Tóth Endréné (szerk.): Budapest Enciklopédia. 3. bővített, átdolgozott kiadás (Budapest, 1981)
Jeney Lajos (BVTV) tervei szerint (6. sz.), 1975-ben készült el. A térre néző modern acélvázas üvegfalával közvetlenül a templom mellett áll. Központi fekvése miatt a téren fogadók is állottak. A Fehér Fialó fogadó már 1696-tól fogadta előkelő vendégeit, hatszobás, emeletes épületében. Innen indultak rendszeres járatként Erdélybe és Bécsbe a Biassini-féle gyorskocsik. E téren állott a Fehér Bárány fogadó is. Tulajdonosa beszálló vendégeket fogadott, bor- és sörkimérési joggal rendelkezett és Lacikonyhát tartott fenn. Ennek az épületnek az alapjaira épült később a Teleki család palotája. Pollack Mihály a XIX. század elején többször is átépítette (Szervita tér 10 ). Ennek a palotának második emeletén lakott Teleki László, a magyar történelem nagy alakja. Az ő otthonában találkozott az ellenzéki ifjúság „Színházlátogatók” fedőnév alatt. Belőlük alakult később a Nemzeti Kör Teleki László és Vörösmarty Mihály vezetésével. E lakásban írta meg Teleki az 1861-es országgyűlésre tervezett beszédét, és itt is halt meg, mielőtt azt még elmondhatta volna. A ház 1929-ig maradt a Telekiek birtokában. 1945 után az erősen sérült házat lebontották. E helyen épült fel 1971- ben az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság irodaháza és egy kilencemeletes, 400 gépkocsit befogadó parkológarázs, Szabó István építész és Walther Gábor ■ statikus tervei alapján (KÖZTI). A két épület L alakban helyezkedik el (10. sz.). A tér nyugati oldalán lakó-, illetve üzletházak sorakoznak. A 2-es számú házat Wermesz Marian tervezte 1904-ben. Alsó emeletét fehér márvánnyal burkolták, súlyos bronzveretek díszítik. A 3. számú ház építését 1906-ban Bőhm Henrik és Hegedűs Ármin a Török és Tsa bankház megrendelésére készítették. Az épület a hazai szecesszió jellegzetes képviselője. A 4. sz. épületet eredetileg Hofrichter, a Kálvin téri templom építője tervezte 1810-ben, Vojtha Donáth 1874- ben átépítette négyemeletes eklektikus homlokzattal. Az 5-ös számú, műemléki védelem alatt álló épület a Rózsavölgyi- (Leitersdorfer-) ház. Lajta Béla tervezte és építette (1910-11), a Leitersdorfer szabócég hatemeletes üzletházaként. A modern építészet kialakulása kezdetén épült ház magában foglalja az új építészeti formálásnak igen lényeges szerkezeti-formai elemeit. A hatemeletes ház földszintjét és legalsó két emeletét nagyméretű üvegablakok és kerámia burkolású oszlopok fedik. A felette lévő három emelet homlokzatát színes, magyaros motívumú pirogránit szalagpárkányok veszik körül. Az 1945-ben megsérült műemléket helyreállították. A földszintet elfoglaló Rózsavölgyi-féle zeneműkereskedés belső berendezését is Lajta tervrajzai szerint készítették. Ez, sajnos, 1955-ben tűzeset következtében elpusztult. A tér, a fejlődő város egyik legélénkebb pontja, már az 1800-as évek elején, de különösen a századfordulótól napjainkig élénk üzleti forgalmat bonyolított. A Martinelli tér, fénykép, 1900-as évek