BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 17. (2005)

2005 / 1. szám - BÍRÁLAT - Szécsényi Endre: Tapintható-e a múlt? (Frank R. Ankersmit A történelmi tapasztalat)

Szerzőinknek 1. Szerkesztőségünk szívesen látja a számítógépes szövegszerkesztővel (lehetőleg IBM PC kompatíbilis Word 6.0 vagy Word for Windows) készített és lemezen leadott cikkeket. A kéziratot azonban ebben az esetben is kérjük - jól olvasható formában kinyomtatva - a szerkesztőségbe eljuttatni. Kérjük szerzőinket, közöljék lakcímüket, adóazonosító számukat, telefonszámukat, továbbá az „E számunk szerzői” rovat, olvasóink számára munkahelyüket és foglalkozásukat. 2. A szerkesztőség a „Bírálat" és a „Probléma" rovatba szánt cikkek esetében a 0,75-1 íves, egyébként a 0,25-0,4 íves kéziratokat tekinti optimális terjedelműnek. (Egy ív 40 000 n, azaz 26, kettes sorközzel írott oldalból áll, egy oldal 26 sorból, soronként 60 leütéssel.) 3. Kérjük szerzőinket, hogy a „Bírálat" rovatba szánt bírálatuknak adjanak rövid címet (ún. fantáziacímet), cikküket, ha azt a terjedelem indokolja, tagolják - ugyancsak rövid alcímmel (és ne számmal) jelölt - fejezetekre. 4. Kérjük, az ismertetett könyvek címét részletes formában írják le. Ez a következőket tartalmazza, az alábbi sorrendben: a szerző(k) (többszerzős kötet esetében a szerkesztő) neve, a könyv címe, alcíme, a fordítónak, az előszó, illetve az utószó szerzőjének a neve, a kiadó(k) neve, a megjelenés helye és éve, a könyv oldalszáma és ára, az esetleges sorozatcím. A címleírásban alkalmazott központozást illetőleg folyóiratunk a magyar - és nem az angolszász - gyakorlatot követi. 5. Kérjük, a szöveget balra zárva írják, s azt a kurziválás, illetve a jegyzetszám emelése kivételével ne formázzák. 6. Kérjük, kiemelést - egyszeri aláhúzással vagy kurziválással - csak feltétlenül szükséges esetben alkalmazzanak. Ne emeljük ki egészükben a szövegben szereplő idézeteket sem, csak saját kiemelést alkalmazzunk (külön jelezve), az eredetiben szereplő kiemelést természetesen tartsuk meg (és ezt külön jelezzük is). Rövidítéseket csak indokolt esetben alkalmazzunk, kérjük viszont a folyóiratunknál divatozó - magyar (tehát nem latin) - rövidítések (old., i. m. uo., uo., ford., vö. stb.) elfogadását és érvényesítését. 7. Folyóiratunk az évszázadokat római - és nem arab - számmal jelöli. 8. Kérjük, csak lapalyi, illetve szövegközi jegyzetet alkalmazzanak, és kerüljék az ún. sorszámozott bibliográfiai, illetve a zárójeles jegyzetek alkalmazását. A lapalji jegyzetek (lábjegyzetek) számozása folyamatosan, arab számmal történjék. A jegyzeteket kérjük a kézirat végére helyezni. Lapalji jegyzet a „Bírálat”, a „Tiszteletkor”, a „Probléma” és a „Vita” rovatba szánt cikkhez tartozhat, a szemlecikkben szövegközi jegyzetet alkalmazzunk. Bírálatoknál a bírált könyv (vagy könyvek) hivatkozott helyét mindig a főszövegben adjuk meg (...old.), minden más, a problémacikknél pedig minden hivatkozás kerüljön lapalji jegyzetbe. Idegen nyelvű könyvből is magyarul idézzünk, az eredeti szöveget csak indokolt esetben adjuk meg, jegyzetben. 9. A jegyzetben a hivatkozott munkák címét, a tanulmánykötet, gyűjtemény, illetve periodika címét kurziváljuk. Az „In.” jelölést folyóirat, heti- és napilap esetén ne alkalmazzuk. Ismételt előfordulás esetén rövidítve hivatkozzunk; a rövid alak a szerző vezetéknevéből és az i. m. rövidítésből áll. Ha egy szerző több munkájára is hivatkozunk, a rövidített címet adjuk meg. Periodikumoknál az évfolyamot, kötetet (Vol., Jg., Bd.) csak folyóirat esetén jelöljük, a megjelenés évszámát viszont mindig. 