BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 22. (2010)
2010 / 4. szám - PROBLÉMA - Apor Péter: A bizonyosság bizonytalansága. Elbeszélés és bizonyítás a Tanácsköztársaság históriájában, 1959-1965
BUKSZ 2010 letésének szomorú és tragikus történetét jelentette. 1919 eseményeinek sorából a katasztrofális vég segítségével született meg az a felfogás és leírás, amelyben ezek a diadalmas kezdet és bekövetkező bukás ellentéteként jelentek meg.15 A vég meghatározásának képessége narratív koherenciát biztosított az események sorának: a befejezés az események végkifejlete, ahol a konfliktus feloldódik, és az erkölcsi tanulság levonhatóvá válik.16 A proletárdiktatúra bukása mint olyan végkövetkeztetés, amely visszamenőleg önnön történeti megjelenítésének értelmezését is előírja, a jelen egy sajátos politikai nézőpontjából született, mégpedig az ellenforradalomból mint 1956 kommunista tapasztalatából. Pontosan 1956 perspektívája biztosította 1919 történetének tragikus végét. Két ősz között című, a Tanácsköztársaság történetét feldolgozó 1959-es regénye utószavában Gárdos Miklós világosan kifejtette, hogy az íráshoz számára 1956 ellenforradalmának tanulságai adták az ösztönzést. „Mert én arra gondoltam, megpróbálom megmutatni, hogy a harcokon, nehéz csatákon át győzelmes magyar kommunisták útjába hogyan rakott szüntelenül aknát a burzsoá ellenforradalom és az osztályárulók gyászos szövetsége, a belső és a külső ellenség. Ma, 1959 Magyarországán ez a tanulság frissen, újra és 1956 októbere újra figyelmeztetett 1919 fehér augusztusára.”17 A Tanácsköztársaságnak minden e korszakban született értelmezése valójában az 1956 utáni jelen felé mutatott előre. Hetés Tibornak a munkásezredekről szóló monográfiája például Stromfeld Aurélnak, a magyar Vörös Hadsereg egykori vezérkari főnökének börtönnaplójából vett idézettel zárult: „ha ma nem is gondol rátok más, mint börtönben lévő vezetőtök, a haladás és a nemzet boldogulásáért haltatok meg, és eljő az idő, mikor a hálás utókor néktek, éppen néktek nyújtja a pálmát.”18 Ezután a szerző levonta a tanulságot: „Elérkezett ez az idő is. Népünk ma szeretettel és megbecsüléssel gondol azokra, akik boldog jövőnkért harcoltak, akik közül számosan életüket adták a proletárhatalomért, de jó néhányan még ma is közöttünk munkálkodnak, velünk együtt dolgoznak közös céljaink megvalósításán.” A Tanácsköztársaság katasztrofális végének felidézésével e szerzők célja az volt, hogy kézzelfoghatóvá tegyék 1956-nak mint a fehérterror második kiadásának a felfogását. Az 1919-es proletárdiktatúra sötét végzetével az 1956-os felkelésnek azt az értelmezését kívánták igazolni, miszerint ez az ellenforradalom és a forradalom utolsó összecsapása volt, mely megelőzte az előbbi végső bukását. 1919 történeteit pedig 1956 nézőpontjából olvasták újra. 1959 után a kultúrpolitika irányítói igyekeztek az 1956-ból visszafelé olvasott történelem vízióját vizuális eszközök segítségével is népszerűsíteni. E propagandafilmek jellegzetes példája az 1962-ben elkészült Az eskü című film is.19 A mű játékfilm, mely egy katonai alakulat eskütételét mutatja be. A film főszereplője a százados, aki felettese hirtelen elutazása miatt kénytelen átvenni az eskütétel lebonyolításának feladatát. Az új parancsnok a magára maradó katona számára egyedüli iránymutató, az eskü fontosságán elmélkedik. Az eskü jelentőségét saját példája igazolja: a tiszt a következő snittben visszaemlékezik az 1956 őszén vele történtekre. Feladata az volt, hogy egy tehervonatot eljuttasson egy laktanyába, a vasutasok sztrájkja miatt azonban ez lehetetlennek látszott. A szerelvény körül közben fegyveres „ellenforradalmárok” gyülekeztek. Miközben a film főszereplője a vasutasokkal tárgyalt, a fegyveresek megpróbálták megszerezni a vonat rakományát. A vagonokat őrző katonák azonban, esküjük parancsát követve, tényleges parancsnokuk távollétében is megvédték a vonatot. Az 1956-os emlékek a megvilágosodás pillanataként szolgálnak: egy csapásra megvilágítják az eskü értelmét - hűnek lenni az eszméhez -, ezzel egy időben feltárják a magyar történelem jelentését is - folytonos harc az elnyomó urak és az elnyomott nép között. Az 1919-es Tanácsköztársaság e népi szabadságharcok egy fejezeteként jelenik meg a filmben. Az eseményt fölidéző képsorok népünnepélyt mutatnak be, a diktatúra kikiáltása felett érzett öröm képzetét hangsúlyozva, majd a harcok és a harcra buzdító szónoklatok képeivel folytatódnak. A proletárdiktatúrát ábrázoló részlet a százados lelkiállapotát tükröző feszültség csúcspontjára esik: a jelenet egy snitt segítségével a tiszt emelvényre lépésével folytatódik. A Tanácsköztársaság utáni időszak a szenvedés és a sötétség korszakaként jelenik meg a filmben. A Horthy-korszakot bemutató képsor két, csendőrök által kísért fogoly kivégzését vetíti le. A százados narrátorként megjelenő hangja arra hívja föl a figyelmet, hogy e sötét korszakban a nép hatalmát a kommunisták védték, majd vívták ki a második világháború után. A filmet záró mondanivaló, hogy a jövő nemzedékek feladata e hatalom megvédése. A filmet többségében hosszú jelenetek, kevés snitt alkotja, ritmusát a nosztalgikus visszaemlékezés lassú, ráérős tempója adja. A visszaemlékező a százados, akinek révén 1956 jelenbeli perspektívája biztosítja az emlékek elvont historizáló keretét. A film múltat felidéző eljárása látszólag a történész 15 ■ A tragédia fogalmáról lásd Michael André Bernstein: Foregone Conclusions. University of California Press, Berkeley-London, 1994. 11. old. A katasztrófáról: Hayden White: Catastrophe, Communal Memory, and Mythic Discourse. In: Myth and Memory in the Construction of Community. Ed. by Bo Stráth. PIE - Peter Lang, Brussels, 2000. 57. old. 16 ■ Hayden White: A narrativitás értéke a valóság megjelenítésében. In: uő: A történelem terhe. Osiris, Bp., 1997.133-142. old. 17 ■ Gárdos Miklós: Két ősz között. Kossuth, Bp., 1959. 369. old. 18 ■ Hetés Tibor: Munkásezredek előre! Bp., 1960. 141. old. 19 ■ Az eskü. 1962. Hadtörténelmi Múzeum honvédelmi propagandafilm-gyűjteménye. HL 10038. OSA Archívum 39. VHS A filmnyelv olvasásához alapvető segítséget nyújtott James Monaco: How to Read a Film: The World of Movies, Media and Multimedia. Language, History, Theory. Oxford University Press, New York, 2000.