BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 22. (2010)

2010 / 4. szám - PROBLÉMA - Apor Péter: A bizonyosság bizonytalansága. Elbeszélés és bizonyítás a Tanácsköztársaság históriájában, 1959-1965

BUKSZ 2010 alapos történeti vizsgálódás nélkül vonják be a korabeli magyar politikát a német birodalmi terjeszkedés kontextusába. A honvédségi propagandafilmekben egymás mellé vágott képek a valóságos összetartozás képzetét idézik fel, és sajátos történeti asszociációkat indítanak el. A látvány hasonlósága összefűzi a képekben megjelenített történeti eseményeket, személyeket és adatokat, a mozgókép időbelisége pedig történetté alakítja őket. E történelmi folytonosság látványa jellemezte a vasutas szakszervezetnek a Tanácsköztársaság 40. évfordulójára, valódi történelmi kiállítás szándékával rendezett emlékkiállítását is, amely alapvetően eredeti dokumentumok segítségével ábrázolja a múltat. A tárlatról fennmaradt fényképeken jól látható, hogy néhány tabló nem csupán korabeli történelmi források másolatait tárta a látogatók elé, hanem egyenesen magukat a dokumentumokat, fizikai teljességükben a táblákra ragasztva. A szervezetek kialakulása című kötetet, mely a vasutas szakszervezetek két világháború közötti történetét ina le, a közönség által kinyitható és átlapozható formában állították ki.22 A közvetlen találkozás a múlt nyomaival azonban elfedte azt a tényt, hogy e történelmi dokumentumok közti viszony mibenlétét a pontos leíró magyarázatok helyett csupán sorrendjük határozta meg a kiállításban. Objektumait a tárlat montázsszerű elrendezésben tette elérhetővé a közönség számára. A Tanácsköztársaság bukását követő ellenforradalom dokumentumai grafikák háttere, egy akasztófa, egy csendőr, valamint egy korbácsot markoló jegyző ábrázolása előtt voltak láthatók. Ezek az ikonikus utalásokat tartalmazó képek egy mélyebb, átfogó, bár konkrétan ki nem fejtett történelmi folytonosság meglétére utaltak. A két világháború közti időszak történetét bemutató tablókon látható „1932- es év” feliratot a német birodalmi sas képe követi, melyet egy hungarista karszalag ábrázolása tesz vizuális sorozattá. A képsor fölött elhelyezkedő Hitlerportré pedig mintegy az eseményeket valójában uraló erő mibenlétét tárja föl.23 A kiállítás ily módon valódi történeti magyarázat helyett az ellenforradalom, a bukás és a folytonosság történelmi allegóriáját jelenítette meg. A Tanácsköztársaság pártvonalat követő történelmi ábrázolásai láthatólag igen csekély erőfeszítést tettek arra, hogy kritikai viszonyt hozzanak létre a történeti bizonyítékok és a múltra vonatkozó narratív állítások között. A pártvezetés által megrendelt dokumentumfilmek számára általában nem volt fontos, hogy olyan sajátos indexikus viszonyt létesítsenek a valósággal, amelyben a képek az ottlét és a közvetlen tapasztalat hiteles érzetét közvetítik a megjelenített cselekményekre és eseményekre való pontos utalások segítségével.24 Hasonlóképpen, a nyomtatott történeti munkák nem vették figyelembe a lábjegyzetnek mint a múltról szóló tudás forrásairól való kritikai reflexiónak a hagyományos funkcióját. A történészektől általában elvárják, hogy forrásokat ássanak elő a levéltárban, majd eredményeiket a kutatás folyamatával együtt tárják a nyilvánosság elé. A kommunista párttörténészek nem vettek tudomást arról a tényről, hogy a lábjegyzet nem csupán a bizonyíték meglétét állítja, hanem bizonyítja a történész találkozását és munkáját is a forrásokkal, illetve azt, hogy következtetéseit a róluk szerzett közvetlen tapasztalatok nyomán vonja le. A 1919-ről szóló munkák nem foglalkoztak azzal, hogy a lábjegyzetet az elvárt kritikai munka kimenetelének, valamint a történész erre alkalmas mivoltának bizonyítékává alakítsák.25 A kritikai munkát érintő elvárások azonban sajátos módon bizonytalan helyzetbe hozzák a történészt: megkövetelik tőle, hogy következtetéseit, állításait és érveit, elbeszélése befejezését és a cselekményszerkezet végét annak minden tágabb morális, politikai és kulturális velejáróival egyetemben a bizonyítékokkal való aprólékos szembesülés után alakítsa ki. Mivel egyetlen forrásbázis sem teljes és egyetlen értelmezés sem végleges, a történész munkájában bizonyos mértékig mindig jelen van a bizonytalanság. A történészek lényegileg függnek a levéltárak esetlegességétől és a bizonyítékok bizonytalanságától. A történeti hitelesség így a bizonytalanság bizonyosságán nyugszik: a pontatlanságok és a bizonyítékok hiányainak pontos leírásán, valamint annak őszinte feltárásán, hogy miért éppen egy bizonyos értelmezés részesül előnyben. E történeti ábrázolások számára a bizonyítékok bemutatásának tétje nem az volt, hogy a feltett kérdésekre adandó válasz keresésének eljárása érzékeltesse a bizonytalanság állapotát. Ellenkezőleg, a történeti források hasznát a múltról szóló elvont, előírt, már korábban tudott bizonyosság illusztrálására szűkítették le. A különböző ábrázolásmódú történeti munkák rendszerint a bekövetkező katasztrófa előjeleit és előhírnökeit keresték. Valójában, a hagyományos nyomtatott történeti munkák forrásaikat a korabeli történelmi filmekéhez hasonló módon kezelték. Hetés Tibor hadtörténész, az 1919-es Vörös Hadsereg veteránja könyvét a Vörös Hadsereg munkásezredeinek szentelte. Munkája elején előrevetítette a legforradalmibb csapatok jövőbeli elárulásának eseményét. A történész összevetette a kommunisták 22 ■ Lásd a Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárában őrzött fotográfiákat. 48. ME/II/B, Kultúra - Kiállítások 1957-1962, Itsz. 59. 524 és 59.525. 23 ■ Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára 48. ME/II/B, Kultúra - Kiállítások 1957-1962, Itsz. 59.523. 24 ■ Bill Nichols: Representing Reality: Issues and Concepts in Documentary. Indiana University Press, Bloomington-Indianapolis, 1991. 108-118. old. 25 ■ Anthony Grafton: The Footnote from de Thou to Ranke. History and Theory, 1994. 4. szám, 53-76. old.; Carlo Ginzburg: Just One Witness. In: Friedlander (ed.): Probing the Limits of Representation, 96. old. 26 ■ Hetés:. m. 140. old. 27 ■ Uo. 28 ■ L. Nagy Zsuzsa: Forradalom és ellenforradalom a Dunántúlon 1919. Kossuth, Bp. 1961.5-6. old. 29 ■ Uo. 134. old.