BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 14. (2002)

2002 / 1. szám - PROBLÉMA - Bodor Péter: Konstruktivizmus a pszichológiában

74 BUKSZ 2002 A SZOCIÁLIS KONSTRUKTIVIZMUS HATÁRAINAK KITÁGÍTÁSA Ha a szociális konstruktivizmust általánosan a pszi­chológiai jelenségek áthelyezése jellemzi az indivi­duálisból a társasba, akkor további pszichológiai tö­rekvések is ide sorolhatók. A társas folyamatoknak és produktumaiknak az egyéni lelket alakító szere­pét nem kizárólag az „erős” énelemben vett, újabb keletű szociális konstruktivista megközelítések ve­szik figyelembe. A beszéd vagy a diszkurzus, a be­szédműfajok és a kanonikus narratíva, a nyelv mint társas-társadalmi intézmény vagy a szociális repre­zentációk elsődleges rendszere, az írás mint nagy hatású mnemotechnikai eszköz és kommunikációs technológia, szimbolikus környezetünk, az általunk lakott szemiotikai rendszer, az életünket és halálun­kat keretező vallások mind valamilyen viszonyulás egy aligha definiálható valósághoz, melyet olyan pretudományos fogalmakkal illetünk, mint amilyen a társas vagy a kulturális. Következésképp az olyan, egymástól sok szempontból különböző pszichológiai megközelítések, mint a kulturális vagy szociokultu­­rális pszichológia különféle változatai, a szociális reprezentációk elmélete vagy a dialogikus pszicholó­gia, a kifejezés „gyenge” értelemében ugyancsak szociális konstruktivista módon tekintenek a pszi­chológiai jelenségekre. A szociális konstruktivizmus tágabb kontextusát jelezve a jelenkori pszichológiában, röviden megem­lítem társas tudományos „konstrukciójának” néhány további változatát. Az interszubjektivitás problémája kulcsszerepet játszik a kogníció, kommunikáció és az én működésének dialogikus pszichológiai értelmezé­sében.62 A kulturális pszichológusok - mint Ernest Boesch, James Wertsch vagy Jaan Valsiner - köz­ponti szerepet tulajdonítanak a lélek kialakulásában és működésében a szimbolikus rendszereknek, a közvetítő eszközöknek vagy a szemiotikai közvetítés­nek.63 A szociális reprezentációk elmélete, ami a szo­ciológiai szociálpszichológia egyik vezető paradigmá­ja, esetleg összeegyeztethető a narratív pszichológiá­val.64 A kulturális pszichológia és a szociális repre­zentációk elmélete mindazonáltal olyan viszonylag kevésbé tünékeny objektivációk pszichológiai létre­hozására és hatásaira koncentrál, mint például a tér és a tárgyak,65 a közvetítő eszközök struktúrája 66 vagy a családi kapcsolatok.67 Ahol a vizsgálódás tárgya és az elemzés egysége a szóbeliséghez közeli, nevezete­sen a diszkurzív és a narratív pszichológiában, ott az alkudozásra, a jelentés éppen zajló interakcióban történő kiemelkedésére-kialakulására irányul a figye­lem. A kulturális pszichológia és a szociális repre­zentációk elmélete nézőpontjából kézenfekvőbb té­ma a mentális folyamatok és termékeik kulturális változatossága, az őket kialakító és befolyásoló társas és történeti erők, vagy az olyan tartósabb pszicholó­giai események, amilyen például a fejlődés rekonst­rukciója vagy a személyes mibenléte.68 Ennek megfe­lelően a konstruktivista pszichológia ezen utóbbi tí­pusait némileg módosítani kell az implikált ontológi­ában is. A beszédaktusokon és a narratív konvenció­kon túl a pszichológusoknak további szociális és kul­turális objektumokkal és elrendeződésekkel is szá­mot kell vetniük. Ezek lehetnek „objektumok” is, a test díszítéseitől a könyveken át a katedrálisokig, és „elrendeződések” is, a családoktól a börtönökig, az államoktól a nemzetekig. A tág értelemben vett szociális konstruktivizmus a kezdetektől jelen van a pszichológiában. A kezdetek­től él az az elképzelés, hogy a lélek alakulása és műkö­dése legalább részben társas tényezőkkel magyarázha­tó-e tényezők eredhetnek a közvetlen interakcióból, de lehetnek kevésbé tranziens kulturális és történeti adottságok is. Kezdve a már megidézett Wundttal, s folytatva Dilthey, Mead, Bartlett, Halbwachs, Vi­­gotszkij mindmáig meghatározó munkáival, a pszi­chológia történetében ismételten felbukkannak efféle elképzelések. A fent bemutatott, a kifejezés „erős” ér­telmében véve szociális konstrukcionisták éppúgy, mint a kulturális pszichológiai, a szociális reprezentá­ciókra koncentráló vagy a dialogikus megközelítések gyakran hivatkoznak is ezen történeti elődökre. Nem mintha a különféle társas orientáltságú pszi­chológiákat és a pszichológiatörténet egyes emble­­matikus szerzőinek elképzeléseit mindenképpen a szociális konstruktivizmus rubrikájába kellene sorol­nunk. Nem a terminológia számít, hanem az, hogy az egymással olykor vitázó újabb pszichológiai irány­zatok, a pszichológia történetéből ismert elképzelé­sek, valamint a „erős” értelemben vett szociális konstruktivisták elgondolásai sok szempontból összetartoznak. Ez a felismerés viszont hozzájárulhat ahhoz, hogy se a pszichológia, se a tárgya ne legyen pusztán a pszichológusok belügye.69 □ 62 ■ Ragnar Rommetveit: Outlines of a Dialogically Based So­cial-Cognitive Approach to Human Cognition and Communica­tion. In: Astri Heen Wold (ed.): The Dialogical Alternative. To­wards a Theory of Language and Mind. Scandinavian Univer­sity Press, Oslo, 1992. 19-44. old.; Hubert J. M. Hermans: Opposites in a Dialogical Self: Constructs as Characters. Jour­nal of Constructivist Psychology, 9 (1996) 1-26. old. 63 ■ Ernest E. Boesch: Symbolic Action Theory and Cultural Psychology. Springer, Berlin, 1991.; J. V. Wertsch: The Need for Action in Sociocultural Research. In: J. V. Wertsch, P. del Rio, A. Alvarez (eds.): Sociocultural Studies of Mind. Cam­bridge University Press, Cambridge, 1995. 56-74. old.; J. Val­siner: Culture and Human Development. SAGE, London, 2000. 64 ■ Robert M. Farr: From Collective to Social Representa­tions. Aller et Retour. Culture and Psychology, 1998. 4, 3. szám, 275-296. old.; János László: Narrative Organisation of Social Representation. Papers on Social Representation, 1997. 2. szám, 155-172. old. 65 ■ Boesch: i. m. 66 ■ Wertsch: i. m. 67 ■ Valsiner: /'. m. 68 ■ Michael Cole: Context, Modularity, and the Cultural Constitution of Development. In: Lucien T. Winegar, Jaan Valsi­ner (eds.): Children's Development within Social Context. Vol. 2. Lawrence Erlbaum, Hillsdale, 1992. 5-30. old.; Serge Mos­­covici: Social Consciousness and Its History. Culture and Psychology, 1998. 3. szám, 411^129. old. 69 ■ A szerző az NKFP 5/118 számú pályázat támogatásában részesült.

Next