Tóth Endréné (szerk.): Budapest Enciklopédia. 3. bővített, átdolgozott kiadás (Budapest, 1981)
NY Godofréd József, majd (1789-ben) a pozsonyi Patzkó Ferenc Ágoston. A pozsonyi nyomdászok Pest felé törekvése már önmagában is mutatja a korábbi szellemi és politikai központ gyengülését s Pest vonzásának az erősödését. S ez megnyilvánult abban is, hogy a vállalkozók néhány év alatt tapasztalhatták: pesti nyomdáikat nem kezelhetik fiókvállalkozásokként, azok számára - nem a fenntartás, hanem a felvirágoztatás érdekében - elengedhetetlenül szükséges a személyes irányítás. Az új tulajdonosok kezébe került pesti nyomdák az 1780-as években bőven kaptak munkát, s jelentősen kivették részüket a fellendülő könyvkiadásból is. S nemcsak a versenyt bírták a Landerer Katalin által vezetett régi budai nyomdával és a kiváltságokkal biztosított, de súlyos vezetési nehézségekkel küszködő egyetemi nyomdával, hanem a vezető szerepet is magukhoz tudták ragadni. Jelentőségük nagymértékben növekedett az 1790-es évek szellemi és politikai mozgalmainak idején. A Martinovics-féle összeesküvés felszámolása után azonban a budai és a pesti nyomdák egyre inkább háttérbe szorultak. A budai egyetemi nyomda, amelynek privilégiuma volt a tankönyvek kiadására, csak 1804 után lendült fel, a másik két budai nyomdáról, a Landerer- és Patzkó-féléről, valamint a pesti Landerer-nyomdáról az egykori leírások úgy tudósítanak, hogy többnyire csak tengődnek. Egyedül a pesti Trattner-nyomda volt jelentős, különösen a magyar irodalom számára. A XIX. század első évtizedeiben a budai és a pesti nyomdák többsége meglehetős nyomorúságban élt. A Trattner-nyomdán kívül a pesti Landerer-nyomda fejlődött csak a magánnyomdák közül az 1820-as években. A század első évtizedeiben azonban a legnagyobb jelentősége az Egyetemi Nyomdának volt, amelyet Sághy Ferenc, aki 1804-től 1838-ig volt a nyomda gondnoka, jelentős mértékben fejlesztett. Ez a fellendülés nemcsak a termelés eredményességét jelentette, hanem a magyar irodalmi és tudományos könyvkiadás mennyiségi és minőségi fejlesztését is. A pesti Landerer-nyomda fellendülésével egyidejűleg az 1820-as években változások történtek a többi budai és pesti nyomdánál is. A Trattner-nyomda, amely 1817-től 1825-ig 310 magyar, 259 latin, 127 német, 11 szlovák, 6 görög, 5 szerb és horvát és 11 francia nyelvű nyomtatványt, könyvet adott ki, ezekben az években az Egyetemi Nyomda és a Landerernyomda fellendülése következtében háttérbe szorult, s csak akkor lendült fel ismét, amikor a régi tulajdonos, Trattner Mátyás maga mellé vette társul vejét, Károlyi István ügyvédet. Ettől kezdve ez a nyomda, amely a mai Petőfi Sándor utcában volt, Károlyi- Trattner-nyomda néven működött. A budai Landerernyomdát 1802-ben Gyurián János vette át, s az ő vezetése alatt működött meglehetősen szerény keretek között a XIX. század első felében. Ugyanez vonatkozik a Patzkó-nyomdára is, amelyet 1829-ben az esztergomi származású Beimel József vett át. Budán még egy nyomda alakult, Burián Pál könyvkereskedőé 1840-ben. Az 1840-es években a két város legnagyobb nyomdai vállalata s egyúttal legnagyobb kiadóvállalata a Landerer-Heckenast-nyomda volt, amely a mai Kossuth Lajos utca és Szép utca sarkán működött. Ennek a vállalkozásnak az alapja a régi pesti Landerer-nyomda volt, akkori tulajdonosa 1841- ben egyesült Heckenast Gusztáv könyvkereskedő vállalkozásával. Papp János budai könyvkiadó jelvénye, 1511 A Magyarok krónikájának kolofonja Hess András budai nyomdász nevével 1473-ból £$* ínita Bude AmtodnLM.CCCC.LXXIII I in uigilu pentbccöftts: per Andrej H«is