner - központi szerepet tulajdonítanak a lélek kialakulásában és működésében a szimbolikus rendszereknek, a közvetítő eszközöknek vagy a szemiotikai közvetítésnek.63 A szociális reprezentációk elmélete, ami a szociológiai szociálpszichológia egyik vezető paradigmája, esetleg összeegyeztethető a narratív pszichológiával.64 A kulturális pszichológia és a szociális reprezentációk elmélete mindazonáltal olyan viszonylag kevésbé tünékeny objektivációk pszichológiai létrehozására és hatásaira koncentrál, mint például a tér és a tárgyak,65 a közvetítő eszközök struktúrája 66 vagy a családi kapcsolatok.67 Ahol a vizsgálódás tárgya és az elemzés egysége a szóbeliséghez közeli, nevezetesen a diszkurzív és a narratív pszichológiában, ott az alkudozásra, a jelentés éppen zajló interakcióban történő kiemelkedésére-kialakulására irányul a figyelem. A kulturális pszichológia és a szociális reprezentációk elmélete nézőpontjából kézenfekvőbb téma a mentális folyamatok és termékeik kulturális változatossága, az őket kialakító és befolyásoló társas és történeti erők, vagy az olyan tartósabb pszichológiai események, amilyen például a fejlődés rekonstrukciója vagy a személyes mibenléte.68 Ennek megfelelően a konstruktivista pszichológia ezen utóbbi típusait némileg módosítani kell az implikált ontológiában is. A beszédaktusokon és a narratív konvenciókon túl a pszichológusoknak további szociális és kulturális objektumokkal és elrendeződésekkel is számot kell vetniük. Ezek lehetnek „objektumok” is, a test díszítéseitől a könyveken át a katedrálisokig, és „elrendeződések” is, a családoktól a börtönökig, az államoktól a nemzetekig. A tág értelemben vett szociális konstruktivizmus a kezdetektől jelen van a pszichológiában. A kezdetektől él az az elképzelés, hogy a lélek alakulása és működése legalább részben társas tényezőkkel magyarázható-e tényezők eredhetnek a közvetlen interakcióból, de lehetnek kevésbé tranziens kulturális és történeti adottságok is. Kezdve a már megidézett Wundttal, s folytatva Dilthey, Mead, Bartlett, Halbwachs, Vigotszkij mindmáig meghatározó munkáival, a pszichológia történetében ismételten felbukkannak efféle elképzelések. A fent bemutatott, a kifejezés „erős” értelmében véve szociális konstrukcionisták éppúgy, mint a kulturális pszichológiai, a szociális reprezentációkra koncentráló vagy a dialogikus megközelítések gyakran hivatkoznak is ezen történeti elődökre. Nem mintha a különféle társas orientáltságú pszichológiákat és a pszichológiatörténet egyes emblematikus szerzőinek elképzeléseit mindenképpen a szociális konstruktivizmus rubrikájába kellene sorolnunk. Nem a terminológia számít, hanem az, hogy az egymással olykor vitázó újabb pszichológiai irányzatok, a pszichológia történetéből ismert elképzelések, valamint a „erős” értelemben vett szociális konstruktivisták elgondolásai sok szempontból összetartoznak. Ez a felismerés viszont hozzájárulhat ahhoz, hogy se a pszichológia, se a tárgya ne legyen pusztán a pszichológusok belügye.69 □ 62 ■ Ragnar Rommetveit: Outlines of a Dialogically Based Social-Cognitive Approach to Human Cognition and Communication. In: Astri Heen Wold (ed.): The Dialogical Alternative. Towards a Theory of Language and Mind. Scandinavian University Press, Oslo, 1992. 19-44. old.; Hubert J. M. Hermans: Opposites in a Dialogical Self: Constructs as Characters. Journal of Constructivist Psychology, 9 (1996) 1-26. old. 63 ■ Ernest E. Boesch: Symbolic Action Theory and Cultural Psychology. Springer, Berlin, 1991.; J. V. Wertsch: The Need for Action in Sociocultural Research. In: J. V. Wertsch, P. del Rio, A. Alvarez (eds.): Sociocultural Studies of Mind. Cambridge University Press, Cambridge, 1995. 56-74. old.; J. Valsiner: Culture and Human Development. SAGE, London, 2000. 64 ■ Robert M. Farr: From Collective to Social Representations. Aller et Retour. Culture and Psychology, 1998. 4, 3. szám, 275-296. old.; János László: Narrative Organisation of Social Representation. Papers on Social Representation, 1997. 2. szám, 155-172. old. 65 ■ Boesch: i. m. 66 ■ Wertsch: i. m. 67 ■ Valsiner: /'. m. 68 ■ Michael Cole: Context, Modularity, and the Cultural Constitution of Development. In: Lucien T. Winegar, Jaan Valsiner (eds.): Children's Development within Social Context. Vol. 2. Lawrence Erlbaum, Hillsdale, 1992. 5-30. old.; Serge Moscovici: Social Consciousness and Its History. Culture and Psychology, 1998. 3. szám, 411^129. old. 69 ■ A szerző az NKFP 5/118 számú pályázat támogatásában részesült.