BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 19. (2007)
2007 / 2. szám - PROBLÉMA - Régi Tamás: Vadászok és vadászók. Vadászkultúra és gyarmatosítás a XX. század első felében Kelet-Afrikában
közbe elragadja a hév, vicsorogva pattan fel ültéből, úgy széjjelugrasztja az egész törvényszéket, egyenként kell őket a bokrok közül előcsalogatni. Már vagy öt feketében felismerte a kétségtelen tettest, mindegyikre rábizonyította a bűnösséget, és mindegyiknek megígérte, hogy a kalap árát levonatja béréből. (A lefogott bérekből már egész kalaposboltra telik.)”41 Egy-egy ismertebb „fehér vadász” valóságos „sztár”, akinek a villanegyedben van birtoka, akiért versengenek a vendégvadászok, és aki válogathat az ügyfelek között.42 A kevésbé felkapottaknak be kell érniük egy kisebb birtokkal Nairobi környékén. Az 1940-es években aztán a „fehér vadász” már fotós, vadnéző, tudományos célú expedíciókhoz is elszegődött, már nem vadászati ismereteire, hanem egyéb tudására volt szükség. Kittenberger Kálmánnal ellentétben Széchenyi Zsigmond ezen a „szűrőn” keresztül érintkezett Afrikával, ami társadalmi és kulturális értelemben is meghatározta kapcsolatát az afrikai emberekkel, a helyi kultúrával. Ahol nem volt kiépítve a vadászszafari infrastruktúrája, ott is megkereste azt a hivatásos szakértőt, aki megismertette a helyi viszonyokkal, és akivel vadat lövetett. Ez történt a szudáni Fundzs tartományban is, ahol az Afrika-kutató Almásy László gróffal vadászott együtt.43 Bár Széchenyiék már első vadászexpedícióikon is autóval közlekedtek, sokszor kényszerültek hosszú gyalogtúrákra, és rengeteg időt töltöttek a vadonban, távol a városoktól. A szafari szociológiája a tábori életen keresztül Széchenyi Zsigmond könyveiből is kirajzolódik. Széchenyi nem gyűjtött állatokat, bőröket vagy élőállatokat, csak trófeákat - kivéve két utolsó útján.44 Célja csak a vadászat volt, személyzete néhány személyes titkáron, fegyverhordozón és nyomkövetőn túl teherhordókból és a helyben hozzájuk csapódó kísérőkből állt. Ők alkották a tábort és alakították a tábori életet, melyet Széchenyi mindig nagyon részletesen leírt. Viszonyát a bennszülöttekkel ő maga sem nevezte soha jónak, bevallottan keveset tudott róluk, az emberek nem érdekelték annyira, mint a vadállatok. Nem is bocsátkozott néprajzi leírásokba, amihez nem értett. A Csui!... egy részlete az afrikai vadászokról írva mégis képet ad arról, milyen volt a magyar vadász és az afrikai bennszülöttek viszonya, és közvetve Széchenyi Zsigmond korának szafari-típusa is. 1929 januárjában a mai Dél-Kenya területén elefántra vadászott. Táborukat az elefántdagonya mellett állították fel, egy őserdőből kitaposott apró tisztáson. „Az István által adományozott »szafári-gramofon« igazán felbecsülhetetlen szerzemény. Olyan jólesik itt a zene, úgy felüdíti ezt az egyhangú cigányéletet! No, meg Stubot is elnémítja ideig-óráig! Feketéink is módfelett élvezik, különösen az itt felfogadott »vadak«. Alig várják, hogy vacsoránk végeztével megindítsuk az ördöngös skatulyát. Egymás után bújnak elő a sötétből, de néhány lépésnél közelebb nem merészkednek. Ott leguggolnak, borzongva