10. Szerkesztőségünk szívesen veszi, ha szerzőink bírálat-, illetve problémacikkükhöz az ismertetett szerző munkásságát vagy a szóban forgó témakör legfontosabb irodalmát stb. - lehetőleg a megjelenés időrendjében - ismertető ún. „dobozt” mellékelnek. A címleírás elveire lásd a 4. pontban mondottakat. 28_______________________________BUKSZ 2005 A forradalom iránti lelkesedés a történelem jele a(z esztétikai) szemlélők számára, annak bizonysága, hogy az emberiség a jobb jövő felé halad. A lelkesültség egy esemény az emberiség „történeti tapasztalatában”.46 A lelkesült forradalmi pillanatokban a szemlélők előtt „mintha” jelenvalóvá válna egy eszme, a köztársasági alkotmány vagy a kozmopolita társadalom eszméje a boldogabb jövő ígéretével viselős történelem eszméje. Tehát egyáltalán nem arról van szó, hogy a szemlélőket megérinti vagy „megrohanja” a múlt. Miközben mind a két szerző a kanti fenségest próbálja modellként működtetni (úgy vélem, Lyotard sokkal sikeresebben), a forradalmak, a történelmi léptékű nagy események kiváltotta fenséges megrendülés helyett az Ankersmit az apró és jelentéktelen részletekbe való belebonyolódást látja a múlt érintése vagy kitapintása lényegének, s ezt nevezi fenségesnek. Egyáltalán nem szellemtelen ez a gondolat, sőt még esztétikai „mátrixot” is lehetne találni neki: például Dominique Bouhours je-ne-sais-quoi-ját a XVII. század végéről, a közelebbről meg nem határozható, kifejezhetetlen, varázslatos bájt, a kimeríthetetlen mélység, gazdagság és összetettség keltette bűvöletet; vagy említhetném Kant hasonlóképpen jellemezhető „esztétikai eszméjét”. Ha pedig mindenáron ragaszkodnánk a fenségeshez, akkor inkább Burke koncepcióját lehetne ajánlani, amely pszichofiziológiai közvetlensége miatt jobban illene Ankersmit gondolatmenetébe, mint Kant fogalma. Természetesen nem várható el senkitől, hogy minden releváns szerzőre és műre hivatkozzék. De Ankersmit annyi mindenkiről beszél, sokakról talán feleslegesen is, hogy kissé értetlenül mereng el azon az olvasó, vajon Lyotard vagy akár - szintén Kant, a forradalom és a történelem kapcsán - Hannah Arendt miért maradhat említetlenül egy amúgy filozófiai olvasottságára láthatóan büszke szerzőnél? Nem szeretném azt sugallni, hogy ez az aprócska kötet Ankersmit történelemelméleti munkásságát kielégítően reprezentálja. Vannak árnyaltabb és kifejtettebb művei is. Talán így elsőre szerencsésebb lett volna mást lefordítani. Itt van mindjárt az angolul idén januárban kiadott Sublime Historical Experience,48 amely - legalábbis a címe alapján - ígéretes alternatíva lett volna, bár mire e sorok megjelennek, vélhetőleg tovább bővül a kínálat, amelyből válogatni lehet. □ 46 ■ Vö: Jean-François Lyotard: Der Enthusiasmus. Kants Kritik der Geschichte. Passagen, Wien, 1988. 63-64. old., Hl. uő: The Differend. Phrases in Dispute. The University of Minnesota Press, Minneapolis, 1988.170-171. old. 47 ■ Azért alkalmanként, Hayden White nyomán, aki a történelem „fenséges színjátékáról" ír, emlegeti például a holocaustot is mint „történelmi fenségest”. Ankersmit: Historical Representation, 3. old., ill. vö. Hayden White: A történelmi értelmezés politikája: szaktudománnyá válás és a fenséges kiszorítása. In: uő: A történelem terhe, 239. skk. old. 48 ■ Stanford University Press, Stanford, 2005.