BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 22. (2010)

2010 / 4. szám - PROBLÉMA - Apor Péter: A bizonyosság bizonytalansága. Elbeszélés és bizonyítás a Tanácsköztársaság históriájában, 1959-1965

352 BUKSZ 2010 hinni látszottak, hogy a történeti értelmezések érvé­nye fenntartható, ha ezeket elbeszélések kulturálisan elérhető halmazaihoz kötik. Úgy vélték, befogadók észlelik majd az elbeszélői formák és műfajok megfele­léseit, miközben a kérdéses történeti beszámoló majd olyan történetszerkezetekre emlékezteti őket, melyek általában véve elérhetők a társadalom egészében.42 6 A kommunista propagandatörténészek úgy hitték, hogy kulturálisan-ideologikusan prekonceptualizált, prefigurált és előírt elbeszélések történeti adatokkal feltöltve hihetőséget, következésképpen hitelességet biztosítottak a történeti megjelenítések számára, ami hatékonnyá tette őket. A párttörténészek azt hitték, hogy kulturális-politikai prefigurációknak megfelelő­en kiválogatott és felsorolt, a történeti vizsgálódás tár­házából származó adatok képesek arra, hogy történeti megjelenítéseik számára garantálják a hitelességet. A szemükben a dicsőség és bukás szerkezete az elérhe­tő forrásokat nagy arányban kötötte koherens elbe­szélésekhez, és sikeresen mozgósított hagyományos morális megfontolásokat: a diadal és bukás cselek­ményszerkezete jelentést adott a munkásosztály fel­szabadításáért vívott hősies harcról és a kommunista 42 ■ A narrativista történelemelmélet a hamisítatlan törté­neti értelmezést mint a múltról szóló beszámolókat elbe­szélői hagyományokhoz rendelő tevékenységet írja le. Hayden White: Interpretation in History. In: uő: Tropics of Discourse. The Johns Hopkins University Press, Baltimore, 1978. 51-80. old., Louis O. Mink: Az elbeszélő forma mint kognitív eszköz. In: Kisan- tal Tamás (szerk.): Tudomány és művészet között. A modem törté­nelemelmélet problémái L’Harmattan-Atelier, Bp., 2003.113-132. Ebből kiindulva Hayden White a narratív beszámolót olyan lénye­gileg figuratív beszámolónak tekinti, amely valódi eseményeket harcosok együttérzést keltő szenvedéseiről. A törté­neti megjelenítés e formája a propagandatörténészek szemében a dokumentumokat értelmes és értelmez­hető elbeszélésbe illesztette bele, így képesnek látszott politikai célkitűzéseik támogatására, végeredmény­ben pedig, hogy hatékonyan képviselje a kommunis­ták „igazságát”.43 Ennek ellenére a Tanácsköztársaság elvont törté­netének hatékonysága mélyen kétséges maradt. Egye­di jelenségekre való pontos utalások helyett e munkák általános morális és kulturális álláspontokra hivat­kozó viszonyrendszereket teremtettek a célból, hogy (politikai) tanulságokat vonjanak le és ítélkezzenek. A Tanácsköztársaság kommunista ábrázolásai nem követtek semmiféle bizonyítási eljárást, és nem jelen­tették a bizonyítékok olvasásának egyetlen módját sem, hanem a művészi megjelenítés egy sajátos for­máját alkották meg: olyan fikciót, amely a valóság felidézését esztétikai minőséggé alakítja, hogy elvont világnézetekre, morális szerkezetekre vagy ideológiai konstrukciókra utaljon. A bizonyítékoknak prefigurált elbeszélői alkotásokba való feltöltése annak láttatta a Tanácsköztársaság ábrázolásait, amik valójában vol­tak: olyan fikcióknak, melyek kihasználják az eredeti dokumentumok lehetőségét, hogy az ellenforradalom elvont fiktív koncepcióját illusztrálják. □ poétikai eszközök segítségével jelentéssel ruház föl, Lásd: Az elbe­szélés kérdése a mai történelemelméletben. In: uő: A történelem terhe, 143-204. Frank R. Ankersmit: Hat tézis a narrativista tör­ténetfilozófiáról. In: Thomka (szerk.): Narrativák 4. 111-120. old. 43 ■ A történelmi értelmezés igazsága - feltételezi Hayden White (A történelmi értelmezés politikája: szaktudomány- nyá válás és a fenséges kiszorítása. In: uő: A történelem ter­he, 247. old.) - annak hatékonyságával mérhető, hogy mennyire képes megtámogatni a különböző politikai vállalko­zásokat, amelyek az adott közösség biztonságát szolgálják.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék