BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 17. (2005)
2005 / 1. szám - BÍRÁLAT - Szécsényi Endre: Tapintható-e a múlt? (Frank R. Ankersmit A történelmi tapasztalat)
TAPINTHATÓ-E A MÚLT? SZÉCSÉNYI ENDRE Frank R. Ankersmit A történelmi tapasztalat Ford. és utószó: Balogh Tamás Typotex, Budapest, 2004, 118 old., 1250 Ft Franklin Rudolph Ankersmit a Groningeni Állami Egyetem történelemelmélet professzora, akinek már a disszertációjáról* a Metahistory (1973) és a Tropics of Discourse (1978) szerzőjeként addigra meglehetős ismertségnek örvendő Hayden White írt recenziót az American Historical Reviewban. S ez nem véletlen: Ankersmitet szép számú holland, német és angol nyelvű publikációja alapján méltán nevezhetjük a groningeni Hayden White-nak vagy, ha tetszik, Észak történelemfilozófusának. Ankersmit gyakori szerzője, néha vendégszerkesztője, a History and Theory c. folyóiratnak, amely a legjelentősebb fórum a történetírás, nyelvelmélet és filozófia összefüggéseiről és határairól gondolkodók számára. E lap hasábjain ő vette elsőként komolyan fontolóra a posztmodernizmusnak a történetírásra gyakorolt hatását:* 12 egyrészt üdvözölte felszabadító szellemét, másrészt azért nem vetette el teljesen a hagyományos historiográfia „ismeretelméleti” igényeit sem. Perez Zagorin éles kritikával reagált erre a cikkre, s posztmodern felelőtlenséget vetett Ankersmit szemére, aki ezt persze nem hagyta szó nélkül. Válasza már a posztmodern narrativista történetírás egyfajta manifesztumába torkollik a történetírói elbeszélés nyelvének szükségképpen átlátszatlan, önreferens, intenzionális és eredendően átesztétizált természetéről; arról, hogy a történeti szöveg narratív jelentése eldönthetetlen, sőt az önellentmondás jegyeit is magán viselheti, s csak intertextuálisan érthető, hogy az igaz hamis kritérium nem alkalmazható a múlt történeti reprezentációira stb. Mindenesetre Ankersmit és Zagorin vitája fontos pillanata volt a modern vagy posztmodern történetírás kérdése (tudomány-e vagy „csak” diskurzus) körüli intellektuális küzdelemnek. Ankersmit persze folyamatosan törekszik arra, hogy ne egyszerű tag legyen a posztmodern-narrativista kórusban, hanem inkább szólista. Ennek egyik legszembetűnőbb jele filozófiai olvasottságának és inspirációjának folyamatos reprezentálása. Több helyütt, például a filozófia nyelvi fordulata és a történetírás kapcsolatának tárgyalásakor meg is mondja, hogy Hayden White, akinek Metahistoryja, „tökéletesen megváltoztatta a fennálló történelemelméletet”, és a hozzá hasonlóan gondolkodók (Kellner, LaCapra, Gossman, Rigney stb.) inkább csak irodalomelméleti ihletettségűek, és mit sem tudnak a kortárs nyelvfilozófiáról, még olyan rokonlelkekről sem, mint Richard Rorty.6 7 8 9 10 1 Valamint visszatérő témája, mint látni is fogjuk, hogy a narrativista történetírást meg kell újítani, hiszen elméletének Hayden White és Lionel Gossman által meghatározott megközelítésmódja ambivalenciákkal terhes.7 8 9 10 1 Több írásában is megfogalmazott elméletírói programja mintegy egyesíti ezt a két jellegzetességét, amit általában mondunk, írja, a társalgás során, az az ■ Az írás a bécsi Institut für die Wissenschaften vom Menschenben készült, amelynek vendégszeretetét az Andrew W. Mellon Fellowship jóvoltából élvezhetem. 1 ■ Narrative Logic: A Semantic Analysis of the Historian's Language. Martinus Nijhoff, The Hague-Boston-London, 1983. 2 ■ Vö. Historiography and Postmodernism. History and Theory 28. (1989), 2, 137-153. old.; újra megjelent in: uő: History and Tropology. The Rise and Fall of Metaphor. The University of California Press, Berkeley-Los Angeles-London, 1994. 162-181. old. 3 ■ Nem szokása adósnak maradni, magyarul I. pl. az eredetileg szintén a History and Theory hasábjain zajlott vitáját Georg G. Iggersszel a historizmusról. Aetas, 2003. 3-4. szám. 4B Vö. a szerkesztő, Keith Jenkins felvezetőjével in: The Postmodern History Reader. Routledge, London-New York, 1997. 274-276. old. A kérdéshez magyarul: Gyáni Gábor: Miről szól a történelem? Posztmodern kihívás a történetírásban. In: uő: Emlékezés, emlékezet és a történelem elbeszélése. Napvilág, Bp. 2000. 11-30. old. 5 ■ L. erről: Gyáni Gábor: Történelem: tény vagy fikció? BUKSZ, 1999. ősz, 273-284. old., vagy Emlékezés... 48-70. old. 6 ■ Vö. F. R. Ankersmit: Historical Representation. Stanford University Press, Stanford, 2001. 63-64. old. 7 ■ Vö. pi. Ankersmit: History and Tropology, 7-8. old. 8 ■ F. R. Ankersmit: Historical Representation, 283. old. 9 ■ Magyarul már olvasható egy négy évvel későbbi, eredetileg németül megjelent tanulmánya szinte ugyanerről a témáról. Annak első jegyzetében fel is sorolja, hány helyen foglalkozott már a történelmi tapasztalattal a székfoglaló előadás óta (impozáns lista). I. F. R. Ankersmit: Nyelv és történeti tapasztalat. In: Thomka Beáta (szerk.): Narratívák 4. A történelem poétikája. Kijárat, Bp. 2000. 169-184. old. 10 ■ Jo Tollebeek, Tom Verschaffel: De vreugden van Houssaye. Apologie van de historische interesse. Wereldbibliotheek, Amsterdam, 1992. 11 ■ E fogalomnak van narrativista változata is Ankersmitnél: ,,[A] történeti belátás a narratív interpretációk közötti üres narratív térben található (úgymond, sztereoszkópikus). Történeti belátás történetírói vitában és azáltal, nem pedig annak egyedi fázisai révén konstituálódik, ennélfogva nem egymástól elszigetelt egyedi narratív interpretációk által" - írja téziseiben, amelyek disszertációjának mondandóját sűrítik (itt nincs szó sem arról, hogy „a történelmi belátás révén a történeti univerzum urainak érezhetjük magunkat", sem a történelmi tapasztalatról). I. F. R. Ankersmit: Hat tézis a narrativista történetfilozófiáról. In: Thomka Beáta (szerk.): Narrativák 4. 119. old., ill. History and Tropology, 42. old.