összekapaszkodnak, tágra nyílt szemmel, tátott szájjal bámulják a csodát. Addig lökdösik, biztatják egymást, míg valamelyikük el nem szánja magát, és mint a párduc, négykézláb lopódzik a gramofon mellé. [...] Este gramofonmuzsikára táncoltak a »vadak«. Mindegyikük mást táncolt. Taktus nélkül jártak, csúnyán, nevetségesen, érthetetlenül. Nagyokat ugrottak, leguggolva körbe forogtak, lábukat meggörbítve alfelüket kifeszítve kacsalépésben totyogtak, arcukat elfintorították, és holmi sziszegő hangokat hallattak - szerecsenül kurjongattak.”45 Ebből a leírásból, ha összevetjük Kittenberger beszámolójával kisebb falu méretű gyűjtőtanyájáról, kitűnik a két vadászszafari típusbeli különbsége, s az is, mennyire eltérő eszközökkel teremtett kapcsolatot a két magyar vadász a helyi vadászkultúrákkal, s milyen másképp közvetítették ezt a világot az olvasónak. A gramofon teremtette helyzet és a bennszülött-tánc Széchenyiben filozófiai elmélkedést indít el: milyen érintetlenek még az erdőben élő „vadak” a civilizáció ártalmaitól, milyen boldogok és kiegyensúlyozottak.46 47 48 49 50 51 A bennszülöttek viszonya a nyugati kultúra vívmányához megmutatja romlatlanságukat. Az a kulturális párbeszéd, amely fentebb a szafari legjelentősebb tulajdonságának mutatkozott, a maga klasszikus formájában jön létre Széchényinél: a „vad” állapot érintetlensége áll a városi romlottsággal szemben. Széchenyinek a bennszülöttek nem munkatársak, nem preparáló és fegyverhordozó barátok, mint Kittenbergernek, hanem csodálatos és romlatlan „vadak”. Pályája végén Széchenyi is elsiratja Afrikát a Denaturált Afrikában, ugyanúgy, mint Kittenberger a Megváltozott Afrikában. Pedig Széchenyi éppen abban az évben találja meg a maga számára az őseredeti Afrikát, amelyben Kittenberger már a modern Afrika fe 41 mUo. 317. old. 42 ■ Uo. 186. old. 43 ■ Széchenyi Zsigmond: Hengergő homok. Szépirodalmi, Bp. 1964. A könyv ezen kiadásában a cenzúra csak „A.”-val engedte jelölni az egykor náci bűnökkel vádolt Almásy Lászlót. 44 ■ Széchenyi utolsó előtti, 1959-60-as afrikai útja a Dénes István vezette gyűjtőexpedíció volt, amelyről Dénes írt könyvet (így láttam Afrikát. Szépirodalmi, Bp., 1961.). Ebben többnyire ugyanazt a szafarító jellemrajzot kapjuk Széchenyiről, mint saját könyveiből. Az ekkor már 68 éves, kicsit zsörtölődő Széchenyi ugyanazzal a hévvel és szeretettel csinálta végig a gyűjtőutat, mint fiatalkorában. Ő tanította szuahélire a csapat tagjait. Noha sokáig húzódozott, vállalkozzék-e az útra, utolsó könyvében a sors ajándékának nevezte. 45 ■ Széchenyi: Csui!..., 201-202. old. 46 ■ Széchenyi: Denaturált Afrika, 201. old. 47 ■ Uo. 190. old. 48 M Uo. 185-186. old. 49 ■ Uo. 187. old. 50 ■ Széchenyi: Csui!..., 324. old. 51 ■ Széchenyi és Kittenberger írásaiból egyértelműen kitűnik, hogy egyes etnikai csoportok csak bizonyos munkákra voltak hajlandók elszegődni. A maszaik soha nem cipekedtek, az oktatók nyomolvasók voltak stb. * Az NKA ösztöndíjával dolgozom A magyar Afrika-kutatás története című kéziraton. Itt szeretném megköszönni az NKA Ismeretterjesztés és a Környezetkultúra Kollégiumának támogatását.