BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 22. (2010)

2010 / 4. szám - PROBLÉMA - Apor Péter: A bizonyosság bizonytalansága. Elbeszélés és bizonyítás a Tanácsköztársaság históriájában, 1959-1965

BUKSZ 2010 letésének szomorú és tragikus történetét jelentette. 1919 eseményeinek sorából a katasztrofális vég segít­ségével született meg az a felfogás és leírás, amelyben ezek a diadalmas kezdet és bekövetkező bukás ellenté­teként jelentek meg.15 A vég meghatározásának képes­sége narratív koherenciát biztosított az események sorának: a befejezés az események végkifejlete, ahol a konfliktus feloldódik, és az erkölcsi tanulság levon­­hatóvá válik.16 A proletárdiktatúra bukása mint olyan végkövet­keztetés, amely visszamenőleg önnön történeti meg­jelenítésének értelmezését is előírja, a jelen egy sajátos politikai nézőpontjából született, mégpedig az ellen­­forradalomból mint 1956 kommunista tapasztalatá­ból. Pontosan 1956 perspektívája biztosította 1919 történetének tragikus végét. Két ősz között című, a Tanácsköztársaság történetét feldolgozó 1959-es regénye utószavában Gárdos Miklós világosan kifej­tette, hogy az íráshoz számára 1956 ellenforradal­mának tanulságai adták az ösztönzést. „Mert én arra gondoltam, megpróbálom megmutatni, hogy a harco­kon, nehéz csatákon át győzelmes magyar kommunis­ták útjába hogyan rakott szüntelenül aknát a burzsoá ellenforradalom és az osztályárulók gyászos szövetsé­ge, a belső és a külső ellenség. Ma, 1959 Magyaror­szágán ez a tanulság frissen, újra és­­ 1956 októbere újra figyelmeztetett 1919 fehér augusztusára.”17 A Tanácsköztársaságnak minden e korszakban született értelmezése valójában az 1956 utáni jelen felé muta­tott előre. Hetés Tibornak a munkásezredekről szóló monográfiája például Stromfeld Aurélnak, a magyar Vörös Hadsereg egykori vezérkari főnökének börtön­naplójából vett idézettel zárult: „ha ma nem is gondol rátok más, mint börtönben lévő vezetőtök, a hala­dás és a nemzet boldogulásáért haltatok meg, és eljő az idő, mikor a hálás utókor néktek, éppen néktek nyújtja a pálmát.”18 Ezután a szerző levonta a tanul­ságot: „Elérkezett ez az idő is. Népünk ma szeretettel és megbecsüléssel gondol azokra, akik boldog jövőn­kért harcoltak, akik közül számosan életüket adták a proletárhatalomért, de jó néhányan még ma is közöt­tünk munkálkodnak, velünk együtt dolgoznak közös céljaink megvalósításán.” A Tanácsköztársaság katasztrofális végének felidé­zésével e szerzők célja az volt, hogy kézzelfoghatóvá tegyék 1956-nak mint a fehérterror második kiadásá­nak a felfogását. Az 1919-es proletárdiktatúra sötét végzetével az 1956-os felkelésnek azt az értelmezé­sét kívánták igazolni, miszerint ez az ellenforradalom és a forradalom utolsó összecsapása volt, mely meg­előzte az előbbi végső bukását. 1919 történeteit pedig 1956 nézőpontjából olvasták újra. 1959 után a kul­túrpolitika irányítói igyekeztek az 1956-ból visszafelé olvasott történelem vízióját vizuális eszközök segítsé­gével is népszerűsíteni. E propagandafilmek jellegze­tes példája az 1962-ben elkészült Az eskü című film is.19 A mű játékfilm, mely egy katonai alakulat eskü­tételét mutatja be. A film főszereplője a százados, aki felettese hirtelen elutazása miatt kénytelen átvenni az eskütétel lebonyolításának feladatát. Az új parancsnok a magára maradó katona számára egyedüli iránymuta­tó, az eskü fontosságán elmélkedik. Az eskü jelentősé­gét saját példája igazolja: a tiszt a következő snittben visszaemlékezik az 1956 őszén vele történtekre. Fel­adata az volt, hogy egy tehervonatot eljuttasson egy laktanyába, a vasutasok sztrájkja miatt azonban ez lehetetlennek látszott. A szerelvény körül közben fegy­veres „ellenforradalmárok” gyülekeztek. Miközben a film főszereplője a vasutasokkal tárgyalt, a fegyvere­sek megpróbálták megszerezni a vonat rakományát. A vagonokat őrző katonák azonban, esküjük parancsát követve, tényleges parancsnokuk távollétében is meg­­védték a vonatot. Az 1956-os emlékek a megvilágosodás pillanata­ként szolgálnak: egy csapásra megvilágítják az eskü értelmét - hűnek lenni az eszméhez -, ezzel egy idő­ben feltárják a magyar történelem jelentését is - foly­tonos harc az elnyomó urak és az elnyomott nép között. Az 1919-es Tanácsköztársaság e népi szabad­ságharcok egy fejezeteként jelenik meg a filmben. Az eseményt fölidéző képsorok népünnepélyt mutatnak be, a diktatúra kikiáltása felett érzett öröm képze­tét hangsúlyozva, majd a harcok és a harcra buzdító szónoklatok képeivel folytatódnak. A proletárdikta­túrát ábrázoló részlet a százados lelkiállapotát tük­röző feszültség csúcspontjára esik: a jelenet egy snitt segítségével a tiszt emelvényre lépésével folytatódik. A Tanácsköztársaság utáni időszak a szenvedés és a sötétség korszakaként jelenik meg a filmben. A Hor­­thy-korszakot bemutató képsor két, csendőrök által kísért fogoly kivégzését vetíti le. A százados narrátor­ként megjelenő hangja arra hívja föl a figyelmet, hogy e sötét korszakban a nép hatalmát a kommunisták védték, majd vívták ki a második világháború után. A filmet záró mondanivaló, hogy a jövő nemzedékek fel­adata e hatalom megvédése. A filmet többségében hosszú jelenetek, kevés snitt alkotja, ritmusát a nosztalgikus visszaemléke­zés lassú, ráérős tempója adja. A visszaemlékező a százados, akinek révén 1956 jelenbeli perspektívá­ja biztosítja az emlékek elvont historizáló keretét. A film múltat felidéző eljárása látszólag a történész 15 ■ A tragédia fogalmáról lásd Michael André Bernstein: Fore­gone Conclusions. University of California Press, Berkeley-Lon­­don, 1994. 11. old. A katasztrófáról: Hayden White: Catastrophe, Communal Memory, and Mythic Discourse. In: Myth and Memo­ry in the Construction of Community. Ed. by Bo Stráth. PIE - Peter Lang, Brussels, 2000. 57. old. 16 ■ Hayden White: A narrativitás értéke a valóság megjelení­tésében. In: uő: A történelem terhe. Osiris, Bp., 1997.133-142. old. 17 ■ Gárdos Miklós: Két ősz között. Kossuth, Bp., 1959. 369. old. 18 ■ Hetés Tibor: Munkásezredek előre! Bp., 1960. 141. old. 19 ■ Az eskü. 1962. Hadtörténelmi Múzeum honvédelmi propagandafilm-gyűjteménye. HL 10038. OSA Archívum 39. VHS A filmnyelv olvasásához alapvető segítséget nyújtott James Monaco: How to Read a Film: The World of Movies, Media and Multimedia. Language, History, Theory. Oxford University Press, New York, 2000.

Next